Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-03-05 / 5. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1898. márczius 5. tott élet pályáján, hangsúlyozván — mert farsang van, — hogy leányok mint hajadonok soká ne éljenek, hanem mielőbb menyasszonyi koszorúk tűnjenek elő szép hajfürtjeiken és nőtlen ifjú urak is gondoljanak már valamit. Harsány éljenzés követte a tósztokat. Hölgyeink közül jelen voltak: Horváth Béláné, Kacs er Pálné, Bubics Györgyné, Maicy Rezsőné, Simon Jánosné és más számtalan szép hölgy, nő és kisasszony. Az Isten oltalmazzon mindnyájunkat! B. L. Uj gyümölcssajtoló gép. Az „Erdélyi Gazda“ legutóbbi számába egy nj, magyar találmányú gyümölcssajtó van ismertetve, melyre mi is czélszerünek tartjúk felhívni mindazok figyelmét, kiknek évente nagy menyi- ségű gyümöcs áll rendelkezésére, mely esetben elkerülhetetlen, hogy ennek eg} része se dolgoztassák fel. Az uj találmány egy kis malomhoz hasonlít, 160—170 ctm. magas és 60—70 ctm. széles gépecske és működése a múlt hó 4-én lett bemutatva az Erdélyi Gazdasági Egyesületben. Ez alkalommal közel fél mm. almát fél óra alat átsajtólt. Tehát napi munkaképessége 7 — 8 mm.-ra tehető. Almából 40 literenként kisajtol mintegy 13 —13Ú2 liter czefrét (maláltát), 10 liter levet és 14 liter húst. A hulladék eléggé ki van sajtolva. Mit az is bizonyít, hogy ez a gép- terménynek alig 9— ll0/°-át teszi ki. Az alsó edényben összegyűlő termékek beletétetnek egy szürőzsákba, honnan pár órai állás után az almanedv nagyrésze az eléje tett edénybe leszürődik s teljesen alkalmas almabor készítésére; mig befőzve kevés czukor hozzáadásával, az igen szép pirosszinű s kellemes ízű alma-must készül belőle, mely mint csemege figyelmet érdemel. A szürőrózsákban visszamaradt zúzott anyag ugyancsak befőzendő, vagy úgy tisztán, első esetben, mint czukrozatlan, uróbbi esetben mint czuk- rozott almaíz. Jóval felülmúlja a nagy elterjedésnek örvendő szilvaizet. Ép ez utóbb említett anyagoknak különböző gyümölcsökből, nagyban. Olcsón s könynyűszerrel való előállithatását tűzte ki főczélul a feltaláló, miután a termények vannak hivatva, hogy jövőben az alma és hasonló gyümölcsök értékesítésénél elhatározó változást idézzenek ele. Ez ideig az almabor készítésénél az almahús úgyszólván teljesen kárba ment. Míg e gép segélyével az alma levét is értékesíthetni s a leszűrés kevés költségével és fáradtságával a termelő egy új, értékes, eltartható, könnyen elszállítható anyagot is nyer az almaízt, — mely mint közélelmezési czikk nagyon is számbavehető. A gyümölcsnek ily iránybani nagyban való feldolgozása, ismeretlen még hazánkban, míg külföldön főkép Németországban a kiterjedten készített almaíz nem is czukrozva, hanem csak egyszerűen befőzve, úgy az alsóbb néposztály valamint az úri osztály állandó és mindennapos élelmiczik- két képezi. Miért nem lehetne ezt nálunk is elterjedné tenni, egy eleső, s bizonyára sok másnál egészségesebb élelmiszert, vagy mondjuk csak , csemegét is juttatva közönségünk kezébe — fő- j kép ezután, mikor már olcsó s nagymennyiségű előállítására magyar találmányunk megadja a lehetőséget. Nem hagyható figyelmen kívül, szintén a feltaláló által készített alma-mustár sem, mely erős vetélytársa a szőlőmustárnak s kellemes kompot íze, zamatossága, általános elterjedését már is biztosítja. Dalok. I. Magyar ember künn a mezőn Fárad, izzad. K ősz ön tg éti pa c sírtad a 1, Virágillat. S a mi alatt ekével a Rögöt szántja, Istenéhez fohászkodik Szive, szája. Mint a gyermek, kicsi gyermek Szülőjére, 0 is úgy néz bizalommal Föl az égre. Úgy mondja el szeretettel Hő imáját . . , Áldd meg Isten két kezeddel A munkáját! II. Oly szomorú, oly keserves Most az élet. Magyar ember vígasságra Nem is ébred. Kifárad a zokogásban, Könnyezésben. Bizony-bizony nem úgy van már Mint volt régen ! Szegény ember magyar ember Egyre kérlek : Istenedhez, jó Atyádhoz Újra térj meg. Imádkozó ajkad áldást Tőle kérjen S bizony mondom, minden úgy lesz Mint volt régen! HL Ez a szép föld, Magyarország Az én hazám. Úgy szeretem, nincsen amért Odahagynám. Hogyha örül, boldogságát En is érzem. Vele sírok bánatában, Keservében. Bárha kevés örömöm volt De sok bánat, Nem átkozom soha érte Szép hazámat. A jó Istent mostan is csak Arra kérem : Szép hazámra irgalommal, Áldva nézzen. Szemlér Ferencz. H .. sz Annához. Sötét mint a borult éjjel, S mégis lángol, mint a tűz, Két szemednek pillantása : Bájos, ifjú szende szűz ! Pillantásod lángtüzével Felgyújtod a férfi szivet, De csak arra egyre kérlek Gyújts fel, de csak örök hivetü KÜLÖNFÉLÉK. — Esküvő. Díszes esküvő színhelye volt múlt hó 22-én a csömöri r. kath. templom, ekkor vezette oltárhoz Paróczay József ur özv. Virág Józsefné szül. Keller Róza vendéglős úrnőt Puszta-Szent-Mihályról. Az esküvőt a menyasszony házánál fényes lakoma követte, melyben részt vettek Vitek Vilmos és Schveitzer István násznapyok; Engel- brecht József és neje, Dr. Solti Ödön, Solti Jenő és Béla, Kapeller Róza, Krajcso- vits Ignácz, Keszler J. és neje, Heindorfer Sámuel és neje, Fischer Győző és neje, Paulusz János, Dr. Ujváry Ignácz, Sakk József és neje. Asmus Józsefné, Freszka János és neje, Barabás István, Otte J. Hamaz Sándor, Stukovszky Mihály és neje, Lang Árpád vendéglős Rákoskeresztúrról, Uj falusi Sándor és neje, Andrássy Miklós Fóthról, Jantó István, Alcziber András, Szabó László és neje stb. A tiszta szerelemből kötött frigyhez mi is a legőszintébben gratulálunk. — Karikás Lajos czigányai. Karikás Lajos kerepesi úti vendéglőjében Bicskei Ferkó paksi zenekara játszik. A jól szervezett zenekar valóban megérdemli a pártolást, hogy a közönség méltányolja is Bicskei bandájának művészetét, mutatja az, hogy Karikás vendéglőjét a fővárosban tartózkodó Dunántúliak a zsúfoltságig elárasztják. — A szegény tanulók állása. Evek óta az Eötvös alapbizottságának megkeresésére, több fővárosi vendéglős ingyenes ellátást ad a szegény gyermekekek. Sajnos, azonban tudunk oly esetet is, ahol oly gyermek illetve tanuló élvezi az ily jótékonyságot, akinek szülői és családja egészen jómódúak, s igy egy szegény tanulónak élelmezését vonja el, már pedig e jótékonyság czélja nem az, hogy a jómódú tanluók, hanem a szegényebb sorsuak és elsősorban a szegényebb sorsú tanítók gyermekei élvezzék azt. Óhajtandó lenne tehát, hogy a vendéglősök ipartársulata saját kebeléből egy ellenőrző bizottságot küldene ki, a mely az ily jótékonyságot élvező tanulók szüleinek anyagi helyzetét kipuhatolja, hogy igy a jótékonyság azoktól, akik arra rászorulva vannak el ne vonassék, s azok, kik arra rászorulva nincsenek ne vonják el a méltó segélyt a szegényebbektől. I
