Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-12-20 / 24. szám
1898. deczember 20. Vendéglősök Lapja. 3 mellé dekórum hiányzik. Azért kel- j lünk nekik, hogy rajtunk a dekórum létráin az ordók csimborasszó- jára juthassanak, Azontúl hiába keressük őket, hiába kiáltunk hozzájuk, mint szomjazó utasok a pusztában, a homok- buczkák mögé guggolnak, hogy ne is lássuk őket. Eddig igy volt. Jól van. Elmegyünk a végsőig és mégegyszer kérve szólunk hozzájuk : Szent karácsony ünnepe a béke, a megtérés napja. Jó urak, szálljanak magukba ezen a szent napon. Tegyék félre szivük keserűségét, a haragot, a gyűlöletet, az egyéni érdeket, a személyes ellenszenvet és egyesüljünk. Egyesüljünk e szent napon. Nyújtsa jobbját nekünk Gundel János ur, az ipartársulat érdemes elnöke és védjük közösen, egyenlő buzgalommal, egyenlőodaadds= sál és egyenlő lankadatlan szorgalommal az árva vendéglős érdekeket. Sok, sok kivánni való van fenn érdemes elnök ur í Sok, sok megcselekedni valónk lesz. Mi egyedül képtelenek vagyunk mindent kivinni. Nyújtsa jobbját és Ígérje meg támogatását az elnök ur. Szálljon önmagába, béküljön meg a béke e szent nagy ünnepén. Ennyit kérni a koldusnak is van joga, aki mankóját és meztelen csonka tagjait mutatja föl, hogy könyörgésével adakozásra indítsa a nemeslelkü emberbarátokat. Mutassuk-e még többször mankóinkat, mutassuk-e még többször csonka tagjainkat az érdemes elnök urnák, hogy könyörületre indítsuk, mint a mennyiszer siránkozva már felmutattuk ? Ezen nem undorodni, ezen szánakozni, ezen segíteni kell. Az igazi ur nem undorodik, akármi parvenü koldos akad is nyomába, az igazi ur kebléből nemes könyörület j íakad. I I Hát bizony akárhányszor par- ' venü koldus., mely az elnök ur > elé akad, közönséges, kicsi a sérelem, a melyen segíteni kell, de hát az elnök ur legyen leereszkedő hozzánk, mert hát az elnök ur igazi nemes ur és a mi vendéglőseink között is többnyire azokat sújtják legérzékenyebben az orvosiandó sérelmek, akik szegény egyszerű kis korcsmárosok. A kis korcsmárosoknak sokkal fájóbbak az egyes közbajok amit érzékenyen éreznek, mint a palotatulajdonosoknak, akik azt meg sem érzik. Szálljon le tehát az elnök ur a magas palotákból, a fényes úri czimborák mellül, közénk, szegény vendéglősök közé, álljon az élünkre, hisz a mi voksaink tették ki a vok- sok ama túlnyomó summáját, amely az elnök urat oda föl a fényes elnöki székbe emelte. Szent karácsony ünnepe van. Az elnök urat áhítattal várjukAz elnök urat szállja meg a békességes munka szelleme. Tegyen értünk valamit. Támogassa kérvényünket. Segédkezzék a regálé-bérlet megszüntetésében; a bor és söradó leszállításában; az italmérési jog dijának mérséklésében ; a palaczksörökkel és borokkal való kereskedés szabályozásában; a műbor készítés megakadályozásában; a záróra meghosszabitásában; a quisisánák szabadosságának meg- gátlásában ; a magyar nyelv sikeres terjesztésében; borellenőrző bizottságok létesítésében ; borszövetkezetek megalapításában stb. stb. Van sok sok ezer bajunk. Terjessze becsületes magyar szaklapunkat is széles körökben. Mily szép lesz Öntől. Előre is köszönjük szives jóindulatú támogatását. Mert hisszük megszállja a béke az ő keresztény lelkét szent karácsony magasztos ünnepén. Ezt kívánjuk, ezt követeljük annyi hosszú évi tétlenség levezek- léseül. S talán igy jön egy szebb, jobb jövő, a midőn majd a rendezett vendéglős ipar nagy sokaságot számláló tagjai egy ily derék tevékeny elnök érája alatt megérik azt a megsóhajtott szép karácsonyi ünnepnapot, hogy puha kenyeret szeghetnek asztalaikon örvendező családtagjaik között. Milyen emlékezetes karácsonyi nap lenne. Az Isten áldja meg érte előre is, édes jó elnök ur ! Hanyatlásunk okai — Visszhang. — Kovács Imre kiváló szaktársunk hanyatlásunk okairól, múltkori czikkének folytatásaképen ismét ir a vendéglősipar hanyatlásának okairól. Közre adjuk a czikket, minden kommentár nélkül, amennyiben kívánatosnak tartanánk, hogy lapunk hasábjain maguk a vendéglősök szóljanak minél nagyobb számban hozzá ezen fontos kérdéshez. Örömmel nyitunk erre teret a vendéglősöknek. Kovács Imre még ezt Írja: Múltkori czikkemben a tömörülést ajánlottam a borbeszerzés idejekor. Ez még1 más több okos dolgot is eredményezhetne, a mi ránk vendéglősökre jelentékeny hasznot hozna. Például; csináljunk egy kedvező ár állásánál zárlatot lisztre, valamelyik malomnál s mily jó hasznot hozna az oly rohamosan emelkedő liszt áraknál, mint a múlt télen is előfordult. Lehetne azután más szükségleteinkre is zárlatokat csinálni: mint hús, zsir, esetleg még szárnyasokra is. Igen, de mindehhez egyetértés kellene, a mi fájdalom ! mi köztünk fővárosi vendéglősök és korcsmárosok között nincs meg, s hogy miért nincs meg, azt röviden alig lehetne elmondani. Mindenesetre első és fő oka nézetem szerint abban rejlik, hogy kevesen vagyunk tagjai az ipartársulatnak, különösen az ujonan kezdők, nem tartják érdemesnek belépni az ipartársulatba. Igaz, hogy a mi ipartársulatunknak a mai alapon és a mai vezetés mellett, vajmi kevés értelme van, de mégis egy góczpon- tot képez, a hol szükség esetén tömörülhetünk. Végre is az ipartársulat mai vezetőségétől nem várhatjuk el, hogy ők intézzék el ügyeinket és bajainkat, mert hanyagságukon kivül le kell számolnunk azzal, hogy ők is kizárólag mind szakmabeli üzletemberek, s igy nekik is meg van a saját üzleteikkel a küzdelmük. Annál inkább kellene résen lennünk velük szemben, mert az ő mai tevékenységük nem felel meg a legszerényebb igényű közkivánalomnak sem, mert ha ők annak
