Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-12-20 / 24. szám
4 idején kellőleg résen vannak, nem követték volna el a hatóságok azt a nagy hibát, hogy minden korcsmái jogért és italmérésért folyamodónak megadják az engedélyt, amint azt tették ! Nem szabadna hevertetniök a körülbelül 40.000 frt. közvagyonunkat, sem 4 °/0 mellett a takarékpénztárban, hanem kötelességük volna forgatni és felhasználni oly czélokra, hogy a tőke még egyszer any- nyit jövedelmezzen, mint igy. Hisz ha az ipartársulat vezetősége azon a pénzen kizárólag csak bort vásárolt volna be, s azt a szaktársaknak kész pénz mellett adta volna «1: mily szép jövedelmet hozna ez ! Mily áldásosán munkálkodnék vele a •szegényebb sorsú kartársak boldogulására, akiknek nincs a bor beszerzéz idején annyi pénzük, kogy egyszerre 100 meg 200 kektó borokat vásárolhatnának be. Kénytelenek időről időre csak 10—15 hektót venni. Azt hol? A borkereskedőnél — a mi megesik, hogy tán nem is olyan jó, amellett méreg drága, sőt gyakran hamis, a mely a vendégek részéről csak a megbizhatlanságot eredményezi mindig az ipar tekintélyének rovására. Az ipartársulat borait hehtóját akár egy-két forinttal drágábban, szívesebben megvenné a korcsmáros, mint bárkiét, mert legalább tudná azt, hogy tiszta jó anyagot kapott, a mely vendégeit nem riasztja el, Persze, ezt mind rendezni kellene. Sok fáradságba is kerülne, különösen a kezdet nehéz. A munkától pedig borzadnak a mi ipartársulatunk mai vezető urai. Hisz ők majdnem mind gazdag emberek, akiknek kisebb gondjaik is nagyobb annál, mint hogy a szegényebb sorsú szaktársak mostoha állapotával törődjenek. Azért ajánlom mindazon jó városi szaktársaimnak, a kik még nem tagjai az ipartársulatnak, hogy lépjenek be az ipartársulatba és buzdítsuk tettekre vezető urainkat. A kiről pedig látjuk, hogy nem oda való. hogy nem törődik velünk, léptessük le hát a meg nem érdemlett polczról s válasszunk helyébe fiatal ambicziós erőket. Én hiszem és tudom, hogy találkozik még Budapesten számtalan sok olyan kartárs, akiben bizhatunk. Aki felkarolja a szegényebb kartársak mai siralmas helyzetét. Hogy sok kartársunk van ma már ilyen siralmas anyagi helyzetben, azt úgy hiszem mondanom is felesleges, mert mindnyájan tudjuk. Ezen tehát segíteni kell és pedig sürgősen, mert ha ez a mai helyzet még pár évig igy tart, akkor nagyon sok lesz közülünk „végzett“ korcsmáros. Azután pedig késő lesz eső után a köpenyeg! Kovács Imre. Genfi levél. Egy szaktársunk Genfben keresi kenyerét. Levelet irt a távolból. Jól esik a levél, Azonkívül hogy szivreható, Genéve-ből kelt, abból a városból, ahol Magyarország királynéját egy gazlelkü csavargó legyilkolta. Jól esik szivünknek, hogy egy derék szaktárs Genfben is gondol ránk, mikor az itthoniak kezdenek már semmivel sem törődni. Erőt és újabb buzdulást merítünk egy egy ily meleghangú levél után, küzdeni megkettőztetett erővel iparunk érdekeiért. A levél igy szól : Restaurant Auguste Schmid Brasserie Lyonnaise 8 Rue des alpes. Génévé (Prés de la gare et du débarcaréde). Service promt et soigne. Prix modéres. Chambres et pension. Génévé, le 6 decz. 1898. Mélyen tisztelt szerkesztő ur! A távolból egy magyar hang hazafiui üdvözlettel őszinte köszönetét fejezi ki a nemes megemlékezésért. *) Daczára, hogy czélom a nyelvtanulás, amiért küzdők és mondhatom sok kellemetlenségen megyek keresztül külföldön, de örömmel hallok egy magyar szót áldott hazám felöl. Örömmel olvasom lapjában, hogy odahaza mily nemes küzdelmet folytat Ön, t. szerkesztő ur a mi érdekeinkért, Az Isten áldja meg! Önt, önöket és szép magyar hazámat! Sok hasznát veszem itt annak a magyaros, katonás nevelésnek, amely hazámnak oly kiváló tulajdonsága. Sokszor kárt szenvedtem volna, ha a genfieknek véletlenül nem magyar katonával van dolguk. Ezidőszerint útra készülőben vagyok. A földközi tenger partjára megyek vissza, ahonnan meg fogom Írni önnek utazásom kalandjait. Mert a magyar embernek külföldön számos kalandja "akad. Sokszor bo- szantó, sokszor mulatságos, de mindig érdekes. Egy jó magyar barátommal alaposan j megjártam. Budapestről hoztam magammal, kifizettem lakásdijat, úti költségét és . . . de hagyjuk azt, nem panaszkodom a magyarokra, hisz úgy is kevesen vagyunk. Magyar pinczérrel ritkán találkozom össze, de ha összejövök egygyel, soha sem mulasztom el megkérdezni, repülnek e még a darvak édes szép hazámon keresztül. Még a fecskével is szóba állok, nem-e ott tanult meg oly édesen csicseregni. Ilyen a magyar ember sorsa. *) Lapot küldtünk neki. Szerk. 18J8. deczember 20 Most pedig Isten áldása legyen önökön, t. szerkesztőség, fogadja szerkesztő ur mégegyszer köszönetemet felejthetlen szívességéért; vagyok mély tisztelettel, odaadó hive Varga József. így hangzik a ]evél, amelyből nagyon nagyon sok tanulságot meríthetnek egynémely itthoniak. Előfizetőinkhez! Az év vége felé járunk. Lapunk innen-onnan a XV’ik évfolyamába lép. Bekopogtatunk az olvasóhoz és szerényen kérjük pártfogását. Lap.nkat a pártfogás alapította meg s tette erőssé. A pártfogás tette erőssé, mert szerénytelenség nélküllegyen mond va, a pártfogást megérdemeltük. Tizennégy éve küzdünk a vent déglős-ipar nemes érdekeiért. Küzdünk szívvel, lélekkel. Kívánságainkat és jogos követeléseinket kiméle- nélkül hangoztattuk fölfelé és lefelé. Nem sajnáltunk időt és fáradtságot, hogy ügyünket diadalra vigyük. Tetemes erkölcsi es anyagi áldozatok áián tudtuk ügyünket országos kérdéssé tenni, melynek meg kell oldódni a legközelebbi jövőben. Lapunk tizennégy év folyamán nélkülözhetlenné váll, úgy hivatásánál, mint kiváló béltartalmánál fogva. Most előfizetésre szólítjuk fel t. olvasóinkat. Kérjük vendéglőseinket . és pinezéreinket, hogy becsületes munkálkodásunk jutalmául fizessenek elő a lapra, amely tizennégy év óta védelmezi érdekeiket. A harezban becsülettel megál- lottunk.Megérdemli a zászló, amelyet fölemeltünk, hogy kétszer annyian sorakozzanak körülötte. A zászlót megtéphették szent ügyünk ellenei, de meg nem hajthatták azok előtt, akik a vendéglős ügy Gesslereiként j álltak a haladás elébe. Vagyunk soihan, de még nem elegen. Hogy kivívhassuk érdekeinket elegen kell lennünk. Azért felkérünk minden olvasónkat, hogy ügyünk érdekében nemes feladatnak tartsa maga mellé még egy előfizetőt szerezni. A ,, Vendéglősök Lapja“ szivéből, leikéből, tőről metszett magyar lap. Úttörője volt a magyarosodásnak már bölcsőjében s az marad a siríg. Magyarországon minden vendéglősnek, aki itt él,
