Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-01-20 / 2. szám
6 Vendéglősök Lapja 1898. január 20. nősen a vendéglők berendezését, eszközeit szolgáló iparágaknál, Mindenütt haladás, ízlés, csin egészen a luxusig, leleményes czélszerüség az ötletességig; ámde a magyar ipart e téren nem láttuk ott a kiállításon versenyezni s nem látjuk itthon sem szorgoskodni. Már pedig a hol ily csekély a vállalkozási szellem, ily meddő a produktiv erő, olt a gazdasági függés, elzüllés kikerülhetetlen. Rhapsodikusan hangzó megjegyzések mindezek, de hívek, úgy Írva, a mint a tolongó, zsibongó emberáradatban agyamban megszülettek; de — azt hiszem — mégsem haszontalanok, mert azok, a kik tanulni akarnak, tanulhatnak belőlük. Következtetéseket vonhatnak le belőlük nemcsak arra, hogy nálunk sok hiányzik még, a mit pótolnunk kell; hanem arra is, hogy valamint minden más foglalkozás fölvirágzása kölcsönös, kölcsönös a vendéglősiparé is, azaz a vendéglősipar föllendülésének lényeges követelményei, érdekei a mező- gazdaságnak is s az egész iparnak. Még csak egyre akarok reflektálni. Soktól magasztalni, soktól ócsárolni hallottam a bécsi kiállítást. Sem az előbbieknek, sem az utóbbiaknak nincs igazuk. Az utóbbiak oly szakemberek, a kik tanulni abartak, nehány óra alatt a szakácsmesterség sok, nagy titkához férkőzni, szó val: működésben látni a konyhát, dolgozni a mestert. Igaz, igy lenne helyes ; ámde hogy ez nem igy volt, nemcsak a mostani kiállítás hiánya, hanem minden kiállításé, mert eddig mindegyik csak csinos, gyönyörködtető tableaux-k előállítására törekedett, nem pedig arra, hogy közvetlenül tanítson. Éhez különben is sok idő és sok pénz szükséges, a miből azonban mai napság mentői kevesebb van — még Bécsben is. A pinczérek Glück Frigyesnek. Abból az alkalomból, hogy Glück Frigyes 10.000 koronás alapítványt tett a külföldet tanulmányozó, jeles pinczérek segélyezésére, deczember 30-án a pinczérek küldottségileg tisztelegtek nála, hogy megköszönjék nagylelkű adományát. A küldöttség vezetője és szónoka Mitrovács Adolf volt, a ki gyönörüen kiállított köszönőiratot adott át az ÜDnepeltnek. Mitrovács méltatta az adomáay nagy jelentőségét s lelkesen tolmácsolta érte az egész pinczér- ség háláját és köszönetét. Glück Frigyes megköszönve a megtiszteltetést, elmondotta, hogy az 1876-ban, a midőn külföldön pinczéreskedett, az a vágy fogamzott meg benne, hogy haza jőve, teljes erejével előmozdíthassa a pinczériskola létesítését. Ez a vágya teljesült. A nagyobb munka még hátra van s ennek csak úgy felelhet meg, ha minden hivatott szaktárs támogatni fogja. Kívánja, hogy a pinczérek, amikor főnökökké lesznek, éppen úgy szeressék iparukat, a mint ő szereti. Lelkes éljenzés volt a válasz szavaaira s ezzel a tisztelgés véget ért. A köszönőirat szövege a következő: Nagy jóságu Urunk! Minket, alázatos tisztelettel alulírottakat, a hála érzelme indít arra, hogy Nagyságod előtt hódolatunkat nyilvánítsuk. Mi a rohamosan fejlődő magyar társadalmi életnek egy ujonan alakult osztályához tartozunk, melynek eddigelé sem a közfelfogás, sem a hivatalos minősítés által hivatásának megfelelő elismerést és megbecsülést nem kaptunk. Nagyságod, a ki a mi életpályánknak — bár nagyobb szabásulag — osztályosa, minden cselekedetével azt tanúsítja, hogy teljes lélekkel törekszik úgy a jelzett közfelfogást, mint a hivatalos minősítést helyes irányba terelni. És Nagyságod ezt a czélt elérendő, minden áldozatra kész. A midőn mi, egyszerű munkásai annak a szerény életpályának, melynek ügye, úgy nemzetközi, mint közgazdasági s egyéb vonatkozásainál fogva, szintén jelentős nemzeti ügy, Nagyságodnak ezt a nemes buzgólkodását látjuk, csoda-e, ha nem tudjuk szivünk belső ösztönzését elcsititani, és félve ugyan, hogy nemes szerénységét érintjük, mégis engedjük, hogy szivünk igaz, őszinte érzése megnyilatkozzék. Igen, engedjük, hogy szívünk igaz, őszinte érzése megnyilatkozzék és dicsőítve Nagyságodat, a ki korábban a vendéglős-szakiskola megalkotásával, legújabban pedig a szakiskola növendékeinek magasabb kiképzését czélzó nagylelkű adományával a vendéglősipar jövendő fejlődésében vetett bizo- dalmunknak és hitünknek rakta le rendíthetetlen alapzatát. Nagy jóságu Urunk ! Azzal az erős meggyőződéssel, azzal a teljes hittel, mely csak a gondviselésszelü férfiak iránt fakad az őt követőkben : s mely a közélet jelentős eseményeinek folyásában nem a puszta véletlent, hanem egy magasabb intézókéz hatalmát és akaratát ismeri fel; — azzal a meggyőződéssel és azzal a hittel hisszük és valljuk, hogy Nagyságodat a gondviselő Isten rendelte nekünk, a mi ügyünknek; hogy a mikor e dicső, ezeréves hazában fejlődésnek, virágzásnak indult minden : legyen oiyan is, a ki a magyar vendéglősipar nehéz küzdelmeit, a múltban is kifejtett áldásos munkálkodás érdeméül, hála és dicsőség érette a nagyérdemű vezéreknek, — teljes sikere vezesse és gyümölcsöztesse. Ily gondolatokkal és érzelmekkel eltelve, kérjük mi Nagyságodat, hogy méltóztassék igaz és benső szeretetünk nyilvánulását kegyesen fogadni. Maradunk Nagyságodnak tisztelői és szolgái a budapftsti főpinczérek : (Következnek az aláírások.) Noficzer Károly. Derék vendéglőst mutatunk be olvasóinknak, a ki becsületére válik iparunknak egyénisége és igyekezete révén. Nofíczer az ős királyi várost, Székesfehérvárt, vallja szülőföldjéül. Itt szíttá magába azt a magyar szellemet, mely az ő házatáját, ott a Zuglóban levő vendéglőjét, Gyarmat-utcza 26. sz. a budapestiek kedvelt kirándulási helyévé tették. Nofíczer Károly szaktársunkat különben, mielőtt közénk érkezett, már jó hire megelőzte, mert Siófokon volt vendéglős, a hol a székesfővárosi fürdözők kedveltje volt. Hogy iparunknak mily odaadó művelője, mutatja az, hogy fiát is erre a pályára szánta s a legjobb iskolába, Glück Frigyeshez. a pinczérek nagylelkű mentorához, adta kiképzésre. Adja Isten, hogy jó hirét gyarapítva, szerencséjét megtalálva, erős oszlopa lehessen a magyar szellemnek a vendéglősipar terén. KÜLÖNFÉLÉK. — Tisztelt előfizetőinkhez. Minthogy előfizetőink között sokan vannak, a kik újév alkalmából előfízetéseiket nem küldötték meg, sőt sokan vannak olyanok is, a kik még az 1896. évről is tartozásban vannak, tehát biza'ommal kérjük mindezeket, hogy legalább az 1897. évre szóló járulékaikat szíveskedjenek mielőbb megküldeni. Reméljük, hogy a kiket felszólításunk illet, méltányolni fogják cu- láns eljárásunkat és a csekély előfizetési dij beküldésével segíteni fognak nehéz föladataink teljesitésében. — Kérvényünk. Kérvényünk immár megteszi útját az országgyűlés képviselőháza elé. Dr. Horváth Ádám országgyűlési képviselő lesz a beadója és szószólója, de méltatni fogja dr. Barabás Béla is, ki a vendéglős-mozgalmak alapos ismerője. Egy évi nehéz munkánkba került, de nem sajnáljuk ezt, mert büszkék lehetünk az eredményre; oly számosán, oly kiváló szaktársak Írták alá. Pótlásul közöljük, hogy Ekstein Pál buzgó szaktársunk Nagy- Atádról már régebben aláírta, de neve tévedésből kimaradt. Utólag még a következő aláírások érkeztek: Éhn József, Kozma János, Matejka Vilmos, Pulay János, Lux Ede Poprád, Holzer János Farkasd. Üdvözlet mindnyájuknak! — A mi farsangunk. A vigasság napjai, a mikor gondját feledő lélek a barátságnak szenteli magát s az öröm köze- lébb hozza egymáshoz a sziveket, a vendéglősök és pinczérek táborát sem hagyja szomorúságban. Két fényes bált rendeznek, a melyek bizonyságai lesznek szaktársaink társadalmi műveltségének. Az első lesz február 10-én, az I—III. kerületi ipartársulat bálja a medveutczai „Fáczáu“-ban, a második február 17-én a budapesti vendéglősök bálja lesz, melyet példás egyetértéssel a pinczéregylettel közösen tartanak a „Royal“ szálloda gisztermében. — Szombathely Debreczen. Abból az alkalomból, hogy a nyugdíjintézet ügyében országos pinczérkongresszus lesz Debreczenben, agitáció indult meg arra, hogy a vendéglősök országos kongresszusa, mely az 1895-diki kongresszus határozata szerint évenként s legközelébb Szombathelyen tartandó meg, együttesen turtassék meg a debreczeni pinczér kongresszussal. Mi eleve kijelentettük, hogy ez lehetetlen,
