Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-06-05 / 11. szám
XlV-ik évfolyam. i898. Budapest, junius 5-én. szám. „PINCZÉREK LAPJA.“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi-segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a ,Bu ! .pesti Iqjvéhíz segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „Székesfejérvári pinczér- egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egrlet“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egyesü!eté“-nek, az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolc» pinczér-egylet“-nek és a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, korcsmarosok- és pinczérek-egyleté“-nek HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 3-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre .... 6.— Háromnegyed évre . 4.50 Félévre ...........................3.— Év negyedre .... 1.50 Lap tulaj dános é felelős szerkeszt' IHÁSZ GYÖRGY. Pán föltámadása. Pán, a nagy Pán meghalt ! — zokogták az emberek és szomorú lett a világ. Siralom völgye lett a vidám, csodaszép Tempéből . . . Hervad már ligetünk, Diszeí hullanak, Tarlott bokrai közt Sárga levél zörög. Alszik a nagy Pán halálát sirató költő', a szomorú ember; ámde a nagy Pán föl-föltámad,évről évre, minden tavaszszal. Megjelenését pacsirtadal, fülemije-ének köszönti, kökörcsinek, ibolyák üdvöz- lik s csilingelve ünnepük a gyöngyvirágok fehér harangocskái. A fagytól merev patakok életre szökkennek s tán- czolva, csörögve lejtenek a nagy Pán tiszteletére, mig a tavak suttogó hullámaiban kaczagva űznek játékokat a sellők. Dal, zsibongás mindenfelé s ezerféle illattal töm- jénez a föld a vidámság Istenének. Pásztortüzek lobogásánál furulyaszó altatja, napkelténél fürge nyájak ugrándoznak feléje, szóval, örvendez a világ, mert a nagy Pán nem halt meg, csak elaludt s a tavasz lehelle- tére föltámadott s mig az Ősz dere le nem tarolja a fák lombjait, közöttünk, velünk marad. Vele örvendünk, őt áldva futkosunk az iratos mezőkön, integetvén az illanó fecskéknek, a kereplő gólyáknak és a bólintgató virágoknak. Ki a szabadba, a nagy Pán udvarába ! Ez a kiáltás veri löl ellustult vérünket és megyünk erdőt bújni, mezőt járni. Rackát Dániel. (Szövege a 4. oldalon.) Megifjodunk, a szomorú ember visszatér a régi oltárhoz, a természethez s a nagy Pánnal boldogan merül a mindenség csodás szépségeibe. Megyünk nyaralni a puszták csöndjébe, megyünk fürdőzni az eget tükröző tavak, folyamok hűs, élesztő hullámaiba. A fürdő, a víz a tisztulás, a ujhodás csodaszere; azért tette Jézus a kereszténység avató eszközévé s Mohamed az Istenhez való fohászkodás kezdetéül. Legyünk testileg tiszták, hogy lélekben emelkedettek lehessünk. Menjünk a szabadba, hogy magunkba szánhassunk ; fürödjünk, hogy le- f • moshassuk magunkról a v mindennapi küzdelem salakját, viszszaadva testünk épségét; mert hát csak ép testben lakozhatik ép lélek. És mily könnyű ez nekünk budapestieknek. Minden, a mi szép, körülvesz bennünket. A hegyvidék nagyszerűsége, a ró- naság bája egyként közelről s közeire hívogat bennünket: kinek a hol tetszik, ott örvendezhet anagy Pán, a természet ébredésének. A Duna irainló hullámai, Buda gyógyerejü vizei, a Rákos forrásai kínálják a megifjodást. Menjünk a szabadba! menjünk fürdeni 1 A vendéglős iparé az érdem, .tiai szamunk 1 ti oldal.
