Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-06-05 / 11. szám
2 VendegiosoK Lapja. X Í • J gyár mindenkor méltóságán alulinak tekintette az iparral való foglalkozást. Széchenyi ki feladatául tűzte ki nemzetét, léthargiájából felébreszteni, azt gazdaggá és műveltté tennp tudta és érezte, hogy a kitűzött nemes czél- nak teljességében csakis úgy felelhet meg, ha a nemzeti műveltség íöfeltéteUt és fokmérőjét a zenét kellőképpen kultiválják. Ámde zenét zeneeszköz nélkül kultiválni nem lehet- Egy életképes magyar hangszer-gyár létesítését tervezte, mely Magyarország összes szükségletét fedezni képes leend s teljesen feleslegessé teszi a külföldet. De a terv sajnos csak terv maradt kivitel nélkül. Elérkeztek ugyanis a viharos idők. A szabadsagharcz másfelé terelte az általános figyelmet. A szabadsagharcz után az elnyomatás sötét korszakában volt csak igazán érezhető a vigasztaló igaz barát, a zene hiánya, a hangszerek fogyaiékossága. Mert hát tudvalevő dolog, hogy a zene áll legközelebb hozzánk. Rég bebizonyították ezt már Hellas lakói, a régi görögök. Csak hét húrja volt a görög lantnak, de Umphion lantja annyira föllelkesítette a népet, hogy a mi lehetetlennek látszott, néhány nap alatt felépítették Thébe várának falait. Orpheus lantjának méla hangjainál megfeledkeztek vérengző természetükről a vadállatok lábaihoz feküdve hallgatták zenéjét A szabadság, egyenlőség s testvériség eszméjének megvalósítására, nem a Marseillaise hangjai lelkesítették a francziákat ? S a magyar szabadságért nem a Kákóczy, Kossuth, Klapka indulói vezették véres csatákba s dicső halálba nemzetünk zsenge fiait ? A hatvanas években Deák Ferencz, br. Eötvös József és br. Kemény József élén, ez általánosan érzett hiányt pótlandó, hazafias mozgalom indult meg. Egy életképes hangszer-gyár létesítése volt ismét az általános óhaj. Gyüléseztek tanácskoztak, végre a czi- met is megállapították : „Első magyar hangszer-gyár- -ra. de hiányzott a szükséges tőke és vállalkozási szellem. E zilált viszonyokon bizony az sem segített, hogy ide vetődött egy-egy munkás, kiknek munkája többnyire csak javításokra szorítkozott ezek elhalálozásával ki halt a magyar hangszer-ipar is, ha ugyan annak nevezhető. A 80-as évek elején végre fényes fordulat állt be e szomorú viszonvokon. A ré°- általánosan óhajtott terv megvalósult, a magyar hangszer-ipar valójában megalapult. Megalapítóját könnyű kitalálni, mert mihelyt hangszer-ipart hallunk említeni, azonnal Sternberg név jut eszünkbe. Nem rettegtek ők vissza az akadályokból, oÜ—40 külföldön alapos kiképeztetést nyerte, munkásokkal kezdték meg 1884-ben a gyár üzemét. E gyárból kikerült, hangszerek csakhamar oly kelendőséget nyertek, hogy már 1886-hau szükségessé vált a gyárhelyiségek megnagv obbitása s a személyzetnek szaporítása. 1889-ben a fa- és rézfuró hangszerek, czimbalmok és harmonika gyártásán kiviil a zongora gyártást is felkarolta. Nem csekély érdeme e ezégnek, hogy nem hagyta figyelmen kivül, hogy bizony igen sok ember van, kinek vagy tehetségénél, vagy egyéb körülményeinél fogva nincs módjában valamely hangszert elsajátítani, de egy hangszert — már természetünknél fogva mégis szeretne kezelni tudni s megkezdette a még eddig ismeretlen mechanikai hangszerek gyártását. Az első szenzácziós találmány volt a magától játszó czimbalom, mely a vendéglősök közt, kik azt hitték, hogy a czigányt pótolni lehetetlen, keltett legnagyobb feltűnést. Ez ugyanis czigányosan eljátszik bárminő magyar v. más darabot. Ezt követte aztán a villamos zongora, melyre ő felsége is azt mondta : „Ilyet még nem láttam“ a czimbalom- mal kombinált zongora stb. A ezég szállít a Balkán félszigetre, Angliába és az északamerikai egyesült államokba czimbalmokat, harmonikákat és fuvóhangszereket. Tizennégy év óta minden kiállításon, úgy a belföldi, mint ő külföldieken, többek közt a chikágóin is a legnagyobb kitüntetésben részesült. Az ezredéves kiállításon oly elragadóan szép volt e gyár expoziturája, hogy a külföldi szaktekintélyek is tanulmány tárgyává tették. De nem is maradt ám el az illő jutalom és elismerés. Maga a király is elismerte a kiváló ezég érdemeit s a gyönyörű hangszerről többször dicsérőleg nyilatkozott. A kereskedelemügyi miniszter a zsűri javaslata folytán a legnagyobb kitüntetések egyikével a m. kir. kormány által alapított „Milleuiumi állam éremmel“ tüntette ki e kiváló ezéget, ezen magas kitüntetés csak ezen ezégnek jutott osztályrészül. Legutóbb ismét egy jól megérdemelt királyi kitüntetés érte e ezéget ő Felsége ugyanis cs. és kir. udvari szállítóvá nevezte ki. Súlyos vád! (G. B. Z.) Egy súlyos vádat hangoztatott el lapunk előző számában Bősek Gyula ur, lapunk szombathelyi munkatársa. Azt mondta, hogy addig mig országos nyugdíjintézetünk létesítésére lel nem állíttatott egy központi bizottság, addig határtalanul lelkesültek pinezéreink és vendéglőseink a roppant fontosságú ügy iránt, most már azonban nem. Megdöbbenve fogadjuk ezt a vádat. Ennek az ügynek nem szabad elveszni. Állítsuk ám a közvélemény elé mindazokat, akik köny- nyeímüen és rosszakaratulag útját állják a nemes ügy létrehozásának, de ne csüggedjünk egy pillanatra sem. A pinezérek országos nyugdíjintézetének meg kell lennie. Szégyel- nünk kellene magunkat, ha ily életre való testület maradna vissza abba a középkorba illő állapotba, amelyből már minden társadalmi kaszt kivergődött. Nyugdíj-intézetet képesek voltak maguknak megteremteni a viharos életű vándorló színészek; a senki által fel nem karolt szegény tanítók. Nos tehát, ha valamely . testületnek szüksége van arra, hogy munkaképtelen, elaggott tagjainak 1 nyugdijat biztosítson, úgy mi vagyunk azok. Hisz nálunk az elevenség, fürgeség, ügyesség a munkabírás első feltétele. Vagyunk elegen, az akarat megvan, a kivitel elé nincsenek oly óriási akadályok gördítve, óriási szükségét szivünk mélyéből érezzük, tehát csak egy jelszavunk lehet, az az egy jelszavunk, feltétlenül előre! Ne pedig hátra! Ha valahol hiba van, orvosolni fogjuk ezt a hibát. A hiba főokának azt tartják, hogy a központi bizottság nem teljesiti oly alakban feladatát, amint azt kellene. Megdöbbentő vádak hangzanak el a köz- ponti bizottság ellen. Halljuk itt is, ott is, hogy könnyelműen viszi fontos ügyeit. Hogy a verejtékkel gyűjtött fillérekkel pazarul bánik. Fölmerül a kérdés, miért fogad fel ügyészt évi ezer forint fizetéssel? Ez igaz! Hisz bármelyik budapesti ügyvéd szívesen szolgálna ingyen j jogi tanácscsal. hogy árva ügyünket elősegítse. Orvosolni kell és orvosolni j fogunk minden sérelmet. A legközelebbi országos értekezleten válasszunk be oly érdemes embereket is elnököknek, akiknek szivén fekszik ügyünk, mint pl.: Gundel, Stádler, Glück, Salk- hász, Palugyai, Kass János, Bök- ros, Lippert stb. Ott majd szóvá tesszük a dolgot. Ott majd változtatunk a központi bizottságon egy kicsit. Hallottunk a bizottság ellen még súlyosabb vádakat is. Ámde \ ezt még nem szellőztethetjük. Utánna . fogunk előbb alaposan járni a dolognak. Tanulmányozni fogjuk az ügyet s majd hozzászólunk. A hibát mi a lejben keressük. A bizottság feje ezidőszerint Nérey Dezső. O az elnök. Tartozunk neki azzal, hogy feltétlen becsületességét elismerjük. Ebben nincs hiba. Ő azonban nem való ez ügy élére ö kényelmes ember, akiben nincs meg a kellő erély a hibák elsimítására. Azért más elnökről kell gondoskodnunk. Ez a mi dolgunk, nem pedig az, hogy ügyünket elejtsük, vagy vidéki nyugdíjintézetek alapításával alapjában megingassuk. Legközelebbi kongresszusunkon orvosolni fogjuk a hibákat s addig is egy jelszavunk legyen: — Föltétlenül országos nyugdíjintézet alapítása! Adja Isten, hogy mielőbb üdvözölhessük életbeléptét!
