Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-05-20 / 10. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1897. május 20. Ó-Castiliában, éppen ellenkezőleg, nincs hiány jó forrásokban, tiszta patakokban és folyóvizekben. Ott az a különös szokás uralkodik, hogy az emberek több évre ellátják magukat ivóvízzel, a mely szerintök a kolera, typhus stb. ragályok ellen óvja meg őket. A vizet nagy tél idején, mikor a viz legtisztább, felfogják és nagy, hordóalaku agyagedényekbe, úgynevezett „Tijanák“-ba öntik. Ezen Tijanákat azután pinczébe helyezik el sorban és évszám szerint, s mihelyt a régibb évfolyamok elfogytak, helyökbe az újabb vizzel telt edényeket állítják, hogy a „jó régi (!) ivóvíz“ soha ki ne fogyjon. Minél idősebb a viz, annál tisztább és jobbnak kell annak lennie, akár csak borról volna a szó. Egy utazónak, a ki néhány hét előtt Soriéban (Numantia) fordult meg, 1852-iki, tehát 42 éves vizzel szolgáltak és ő mindenkit biztosit, hogy aunál soha zamatosabb, üdítőbb vizet nem ivott. Azon években, midőn ragályos betegségek uralkodnak, abban marad a vizbeszerzés. O-Gastiliában minden nevezetesebb családi ünnep alkalmával, mint keresztelő, menyegző, stb. ünnepkor bizonyos számú, erre a czélra előre elkészített „Tijanos“ csapoltatik meg. Bort nagyon keveset isznak Spanyolországban és ha meggondoljuk, hogy az ország évenkint 40,000 hl. (?) bort termel, fel fogjuk fogni tudni, mily nagy csapást mért Francziaország Spanyolország borkivitelére a legújabban életbelépett vámzárlat által. Eddig a pirenei hegyeken túli szomszédjaik voltak a legnagyobb fogyasztói a spanyol bornsk és e körülményből magyarázható, hogy a spanyol borállomány a franczia vámzárlat következtében nagy mértékben megtorlódott. Természetes, hogy ilyen körülmények között a borárak nagy mértékű sülyedésének kellett bekövetkeznie; a minek világos példája, hogy Spanyolország némely vidékén 1 liter bor mindössze is csak 4 fillérbe kerül! W. Z. után gr. CSARNOK. Hajadonok karéneke. Szeremtül égni Szerelem nélkül; I érni és remélni Mindszünetlenül; 1 a ló helyit csalékonv Almot nyerni csak, Mik tűnnek, ha még oly Szépek voltának, i dvöt látni merre Csak tekint szemünk, Mig mi hőn epedve, Hervadunk, veszünk! Mért e szörnyű átok ? S kínok kínja mért? lm esdünk hozzátok Eg irgalmáért! Könyörüljetek meg, Hisz rabok vagyunk : Adjatok szerelmet, S aztán meghalunk! Ifjak karéneke. Habár a kísértetek éje legyen, Erősb a szivünkben a vágy s szerelem, S megyünk, a miként megy a szél s a vihar Utat-szakitó csoda-szárnyai val. S a mig ez a vágy heve nem pihen el, Nekünk ez a föld java, kincse se kell; Sem a tudomány, sem a hir, sem rang: E vágytul az Udv maga visszamarad. De föld meginog, mig a szikla-terem, Ha ott a nyomunkban a hű szerelem ! Előre tehát, a mig ég ez a láng, Es Isten után a miénk e világ! Benedek JLladár. Angol sajátságok az étkezésben. Itta : Schaikház Lipót. Az angolok spleentjét ismeri az egész világ. Arról már annyi sajátságos adoma kering szájról-szájra, hogy minden emberben bizonyos érdeklődést kelt fel e különös nemzet iránt. Es az angliüs becsülettel rá is szolgál erre. Ha vasúti kocsiban vagy hajón utazunk, ha megmásszak a Rigit vagy a Csimbora- szot, ha a Szaharában tévelygőink vagy Paris bármely népes boulevardján; legyünk bárhol, templomban, képtárban, színházban vagy vendéglőben: ezer meg ezer ember közül az ánglius azonnal szemünkbe ötlik. Ezek az emberek köröskörül s kivül-belül csupa ellentétből s különczködésből állanak. Ruházatuk, viselkedésük, járásuk, testtartásuk, de sőt még ülésük s nézésük is teljesen elüt a többi embertársaitól. Szóval, ugytetszik, mintha az angolt még az Isten is különös kü- lönczködő kedvében teremtette volna. És mind ez angol sajátosság sehol sem tűnik fel és mutatkozik oly kifejező erővel és jellemző modorban, mint épen a teritett asztalnál. Múltkori czikkemben „A különféle konyhák nemzeti jellegéről“ dicsérőleg nyilatkoztam az angol konyháról, a miként azt teljes mértékben meg is érdemli, mert a mint igaz, hogy az angol konyha, a világ egyik legjobb konyhája és a mint igaz az is, hogy szebben és elegánsabban az angolon kivül, egy müveit nemzet sem tud étkezni, ép oly igaz az is, hogy az angol étkezése telve van a legfurcsább és a legbizarabb szokásokkal. Valóságos inyestani rejtvény, melynek megfejtésén az egész inyesvilág még máig is hiába töri a fejét. Az angol konyhának, az első megkülönböztető fő jellenvonása a franczia konyhától az, hogy a sokféle változatosságot kerüli, több ételfogást egy fogásra egyesit s azokból egyszerre tetszés szerint eszik a mennyit kíván; másodszor pedig, hogy azokat a sokféle kitűnő mártásokat, melyek elkészítésében a franczia konyha oly művészi virtuozitással remekel, nem ismeri. Mindazonáltal az angol is rendkívüli nagy barátja a szószóknak, csakhogy azokat nem a konyhában készítteti és melegen élvezi, hanem gyári úton készülve, hidegen kerülnek az asztalára. E szószokban roppant nagy választéka van, s lehet mondani, hogy minden ételnek megvan a maga külön szósza,, vagy annak mellőzése esetén, egy más meghatározott mellék adaléka; ez nála oly erős szabálya, ahhoz oly kitartó csökönösséggel ragaszkodik, hogy annak esetleges figyelembe nem vételét, valóságos főbenjáró bűnnek tekinti. Van azonban e rengeteg sok szósz között egy-kettő, mely e szabály alól mégis kivételt képez s mely több alkalommal használatba vétetik. Ilyen az Anchovy és Worcester sauce, mely mindennemű substantiális hal és husnevü ételeknél alkalmazásba jön. De nézzük csak, hogyan és miként eszik a mi ángliusunk? Hideg husnemü ételekhez a Mixod- Pickles sosem hiányzik. Ez egy, eczetben konzervált zöldségegyveleg: kis uborkákkal, törpe hagymával, kárfiollal, babbal, borsóval, paprikahéjjal s - több effélével. Ezen kivül gyakran vesznek hozzál eczetben tartott diót és mustárban konzervált különféle gyűrnél csnemüt is. Az osztrigához, az általánosan használt czitromon kivül, vékony szeletekre szelt és vajjal bekent fekete kenyeret (cut brown bread and butter) vesznek, de a mellett a Cayenne borsnak (a paprika szakasztott mása) és eczetnék sem szabad hiányoznia. A halakhoz rendesen egyforma mártást használnak p. o. a félszeguszó halnál a Lobster saueze-t (tengeri rákból nyert kivonat) vagy pedig a Oyster sáncét (osztriga mártást), a lazacz mellé pedig fehér hollandi mártást vesznek. Az utóbbihoz, ha az évszak arra való, még uj borsót vagy ugorka salátát adnak, a mely azonban vagy semmikép, vagy pedig nagyon enyhén van elkészítve. A tőkehalhoz osztriga mártást, a fehér halhoz tojásból készült mártást fogyasztanak. A rántott halakhoz pedig nagyobbára Anchovy mártást vesznek. A főtt ürühushoz jobbára kapormártást szolgálnak, mig az ürüsülthöz veres ribizke fagylalékot (Red currant jelly). A fiatal kacsához rendesen zöld borsót adnak, vagy annak hiányában almamártást. Husvétkor pedig a bárányhushoz a mint (Mentha) sauce járja. A roostbeefnél a torma sosem hiányzik, de még a halak egy részénél sem.
