Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-05-20 / 10. szám
1897. május 20. Vendéglősök Lapja. 5 A fehérhusu szárnyas állatok (kappan, tyúk, pulyka) húsát az angol szájnak nagyon is száraznak tartván, melléjük a rendes sült- leven (Grevy) mely reszelt kenyérből, hagymából, muskatdióbói és cayenneborsból készül. Ép oly szokás e szárnyas állatok mellé pirított sonkát vagy szalonnát adni (roast or grilled ham; rascher of bacon). Ezenkívül a pulyhához még apró kolbászkákat is tálalnak. Ha a tyúk főve kerül az asztalra, úgy a mellé, fehér mártáson kívül, főt szalonnát is adnak. Ilyenkor a legkedvesebb mártások rendesen a zeller és a gesztenyemártás. A vadszárnyasokhoz is az eredeti leven kívül, ugyanazt a kenyérmártást használják, mint a fehérhusu házi szárnyasoknál, vagy ennek hiányában vajban kirántott és összemorzsolt zsemlét (sziedbread crumbs). A sertéshúsnál az almamártást (roost pore aud opple-sauce) épugy elmaradhatatlan, mint a malacz-pecsenye mellől a ribizke fagylalék (Current jelly). Hasonló fagylalékot adnak a nyúl, vagy másféle vadpecsenyéhez is, habár jobbára azokhoz inkább egy édeses mártást vesznek, melynek főalkatrésze ribizkéből és portó porból áll. A gyümölcs pástétomokhoz (fruit-torts, fruit-pies) a tejfel és a sárga daraczukor rendes mellékletül szolgál. A sajthoz rendesen zellert esznek; nem különben vannak még ehhez különös módon kirántott kenyérdarabkák (pulled bread) vagy apró vizi kalácskák (Water-biscuits) is. Az angol asztal egyik különlegessége a Sandwiches is, mely körülbelül a mi „Kanapénknak (sonkás-zsemlye) felel meg. Az angolok ahhoz külön négyszögletes kenyeret (toast) használnak, melyből vékony egyenleges szeletkéket vágva, két ily szeletke közé bármily féle husdarabot tesznek. E kenyér szeletkék azonkívül még mustárral be vannak kenve, a hús pedig sóval és borssal behintve. Végül felemlitést érgemel még az angolok egyik legkedvesebb vacsora falatja a „toasted cheese“ vagy „Welch rarebit“. E különös, igazi angol inyes falat a következő alkatrészekből áll; toast kenyér, Cheshire sajt, vaj, mustár és bors. Készítése pedig a következőkép történik: a kenyeret l1/2 cm. vastag szeletekben felszelik s gyengén megpirítva, vajjal bekenik. A sajtból — mennél zsírosabb, annál jobb — szinte a kenyérnél valamivel apróbb szeletkéket vágnak, azokat a kenyér darabkákra rakják, s ily módon egy sajtpiritóba Cheese soaster) teszik, amely külön e czélra van készítve. Ha a sajt e sütőben egyenlegesen elolvadt, úgy akkor azt mustárral és cayen- neborssal megfűszerezve az asztalra hozzák. Ez alkalommal azonban arra is ügyelnek, hogy a tál, a melyen hozzák, igen forró legyen, mert különben az étel, ha teljesen nem forró, mitsem ér. Jubileumi ábránd. (Színi pályám 40 éves évfordulóján 1897.) Irta: Kőmives Imre. a budapesti-, debreczeni-, aradi-, szegedi-, kassai-, győri-, székesfehérvári- és soproni színházak volt dal-komikusa. A „SÚGÓ“ cimü szinész újság volt szerkesztője, a vLekaszálták már a rétet“ országos hirü dal szerzője. Pünkösdkor lesz 40 ere, hogy a színi pályát Yálasztám, — e tengervésztől hányattató gályát . . Sokszor voltara én e gályán félig elmerülve — Hátamon a hullámoktól jó sort hegedülve. Gyakran rémitett a balsors! — E tengeri cápa ! — Életem vigjátékából lett is gyakran dráma. — Melyben voltak hajmeresztő furcsa jelenések: Deficit-rém, szökés, bukás, s több hajótörések . . . Proporció posványában sokszor lavéroztunk, Ehenhalás zongoráján nyögne klavéroztunk. — „Szükség“vo\t a karmesterünk, — az verte a taktust, — Úgy vártak a rakott asztalt, mint az antikrisztust . . . A reménység kenyeréből jó nagyokat szeltünk, — S rá a csalódás borából száraz kortyot nyeltünk . . . Teszpisznek szekere mellett gyakran kutyagoltunk — Ruhatáros szekér híján üres kordét toltunk. Ruhánkat a sors szabója, sokszor az ebadta — Kékünk varrta, s csak azt láttuk, hogy másokra adta ! Némelykor meg kabát, nadrág, mind ki lett cserélve» Téli ruhát hordóink nyáron, — nyárit pedig télbe; Az ebédünk ünnepen is nagy ritkán volt hat tál, — A kinek meg egy tál sem volt, ebédelt a uapnál. Este kalácsnak néztük a megtelt holdvilágot, Mely elfogyott, bár belőle egyikünk se vágott. Husvétkor, — ha bárány sült a direktor konyháján, És sült malac zsiradékja csillámlott a száján — Mi a „Meidlínger“-bői csupán néhány tojást vettünk, Amit égi manna gyanánt - kény er nélkül ettünk. S oly jól esett éh-gyomrunknak a tojás keménye, Mint bodobáncs bogárnak a tavaszi nap fénye. Hajunkból ki — sorsunk miatt — egy szálat se téptünk, Husvétkor az uj évadba, uj reménynyel léptünk. ------Aztá n ismét elkezdődtek az uj csalódások: Részvétlenség, pénztár-hiány, Zóna-gyaloglások. De azért én nem csüggedtem! — S engedehnet kérek, Negyven évi küzdés után, hogy még most is élek És — mint az ős Sión hegye — rendületlen állok, S mint Thália prófétája, most itt jubilálok! Remélve, hogy: a közönség elhalmoz kegyével, S jövedelmein felér a nagy Dárius kincsével! Hogy ha annak a nagy kincsnek csak felét is kapnám ! — Jó kedvemben a bokámat haj! — de összecsapnám ! ! De mivel, hogy keveset kap, ki sokat mer kérni, — Kevesebb áldozattal is befogom én érni : Fizessék ki — igen szépen, s alázattal kérem — Kamatostul, — negyven évi szolgálati bérem! Kőmives Imre. * Pünkösdkor tartandó jubileumi jutalomjátékára, mely, hogy hol fog megtartatni, azt a szerző maga sem tudja. Mi azonban — mint szerző jóakarói és tisztelői -— előlegesen felhívjuk a szinészpártoló közönséget, hogy az ország bármelyik színpadján legyen is a jubiláns előadás, minél tömegesebben jelenjenek meg. — Ha más érdeme nem volna is a jubilálandó színművésznek, már csak azért is megérdemelné a megjutal- maztatást, mert ő irta azt az országszerte ismeretes szép dalt: „Lekaszálták már a rétet, nem hagy- tan rajt virágot.“ Bizonyítsa be a közönség, hogy még nem kaszáltak le minden rétet! Terem még annyi virág, hogy telik belőle az ö számára is érdem- koszorú. A szerkesztőség. KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Zichy Jenő. Sietve jár, sebtiben végez mindent, ilyenképpen kezdi a „Fővárosi Lapok“ egyik újdonságát az ipar grófról, Zichy Jenőről. Azt mondja továb- bat ez a pártatlan lap, hogy ő az egyetlen magyar mágnás, a kinek sok a dolga, mégis | mindenre ráér, mert még többet szeretne | végezni. Ő csinálta meg a ma- is feledhet- | len székesfehérvári kiállítást, ő fáradsá- I got s anyagi áldozatot nem ismerve, szervezte a kisiparosok mozgalmát megalapította az „Országos iparegyesületíl-et s vezeti ma is, a mikor tudományos búvárlatnak adva magát, másodszor indul Ázsiába Őshazánk nyomainak felkutatására, arra az útra, melyet Körösi Csorna Sándor vére szentelt meg. Az ő érdemeit a sajtóban némelyek kicsinyelni szokták, az ő ázsiai expediczióját melyért a honfiak kegyele- i téből mái életében megérdemelné a szobrot, sokan csak afféle sportnak akarják feltüntetni. Ez a méltánytalanság és léhaság okozta fölháborodás adta Pongrátz Béla kezébe a tollat, hogy megírja a „Fővárosi Lápoló1-ban a „ Vándorlás a púsztáhaiY czimú, feltűnést kellő czikkelyt. Ez a czikk úgy méltatja gróf Zichy Jenő érdemeit s legutóbbi hazafias, a tudományra nagy érdekű vállalkozását, hogy e lapok szerkesztője indítva érezte magát annak reprodukeziójóra? annál is inkább, mert a szerkesztő is az ő székesfehérvári ismeretségének, buzdításának köszönheti, hogy a vendéglősök újságírójává szánta el magát. Éljen őshazánk kutatója, a legmagyarabb mágnás, gróf Zichy Jenő! — Házasság. Yid&ts Dezső, néhai Yidats János gépgyáros és országgyűlési képviselő fia, az első hazai takarékpénztár hivatalnoka f. évi május hó 5-én vezette oltárhoz Veszprémben az angolkisasszonjnk zárdájában Beinprecht Luiza kisasszonyt, Rempreclit Alajos budapesti szálloda tulajdonos, a margitszigeti hírneves felső vendéglő bérlőjének kedves és szeretetreméltó leányát. Az esketési szertartást a menyasz- szony rokona, Csiszárik János udvari káplán, kassai theologiai tanár végezte fényes segédlettel. Az esküvőn nagyszámú diszes közönség volt jelen. — Glück Frigyes, szállodás urat, a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosók ipartársulata“ választmányi tagját, fővárosi bizottsági tagot, a budapesti evangélikus magyar-német egyház gyülekezet presbytereinek tagjai közé választotta. Éljen! Esküvő. Szarka Jenő szállodás f. hó 15-én esküdött örök hűséget a komáromi ref. templomban Prantner Gizella kisasszonynak özv. Prantner Lipotné szép leányának. — Szőlőszeti működés. Az Abauj- Torna megyei gazd. egyesület a szőlőszet terén az által iparkodott a gazdaközönség támogatására lenni, hogy a megyében alakuló szőlőszeti szövetkezetek első szükségleteinek némi fedezésére létesített 2000 frtnyi alapból a bodókő-váraljai szőlóépitő szövetkezetei 200 frttal segélyezte. A szőlőtelepítés terén példás szorgalmat tanúsító alsó-vadászi tanítónak 3000 drb. amerikai sima szőlővesszőt és 500 drb. oltógallyat adomá* nyozott.
