Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-05-05 / 9. szám

2

Vendéglősök Lapja.

1897. május 5.

lye^zi, bár marasztaló a vádlottra, nein tartjuk Drechslerre nézve elég- tételnek.

Kulcsár csupán adatot halmo- zott adatra s a bírálat kellő képes- ségével nem bírva közölt olyan dolgokat is, a mik nem felelnek meg a valóságnak úgy, a mint megirat- tak. Az ő forrásai az Alkotmány és az Egyetértés voltak. És ha Drechsler ur valódi elégtételt akart volna, el kellett volna mennie a forrásokig és bepörölnie ezeket a napilapokat, a melyek azután majd teljes bizo- nyitékokkal szolgáltak volna neki, a mire Kulcsár nem lehetett képes. De Drechsler ur még az idézeteket sem pörölte. Ó neki csak a következtetések ellen volt szava, a melyeket, mint kifejezéseket, szinte lehetetlen bizonyítani.

És épen ezért azt hiszszük, hogy nem hágtuk át a jogos bírálat határait, mikor a Kulcsárt elitélő verdiktet elégtelennek tartjuk a Drechsler Béla ur ellen fölmerült tömérdek híresztelés sikeres megerőtlenitésére.

Az urnához.

A kik még- nincsenek közöttünk, újólag szólunk a habozóklioz és késlekedőkhöz.

Jöjjenek, szavazatukkal segítsék érvényre juttatni a vengéglősök közös érdekeit.

A lelkesek tüzeljék a lanyhákat a szilárd meggyőződésnek a kétkedőket, kétkedőket, mutassuk meg, hogy sérelmeink hangoztatásában, érdekeink követelésében mindnyájan egyek vagyunk.

Szavazásra hívjuk fel a magyar vendéglősöket, kérvén őket, liogz az itt látható »szavazó-lap« aláírásával és szerkesztőségünkhöz való juttatásával tudassák velünk, vájjon helyeslik-e, szükségesnek tartják-e oly törvény alkotását, mely 7 pontba foglalt követelésünknek érvényt szerez?

Mi a hozzánk beküldött szavazati lapok alapján a szavazók neveit 1. a „1 endéglő- sök Lapja-ban számról számra elsoroljuk, a uitán pedig az országgyűléshez beadandó emlékirat, illetőleg kérvény aláírói közé nyomatjuk.

Az ügy pártolását hazafias tisztelettel, ismételten kérjük.

Az országgyűlés elé terjesztendő kér- vényüket a „Vendéglősök Lapja“ utján megküldjük mindenkinek, h ki szavazó lápját hozzánk beküldi, A kérvények az országgyűlés elé terjesztését egy tekintélyes képviselő fogja teljesíteni.

Ez a szavazó-lap kimetszendő és a f endéglősök Lapja" szerkesztőségének, Budapest. V1L, Akáczfa-utcza 3. sz. beküldendő.

,xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvvxxv<£.v<

Szavazó-lap.

Alulírott kívánatosnak tartom, hogy a magyar országgyűlés oly térvényt, illetőleg törvényeket alkosson, hogy

1. a regále, különösen a regale-bérlet megszünteltessék :

c2. a szegénvnépnek a pálinkától való elszoktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen leszállittassék ;

3. az italmérési jog dija mérsékeltessék ;

4. a pálinkamérések száma korlátoz- tassék ;

5. a palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék ;

6. a mübor-készités megakadályoz- tassék;

7. a záróra országos törvénynyel egyen- lősittessék.

Egyúttal óhajtom, bogy a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége ily értelemben a magyar országgyűléshez emlékiratot, illetőleg kérvényt nyújtson be.

Kelt . . . ’. . . 1807. . . .

(a szavazó aláírása.)

CVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^

2 I

A szavazólap levelezőlapra, vagy ivpapirra is ragasztható s akkor bár- liány a n aláirha tják.

i jiibb aláírások.

Az országgyűlés elé terjesztendő kérvényünket újabban a következő szaktársak írták alá :

Keisz Vendel Déva, Gőuye Sándor Bpest, Harams István Valkány, Kugler János Füzesgyammt, Borsody Sándor Bpest, Kron- schnabl Rudolf Török-Becse, Zanyi Ferencz Nagy-Atád, Kass Béla Szentes, Kass Gusztáv B.-Sz.-Tamás, Hainzmann János Szombat-hely.

Várpalotáról: Bauer József, Sukkért József, Szili András, Sipos Mihály, Török Gyula, Ország János, Tímár András, özv. Yidy Antalné, Weisz Sámuel, — Schhuller József Péthfürdő, Kassay József, Koritnicza, Ivornyiczky György Kassa, Ligeti Imre, Küt- reiber Sebestyén Bpest, Schier József, Bpest. Iritz Adolf Mezőtúr, Fekete Jónás Dévaványa.

„Nagysága.“

Kern Írhatom le, hányszor boszantotta ez az ostoba szó a fülemet, mely utcán, téren, boltokban, piacon minden lépten-nyomon felhangzik, sértve a jó ízlést, de még a magyarságot is. Micsoda szószörnyeteg is az a nagysága, a mely a nagysád és a nagyságos asszony szók torzszülötte.

Azt hiszem, Spanyolországot kivéve, nincs ország, melyben jobban beleesett volna a cim- kórság fillofierája, mint épen a mi szép hazánkban. A nemzetes tekintetes vágyik lenni, a tekintetes nem éri be ezzel, de nagyságoltatja magát s a nagyságos bizonyosan titkon aspirál és gravitál a méltóságos félé.

De a férfiak csak liagyján, ezek többnyire hazafias érdemekért vagy hivatalos minőségben kapott czimeket viselnek, de a nők, a nők ! A. sarki rőfösné boldog és az arcza egy óriás mosolylyá gömbölyödik. mikor a szomszéd ud - varias mészáros igy köszönti esténként: „Rózsás álmokat kívánok nagysága . . . A kis szolgálótól már számba se veszi, mert hiszen azt ő fizeti s annak, mikor már beáll hozzá, megmondja a jó dupla kávékkal megvesztegetett cselédszerzőné, hogy „Ne félj, semmi bajod se lessz, csak fogadj szót a nagyságának . . . .“

Kétes ekszisztencziáju hölgyek, a kik nagyon virágos kalapokat, nagyon feltűnő toil- leteket hordanak s leginkább este szeretnek sétálni, szintén kivétel nélkül nag}rságák.

így hívják őket a varrónéjuk, szokás révén a többi házbeliek is. a kik azonban nem érintkeznek velők és szinte félre, elkerülnek, ha egy-egy ilyen nagysága jön.

Hol vannak azok a jó idők, mikor igen tiszteletre méltó czimek voltak a nemzetes asz- szony, nagyasszonyom, ténsasszonyom ? Mert a tekintetes asszony már csak az alispánnéknak és más főbb hivatalnokok nejeinek járta.

Elvitte őket, mint sok mást. nemzetünk ős partriárkális szokási közül a gőz, a villám százada, a mely rombolva épit s a gyöngygyei sok iszapot is kever föl. — Azok közt a pát- riárkális vonások közt tagadhatatlanul sok volt a rossz, a pusztulásra méltó, de hajh, odavesztek velük a jók is és a mi oly specziális nemzeti jellegünk szintén megkapta azt a - tökéletesen internacionális bélyeget, a mi nem német, nem angol, nem francia ember, de egyedül világpolgárt alkot még.

Ma nincs késő, térjünk vissza a mi régi Laresseinkhez, vessük fel a régi ős erkölcsöket s legyenek a mi szép magyar menyecskéink tekintetes asszonyok, vagy akár nagyságos, méltóságos asszonyok, ha férjük rangja igy hozza magával — maradjanak mások ellen Kis vágj' Nagyné asszonynak ifiasszonynak inkább — csak ne legyen se fent, se lent senki nagysága.

0. M.

Szőlő és borgazdasági tanfolyam.

A földmívelésügyi miniszter súlyt fektet arra, hogy a szőlőfelujitásra és az okszerű szőmüvelésre vonatkozó ismeretek terjesztése végett a néptanítók is igénybe vétessenek.

E czélból a miniszter a folyó évben az ország valamennyi fontosabb borvidéken, összesen 14 helyen négy hétre terjedő szőlő és borgazdasági tanfolyamok tartását rendelte el s azokra összesen 150 néptanítót szándékozik felveni.

E tanfolyamok ezélja, hogy a résztvevő tanító a szőlő és borgazdaság terén, különös tekintettel az elpusztult szőlők felújítására, elméletileg és gyakorlatilag kiképez- tessenek oly czélból, hogy e szakmában a a népiskolákban s a gazdasági ismétlő iskolákban a tanulóknak kellő oktatást nyújthassanak s általában az illető községben a szőlőfelujitás előmozdítása érdekében hathatósan közreműködjenek.

A folyó évben ilyen tanfolyamok fognak tartatni: Pozsonyban, Balassa-Gyarmaton, Aráczott, Egerben, Tarczalon. Beregszászban, Érdiószegen, Ménesen, Nagy-Enyeden, Sopronban, Tapolczán, Veszprémben, Pécsett és Szegzárdon.

Ezekre első sorban olyan községekből való néptanítók vétetnek fel, a hol a phil- loxera a szőlőket már elpusztította, vagy erősen pusztítja s a hol a lakosság első sorban a szőlőművelésre illetőleg az elpusztult szőlők felújítására van utalva, — tekintet nélkül arra, vájjon az illető néptanítók