Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-05-05 / 9. szám
1897. május 5. Vendéglősök Lapja. 3 állami, községi vagy felekezeti iskoláknál vannak-e alkalmazva. A tanfolyam két részletben tartatik meg és pedig: a) május hő 20-tól junius hó 2-ig és b) október hó 11—24-ig; úgy azonban, hogy a tanfolyamon mind a két időszakban ugyanazok a néptanitók vesznek részt. Az egész tanfolyam 4 heti tartamára az útiköltségek és ellátási költségek fedezésére egy-egy néptanító a földmivelésügyi minisztertől 60 frtot kap. A tanfolyamra vató felvétel iránti kérvények 50 kros bélyeggel ellátva, folyó év április hó 30-ig az illetékes tanfelügyelő utján a kerületi szőlőszeti és borászati felügyelőhöz nyújtandók be a földmivelésügyi miniszterhez czimezve. Május . (Budapest, 1897.) Májusfa hely it orgona virágot Adtam egy lánynak — Május elsején. Mosolyogva adtam hófehér kezébe, S „0“ is nyájasan mosolygott felém. Az égen láttam már ragyogni én Holdas éjeken sok szép csillagot, De oly varázszsal, mint az „0“ két szeme, Lelkem mélyére csillag nem hatott .. . Miért is nyílik orgona virág? S miért van május első reggele!? . . . Nem volna most szivem baljóslatoknak Sötét árnyával telesded tele. JKőmives Imre. Zilahy Ágnes. A mai képünkhöz. Az országszerte szinte páratlan hírnévvel biró Zilahy Ágnes asszony, 1848-ban született Zilahon, mint Zilahy Kiss Károly polgármesternek és Nagy-kállói Kállay Charitas egyetlen leánya. A polgármestert Zilahy Ágnesen kívül még kilencz gyermekkel áldotta meg az ur; valamennyien fiuk voltak s közöttük nem kisebb emberek találkoztak, mint Zilahy Károly és Zilahy Imre. Az egész család nevezetes arról, hogy szinte minden tagja feltűnő sikereket ért el, az irodalom vagy a művészet terén; de közülök mindennek felett kimagaslott Zilahy Károly, aki alig volt 25 éves amikor tüdővészben elhunyt és már is oly müveket hagyott hátra, hogy arra, halála után 35 évvel is nem kisebb emberek, mint Beöthy Zsolt és Gyulay Pál, akinek egyébként életében, ngyszólva halálos ellenfele volt az irodalmi téren, müveikben és a katedrából hivatkoznak reá, mint döntő bizonyítékra. — Imre szép verseivel és Puskin fordításaival aratott babérokat a bátyja védszárnyai alatt. A többi testvér is kivált az irodalom terén. Ebből a jeles családból származott Zilahy Agnes, aki még alig volt 16 éves, mikor férjhez ment Tasnád-szántói Becsky Endréhez, gróf Károlyi István egyik közeli rokonához. Ebből a házasságból, származott Becsky László. Zilahy Ágnes 3 évi házas élet után elvált Becskytől és férjhez ment Kemenczky Miklós honvéd kapitányhoz, mint ennek neje kezdett irogatni tárczaczikkeket a nagyváradi lapokba, majd a Budapesti Hirlap-ba. 1884-ben Budapestre jött lakni s azóta a a magyar sajtó tekintélyesebb politikai napi- és szépirodalmi heti közlönyeiben gyakrabban találkoztunk kitűnő jellemrajzaival. A sors úgy hozta magával, hogy ennek a magyar írónőnek kosztadással kell megkeresni a kenyerét, mert kitűnő gazdasszony létére vagyontalanul állván a világban, ez a keresetmód ígérkezett a legczélszerübbnek. Ő a Mensa academicának a vállalkozója, a kinek kosztja egyenlő elismerésben részesül össz- vendégei részéről. A fiatal magyar menyecskék és házi asszonyok számára ez az irodalom babérjai után nem túlságosan kellemes kenyérkereset ajándékot hozott, mert Zilahy Ágnes két éve gazdasszonyi tapasztalatait egyesítve hatalmas, szemléltető Írónői képességével, megírta „Valódi Magyar Szakácskönyv-ét, a szakirodalomnak ezt a megbecsülhetetlen remekét, A ki Zilahy Ágnes konyháját megakarja ismerni, zarándokoljon el a Mensa academica Zöldfa-u. 14. sz. I. em. lévő helyiségébe, a hol negyven krajczárnyi csekélységért forintot érő első rangú magyar ebédben lesz része. Az iszákossá;; ellen való küzdelem. Szomorú tény, hogy hazánk a pálinka és egyébb szeszes italok gyárosainak s az iszákosoknak a hazája. Különösen népünk szegényebb osztályaira nézve áll ez. De el van terjedve e rut szokás nemzetünk minden rétegében. Meghajolnak az alkohol előtt: egy részük, mert abból él. más részük, mert attól hal meg. Az alkohol viszi a vezérszerepet az alkotmányos életben, főszerepet játszván a nagy jelentőségű, józan nemzetek fiainak való választási jog gyakorlásánál, — az alkohol szítja a tömegek lázadásait, — ott van mindenütt, a hol a fékevesztett emberi szenvedélyek mocskolják be önmagákon az isteni eredet bélyegét. A szeszes italokban semmi tápláló anyag nincs, összes (kezdetbeni) hatásuk az, hogy jótékonyan csökkentik a zsir felbontását a testben. Ez a különben jelentéktelen jó hatás azonban csak annál veszedelmesebb zsírlerakódást okoz az iszákosoknál. Folytonos bélhurutot idéz elő, megzavarja minden szervét az emberi testnek, tönkreteszi az idegrendszert; az érzékszervek, mint a látás, hallás megromlanak, a szellemi tehetségek meggyengülnek, előttünk állanak az idült alkohol mérgezés szomorú alakjai, kik közt a hajlandóság ijesztően nagy, kiknek szervezete elvesztette minden ellentálló képességét a betegségekkel szembeD. És az erkölcsi veszteség, mit a részegeskedés okoz az által, hogy tönkre teszi a családi boldogságot, az anyagi jólétet s elősegíti a bűnt — kiszámithatlan nagy. És az erkölcsi és testi elfajulás oka legnagyobb részt kiváltképen a pálinka ivás. A társadalom legkomolyabb és eredményeiben legnagyobb horderejű feladata azon visszásságok elhárításában áll, mik az iszákosságot előmozdíthatják : mérsékleti egyesületek felállítása, a pálinkának és egyébb szeszes italoknak a teával, kávéval stb. való helyettesítése, a munkások osztálya helyzetének javítása azon eszközök, mikkel a romboló ártó elfajulás ellen kezdenünk kell. Nem túlozni akarok itt. Eszemben sincs, hogy akár a pálinkának, akár más egyéb szeszes italnak mértékletes élvezése ellen beszéljek. Hisz tagadhatatlan, hogy sok hasznát láthatjuk a mértékletes pálinkaivásnak szokatlan, nagy erőfeszítések alkalmával, mikor emelkedett kedvre, nagy erőkifejtésre van szükség, vagy kedvezőtlen éghajlati viszonyok közt kell erős munkát végeznünk. Bizonyos az is, hogy színtelenné válnék az egész élet, ha olykor, kivételes alkalmakkor, a kancsó fenekéie nem nézne az ember. A nemes bor gyöngyöző habja, a tűz, mi a tokaji cseppjeiben lakik, lelket kölcsönöz a csüggedőnek, erőt a kifáradottrak, uj életkedvet a mindenét vesztett embernek, szellemi munkára, emelt gondolkodásra ád, semmivel meg nem fizethető, sokszor egy egész élet irányára elhatározólag ható momentumokat. „Séd, est modus in rebus . . . “ Mindeme jó oldalak végzetesen átokká válnak az iszákosra nézve. Meg kell szüntetnünk a szegénységet, ki kell irtanunk az italban a vigaszt, feledést kei eső nyomort, meg kell operálnunk a társadalom testén burjánzó fekélyes kinövéseket, a proletariátust, a fehér emberek között dívó szégyenletes rabszolgaságát a munkásnak a munkaadóval szemben — ideális, nagy, manapság megannyi kivihetetlen feladatok, de megannyi égető kérdések is. Tegye meg minden ember, mindenkor a magáét és lassankint haladni fogunk a kitűzött czél felé. A zárórák, a munkaszünet a korcsmázás törvényhatósági utón való szabályozása mind az, a mit államilag és rendőrileg tenni lehetet. A többi a társadalom feladata. Szórakozást, könnyű munkát kell nyújtani szegényebb embertársainknak, a súlyos heti munka szünóráiban és pihenő napjaiban. Befolyásolni kell magánéletüket, a családot. Bármily nehéz feladat is ez, bármily áldozatokat is kíván a vagyonosabb, műveltebb osztályok részéről, — mind nem sok azért, hogy elkerüljük a nyomortól bűnbe taszítottak mindent tönkretevéssel fenyegető mozgalmait. A történelem tanit arra, mily következményekkel jár a „panem et circen- sesu követelésnek meg nem adása. Dr. B. M.
