Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-04-20 / 8. szám

4

Vendéglősök Lapja.

1897. április 20.

koczkán forgo léteinket, a sz3.va.zo lapokat mielőbb küldjék be a

„Vendéglősök Lapja" szerkesztőségének: Budapest, VII. Akáczfa-utcza 6. szám.

A mennyiben mindazok, a kik szavazónkkal követeléseinket támogatják, mozgalmunk, illetőleg eljárásunk menete és eredménye iránt érdeklődnek, arról mindenkor felvilágosítást nyerhetnek a XIII. évfolyamban lévő ,,Vendéglősök Lapja''- ból, melynek előfizetési ára: negyedévre 1 frt 50 kr.

Az előfizetések posta utalványnyal, vagy a szavazólappal pénzes levélben a Vendéglősök Lapja" kiadóhivatalának küldendők: Budapest, \ 11., Akáczía-uteza b. sz.

Az ügy pártolását hazafias tisztelettel, ismételten kérjük.

Ez a szavazó-lap kimetszendő és a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztőségének, Budapest, 1 //., Akaezfa-utcza 6‘. sz. beküldendő.

(a szavazó aláírása.)

.\\y\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v,\\\\v\\\\\\\\\\\\vv.\\\lv

vallási tekinteteket, de mert szabad azt megkérdeznünk, hogy valakit mi visz abba a szentélybe, amelyet a magyar törvényhozás templomának neveznek? Csak egyet nem látunk érvényesülni ebben a törvényhozásban. azt ami az ország egyik legnagyobb, hogy7 úgy mondjuk az államot fentartó egyik részének kívánságát kielégítené. Magyarország törvényhozásának alsó házában immár van minden generáezió. Ott van egy csomó bukott földes ur. Ott vannak a részvénytársulatok igazgatói. Ott vannak a proviziós képviselők, csak az ipar nincs kellőképpen érvényesülve.

Nem tagadhatja el senki, hogy az országnak egyik legvirágzóbb iparágát a vendéglős-ipar képezi. Ennek az iparágnak eddig nem volt s máig sincs képviselője a magyar törvényhozás termében. A magyar vendéglősöknek régi vágya teljesült volna, ha legalább egy szakmájukbeli férfiúval képviseltethették volna magukat. Mert talán senki sem hiszi el azt, hogy a képviselőházi vendéglős a magyar vendéglős-ipar képviselője a parlamentben. Nem, ezt senki sem hiszi. Éppen azért a legutóbbi erzsébetvárosi képviselő-választás alkalmából merült fel az az eszme, hogy itt Budapesten kellene megválasztani a vendéglősöknek egy vezérképviselőjét. Morzsányi csillaga, a futó tűz le hullott az égről, annélkül, hogy a meteoroknak vigasztaló sugár kévéjét hagyta velna maga után. Mi nem politizálunk, hanem annyi köztudományu tény, hogy ezt az urat nem a politika, hanem a mai társadalom egyik közkóros tüneménye, a közüzletek kieszközlése után való vágy ölte meg politikailag. Mikor ez köztudomásra jutott akkor villant meg az ország legelőkelőbb vendéglőseinek agyában, hogy egy jeles szaktársukat, kitűnő barátjukat delegálják mandátumaikkal a parlamentbe. Nem, ez nem sikerült. A mai törvényhozásnak nem parlamenti iparosokra, hanem ügyvédekre, birtokosokra van szüksége.

Ha nem igazolná ezt más, igazolja ez a körülmény. Az erzsébetvárosi választás alkalmával Ihász György barátunkat, a Vendéglősök Lapja szerkesztőjét megválasztásra ajánlották a kerület tekintélyes polgárai. Most ne tessék hinni, hogy az ügyvédi diploma adja meg csak a polgár erények jutálmazásához méltó votumot. Mikor Kómában oda dobták az urnába • a cserépdarabokat, akkor azoknak titkos betűi közül mindig a népfönség akaratának magasztalása ragyogott elő. Talán most is úgy kellene lenni. Ihász Györgyöt tudtommal és annélkül, hogy maga aspirált volna a jelöltségre az úgynevezett liberális jelölt ellen, kiáltotta ki képviselőjelöltnek a 48-as párt. Örömmel üdvözöltük ezt a kijelölést, mert a biztos győzelemhez megadták a biztató sugarat a remények az Ihász Györgyhöz intézett teleg- rammok, a melyek szövegét végtől-vé^i«A szavazólap levelezőlapra, vagy ivpapírra is ragasztható s akkor bárhány an aláírhatják.

Iliász György jelöltsége.

Budapest, április 18.

Lehet-e Magyarországban szó, most a szabad eszmék diadaláról? Lehet-e szó arról, hogy a független meggyőződés arasson diadalt? Mielőtt erre a kérdésre felelnénk, át kell tekintenünk a legutóbbi képviselő-választások történetén. Mik érvényesültek Magyar- ország összes kerületeiben? Egyéni érdekek. A mai társadalom. Különös sikere az, hogy bevitt minden bankárt a magyar parlamentbe. A vendéglősök, iparosok érdekeinek kevés szószólója van a törvényhozás testületébe. Mikor arról van szó, hogy mi a közérdek, nem keresünk, de nem is kereshetünk

ugyan nem közölhetjük, de a melyek közül örömmel ragadjuk ki a következő bizonyit- ványokat. melyeket annyi jelesünk buzgó bajnoka irt alá.

Ezek a bizonyítványok a következők, kortörténeti adatok ezek is. de belevilágitá- nak a mai rendszer lelkibe.

íme itt vannak:

* *

*

Alulírottak,

mint a 48-as párt hívei s a magyar ipar pártolói, jelöltül a VII. kerületi képviselő- választás alkalmából Ihász György urat, a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztőjét óhajtjuk fölléptetni, mint a ki tántorithatlan hive a 48-as eszméknek, lankadatlan védelmezője az iparos osztálynak s legutóbb a fogyasztási adók s a regák reformja illetőleg eltörlése érdekében üdvös mozgalmat indított meg.

Budapesten, 1897. április havában.

Katz Arnold, Goldberger Samu, Gol- latz Mihály, Striczly Béla, Kovács Imre, Tábory Ferencz, Sopronyi Lajos. Szeiffy Károly, Lendlbaner Kálmán, Bimmarten Pál, Bauman Károly, Bátor András, Moropok Márton, Dienes Kálmán, Mühlbahner József, Kapcsos András, Kovács József, Joó István, Pavelka Antal, Czellaó Lajos, Heimann Jakab, Káposzta András, Hermann Gyula, Jakab Pál, Lencsó János, Zsinecsán János, Huszka István, Institorisz Dániel, Brunoszky József, Kelle János, Baxa József, Ritten- bacher Ödön, Kránetz István. Hautzinger János, Jeszenszky József, Svehla József, Gulyás Géza, Kiss Ignácz, Sopronyi Lajos, Horváth István, Horváth Vincze, Tichy Lipót, Rechtorisz Márton, Mádai Lajos.

* *

%

És Ihász György megbukott. Nem, visszalépett. Hát lehetett volna-e ebben a kerületben, amelyben annyira tombolt az egyéni érdek, a próvizió áradata a polgári akaratnak győznie? Az erőszak előtt nem kell meghajolni, hanem megvetéssel kell kitérni előle. Tudtommal ezt cselekedte az a 48-as párt, melynek legszentebb elveit vallom és amelynek zászlójára ezúttal Ihász György szerény neve volt Írva.

Magyar Gyula.

László Géza Gábor.

(Mai képünkhöz.)

Mai számunkkal László G. Gábornak, a József-körut 18. sz. alatt levő borozó-, helyiség tulajdonosának jól sikerült arcz- képét mutatjük be t. olvasóinknak. László G. Gábor született Kisvásárhelyen, Zala megyében 1863-ban. Iskoláit Zala-Szt.-Gróton és Zala-Egerszegen jó sikerrel bevégezvén a pinczér-pályára lépett, melyen 15 éves korától fogva tisztességgel és nagy szorgalommal működött. Pályáját Szombathelyen Hainczmann János ur Sabária szállodájában kezdte meg, honnan annyi jeles szaktársunk került már ki, minden szépet, jót és nemeset elsajátítva. Több évig Székesfejérváron, majd Budapesten az „Eifel“,- Dangl- és „Emke“ kávéházakban mint föpinezér működött, min

Szavazó-lap.

Alulírott kívánatosnak tartom, hogy a magyar országgyűlés oly térvényt, illetőleg törvényeket alkosson, hogy

1. a regale, különösen a regále-bérlet riiegszüntettessék;

2. a szegény népnek a pálinkától való els/.oktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen leszállittassék;

az italmérési jog dija mérsékeltessék;

I. a pálinkamérések száma korlátoz- tassék;

5. a palaezkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék;

ti. a műbor-készités inegakadályoz- tassék;

7. a záróra országos törvénynyel egyen- lösittessék.

Egyúttal óhajtom, hogy a „Vendéglőink Lupin“ szeraesztösége ily értelemben a magyar országgyűléshez emlékiratot. illetőleg kérvényt nyújtson be.

Kelt .1807

......................