Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-03-20 / 6. szám
1897. márczius 20. megszüntetésére törekszik, tehát a monopólium csak ideiglenes intézkedésnek tekintendő. Ennélfogva a vendéglősök igen okosan cselekesznek, ha követelésükkel ezt a miniszteri kijelentést nem engedik feledésbe , menni. A boradót a czikkiró adórendszerünk fundamentális elemének mondja, tehát „ne- bántsd-virág“-nak tekinti. Furcsa, hiszen még a pénzügyminiszterek is rossznak és reformálandónak hirdetik adórendszerünket; tehát annak a reformját csak éppen a vendéglősöktől volna oktondiság követelni. A söradó leszállitásáról azt mondja, hogy az majd meg lesz. Hiszen ezt is, mást is azért követelünk, hogy meg legyen. Az italmérési jog dijának mérsékléséről azt mondja, hogy azt a vendéglősök országos kongresszusa is követelte, de eddig még hiába, azért követeljük mi most sürgetőleg a törvényhozástól. A palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályozásáról ugyanez áll. A műbor gyárt ás megakadályozása éppen nincs oly rendben, mint a czikkiró képzeli, hiszen már hónapok óta tanácskoznak e felől a minisztériumban; tehát nagyon helyén való, hogy a vendéglősök maguk is kifejezést adjanak véleményüknek. A záróra törvénnyel való egyenlősítését kivihetetlennek mondja a czikkiró, a mivel a közigazgatás tudományát merőben uj igazsággal lepte meg. A mi a vasúti vendéglősöket illeti, azokról mi szózatunkban külön nem emlékeztünk meg, mert oly követelésekkel álltunk elő, a melyek nem csak a vendéglősök egy osztályára, hanem minden vendéglősre üdvösek és jelentőségük, súlyúk éppen abban van, hogy általánosak, mindenkire kívánatosak, a vasúti vendéglősökre csak úgy, mint a legkisebb korcsmárosra. Különben is a vasúti vendéglősök már összefoglalták speciális követeléseiket s azoknak a minisztérium elé terjesztésével Török Istvánt bízták meg. Hogy ő miért nem felelt meg annak a megbízásnak, azon „A vendéglős“ is elmélkedhetnék. Mindent összevéve, mi nyugodt önérzettel valljuk magunkat a „Szózat“ szerzőjének s meg vagyunk győződve, hogy nagyon is időszerüleg s a szükségnek megfelelőn járunk el, midőn a vendéglősök sérelmeit és kívánságait a törvényhozás elé juttatjuk, alkalmat adván a kormánynak a nyilatkozásra szándékairól. Hadd jöjjenek hát a szavazólapok ! A kontárok. ii. Utolsó czikkemben Ígértem néhány pillanatnyi felvételt, beváltani Ígéretemet és bemutatok náhány képet madártávlatból. Minél jobban erre gondolunk annál jobban felháborodik bensőnk, hogy türjük még- most ezeket közülünk graszálni. Hát hogyan, a mi iparunk egy menedékhely, egy lerakodó domb máshonnan elűzött söpredéknek? Szégyenkezve eltakarjuk néha mesterségünket s ez mind azért, mivel a czipész szomszédom nyáron főpinczér, a pék. ki a süteményt reggel hozza pedig elsörangn fürdőben (tulajdona egy részvénytársaságnak) éthordó s igy tovább. Ezt nem tűrhetjük tovább, ezek ellen egy irtó háborút kell kezdeni. No de jertek ti mozgó fényképek! Zala-Egerszegen van egy főpinczér, mindenki tudja, hogy ezelőtt 2—3 évvel még kocsis volt, de nem ám közönséges kocsis, hanem fiakker kocsis, néha hallani még, hogy nyelvével csattog, nem mint egy csalogány, hanem mint egy fiakker kocsis a lovára. Pozsonyban a főpinczérek 2/~-á& mind műkedvelők, mert ők nem elégszenek meg e foglalkozással, hanem hétközbe folytatják a nemes szabó és csizmadia mesterséget. Bennfentesek állítása szerint pedig azt halljuk, hogy fordítva van, tudniillik a szabók és csizmadiák vasárnaponként kontárkodnak. Egy városban, hol a jó ügynek vértanúi is voltak és van ain kontár ! Egy volt rabbinus, ki héber és germán nyelven fejtegette Mózes tanait, hogy, hogy nem, „átjött“ hozzánk, főpmczérnek, de magyarul még mai napig sem tartotta érdemesnek megtanulni. Az ószeresek által egyszer meglinchelt ur, és tagtárs, most kávéházi főpinczér. A temesvári sánczokból hirtelen fel- emelkedett lény, de nem főnix madár, most ez is üzletünkben bele kontárkodik. Egy kávéházi főpinczér, ezelőtt foglalkozott őstermeléssel, lett belőle jó katona, tiszti szolga s igy feljebb, szabadságolták, de a föld nem volt Ínyére tehetségének, s ebből — ne mondják ezt: paraszt — az aktiv agráristából lett egy főpinczér. A kéményseprőket az állam védi, Erdélyben a felesleg ezekből korcsmárosnak csap fel. A „vörös bika“ tulajdonosa volt ezelőtt táncz - és illem-tanár, tánczmester és vörösbika, hahaha. Valami báró, neve benn van a gáthaiba Erdélyben korcsmáros volt, egy rajta csípett zsoké kávéházat nyitott s igy tovább el lehetne sorolni a végletig. Összetartással ezeket boykottálni kell, csökkenteni kell emezek számát, mert a mi létkérdésünk van szóba; most az egyszer el kell tekinteni minden rokon és ellenszenvtől, mert hihetetlen, hogy vannak oly nyomorult epetömlők, kik készek magoknak ártani, csakhogy másnak is árthassanak. A múltkori czikkemben említett fodrász segéd jelentkezett a házilag kezelt elhelyezési irodánkban, mondá, hogy ő neki kedve volna pinczérnek menni, de ott azt a választ kapta, hogy csakis tanult erőket helyeznek el, itt sikerült megakadá3 lyozni a berokanását, de jó pénzért valami lelketlen ügynök mégis csak elhelyezte. Hát nem az anzager az okozója egyik főbb bajunknak? Kell-e ennél csattanósabb érv a házilag kezelt iroda mellett? Nem hiszem, hogy van egy ily lelki szegény, hülye, ki az ügynök káros garázdálkodását be nem látva. Az ügynök jó pénzért a peczérből is pinczért csinál! Kartársak ! szabaduljunk ezektől, s kiáltsuk egyhangúlag: vesszenek az ügynökök, mi magunk akarjuk magunkat elhelyezni, mi nem tűrhetjük azt, hogy egy szolgai minőségben alkalmazott felettünk rendelkezzen és nem hagyhatjuk magunkat giliszta szivósággal kiszipolyozni; mert meddig türjük még a sugárt, inelylyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet?? Egy utczai ügynök Budapestről elhelyez most éthordókat fürdőbe s a szerződéssel mellékelve elküld egy rezerválist, mezben az illető kötelezi magát nyolcz forintot fizetni s a felmerülő költségeket, s ezt az iratot aláírva vissza kell küldeni. Hát nincs a fővárosnak egy erre vonatkozó szabályozata? vagy nem ellenőrzik ezeket az urakat? s ha találkozik egy timárlegény, ki ád tiz frtot az is elszerződik éthordónak. Hát meddig nézzük mi még ezt összetett kézzel? Addig mig száz meg száz üzletnélküli kartársaink foglalkozás nélkül sétálnak, addig minden szedett vedett népség a jó helyeket elfoglalják! Mondják ne zavarjam a jó egyetértést a fővárosi és vidéki pinczérek közt; jól van, nem hányok senkinek szemére, de kérdeni, mit tett eddig a fővárosi pinczér- egylet hogy bajunkon segítsen? * * * Abdera egy város, ennek a városnak lakói buták hírében állottak, s uralkodott ott valamikor makedonia Fülöp, ebben a városban születtek Demokritos, Pretágorász s még egy bülcs, eltekintve ettől, ennek a városnak lakói mégis buták hírében állottak; de miért? Azért, mivel a hivatalokat nem olyanokra bízták, kiknek hozzá való tehetségük van, hanem olyanokra, kik még írni sem tudtak, az ott lakó kereskedőktől nem vettek semmit, hanem tönkre hagyták menni, inkább elmentek drágábban máshova vásárolni stb. ha találkozott valaki, ki erre figyelmeztette volna azt, kidobták, gyalázták és megkövezték, s ennek a városnak a hire után vágyódik az aradi pinczér-egylet! Tisztújító közgyűlésén a kissebbség azt kiabálta közbe: oly elnököt válaszszunk, ki írni tud, és a kisebbség állítása szerint 5—600 frtot reszkíroztak, hogy meg legyen egy abderiai elnök. Mind erre m^g fog felelni a jövő, mit tudnak; addig pedig Perschy, Dukesz, Fludo- rovits és a jó ügynek barátjai szervezkedjenek újra ellenük. Póscli («jiila.
