Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-02-05 / 3. szám
4 1897. február 5. döttséget nem fogadja. Persze megvoltak hülve, de hiába, lassan szó nélkül távoztak, mintha semmi sem történt volna, (őnagysága nem fogadta a küldöttséget mivel az egylet erre okot szolgáltatott.) Elmentek tehát K. I.-nó úrnőhöz szerencsét próbálni, ki szívesen fogadta őket és megígérte, hogy szívesen fogja a fölajánlott szerepet végig játszani. Nagy volt az öröm ! Ám, de nehigyjék kérem, nem tartott sokáig, mert nyolcz nap leforgása alatt — leköszönt. Mi lesz most ? kérdezi egyik-másik Wucsák urat! hogy mi lesz? mi lenne, megtartjuk „Lady Patronessé“-nélkül, feleié Wucsák ur! Az Istenért, de hát hol van a Rendezőség? kérdi egy bájos hang, hiszen csak hatan vagyunk. Eh! no morfondírozzanak kérem majd én rendre hozok mindent. Tehát elvárjuk. Különben a bál lefolyásáról értesíteni fogom t. szerkesztő urat. Tabán. Helyárak a vásárcsarnokokban. A vásárcsarnoki üzemszabályzat 89. és 90. §tj-ai szerint a vásárcsarnokokban négyszögméterenként (tehát egy-egy helyiségért annyiszor, ahány megkezdőit négyszögméter a területe) a következő dijak lesznek fizetendők : I. Hits, husnemüek, lolbúszfélék, vad és vadhús; mindezek bárminő állapotban, bárminő árusító helyen havonkénti bérletnél egy-egy napra 20 kr, naponkéntinél 25 kr. II. Állati csigerek, bármiképen konzervált halak és egyéb konzervek, zrir havonkénti bérletnél egy napra 12 kr, naponkénti bérletnél 15 kr. III. Elő malacé 6 klgramm élősúlyig; margarin havonkénti bérletnél egy-egy napra 7 kr, naponkénti bérletnél 8 kr. A H. és III. bérosztályba tartozó áruk elzárható áruhelyen havonkénti bérletnél egy-egy napra 20 kr, naponkénti bérletnél 15 kr. IV. Elő halak, nem élő édes vizi és te,ígéri halak, rákok, puhányok. Mindezek vízfogyasztásra berendezett halárusító helyeken havonkénti bérletnél egy-egy napra 20 kr. naponkénti bérletnél 25 kr. A nem berendezett áruhelyeken naponként 15 kr. I . Ptnczc és rakhelgiségek havonkénti bérletnél egy-egy napra 5, naponkéntinél 10 kr. 20 négyzetméternél nagyobb pinczék, ha legalább 3 hónapra béreltetnek ki, négyzetméterenként egy-egy évre 10 fit. I I. Hütörekeszek havonkénti bérletnél egy- egy napra 20 kr, naponkéntinél 25 kr. VII. Kézikocsik, talyigák, wrgonczák, puttonyokért egy darab után havonkénti bérletnél eg}-egy napra 7 naponkéntinél 10 kr. 1 III. Mérlegeli} a hatósági mérlegek ■ használatáért 10 kgr. súlyig és azon felül minden megkezdett 10 kgr. után 50 kgrmig 3 kr, mindeu további 50 klg. után pedig 1 kr. IX. A központi vásárcsarnokhoz tartozó külső közterületen vásárcsarnoki szabály- rendelet 5. §-ában meghatározott esetben kivételesen engedélyezett (idényvásári) eladásért: minden, elfoglalt négyzetméterután, ha a hely 10 négyzetméternél nagyobb, négyzetméterenkint naponként 6 kr, __ 10 négy zetméteren felül minden további félnégyzetméter után naponként 2 kr. Ugyanezen esetben kocsiról való eladásért minden kocsi után naponként 25 kr. A központi vásárcsarnok rakpartjánál kikötő hajókon és vizjáimiiveken a szibálvVendéglősök Lapja. rendelet 5 §-a alapján kivételesen engedélyezett (idényvásári) oladáséit minden hajó (vízijármü) után naponként 25 kr. A vásárcsarnokokban a helybért (helypénzt) a szerint számítják, a milyen czikket árulnak és a hány négyzetméter ^ területet foglal el a vásárcsarnokban. Azt is látjuk, hogy olcsóbb a helybér, ha a helyet egy egy egész hónapra béreli ki valaki. Megjegyezzük, hogy a vásárcsarnokokat egyszerre nyitják majd meg, hogy mikor, még nincs eldöntve. Hihetőleg csak márcz. havában történik a teljes üzembevétel. A vásárcsarnokok megnyíltával a következő piaczok szűnnek meg; Petőfi-tér, Ferencz József-rakpart, Eskütér, Városház-tér, Duna-utcza, Kéinény- seprő-uteza, Hal-tér, Molnár-utcza, Rózsatér, Sebestyén-tér, Fővám-tér, Sóház-utcza, Bakács-tér, Ferencz-tér ; Rákóczy-tér, Mária- Terézia-tér, Teleki-tér, Mátyás-tér, Ujvásár- tér; István-tér, Almássy-tér, a Sebastiáni- ház s a „szegedi kávéház“ előtti térség; Hunyady-tér, Nagymezó'-utcza, a volt Gyer- tyár.ffy-ház előtti tér; Hold-utcza, Deák Ferencz-tér. A kereskedelemügyi miniszter a főváros hatóságát leiratilag értesítette, hogy a központi vásárcsarnok használatát megengedi, A főváros azon kéréssel fordult az államvasutak igazgatóságához, hogy a vásárcsarnokba szállítandó áruk a vasúton kivételes szállítási díjkedvezményben részesüljenek. Az igazgatóság e kérelemnek az ő vonalaira helyt adott. A bpest—lajosmizsei helyiérdekű vasút is a vásárcsarnokokba szállítandó áruk után a kivételes díjszabályzatot alkalmazza s a szállítási kedvezmények megadásáért az államvasutak igazgatósága a bpest—esztergomi helyiérdekű vasúttársaságnál is közben fog járni. A vásárcsarnokokban a hegeli bérbeadására vonatkozólag a bizottság kimondották, hogy február elsejétől nyolezadikáig nyílt piaczon és a piaczok mellett levő boltokban élelmi szert árusítók bérelhetnek, kilenczedikétől tizenkatodikáig pedig mindenki. A bérlők helyüket már február elsején elfoglalhatják, ott árulhatnak, de tizenhato- dikáig bért nem fizetnek, hanem kötelesek a február második felére esedékes bért előre megfizetni. A csarnokok télen reggel 6 órától 12-ig, délután 4-től 6-ig, nyáron reggel 5-től 12-ig, délután 4-től 7-ig lesznek nyitva. A központi vásárcsarnokban a nagyban való eladás télen reggel 4-től 10-ig, délután 4-töl 6-ig. nyáron 3-tól 10-ig, délután 4-től 7-ig. A központi vásárcsarnokokba szállított húsféle után vágó- és vásárdijat nem számítanak. A kerületi vásárcsarnokok vendéglőseinek kérelmére a vendéglőkben a kártyázást megengedték, de csak a vásár- csarnokok záróórája után. \ égül hozzájárult a vásárcsarnok bizottság a pénzügyminiszter által az állami fogyasztási, ital- és italmérési adó és a községi pótlék megfizetése nélkül beszállított áruk kezelesenek módozatairól megállapított föltételekhez, de kikötötte, hogy ha a gyakorlat a töltetetek módosítását követeli, esetről- esetre előterjesztést fog tenni A borok lefejtéséről. (Sz. és Bg. L.) J. Per vaudnak, a jeles fianczia borásznak, a borok lefejtésére vonatkozó nézeteit ismertetjük az alábbi sorokban. „A bor — miként Perraud Írja — egy olyan élőnek nevezhető folyadék,, a melynek belsejében állandóan egy vegyi s egy élettani folyamat működik s ezen folyamatok a reájok ható körülmények szerint a bort vagy javítják, vagy betegségeket idézve elő, elromlását okozzák. A borgazdának első és főfeladata, hogy borát olyan helyzetbe hozza, minek következtében a bornak több rendbeli megromlását megakadályozva, annak jó tulajdonságai kifejlődhessenek. A bor conserválásának feltételei ma általánosságban ugyan már ismeretesek, de azért csak ritkán alkalmaztatnak helyesen. Ezen feltételek betartása azonban nem igényel semmiféle különleges eljárást, mert lényegében nem áll egyébből, mint helyes kezelésből. Ezen kezelések között első helyen áll a lefejtés, melynek alka'mazása által a bort a betegségektől óvjuk meg. A lefejtés czélja a tisztabor elválasztása a hordó fenekére leüllepedett seprőtől. Ezen eljárástól függ nagy részben a bornak jó vagy rossz minősége. Már a régiek is beismerték a lefejtés hasznát. Maga Aristoteles azt javasolta, hogy a lefejtést minél többször ismételni kell. Daczára mindezeknek, még ma is számos bortermelő azon balhiedelemben él, hogy a lefejtés mellőzésével csak javítja a bor minőségét, azt tartva, hogy a seprő táplálja a bort, vagyis hogy a bornak a seprőn kell elkészülni. Ezen hiedelem nem egyéb, mint erős tévedés, melynek magyarázatát a tudomány mai állásánál már meg is adhatjuk. Miből áll tulajdonképen a seprő? . . . A bor hulladékaiból. Hogyan volna tehát lehetséges az, hogy ezen hulladékok, melyek a hordó fenekére aiászállnak — s nem állanak egyébbel, mint rossz természetű élesztőkből, azóticus elemek vegyülékéből, színező és savtartalmu anyagokból — a bor fejlődésére jótékony hatást gyakorolnának, mikor ellenkezőleg csak a kedvező pillanatra várnak, hogy a borban veszélyes és nagymérvű rombolásokat idézhessenek elő. A seprő tulajdonképen tehát nem tartalmaz mást, mint nagymennyiségű organicus — a rőt hadásnak kitett — testeket, melyek a borra nézve állandó veszélyt rejtenek magúkban. Ugyanezen üllepedésben tanyát ütve élnek mindazon microbatikus testek és más erjesztő sejtek, melyek csak a kedvező alkalomra várnak, hogy a bortermelők előtt annyira rettegett több rendbeli betegségeket kifejleszthessék. ügy hiszem, hogy ezen okok eléggé mérvadók arra nézve, hogy azon régi bálhiedelmet, melyet a seprőnek tulajdonítottak, kiküszöböljék s felvilágosítsák a bortermelőt, hogy mennyire veszedelmes a bort huzamosb ideig a seprővel érintkezésben hagyni. És igy a lefejtés csakis hasznos. Paszteaur maga is azt mondja : „semmi sem lehet czélszerübb, mint azon régi, apáink bölcs gyakorlatából keletkezett tanács, mely azt tartja, ho?y a bőit annak idején el kell választani a seprőjétől.“ Az első ízben képződött seprő, mely mindjárt a zajos erjedés után alászáll, a legveszélyesebb, a mint tehát a bor megtisztult, az első lefejtést azonnal foganatosittani kell. A bornak ezen első tisztulása annál gyorsabban következik be, minél kisebb ürtartalmu hordókban, s minél kisebb hőmérsék mellett állt a bor a főerjedés lezajlása után. A déli vidékeken az első hidegek beáltával azonnal foganatosítani kell az első lefejtést. A lefejtés ideje azonban az időjárás szerint
