Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-02-05 / 3. szám
1897. február 5, változhat s mindaddig elodázható, a meddig a borból szénsav-kigőzölgést észlelünk. A lefejtés előtt a hordókat tanácsos kiké- nezni, mert a kifejlődött kénessav, a mint tudjuk, igen hatalmas antiseptikus tulajdonságú s a boros edények kellő fokú kénezése megóvja a borokat a még csak keletkezőiéiben levő betegségektől. A tél beáltával eszközölt lefejtés azonban koiántsem teszi nélkülözhetővé a tavaszi lefejtést, mely lefejtést minden körülmények között foganatosítani kell, mert a tavaszi lefejtés mellőzésével, a hőmérséklet felemelkedtekor beálló utóerjedés felkavarná ismét a borban levő seprőt s a benne levő kártékony anyagokat a borral újra érintkezésbe hozná. A fent emlitett két lefejtésen kivül kevéssel a szüret előtt még egy harmadik lefejtést is szükséges foganatositani s igy a bor kezelésénél, az első évben, miként azt fennebb megokoltam ! két — sőt három lefejtést is szükséges eszközölni. A lefejtések különböző mód szerint esz- krzölhetok. A Boujualisban és Maczonneban csapon fejtenek. A lefejtendő hordóba beverik a csapot, a lelolyt bort csöbörbe fogják fel s beöntik egy lefejtőtölcsérrel ellátott üres hordóba. Ezen eljárásnak, mely a bort a levegővel érintkezésbe hozza, nincsenek hátrányai abban az esetben, hogy ha egészséges borokat fejtünk le, oly bórákká! szemben azonban, melyek egészséges voltukra nem nyújtanak elég biztosítékot, más eljárást kell alkalmazni. Dil-Francziaországban a lefejtést gépekkel végzik. Ezen eljárás gyorsabb, takarékosabb és nagyobb mennyiségű boroknál ajánlható is. Az ezen eljáráshoz szükséges készülékek a következők: egy állandó olyan csőrendszer, melynek minden hordó felett egy kiágazása van, egy cső, mely ezen csőrendszert a szivattyúval összeköti s e.uy kettős működésű szivattyú, melynek felszívó vége a lefejtendő hordóba nyúlik. A lefejtés végezhető végre egy egyszerű szivornya segélyével, melynek egyik ága a lefejtendő hordóba akként van eresztve, hogy vége a seprőtől csak néhány cm.-re esik, s a másik ága pedig az üres hordóba vezeti a bort. Ezen két utóbbi lefejtési mód azt az előnyt nyújtja, hogy a bort megóvja a levegővel való érintkezéstől s azért különösen a megromlásnak kitett boroknál ajánlható. Bármilyen legyen az alkalmazott lefejtési mód, a fősulyt okvetetLn arra kell fektetni, hogy a lefejtéshez használt eszközök tökéletesen tiszták legyenek, ezért a lefejtés előtt a szivórnyák, faedények és csövek minden körülmények között forró vízzel kiöblitendők, hogy azokból minden esetleges tisztátalanság eltávolittassék. A lefejtésnek ugyanabban a pillanatban meg kell szűnnie, mikor a bornak csak legcsekélyebb zavarodása már megállapítható, nehogy seprőalkatrészek jussanak át a lefejtett borba. A mennyire csak lehetséges, a lefejtést csak szép tiszta és száraz időben s lehetőleg északi szél mellett végezzük. Az ilyen időben eszközölt lefejtést azért tanácslom, mert ilyenkor a seprőnek kevesebb hajlama van a zavarodásra. A lefejtésről tehát a bortermelőnek sohasem szabad megfeledkezni s még egészséges boroknál is a lefejtést legalább tavaszszal és őszszl foga- natosittania kell, sőt ezenfelül ha a bor egészséges állapotához csak a legkisebb kétség is hozzáférhet, még az őszi lefejtést sem szabad elmulasztani. Különösen — a zajos erjedés befejezte után azonnal — gyorsan végre kell hajtani ezen lefejtést akkor, ha már eleve tudjuk azt, hogy jégverés vagy más cryptogamikus betegségek következtében a szőlőbogyók beéredése rendellenes volt.w Vendéglősök Lapja. Pinczér-bál. — A „Vasvármegye“ saját tudósitójától. —• A farsang meghozza a maga mulatságait. Derék pinezéreink is elrendezték a minden évben megtartani szokott mulatságukat o hó 20-án, szerdán este a Sabaria nagytermében. A siker, melyet elértek, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, elég szép és kielégítő volt, de még sem felelt meg a várakozásnak, aminek oka kizárólag az volt, hogy azok, kiknek leginkább kellett volna megjelenniök, távolmaradásukkal tüudüköltek. Mindez azonban a mulatság hangulatát nem zavarta s Ganimedes derék utódai ugyancsak kitettek magukért. Tánczoltak tűzzel hévvel és jókedvvel a kipirult arczu leányok bájos seregével egy-egy dallamos muzsika ringató ütemei mellett egész reggelig. Dicséret illeti meg a rendezőségét fáradhatatlan büzgóságáért, molyét a mulatság érdekében kifejtett. A tánezrendek igazán jó ízlésre vallottak. Egy selyem paizs hátlapjára volt illesztve a tánezot tartalmazó könyvecske, a paizs elején a pinczéregylet aranyozott monogrammja a dátummal. Szép kotillion is volt, melylyel szintén kellemes meglepetéseket szereztek a hölgyeknek. A négyeseket 50 pár tánczolla. A jelenvolt hölgyek közül sikerült feljegyezünk a következőket : Asszonyok : Hainczmann Jánosné, Kurcz Ferenczné, Wallner Ferenczné (F.-Eőr), Stirling- Károlyné, Németh Gyulané, Nagy Károlyné, Nothnagel Jánosné, Eder Károlyné Fekete Gézáné, Weisz Józsefné, Hosztovszky Albertné (Kőszeg), Ringhoffer Józsefné, Pintér Józsefné, Fischnann N-né stb stb. Leányok: Hainczmann Ilona, Hainczmann Böske, Wallner Gizella (F.-Eőr), Kurcz Ilka,. Kurcz Katicza, Hosztovszky Emilia (Kőszeg), Gálos Terka, Stirling Anna, Frischmann Mariska, Nothnagel nővérek, Eder nőverek, Tóth Mariska, stb. stb. Schalkház Lipót értekezése és indítványa a vendéglői tanulók testi és szellemi szakszerű képzésének tárgyában. (Folytatás.) Szerény véleményem szerint, tanulóink ki- képezésénél a következő főelvekre kellene ügyelnünk: A felveendő tanuló életkora — már közegészségi szempontból is — semmi esetre sem legyen 13 éven alul. Épp oly szigorral meg kell követelnünk, hogy az illető legalább négy elemi iskolát végzett legyen. Ez intézkedéssel főkép azt érjük el, hogy úgy testileg, mint szellemileg jobban kifejlett fiukat kapunk, nem pedig gyenge gyermekeket, mint ez mostanig sok helyen szokásban volt. A félfogadás vagy tanuló év legalább is három évre állapittassék meg s arról külön szerződés köttessék a felettes hatóságnál. Különben erre nézve a képesítéshez kötött ipartörvény is intézkedik. Ezzel is két igen fontos czélt érünk el. Először a fiú kötve lévén a gazdához három évre, leszokik a czigányos életről és a nagyon gyakori üzletváltozásokról — melyhez a lelketlen helyszerzők ugyancsak bő alkalmat nyújtottak s a mi úgy. a fiú, mint pedig iparágunknak mindenkor nagy kárára volt; másodszor a gazda is, tudva azt, hogy a fiú nála hosszabb időn át megmaradni kénytelen, kiképezésével többet fog törődni, ami úgy a fiú, mint pedig az iparágnak csak javára válhatik. Ugyancsak ezzel kapcsolatban igen kívánatos volna, ha a tanulók fizetése e reformnak meg- felelőleg rondeztetnék. Még pedig- olykép, hogy a tanulóévek idején át a fiú fizetést ne kapjon, 5 hanem viszont a gazda gondoskodjék annak üzleti ruházatáról. A gazdának ezáltal nem lesz nagyobb költsége, mert abból a pénzből, amit a borfiu jelenleg fizetésül kap, a felruházás könnyen eszközölhető. De tegyük fel, hogy a ruhával való ellátás költségesebb volna mint a rn«i fizetés, úgy ezen könnyen segíthetünk, ha a szülőktől e czimen bizonyos évi járulékot (50 —100 frt) biztosítunk magunknak szerződésileg, mint ahogy ez a többi iparosoknál és kereskedőknél mai napig is szokásban van, csakhogy kosztpónz czimén. Ez eljárással basonlókép két czélt érünk el: 1. a fiú mindenkor tisztán és csinosan öltözve jelenik meg az üzletben, mint ahogy ez nálunk szükséges is; nemkülönben ezzel megszokja a rendes és tiszta öltözést, ami később állandó tulajdonságává, természetévé válik s igy rendes tiszta öltözetű pinezéreket nevelünk fel magunknak. 2. a. fiú kevesebb pénzzel rendelkezvén, kevesebb alkalma lesz a tékozlásra és dorbLZO- lásra, sőt még a borravalóval is takarékosabban Lg bánni, hogy azon magának szép sétaruhát, vagy más efféle szükségletet vehessen. Végül a szülők évi járuléka is emelni fogja ipartestűle- tünk tekintélyét a nagy közönségnél; mert ezzel egy rangba emeljük magunkat a többi iparágakkal és lehetőleg véget vetünk annak a botrányos állapotoknak, hogy iparunk menhelye legyen a legkétesebb egzisztencziáju szülők gyermekeinek. Különben ez a pont javaslatomnak a tárgyát nem képezi. Én csak itt közbe ve tői eg szerény nézetemnek adtam kifejezést, oly czélból, hogy ha a t. nagygyűlés ezt figyelemre méltónak tartja, esetleg vita tárgyává teheti. Igen fontos, sőt mindezeknél a legfontosabb az iskolai kényszer a tanuló évek idejére és a szakiskolák szaporítása a vidékeken. A hol szakiskola nincs, ott járjon a fiú egyelőre az ipariskolába, mire a képesítéshez kötött ipartörvény ha reánk kiterjesztetik, úgy is kötelező erővel fog bírni. De ez esetben is nagyon ügyeljünk arra, hogy a Lbbi tantárgyak mellé a szakoktatás is kellő mértékben érvényre jusson, mely alkalommal első sorban a budapesti szakiskola tankönyvei, — melynek oly kitűnőknek bizonyultak be — volnának alkalmazásba veendők. A legnagyobb súlyt azonban mindenesetre az önálló szakszerű kiképezésre kell helyeznünk, mi a szakiskolák felállításával érhető el legköny- nyebben. Nézetem szerint egyelőre legalább is öt ily szakiskolát kellene felállítanunk, még pedig az ország főkerüleW szerint: Tiszán innen, Tiszán túl, Dunáninnen, Dunán túl, és egyet Erdélyben. A szakiskolák szervezésével, felállításával s annak költségeinek összeteremtésével, ke- rületenkint egy-egy nagy bizottság bízassák meg, mely kerületének nemcsak minden egyes szakegyletével, nagyobb városai/al, hanem, a budapesti szakiskola intézőségével is állandó összeköttetésben legyen. A költségek fedezésére első sorban minden kerületnek egyletei aránylagosan kivetett összeggel járuljanak hozzá, másrészt pedig saját hatáskörünkön belül, társadalmi utón, állandó jövedelemről kell gondoskodnunk, a mit egy kis jóakarattal és ügybuzgósággal igen könnyen elérhetünk. Ép úgy ki lehetne eszközölni ama város erkölcsi és anyagi támogatását is, ahol a szakisból felállitatnék, ami nézetem szerint nagy akadályba nem ütközne. Különben ha ez ige testté válnék, még annyi számtalan ily hasonló eszköz áll rendelkezésünkre, melyeket akkor bővebb tárgyalás alá lehetne venni. így például nekem is erre vonatkozólag már kész tervezetem van, melyet ha a kerületi szakiskolák bizottságai megalakulnának, a legnagyobb készséggel rendelkezésükre bocsáthatok.
