Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1987-12-20 / 24. szám

1897. deczember 20 Vendéglősök Lapja. 5 Máyerné, a kinek az eljárása ellen sok pa­naszt emelhetnénk. Italmérési illetékül most 30 irtot fizetek, mig a regále megváltása előtt mit sem fizettem. Azelőtt csak 2 korcsma volt, ma 10 van s e mellett a kaszinó kantinja és 7 bolt, mindannyi italmérési engedélylyel. Ezek az adatok eléggé mutatják, hogy mily súlyos itt a vendéglősök helyzete. Helyzetünk javítására sürgősen szük­séges a boltok italmérési jogának eltörlése s a kaszinó olyan korlátozása, hogy ott csak este 11 óráig s akkor is csak butel- lázott italt adhassanak. Tisztelettel Béres Simon. Olvasóinkhoz ! Értesítjük t. olvasóinkat, hogy lapunk jövő évi első száma nem január 5-én, hanem újév napján, január 1-én jelenik meg. Ennélfogva kérjük mindazokat, kik ismerő­seiket lapunk hasábjain üdvözölni akarják, ebbeli megrendeléseiket mielőbb megtegyék. Az újévi üdvözletek közlési dija 1 írt, mely összeg a „Vendéglősök Lapja“ ki- adóhivatalának: Budapest, VII., Akáczfa-u. 3. sz. beküldendő. KÜLÖNFÉLÉK. — A Palugyayak. Mikor ezt a neve leírjuk, érezzük, hogy tiszteletteljesen visz _ hangzik az egész országban. Nincs senki ebben a hazában, a ki akkora becsületet szerzett volna a vendéglősiparnak, mint ez a család. A Palugyay névnek tisztelettel adózik minden hazafi, mert a Palugyay-ház észszel és szorgalommal piaczoí, kedves­séget szerzett a magyar bornak az egész világon. És ez az általános tisztelet fölhatott a trónig, a honnan több kitüntetésben része­sült a Palugyay-ház. Érthető tehát az a nagy öröm és lelkesedés, melyet Palugyay Ká- rolynak, a pozsonyi vendéglősök és kávésok egyesületi elnökének lapunk szerkesztőjéhez intézett levele keltett. Az, hogy maga és vezetése alatt Pozsony összes vendéglősei tüntetőleg csatlakoztak az országgyűléshez terjesztendő kérvényünkhöz, örömet és meg­nyugvást keltett minden vendéglős szivében. Örömet és megnyugvást keltett, mert buz­dító példa, hogy az igazságért s a szüksé­gessé vált reformokért nemcsak a szegény vendéglősök buzgólkodnak, hanem azok is, kik munkájuk anyagi és erkölcsi sikerét teljes mértékben élvezik. Igaz, hogy sokan vannak, különösen itt a székesfővárosban, a gazdag vendéglősök között olyanok, a kik a közjóért nem tudnak így érezni, de re­mélhető, hogy Palugyay Károly nemes pél­dája ezeknél is hatni és vonzani fog. Adja Isten, hogy igy legyen s ennek a biztató reménynek az örömében szívből fakadó tisz­telettel üdvözöljük a Palugyayakat, a tisztes munka és a nemes példa férfiait. — A tett dicsérete. Szavakat ke­resünk, de nem találunk. Nincs is szükség rá, mert hát itt a tett beszél, a tett dicséri emberét. Glück Frigyes, a „Pannónia“ szálló tulajdonosa, iparunk és szakirodal­munk csöndesen, de annál érdemesebben buzgólkodó munkása, 10,000 koronás ala­pítványt tett arra a czélra, hogy az alapít­vány kamataiból ösztöndíjat élvezzenek oly pinczúrek, kik a vendéglősipar komoly ta­nulmányozására a külföld beutazására szánják el magukat. Ez az alapítvány mindennél jobban bizonyítja azt, hogy Glück Frigyes mennyire szivén hordja iparunk haladását. Midőn őszinte tisztelettel nyújtjuk át neki az elismerés koszorúját, igaz szívvel óhajt­juk, hogy nemes tettének jutalmát abban láthassa — a miben találni maga is óhajtja, — hogy példájának mielőbb akad követője. Mi is kérjük az egek urát, hogy akadjon még egy Glück, a ki pedig arra fog áldozni, hogy oly a külföldről bevándorló pinezérek részesüljenek jutalomban, a kik dicséretes buzgalommal megtanulják a mi édes magyar nyelvünket.-— Esküvő. Megható ünnepély szín­helye volt múlt hó 30-án d. u. 4 órakor a Deáktéri lutheránus templom. Schranz Má­tyás derék szaktársunk ekkor vezette a fényesen kivilágított oltárhoz bájos meny­asszonyát, Torma Gizella kisasszonyt, özv. Torma Jánosné szép és nagymüveltségii leányát. A boldog frigyet szép beszéd kísé­retében Melis János áldotta meg. Nászna­gyok voltak Vida István szaktársunk és Dreysok Rezső urak. Templomi ünnepély után a boldog vőlegény Csömöri-ut 89. sz. a. ízlésesen feldíszített üzlethelyiségében gyűlt össze a díszes vendégsereg kivilágos kiviradtig tartó vig magyar lakomára. A tiszta szerelemből kötött frigyhez mi is őszintén gratulálunk. — Örömhír. Ruef József, a székes- fővárosi pinezérkar e nagytekintélyű tagja, ki hosszú ideig állott a „Nemzeti Casinóli pinezérségének az élén s most az „Angol királynő“ főpinezére, múltjánál és jelenénél fogva, műveltsége és alapos szaktudása alap­ján, a magyar ptnezérek vezéralakjának méltán tekinthető. Annak is tekintik, s mi is annak tiszteljük, mert nemcsak iparunk ambiciosus művelője, hanem a magyar pinezé­rek testületi életének is fáradhatatlan, sok érdemű munkása volt. Tapintatos vezetését, 1 lankadatlan buzgalmát a testület akkori pezsgő, virágzó élete bizonyította. Fájdalom, belső s itt bonczolásra nem érdemes okok­ból visszavonult. A mennyire fájlaltuk akkor a pinczér-egyesiiletből való kilépését, olyan örömhír most nekünk, hogy hosszú vissza­vonulása után ismét tagja lett az egyesület­nek. Uj aerát jelent ez nemcsak a budapesti, hanem a világ összes pinezéregyesületei életében, mert Ruef az a férfiú, ki a pinezé­rek és a vendéglősök között összekötő kap­csot képez, mert a munkaadók, illetőleg a főnökök között is bizalomnak és tizsteletnek örvend. így hát bizton remélhető, hogy Ruef Józsefet mielőbb a budapesti pinezéregyesület vezetői között fogjuk üdvözölni, szerencséjére az egyesületnek s előnyére az ország egész pinezérségének. — Ezzel az alkalommal meg­említjük, illetőleg örömteljes büszkeséggel tudatjuk, hogy a január 5-én Bécsben meg­nyíló nemzetközi „Kochkunst“-kiállításon lapunkat Ruef József fogja képviselni, a ki ott maga is kiállító, még pedig oly gyüjtemény- nyel, mely párját ritkítja s melylyel a ma­gyar gastronomia magas színvonalát ecla- tánsan fogja kitüntetni. Derék szaktársunkat ismételten üdvözöljük közéletünk terén, a hol eddig oly érezhetőleg nélkülöztük. — Uj honpolgár. Becsületes mun­kája, nemes tulajdonai által közszeretetben és tiszteletben részesülő vendéglőst ünnepiünk ma. Sommerer György előtt adunk ma el­ismerésünknek és jó kívánságainknak ki­fejezést. Ő, ki Bajorországból származott, megszeretve hazánkat, itt telepedett le s becsületére vált iparunknak, melynél boldogu­lását találta. Megszerette a magyart, szívben és lélekben magyarrá lett s hogy egészen annak vallhassa magát, a napokban letette a honpolgári esküt. A mikor szívből üdvözöl­jük hazánk fiai között, szivből kívánjuk, hogy ebben a hazában mindenkor boldogulását és örömét találja. Isten éltesse sokáig! — A budai Vigadó ügye. A szé­kes főváros pénzügyi bizottmánya sehogy se akarja dűlőre vinni a budai Vigadó ügyét; mert egy kis költség-többlet mutatkoznék az építkezésnél, abból tehát azt következteti, hogy ejtessék el egészen ez a kérdés; a budaiaknak úgy sincs szükségük Vigadóra. Ez a merev ellentállás s a budai részeknek különben is minduntalan háttérbe szorítása felháborította a fővárosi köztörvényhatósági bizottság budai képviselőit s ezért miud a három kerületből e hó 10-én értekezletre gyűltek egybe a budai polgári kaszinó helyi­ségében s dr. Országh Sándor elnöklete alatt megbeszélték ama teendőket, melyek­kel a Vigadó létesitésének ügyét előmozdít­hatják. Rupp Zsigmond biz. tag lelkes beszédben, meggyőző érvekkel bizonyította be, hogy a Vigadó felépítését, melynek létre­hozását a törvényhatóság közgyűlése mai- évekkel ezelőtt kimondotta s e határozatot a belügyminiszter is jóváhagyta, nemcsak szórakozási szempontok, hanem egyéb kultu­rális és társadalmi érdekek is elodázhatatlanul szükségessé teszik. Elhatározták ennélfogva, hogy tömören összetartanak mind a három kerület biz. tagjai s ügyüknek iparkodnak megnyerni a pesti oldalon levő képviselőket is. Rövid, tartalmas emlékiratban közük minden biz. taggal a Vigadó létesítése mel­lett felhozható érveiket. Az emlékirat szer­kesztésére dr. Kollár Lajos, a közgyűlésen való felszólalásra pedig Rupp Zsigmond biz. tagokat kérték fel. — Kedélyes vasora követte az értekezletet, melj-en Országh Sándor, Rupp Zsigmond, Hámpel Sándor, Freyberger Pál s mások mondtak lelkes felköszöntőket, hangoztatván a három kér. biz. tagjainak minél gyakoribb összejövetelét. — Gyomán a nagy vendéglőt Szabó Imre előnyösen ismert szaktársunk veszi át január elsejével. Az uj tulajdonos mindent elkövet, hogy a vendéglőt az igényeknek megfelelőn vezesse. — Érdekes hír. Klivényi Ferencz, a nagy látogatottságnak örvendő „bécsi sörház“ közkedveltségü tulajdonosa, meg­vette a Petánovics-féle Pschorbráu-vendég- lőt. Midőn e szép és nagy vállalkozásához őszintén gratulálunk, bizton hisszük, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom