Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1987-12-20 / 24. szám
4 Vnedéglősök Lapja. 1897. deczember 20. Tabajd, decz. 7. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Mint minden korcsmáros, adóval én is túlságosan meg vagyok terhelve, úgy, hogy méltányosan mai adómnak csak 30 százalékát fizethetném. A regálebérlő itt maga a község, de azért a regále megváltása óta helyzetünk rosszabbodott; mert mig a megváltás előtt 950 frt volt az italmérési adó, most pedig 2000 frt. Súlyosbítja helyzetünket, hogy a népesség szerint itt csak 3 korcsma lehetne, mégis 4 van, holott ezelőtt csak 2 volt ; pedig most még 4 boltosnak is van pálinka- mérési engedélye, ami ugyancsak nagy kárunkra van, úgy, hogy itt nagyon siralmas I a helyzetünk. Ipartestületünk nincs. Helyzetünk javítására a záróra meghosszabbítását s a korcsmái hitel fölemelését tartom szükségesnek, Tisztelettel Máhrer Adolf. Farkasd, decz. 8. Tekintetes Szerkesztő Ur! Leírhatatlan a helyzetünk. Az én adóm túlságos s leszállításáért hiába folyamodom. Üzletem dohányárusitásssl is össze van kötve s igy fizetni valóim a következők: adó 93 frt, ital mérési engedély dija 26 frt, a trafikért 21 frt, mihez a lakbérem járul 200 írttal s igy évenkint 340 forintot kell fizetnem, mig a napi bevételem nem több 1 frt 50, 2 frt 50 krnál. a miből még, mint családos embernek, élnem is kellene. S hiába tártam föl illetékes helyen a helyzetemet, hiába kértem, hogy más, jól menő üzletek is vannak itt, a melyek jobban volnának megadóztathatok, a finánezok, mert én kegyeiket meg nem szerezhetem, azzal bocsátottak el: ha sokalom a fizetést, hagyjak föl az üzlettel! Ilyen körülmények között élünk most s mig a regále megváltása előtt az italmérési adó 2400 forint volt, ma mégis 8000 forint. Azelőtt 2 korcsma volt, most 7 van s e mellett több pálinkamérés. Növeli bajunkat, sőt megélhetésünket veszélyezteti a 10 órai záróra, mert vendéget csak este láthatunk, akkor pedig mindjárt el kell zavarnunk, mert nyakunkon a csendőr s ha csak néhány perczet késünk is a becsukással, fizethetünk 10--20 forint birságot. Elmondhatom tehát, hogy üzletemből a mindennapi kenyeret sem tudom megkeresni s azért nem, mert az állam nincs Lelátással irántunk. Szükségesnek tartóin tehát, hogy az adónk leszállittassélc s a záróra eltöröltessék. Tisztelettel Holczer János, vendéglős. Aranyos-Gyéves, decz. 8. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Betegen, ágyban irom ezeket a sorokat. Áldja meg a jó Isten szerencsével minden lépését, hogy törekvése a mi javunkra sikert arathasson. Szerencsénk, hogy az Isten valahára a szegény, elhagyott vendéglősöknek is adott egy földön járó gondviselőt Ihász urban, mert eddig nem volt | más jó emberünk, csak a fináncz, a ki nagy szeretettel nyúzza a bőrünket. Eddig ugyanis azt tapasztaltam, hogy semmiféle üzletest, vagy iparost nem terhelnek úgy az adóval, mint a vendéglőst. Ha egy kereskedőnek, vagy iparosnak 100 ezer frt is a forgalma, aránylag akkor sincs adóval oly súlyosan megterhelve, mint az a vendéglős, a kinek az évi forgalma alig 1000 frt. No, de nem baj, hisz minden negyed évben barátságos arczczal ellátogat hozzánk a végrehajtó s ha nem fizethetünk, nehogy eladósodjunlr, jóakaratulag kihúzza alólunk a párnát. Mielőtt helyzetemet tovább ecsetelném, szerkesztő urnák, mint a vendéglősök önzetlen védőjének, elpanaszlom, hogy még milyen élősdiek rágódnak rajtunk. Ha már én megadtam az árát, legalább más szaktársam legyen megóva figyelmeztetésem által — ilyen szélhámosságtól. A nyáron egy utazó jött hozzám s bemutatta magát, hogy ő Marton József cognac-gyáros sógora s igy ő is tulajdonosa a gyárnak, tehát teljes bizalommal lehetek, hogy pontosan és jól kiszolgál. Annyira, hogy rendeltem nála pezsgőt, cognacot és rumot, azzal, hogy a cognachoz 6 poharat is küld. A megrendelteket el is küldötte, de a pokarakat nem, a 49 forintról szóló számlát azonban igen. Én a poharakat megreklamáltam, de m g csak választ sem kaptam, mire aztán a követelt 49 írtból kettőt levontam azzal, hogy, ha a poharakat megkapom, azt is elküldöm. A poharak nem jöttek, e helyett bepöröltek a 2 írtért s minthogy betegségem miatt nem mehettem el a tárgyalásra, meg is nyerték rajtam á perköltséggel együtt. Megjegyzem, hogy a küldött italok oly rossz pancsok, hogy az egész nem ér 10 frtot. Különben utolérte őket a nemezis, mert Marton József most a börtönben várja elitéltetését. Hát mikor ilyon becsapásnak is ki van téve az ember, hogy ne nyomná még jobban úgyis nyomasztó helyzete. Én, péidául, voltaképpen csapiáros vagyok, a háztulajdonosom borát és sörét mérem 10% haszon mellett, az adóm pedig, mint csapiárosnak, 25 frt 50 kr., holott még 10 frt is sok lenne. A vendéglő nem volna sok, de a 2000 lelket számláló községben a hány bolt van, mindegyikben mérnek bort, sört és pálinkát. Ilyen bolt pedig van 16. Csak az Isten tudja, hogy élünk, különösen én, a ki ott vagyok a falu végén, ahova bizony nem igen tévednek ki a faluból, mert hát minden lépten-nyomon csillapíthatják a szórajukat a szatócsnál. Mindezek után tehát az a véleményem, hogy sorsunk esak úgy fordulhat jobbra, hi mindaz valósul, a mit szerkesztő urnák az országgyűléshez terjesztendő kérvényébe van foglalva. Tisztelettel Lelkes János, szállodás és vendéglős. Maros-Ludas, decz. 11. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Adóval túlságosan meg vagyok terhelve, mert 62 frtot fizetek, pedig jövedelmemnek megfelőleg csakis 40 forintot fizethetnék. Itt a regále bérlője özv. Hirsch I lősök Lapja11, szóval, nincsenek és nem is lesznek elhagyatva soha. Ebből s a közlendő panaszok igazságából merítsenek vigaszt és reményt arra, hogy ügyük, mert igaz ügy, győzni fog. Kunágota, decz. 7. Tekintetes Szerkesztő" Ur! Becses lapja, mely nekünk, vendéglősöknek, már annyi jó tanácscsal szolgált, irántunk tanúsított jóindulatát most azzal tetézte, hogy panaszaink nyílt előadására jogosított föl bennünket. Ez a figyelem csak fokozza a ,, Vendéglősök Lapja“ iránt érzett bizalmunkat s arra fog késztetni minden gondolkodó vendéglőst, hogy a lap buzgó pártolói közé álljon. Engedje meg, szerkesztő ur, hogy panaszomat Csanádmegye m.-kovácsházi járásúnak vendéglősei nevében emelt panaszszal kezdjem. A mező-kovácsházi járás főszolgabi- rája oly intézkedést erőszakolt ránk, melyre alapot sem a megyei szabályrendeletek, sem az országos törvények nem nyújtanak. Van a járásban oly község is, melyben 5 | 6 vendéglő és korcsma van. Járásunkban már régi szokás, hogy vasárnaponként minden korcsmában bált adnak, melyre az engedélyt előre kikérni tartoztunk. A mostani főszolgabiró azonban azt az ukázt adta ki, hogy ezentúl minden vasárnapra csak egy vendéglőnek ad ki bálra engedélyt sorrend szerint, a mi azt jelenti, hogy oly községben, a hol G vendéglő van, egyre-egyre csak minden hatodik héten kerülhet a sor. Méltányos lehet-e az ilyen önkényes korlátozás, mikor a vendéglősök úgyis túlontúl meg vannak terhelve s a mikor az itteni viszonyok között a vendéglőknek csaknem kizárólagos jövedelem-forrását képezik ezek a bálok ! Mi a szolgnbiró sérelmes, létünket fenyegető intézkedése ellen az alíspáni hivatalhoz folyamodtunk, de visszautasittat- tunk; mire a múlt hó 12-én fel folyamodásunkat személyesen adtam be a belügyminisztériumhoz, de onnan még választ nem kaptunk. Kérjük igazságos ügyünk felkarolását. A mi engem illet, adóval aránytalanul vagyok megterhelve, mert az állami adóm 65 frt s ez a pótadóval 100 frtra ing, már pedig, üzletem menetét tekintve, ennek a fele lehetne csak méltányos. A regále megváltása óta helyzetünk nem rosszabodott, a regálebérlő, özvegy Leipniker Sándorné eljárására sem lehet panaszunk, csak az a baj, hogy az 5000 lelket számláló községben sok a vendéglő illetőleg korcsma, mert 6 van s my egymástól alig élhetünk. Növeli ezt°a bait hogy 2 boltosnak is van italmérési eno^ dé ye s ez nagy kárunkra van, a mit mé°- a bortermelők is fokoznak. , . . ,A h®lvi hatóság — az említett szolo-a- bíróság kivételével — méltányos s Így érdekeinket sikeresebben védelmezhetnők ha volna, a mi nincs, ipartestületünk. Helyzetünk javítására azt tartom szükségesnek, hogy korcsmáltatási engedélvt csakis szakképzett egyéneknek adjanak Hazafias üdvözlettel 1 ogel Péter, ,,Koron,r‘-vendéglős.
