Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1987-12-20 / 24. szám
1897. deczember 20 Vendéglősök Lapja. 3 sérelmeit s igy iparunk szomorú helyzete a maga teljességében ismeretessé válik, kérvényünk sokat nyert nyomatékosság dolgában. Az utóbb érkezett levelekből közöljük az alábbiakat: Monor, dec. 6. Tekintetes szerkesztő ur! Levelemhez mellékelve küldöm a helybeli vendéglősök aláirt szavazólapjait. Fáradozását érdekünkben nagy köszönettel fogadjuk és üdvözöljük, mert nálunk a vendéglősök helyzete igazán megdöbbentő. Itt a vendéglősök szeszes italt alig adhatnak el, mert minden szatócsnak van pálinkamérésre engedélye, sőt bort és sört is árusítanak, még pedig sokkal olcsóbban, mint a vendéglősök, úgy, hogy nagy mértékben veszélyeztetik a vendéglősök léteiét. Ezelőtt csak bejegyzett kereskedők árusíthattak palaczkozott csemegeborokat s ez még tűrhető volna. Kívánatos, hogy ezentúl is így legyen, még pedig oly korlátozással, hogy csakis csemegebort adhatnak zárt palaczkokban, még pedig olyant, melynek az ára 60 krnál kevesebb nem lehet. Pálinkát is csak bejegyzett kereskedő árusíthasson, de csakis valódi szilvóriumot zárt palaczkokban, a melynek az ára 1 írtnál olcsóbb nem lehet. Szóval, szeszes italoknak, bornak, sörnek kis mértékben való elárusitása csakis a vendéglősök kizárólagos joga legyen. Szükséges még, hogy a vendéglők engedélyezése is korlátokhoz legyen kötve, úgy, hogy vendéglők 200 lépésnyi távolságon belül ne engedélyeztessenek. Ez óhajtásunk, melynek érdekében uraságod fáradozásának sikert kívánunk, s maradunk szerkesztő ur iránt örök hálával és teljes tisztelettel. Hazafias üdvözlettel a monori vendéglősök nevében Schlesinger Ignácz, vasúti vendéglős. Felső-Bánya, dec. 12. Forrón szeretett szerkesztő Ur! Fájdalommal tapasztalom, mert magam is benne sinlődöm, hogy mily sanyarú a vendéglősök helyzete. Ennek a városnak, melyben a „Korona“- szálló bérlője vagyok, 5000 lakosa van, s az egész város el van árasztva a pálinkaméré- rektöl, persze, mert a regálebérlő itt is hit- sokonai boldogitására törekszik. Szinte fölösleges hát mondanom, hogy örömmel csatlakozom az országgyűléshez terjesztendő kérvényhez. Adja Isten, hogy szerkesztő ur áldásos törekvése hajótörést ne szenvedjen. Még egyet, forrón szeretett szerkesztő ur! Az utóbbi időben olvastam a pénzügj- miniszter egy rendeletét, melyben meghaggya, hogy a vendéglők engedélyezését a hatóságok korlátozzák, itt mégis egyre szaporodnak. Jól emlékezem, az is benne volt a rendeletben, hogy egyik italmérésnek a másiktól legalább is 500 lépéste kell lennie, mégis, például, itt vagyok én, tőlem jobbra is, balra is, a mellettem levő házakban pálinkamérések vannak, a melyekben bort is árusítanak. ügy látszik, nálunk a törvény csak Írott malaszt. amolyan vakulj magyar. Bizony, rossz időket élünk. Hazafias tisztelettel Ráczky Vilmos vendéglős. A szavazó-lapokat újabban a következők írták alá: Felsőbánya: Ráczky Vilmos. Aranyos-Gyéros : Lelkes János. M. Ludas: Béres Simon. Monor: Schlesinger Ignácz, Kaposy József, Dankó István, Schmidt Károly, Lázár István, özv. Török Istvánné, Sipos Imre, Polacsek Fülöp. Bénye: Gyurik Sándor. Kun-Agóta: Vogel Péter. Tóth Béla az étlapokról. — Almarétes. — Almásrétes. — Irodalmaink e jeles, nagyhírű munkása, nyelvünkben a helyes magyarság buzgó kutatója és avatott hirdetője, érdekes levelet intézett Kövesi Nándorhoz, szakmánk e kiváló, sok érdemű tagjához. A levél, nemcsak Írója egyéniségénél, hanem megszívlelendő tartalmánál fogva is, méltó arra, hogy minden vendéglős emlékezetébe vésse s intelmét tőle telhetőleg kövesse. A levél írására fogadás szolgált okul, mely Kövessi éttermében történt a fölött, hogy melyik a helyes kifejezés: „Almarétese, vagy „Almásrétes“ ? A fogadók Tóth Béla véleményét kérték ki, a ki igy döntött a vitás kérdésben : Tisztelt uram, Régóta sürgetem — sajnos, hiába — hogy áz étlapok nyelve méltó legyen a művelt magyar vendéglősökhöz és a művelt magyar közönséghez. Ez a követelésem nem valami szörnyű nagy. A párizsi Café Anglais étlapja kifogástalan franczia a müncheni Pschorr-Bräu étlapja hibátlan német. Miért kell Mt nekünk hitvány firkákkal beérni ? Bizony isten, elmúlik az ember étvágya, mikor ilyesmiket olvas az asztalnál; „Retteg Vajai“ vagy „Fokoch tortárai Ennek véget kell vetni. A magyar étlap is legyen külsejében díszes, nyelvében tökéletes és művelt szakemberekre valló. Szives levele, mely hasonló törekvést bizonyít, mondhatom, örömet okozott nekem. Az almásrétes a helyes kifejezés. Miért ? Mert az almarétes olyan rétes volna, a melyet mindenestől almából, a káposztarétes a turórétes meg olyan, melyet teljesen káposztából, túróból csinálnak. Ilyen réteseket azonban még nem talált fel a szakácsmesterség; és nem is fog feltalálni soha. Mert a rétes tészta, s csak töltik, bélelik almával, káposztával, túróval, mivel. Tehát almásrétes, káposztásrétes, turósrétes, stb. a tiszta magyar beszéd. Még egyszer örömemet fejezem ki azon, hogy a főváros egyik legkiválóbb vendéglőse a szakbeli nyelv helyessége iránt érdeklődik, és vagyok tisztelt Uramnak Budapesten, 1897 nov, 23-án alázatos szolgája Tóth Béla. Midőn örömünket és köszönetünket nyilvánítják, hogy a jeles iró nagy becsű levelét közölhetjük, abban is reménykedünk, hogy a mit lapunk annyit kért és sürgetett, az étlapok helyes magyarsága nem marad jámbor óhajtás ily tekintélyes helyről hangzó felszólitás után. Úgy legyen! Mi fáj a vendéglősöknek? — Válaszok a „Kérdö-lapu-ra. — Mint az ősmagyar Zomotornál a megölt ember sebéből kibuggyant a vér, úgy nyilatkoznak meg azok a mély sebek, melyek a vendéglősipar fáján egyre jobban és jobban beeszik magukat. Mintha csodatevő kéz érintette volna a némán türőket, egyszerre beszédessé váltak ajkaik, a mint szerkesztőségünk szét- kiildötte a kérdő-lapokat, hogy mi fáj a vendéglősöknek ? A posta naponként szállítja a leveleket, a melyek mind azt panaszolják, hogy sok és méltán fáj a vendéglősöknek. A beküldött panaszok közlését ezennel megkezdjük, hadd lássák mindenek, a kiket illet, hogy mennyi igazságtalanságot követnek el a mi osztályunk ellen, mely mindenkor hasznos és nélkülözhetlen szerve volt a társadalomnak. Hadd lássák az oly sokfclől jövő, mégis oly egyformán hangzó panaszokból, hogy azok a kívánalmak, melyeket ez a lap tolmácsol, azok a reformok, melyeket ez a lap sürget, mindenkitől érzett, elodáz- katlan szükséget képeznek. Közöljük sorról-sorra ezeket a panaszokat, hogy a kik tettre hivatvák, legyenek tisztában teendőikkel ; a vendéglősök pedig hadd tudják, hadd tapasztalják foly- ton-folyvást, hogy a jobb idők elkövetkez- téig (jönni fog, mert jönni kell!) bátor hűséggel, szerető gonddal, odaadással, harezra készen őrködik érdekeik fölött a „VendégSILLÁR-GYÁR-RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, VII. Ilka-utcza Csömöri-uttól jobbra, a Stefánia-ut mögött). Közlekedés a zuglói lóvasútiak Az összes világitó rendszerek részére (úgymint: villanyos, gáz, acetylen benzin, borszesz és gazolin) csillárok szállítására ajánlkozik. Honi gyártmány. — Stylszerii kidolgozás. — Dús választék — Olcsó árak. Teljes vendéglői, kávéházi és szállodai berendezésekre, eredeti tervezetekkel és költség vetésekkel díjmentesen szolgálunk. Régi csillárok aranyozása tisztítása, átalakítása jutányosán eszközöltetik.
