Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1987-12-20 / 24. szám
2 Csönd van, csak egy-egy sóhaj rezeg- j teti meg a levegőt onnan a zugolyból s innen a magányos vendég ziháló kebeléből. A zugolyban a két fiú összebajló, falnak támasztott fejjel kicsiny faluba lát, melynek hóboritotta utczáira hivogatón csillog ki az ablakokból a mécsvilág. Néha-néha megroppan a hó, ebugatás hallik, aztán a gazda csitító kiáltása, mire a kuvaszok nyüszítve oldalognak el: betle- hemesck jöttek. A fehér ruhás, papirsüveges látogatók csöngetésére a búbos-kemencze mellett az ámulat némasága váltja föl a diózó gyermekek zsibongását. Majd szép harmóniában fölzendiil az ének: „Csordapásztorok midőn Betlehemben“. Yiaszgyertyácskák fényétől csillog- villog az aranyporos jászol, melyből szelíden mosolyog az apróságokra a glóriás fejű Jézuska, mialatt magasra röppen a keleti bölcseket vezérlő csillag s előáll a nagy szakálla József, kíván a házra áldást, békességet és megtelik az elemózsiás kosár dióval, mogyoróval, kakastejjel sütött kenyérrel. ízes bélesekkel, mire hálálkodva odább állnak, hogy a szomszédban is hirdessék az angyallal: „Imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen ; mert született néktek a megváltó, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! . . Aztán megelevenül a szegény borfiuk lelkében az édes anya jóságos arcza, a a földre hintett szalma, melyben vidáman hemperegve oly észrevétlenül, oly édesen lopózott szemeikre az álom, mely megnyitotta előttük az eget s az égi fényözönben megláttatta velük a fehér, csengős bárány- kákkal játszadozó pőre inges Jézuskát. Az a komor, csüggeteg vendég is lát valamit: valahol messze, messze egy búba merült asszonyt, üres bölcsőt, elveszített boldogságot, mely csupa virág, csupa dal volt egykor, most pedig égő fájdalom, végtelen gyötrelem. A sarokba támasztott czimbalomról csengve pattan le a húr s hangja búgva, zizegve veri föl a csöndet, hogy elveszen a nyomasztó csöndességben, mint a haldokló sóhajtása. Itt, hol máskor zajosan tanyázik a vigság, szomorú minden: Ott a boldogság mostanában a barátságos, kicsiny szobában, hol az égő gyertyácskákat ringató fenyőágnak gyermekek tapsolnak, boldog szülök mosolyognak. Eresszétek ezen a szent, örömre teremtett estén haza, oda a kicsiny szobába a borfiukat s hadd menjenek haza, kényeiket titkon elsírni azok a szomorú vendégek is Vendéglősök Lapja. 1897. deczember 20. kik bús magányosságukban oly komorrá teszik a néptelen ivószobát. Csukjátok be ezen az estén a vendéglőket, hadd legyen egy boldog, családjuknak szentelhető napja a vendéglősöknek is; hadd legyen a magukba szállásra egy napjuk azoknak is, a kik ezen a napon csak sirhatnak, elveszített boldogságukat sirathatják. Mint Londonban, nálunk is záruljanak be a karácsonyesti alkonyattal az üzletek ajtai, ne legyen világosság másutt, csak a gyermekek szobájában, ne hallassák más ének, csak ez az örök himnus: „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben !“ Higgyétek el, ha ez az elvénhedt világ újra tud örvendezni a kisdedek örömével, megifjodott; ha ismét el tud telni igaz áhítattal, megigazult és föltámadott a rég sóvárgott, boldogabb jövendő számára. Karácsony estéje legyen szent és örömteljes a vendéglőkben is! Viribus unitis! A szeretet ünnepén királyunk jelszavával, Krisztus felebaráti szere- teténeiv szent törvényével kezdjük: »EgyesitIt ei övei!» Igen, egyesült erővel, kezet fogva lépjük át az ujesztendő küszöbét; mert ha valaha, úgy most van szükség egyetértésre, rendithetlen összetartásra. Nehéz időket élünk, nagy válságok előtt áll hazánk, melyre a függetlenség napja, régen áhitott boldogulásunk van közeledőben. Nehéz időket élnek különösen a vendéglősök, rájuk legsürgősebb az a régen várt «vig esztendő!» Hogy csakugyan elkövetkezzék, hogy a nehéz időket ép erőben elviselhessük, fogjanak kezet a ven- déglösök, álljanak mindannyian a köré a s^ós^ék köré, melyről lelkes férfiak hittel és tudással az igazságot hirdetik a vendégösök jogos érdé. keinek védelmére. Legyen e megdönthetien, a gondolat fenségével megszentelt s^ós^ék körül minden vendéglős s hallgassa ügyelemmel, tettre késben az igazságot, mely hirdeti a magyarságot és a% emberséget, a vendéglősök terheinek könnyi* lését, a vendéglösipar biztositását a kontároktól, a vendéglősök műveltségének fejlesztését s társadalmi helyzetének emelését, ' ftleltányosságoi egymás s munkatársaik, a pincérek bánt. Aki ezt hirdeti, aki erre törekszik, az a vendéglősök barátja, igazi jóakarója; mert azon fárad, hogy a magyar vendéglős boldog, müveit és tisztelt legyen széles e házban. Ez a barát, ez a jóakaró, vásári érdekektől soha sem bitorolt, soha sem bitorolható szószék, a honnan mindig ez az ige hangzott, mindig ezt a törekvést szították a «Vendéglősök Lapja», mely e nemes, nagy törekvés érdekében kérheti, hogy egy szivvel, lélekkel álljon köréje minden vendéglős. «. . . Az erő akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat!» — mutassák meg a vendéglősök, hogy akarják a maguk javát, sorsuk jobbra fordulását. Mutassák meg, tanusitsák azzal, hogy mind egy szálig oda állnak a « Vendéglősök Lapja» mellé, mely az ő érdekeik kipróbált őre, az ő igazaiknak XLII esztendőn át tántorithatlan, önzetlen harezosa volt, Hadd mondhassa el ez a lap föl és lefelé, hogy mögötte a vendéglősök osztatlan tábora áll s igy követelése, törekvése minden vendéglős követelése, törekvése; tehát szavának súlya és hatalma van. . Ezért büszkén,emelt fővel kérjük, hogy az ujesztendőben előfizetőink megsokasodva, a vendéglősök összessét képezzek. Tehát a szeretet ünnepén, a vendéglősök iránti szeretetünk érzetében, reméljük és várjuk, hogy «viribus unitis» állunk a vendéglősök érdekeiért folytatandó, még sok erőt és áldozatot követelő har- ezunkban. Bizalommal és tiszta lekiisme- rettel kérjük minden vendéglőstől az előüzetést a «Vendéglősök Lapjá»-ra, mely az igy nyert erőt ezentúl is a közjóra szenteli. Lakozzék köztünk igazság és szeretet az ujesztendőben ! Ihász György. Kérvényünk. Az országgyűléshez terjesztendő kérvényünk még mindig állandó érdeklődés tárgya, vidékről-vidékre terjed a mozgalom s nap- ról-napra uj, meg uj aláírások és biztató levelek érkeznek hozzánk. Ezzel az alkalommal felhívjuk vendéglőstársainkat, hogy az ünnepeket használják fel a szavazólapok aláírására, hogy a kérvényt most már mielőbb az országgyűlés elé juttathassuk, annál is inkább, mert most, hogy a szétküldött kérdőlapok utján minden vendéglős a nyilvánosság elé viheti
