Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-20 / 2. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1897. január 20. \ vendéglők és kávéházak a legfontosabb életszükségletek kielégítésére szolgálnak, tehát már közegészségi szempontból sem lehet közömbös az államra, hogy ezeknek a léte könnyü-e, vagy nehéz s időközönként kell-e, vagy nem, újabb akadályokkal megküzdemök. Vmde ízt kell tapasztalunk, hogy ezzel nálunk nem törődnek, pusztán nyerészkedő vállalatnak, tekintik a vendéglőket, a melyeknél az állam csak a maga jövedelmeinek fölcsigázására tartozik ügyelni. Az italmérési jog drágasága, a hallatlan magasságú fogyasztási adók, mind ennek a helytelen felfogásnak a szülöttei. Hooy mily bénitólag hatott és- hat ez a vendéglősipar fölvirágzására, azt itt fölösleges fejtegetnünk; hogy pedig az italok és ételek drágasága mily káros hatással van a közerkölcsi és közegészségi állapotra, arra megdöbbentőn telelnek a statisztika adatai. Eme régi bajhoz újabban egy másik is járult az igazi vendéglősipar megrontására. Egyre szaporodnak azok a mulatóhelyek, melyék excentrikus mutatványokkal elvonják a közönséget a vendéglőktől és kávéházaktól s méregdrága italaikkal pusztitó gyorsasággal rontják meg a főváros népét zsebben, testben és lélekben. Ezek a nép pénzesebb rétegeit ragadják el a vendéglőktől és kávéházaktól, mig a szegényeket a pálinkás lebujok vitriolos pancsai" foglalják le, hogy kikészitsék őket a börtönöknek, vagy a kórházaknak. És ezek a lebujok napról-napra szaporodnak, szégyenletes gyorsasággal, a lelketlen üzérkedőknek valóságos kincsbányául, fővárosunknak és országunknak gyalázatául s a tisztes vendéglősipar pusztitó íilloxérájául. És hiába kiált ellenük az emberszeretet, a „tüzes vizu pénzzel olcsó, de élettel drága cseppjei egyre duzzadóbb patakokban erezik be Budapest utczáit. De még más ellenséget is hoztak a vendéglőipar megrontására. Nem volt elég, hogy majd minden szatócs pálinka mellett bort és sört is árulhat palaczkokban, most egyre szaporodnak a „bodegák“, vagy „borozók4*, melyek különbek akarnak lenni a korcsmáknál, de a korcsmának és a boltnak előnyeit egyképpen bitorolhatják. Hogy mi szükség van ezekre nálunk, hogy miért kell a ,,mübor“-nak kiváltságos méréseket biztosi tanunk akkor, a mikor a nagy adóval, sok költségekkel terhelt vendéglők immár a lét és nem lét szélén állanak, azt józan észszel bajos volna megokolnunk. Vegyük még számba a háziurak fölcsigázott követeléseit,, a közönség igényeit s a rendőrség zaklatásait. akkor könnyen megállapítható, hogy Budapested a vendéglők, különösen a kisebbek, alig élhetnek ; már pedig éppen ezeknek virágzását követek meg a szegényebb néposztály erkölcsi és egészségi érdeke. Ez az állapot még keservesebb a vidéken. Eltekintve az átalános szegényedéstől, a szabadelvüség nevében történt regáleváltság, különösen ott, a hol az magánbérlők kezeibe került, a vendéglősöket valósággal rabszolgaságra kárhoztatta. Mindezt figyelembe véve, kétségtelen, hogy az italmérés terén gyors és mélyreható, reformokra van szükség. A közerkölcsiség, a közegészség érdekében korlátozni kell az itallal való kereskedést, a pálinka árusítását mentői nehezebbé tenni, ellenben a bor, sör és kávé adójának leszállításával elő kell mozdítani a vendéglők és kávéházak fölvirágzását. Ha igy ezek a nemes italok oly olcsók lesznek, mint néhol a külföldön, a szegény nép ismét ezeknek az élvezetére szorítkozik s megszűnik az a pálinkától való, elijesztő testi, lelki elzüílés, mely napról- napra kétsegbeejtőbb színben tünteti löl előttünk nemzetünk jövendőjét. Hogy leifogásunk mennyire igaz, hogy a vendéglősipar hanyatlása mily csalhatatlan fokmérője a nép romlásának, azt mindenki tudja, a ki újabban megfordult azokon a magyar vidékeken, a hol eddig csak hói tól vidult a lelek, most pedig pálinka mellett butulva, duhajkodik. . Mindezek alapján, a magyar nép megerősödése s a vendéglősipar megmentése érdekében, an3 ozzul . ■ /. A regále, különösen a regále-bérlet megszüntetését; 2- ^ s\cgcny lh'P érdekében a bőt-, de különösen a söradó tetemes leszállítását; ?. Az italmérési jog dijának mérséklését; */• A pátinkaineresek számának koilátozását; ‘ ^ peil ül zkozott sörrel es hónai való kereskedés szabályozását; ö. A nniboi-keszifés megakadályozását; 7. A záróra egyenlősítését országos törvény nyel. íZe^. azo!v, ? kmejeDsek, melyeknek sürgős kielégítése, szerintünk, a magyar vendéglősipar, bortermelés es sörgyártás s a közönség érdekében elengedhetem ^ 8 F tl,7jpn: vö\ete eseknek érvényesitéseért, a nyilvánosság és a törvényhozás elé juttatásán fog küzdeni ebben az esztendőben a >>Vendéglősök Lapja«. ö ma ír var némánk erzitelí az ld(3k súlyát s ti, igaz honfiak, kik emberbaráti aggódással nézitek magyar népünk sulyedéset, támogassatok bennünket harczainkban ! Ihász György.
