Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-01-20 / 2. szám

I

1897. január 20.

Vendéglősök Lapja.

A „ Vendéglősük Lapja“ ennek a czikk- nek megírásánál nem akar megállapodni, hanem oda igyekszik, hogy az abban kifejtett kívánalmakat mielőbb felszínre juttassa.

Figyelembe véve a vendéglősök elfoglalt és anyagilag szigoru helyzetét, valamint az eddigi kongresszusok nehézkes munkálkodását, oly módon akar eljárni, hogy szavat minden vendéglős hangoztathassa a nélkül, hogy helyéből kimozdulna, a nélkül, hogy esak egy fillért is kellene kiadnia.

Gyűlésre, szavazásra hívjuk föl a magyar vendéglősöket, kérvén őket, hogy az itt látható „szavazó-lap“ aláírásával és szerkesztőségünkhöz való juttatásával tudassák velünk, vájjon helyeslik-e, szükségesnek tartják-e oly törvény alkotását, mely a czik- künkhen 7 pontba foglalt követelésünknek érvényt szerez?

A\^\\\\\\\\\\\Y.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V

y

!

I

Szavazó-lap.

Alulírott kívánatosnak tartom, hogy a magyar országgyűlés oly törvényt, illetőleg törvényeket alkosson, hogy

1. a regále, különösen a regále-bérlet megszüntettessék ;

2. a szegény népnek a pálinkától való elszoktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen leszállittassék ;

3. az italmérési jog dija mérsékeltessék ;

4. a pálinkamérések száma korlatoz- tassék;

5. a palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék ;

6. a ’ mübor-készités megakadályoz- tassék ;

7. a záróra országos törvénynyel egyen- lösittessék.

Egyúttal óhajtom, hogy a endéglő- sök Lapja“ szerkesztősége ily értelemben a magyar országgyűléshez emlékiratot, illetőleg kérvényt nyújtson be.

Kelt

........................... 1897.....................

(a s

zavazó aláírása.)

£ > ft

/ <A

ß

i

i

wVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' 2 2

Mi a hozzánk beküldött sza\azati lapok alapján a szavazók neveit 1. a „Vendéglősök Lapja “-ban számról-számra elsoroljuk, azután pedig az országgyűléshez beadandó emlékirat, illetőleg kérvény aláírói közé nyomatjuk.

Az országgyűlés elé terjesztendő kérvényünket a ,,Vendéglősök Lapja“ utján megküldjük mindenkinek, a ki szavazó lapját hozzánk beküldi. A kérvénynek az ország- gyűlés elé terjesztését egy tekintélyes képviselő fodja teljesiteni.

Ausztriában a kormány tett fontos kezdeményezést a vendéglősök súlyos helyzetének enyhítésére, nekünk magunknak kell megmozdulnunk, különben észre nem vesznek bennünket.

A »Vendéglősök Lapja«, mely immár 13 esztendeje odaadással küzd a magyar vendéglősipar fölvirágzásáért, ezúttal is kötelességének tartotta megtenni a magáét, önzetlenül áldozva pénzt, időt és fáradságot.

A vendéglősöket csak arra kérjük, hogy megszívlelve nagy érdekeiket, koczkán forgó lételüket, a a szavazó lapokat mielőbb küldjék be a »Vendéglő süli Lapja« szerkesztőségének : Budapest, VIL Klaugál- utcga 2. sjam.

A mennyiben mindazok, a kik szavazatukkal követeléseinket támogatják, mozgalmunk, illetőleg eljárásunk menete és eredménye iránt érdeklődnek, arról mindenkor felvilágosítást nyerhetnek a XIII évfolyamban levő „Vendéglősök Lapjáéból, melynek előfizetési ára negyedévre 1 frt 50 kr.

Az előfizetések posta utalványnyal vagy a szavazólappal pénzes levélben a „ Vendéglősök Lapja“ kiadóhivatalának küldendők: Budapest, VII. Klauzál-utcza 2. szám.

Az ügy pártolását hazafias tisztelettel, ismételten kérjük.

Vendéglők baja.

(Levél a szerkesztőhöz.)

Közéletünk egyik1 nevezetességétől: egy volt országgyűlési képviselőtől kaptuk az alábbi sorokat, melyek elárulják ugyan, hogy Írójuk nem ismerője k gastronomiának, de a melyeket Írójuk, egyéniségére való tekintettel, méltónak találunk a közlésre. A levelet tehát abban a reményben, hogy szaktársaink is hozzá fognak szólani, habár nem is értünk vele minden pontban egyet : teljes szövegében közöljük.

íme a levél:

„lisztéit Barátom!

Ide s tova 20 éve, hogy vendéglőből élek, engedd meg tehát, hogy a hosszú tapasztalatok tanúságát dióhéjba foglalva adjam át a nyilvánosságnak. Előre bocsátom, hogy igaz tisztelője vagyok a vendéglősöknek, es jelen soraimmal csak hasznukat akarom elérni.

Azt akarom, hogy a vendéglősök nyíltan lássák azokat a kívánalmakat, aminőket a rögzött vendéglő-látogatók velük szemben támasztanak.

Nekem első kifogásom a vendéglők ellen: ^konyhájuk.

Én elismerem, hogy a leguribb magánháznál sem lehet olyan sülteket kapni, mint a vendéglőkben, de azt kérdem, hogy azt a figyelmet, a mit a sültekre fordítanak a vendéglősök, miért nem fordítják egyszersmind a főzelék- és a tésztanemüekre is?

Jó pecsenyét kapni a vendéglőkben, de ritkán jó a főzelék és a tészta.

Á másik kifogásom : a borravaló.

Előre bocsátom, hogy én magam is szégyenletesnek tartom a pinczérre nézve, hogy az kénytelen borravalót elfogadni. Sokkal intelligensebb ember egy pinczér, sem mint hogy inas vagy kocsis számba mehetne és azt hiszem, hogy neki is szégyenletes az az érzés. De a szegény pinczér a mostani fizetések mellett kénytelen azt elfogadni.

Nekünk pedig muszáj adni. Kis vendéglőben kevesebbet, a nagyobban pedig többet. Sok ember van úgy, mint jó magam is, a kitől a társaság (a melyben forog)

3

megköveteli, hogy ne a pinczékbe, hanem valamelyik előkelőbb vendéglőbe járjon.

A borravaló ezekben a vendéglőkben a 10 kron kezdődik. No most már tisztelt szerkesztő uram! számítsuk ki ezt a borravalót, vájjon mennyire rúg? A reggelinél a fizető-pinczérnek és felszolgálónak 5-5 kr, azaz 10 kr. Az ebédnél főpinczér 10 kr, felszolgáló 10, borfiu 5, tehát 25, este ugyanígy 25 kr, a feketekávénál szintén 10 krra számítom a borravalót, tehát naponta — nem számítva az esteli theát, a mi már luxus számba megy — elköltők borravalókra 70 krt, vagyis havonta 21 frtot, a nélkül, hogy gavalléroskodni akarnék vagy a legkisebb excessust is tettem volna. Szive- sen elismerem, hogy a pinczér a mostani fizetéséből — ha a borravalót eltörülnék — nem tudna existálni, tehát rajta segíteni kell. Viszont a vendéglős, a kit az adó és minden kiadás nyom, szintén nem szenvedhet kisebbséget. De azt kérdem : nem-e lehetne például az ételek árát felemelni és abból jobban díjazni a pinczéreket? Ebből — azt hiszem — nem hárulna veszteség sem a vendéglősökre, sem a pinczérekre, és a mellett sokkal embenesebb existenciájuk lenne a pinczéreknek. Olyan szerepük lenne, mint például egy kisebb hivatalnoknak.

Még egy kifogásom van: az, hogy a vendéglősök nem tartanak sem kávét, sem kellő számú napilapot. Sok ember szívesebben elülne egy ültöhelyében: a vendéglőben, ha neki ott adnák oda az emésztéshez szükséges feketekávét, és elébe adnák a kedvencz újságjait is.

Ha a vendéglős a 10 frt ipardijat kifizeti, akkor az elöljáróság ki adja neki az engedélyt arra, hogy kávét mérhessen. Újságokat pedig saját érdekében kell tartania, mert az bilincseli le a vendéget, az készteti ottmaradásra.

Nézzünk szét a délvidéken, a nagyobb alföldi városokban: Szegeden, Nagybecske- reken, Temesvárott a vendéglő egyszersmind kávéház is. Kapni benne rostélyost ép úgy, mint piccolo feketét. A vendéglősök érdeke, és a nagy közönség kényelme is azt hozná magával, hogy a vendéglőben találná meg az ember azt az étel és italncmüeket, valamint azokat az újságokat is, a melyekre szüksége van.

Ezeket kívánom én tisztelt barátom a vendéglők bajáról szaklapodban elmondani. Elismerem, hogy dilettáns vagyok e téren, de az én czélom nem volt semmi más, mint a vendéglősök jóvoltát és a vendégek kényelmét előmozdítani.“

Vendéglősök és a hazai gyártmányok.

A külföldnek és kivált Ausztriának nagy fogyasztó piacza Magyarország; köz- gazdasági írok állítják, hogy oka ennek az, hogy a kezdetleges magyar gyártmányok iránt nincs oly nagy bizalom, azután a magyar gyárak nem tudnak a külföldiekkel versenyezni, rendelkeznek azok nagyobb tőkével s nagyobb fogyasztó piaczczal. Szomszédaink rajtunk nyernek; ez a jelenség már egymagába szomorú, mert veszélyezteti a magyar gyárak és ipar fennállását s elszegényedésére vezet. Csak egy kis hazafiság kell ahoz, hogy e veszélyeket elhárítsuk. Negyvennyolczban e czélból alakítottak védegyletet, tagjai köteleztéK magukat, hogy csak magyartól fognak vásárolni s csak ; hazai gyártmányt: ezen elhatározás annyira