Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-12-05 / 14. szám
1896. deczember 5. Vendéglősök Lapja. 3 Ebben az időben, a mikor csak üres ideje volt, szívesen vonult félre hegedűjével s élt a zenének. A zeneművészet iránti szeietetét a reális pálya, melyre lépett, nemhogy lankasziotta volna, sőt még fokozta, és fárasztó napi munkája után mindig édes boldogságot érzett, ha játszhatott az ő kedves hangszerén. 1873-ban lett önálló vendéglős Maros-Vásárhelyen, hol a Transylvaniát bérelte ki. Ottléte alatt polgártársainak általános szeretetét és ragaszkodását vívta ki, elannyira, hogy midőn M.-Vásárhelyről ismét visszatért Kolozsvárra, nagyszámú barátai és ismerősei szeretete és becsülése kisérte ez útjára s az előkelő körök nagy számban jelentek meg az in dóháznál egy „Isten hozzádot“ mondani. E kedves emlékek ma is szívesen ragadják vissza abba az időbe és sok szeretettel gondol M.-Vásárhelyre. M.-Vásárhelyről vissza térve 10 éven keresztül volt a Redouto vendéglőse és ugyanekkor az Úri kaszinó és a „Nemzeti Szálloda“ éttermeit is ő bírta. Ez időben lelke gyakran tért vissza első szerelméhez, a hegedűjéhez s a Budapesten megszakított zenetanulmányait Brátli Frigyes zeneművésznél fejezte be. De már ekkor maga is művészileg kezelte a hegedűt. Bizonyára még ma is sokan emlékeznek a Nemzeti Szállodában rendezett „Kamarai zeneestély“-ekre, r mikről az akkori lapok a legnagyobb elismeréssel Írtak s Nagy Gábort hivatottságánál fogva arra jelölték ki, hogy Kolozsvár zenei életébe ő fog egy kis friss életet önteni. Az ősz Brassai Sámuel, a ki nemcsak a tudományban, de a zenészeiben is kitűnőség, mindig jelen volt a kamarai zeneestélyeken sNagy Gábor zene tehetségéről a legnagyobb elismeréssel szól ma is. 1883-ban nyitotta meg a Bánffy-háznál levő éttermeit és - kávéliázát, melyet 1891-ben a régi „Pannónia“ épület oda csatolásával bővített ki. Ugyanakkor kapta szállodája a „Központi szálloda“ nevet, mely az erdélyi részekben ma a legizlése- sebb, a legelegánsabb és a legkényelmesebb szálloda. Itt több Ízben vendégei voltak Ő Felsége koronás királyunk, Albrecht főherczeg, József fő- lierczeg s az ország nagyjai számosán. Ő Felsége legutóbbi kolozsvári tartózkodása alkalmával nála ebédelt s az ebédet ő szolgálta fel. Sok gondjai közepette is szakit magának mindig időt arra, hogy a zenét szellemileg és anyagilag egyaránt szolgálja. Ő a fentartója és ápolója a kolozsvári Philharmoniai zenetársaságnak, mely a classikus muzsika művelésével szerez szép érdemeket és művészi élvezetet a közönségnek. Ő íratta meg a kolozsvári zenekonzervatórium történetét, és ő élesztette fel ez intézményt a csendes haldoklásból az által, hogy Farkas Ödönt, a kitűnő zenetanárt közbenjárásával az intézet él re választatta. De legbüszkébb arra a kitüntetésre, a mely 1879-ben érte, midőn a Vigadóban Liszt Ferencz és Zichy hangversenyt rendeztek. E hangversenyt a nagy Gábor quartettje nyitotta meg, mely olyan meglepő szépen sikerült, hogy maga Liszt Ferencz is kitüntetően tapsolt és kezet szorított vele elismerése jeléül. Simon Elek pedig, Kolozsvár akkori polgármestere, a város nevében mondott, köszönetét Nagy Gábor quartette társaságának. Moldován Gergely „Szép Diána“ népszínművének zenéjét ugyancsak Nagy Gábor irta. A darab előadása alkalmával a közönség — a lapok feljegyzései szerint — a zenei részeknél mindannyiszor tapsokban tört ki s a kritika is a legnagyobb méltánylással emlékezett meg róla. Ezeknél az érdemeknél fogva a múlt évben alakult „Itthon“ kolozsvári írók és művészek köre tagjai közé választotta. Egyházának, az ev. ref. egyháznak presbytere, városi képviselő és iparkamarai tag. Kolozs.ár közönsége pedig őszintén szereti s mint a városnak derék munkás polgárát nagyra becsüli. Bortörvény és egészségügyi rendőrség. Sajátságos nép vagyunk mi magyarok, nem hiába csúfoltak török testvéreink nagy pipáju, kevés dohányu gyauroknak, Egész életünk olyan fenn az ernyő, nincsen kas. Hamar megérezzük, hol szőrit, de a bajon nehezen segítünk; mert hát a mi fajtánk Pató Pál: „Ejh, rá érünk arra mégi“ Mindnyájan emlékezhetünk, hogy a lelketlen üzérkedés mily kiszámithatlan kárt okozott a magyar bortermelésnek. Európa- szerte oly veszett hire támadt a magyar- országi bor-kezelésnek, hogy a svájczi botrány után rohamosan szorultunk le a világ piaczairól. A parlamentben és a sajtóban valósággal tengeri kigyóvá lett a bor-kérdés, de hiába küzdött hévvel és kitartással Szalay Imre, hiába sürgették a gazdák, a magyar bortörvény nem született meg. Miért ? — Mert még volt borunk, lett volna mit védenünk. A mi előre látásunk mindig eső után köpönyeg. A filloxerának kellett beütni, gyönyörű szőlőinknek parlaggá pusztulni, hogy a bortörvényben gyönyörködhessünk. így is jó volt. legalább gondoltuk, a jövőnek használ, előmozdítja a szőlők rekons- trukcziój át. Valósággal fuladoztunk a müborban, az újságok 5—6 forintjával kínálták a külföldi tinkturákat, melyek a vizet borrá varázsolták. Az üzlet, a kik vele foglalkoztak, azoknak pompásan jövedelmezett pénzt, a közönségnek pedig a gyomor- és vérbajok válogatott nemeit. így hát nem kevés erély és bátorság kellett ahoz, hogy valaki a hatalmasan burjánzó üzérkedésnek gátot vessen. Már-már oda jutottunk, hogy a szőlőültetés legalább is luxus. Ekkor született meg az első bortörvény, mert nem kisebb erélyű férfiú állt a kereskedelmi kormány élén, mint a vasminiszter, Baross Gábor. Ő franczia mintára csakhamar elkészült törvényjavaslatával, mely 4 paragrafusban kurtán-íurcsán mondott halálos Ítéletet a bor gyártására és hamisítására. A törvényjavaslat nagy ijedelmet okozott bizonyos körökben, volt fenyegetés, jajgatás, de a vasminiszter hajthatatlan maradt. Kár, hogy javaslatának törvénynyé szentesítését meg nem érhette, mert ő bizonyára arról is gondoskodott volna, hogy a törvény ne legyen Írott malaszt. így azonban a törvény az elfeledett akták dísztelen sorsára jutott. Már nem is emlékeznénk rá, ha legújabban a lapok hírét nem adják, hogy Br. Dániel kereskedelmi miniszter a bortörvény revíziójával foglalkozik. Tehát ez a törvény is úgy járt, mint a kurdoki csizma: elszakadt, mielőtt viselték volna. Van-e a törvényen igazítani való, nincs-e, azzal most nem törődünk, csak magáért a kérdés fölelevenitéseért üdvözöljük a kereskedelmi minisztert. Talán a revízió meghozza azt, a mit eddig nélkülöztünk, a törvényt foganatosító szervezetet, vagyis az egészségügyi rendőrséget. Mert hát ott van többi e fajta törvényünk az élelmi czikkek hamisításának meggátlására, hasznát ezeknek sem vehetO O 7 jlik, mert nincs külön, a dologhoz értő egészségügyi rendőrségünk. Igaz. hogy ilyen rendőrség teljesen különálló szervezést, nagy anyagi áldozatot kíván, de azt hisszük fokozatosan, a meglevő erők fölhasználásával, nagyobb meg- terheltetés nélkül is valósítható lenne. A gyógyszerészek, kik a chemiai vizsgálódásban jártasak, különösen a vidéken, szívesen vállalkoznának az egészségügyi felügyeletre s igy ezen a téren is csakhamar lényeges haladást tapasztalhatnánk. Az eszmét tisztelettel ajánljuk a nagy- méltóságú miniszter ur figyelmébe. Ihász György. Schalkház Lipót értekezése és indítványa a vendéglői tanulók testi és szellemi szakszerű kiképzésének tárgyában. — Folytatás. — Kezeim közt van például egy angol statisztikai táblázat az emberek halandóságáról. Ebben ki van tüntetve, hogy leghosszabb életűek a papok s hogy a legnagyobb halandóság a pin- czérek közt van. Ezután a táblázat rendre viszi a foglalkozások nemeit, s ennek folytán azok, a melyek több nyugalmat adnak, hosszabb élettel is kecsegtetnek. Tevábbá dr. Klenke Herman jó- hirü német orvos, egyik müvében, a tüdövószre vonatkozólag ezeket olvassuk : „Kiknél a tüdő- vészhez való hajlam már ifjúkorukban mindinkább és határozottabb alakban mutatkozik, azoknak a következő szabályok szigorú megtartását ajánlom : az úgynevezett „gyenge“ vagy „szűk“ mellüek kerüljék a levegő hömérsékének gyors változását, az erősen fűszerezett ételek és izgató italok élvezését, mindennemű gyors testi mozgást u. m. futást, ugrást, tánczot, a sok lépcsőjárást és hegymászást ; a testi erő nagymértékbeni tékozlását, nemkülönben a túlságos nemi élvezeteket is, kiválóan a kicsapongást, dorbézolást és éjjelezést az rős dohányzást, a túlságos megerőltető beszédet, dalolást, a hosszabb idözést, s munkát az olyan helyiségekben, a hol sok ember tartózkodván, a levegő a füst és kigőzölgés folytán megromlott. Ellenben nagyon használ a mérsékelt testmozgás, a tiszta, enyhe levegő, a tápláló és könnyen emészthető ételek élvezete és végtére — mindenekfelett — a kedélynyugalom, mert mi sem segiti és sietteti a tüdővész fejlődését olyannyira, minő éppen a kedélyfelindulás!“ (Emlitett életrendi szabályok, nem csupán a tüdővészesekre vonatkoznak, hanem egyesekben a szembajosokra is de különösen a vérszegények és görvélykórosokra, miután a vérszegénység a tüdővész fejlődését nagyfokban előmozdítja s mert a görvélykór a tuberkulózissal közel rokonságban áll.) Hasonló fejtegetést találunk dr. Lőrincz Ferencz : „Hogyau menthetők meg a tüdőgümő- kórosok és mikép gátolható meg a tüdővész terjedése“ czimü munkájában, melyből a következő részeket itt felolvasni szükségesnek tartom : „A tüdővész terjedését általában előmozdítják : a hajlam öröklése, túlságosan kifárasztó munkálkodás, az egészséget nagyon megviselő mesterség, terhes iparüzlet vagy gyári munka, gyermek korai munkára kényszerítése, elégtelen vagy erősen eczetes, husnélküli táplálkozás, tisztátlan fülledt levegő, minden nemű kihágás, a szeszes italok korai és túlzott élvezete, túlságos sok dohányzás s végtére nagyon gyakori ké- jelgés,a mivégtelen sok másbetegségnek, de kiválóan a tüdővésznek egyik elsőrendű s hihetetlehül gyakori alapokát képezi. (Folyt, köv.)
