Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-08-31 / 33-34. szám

XVI. évfolyam 33—34. szám.

Budapest, 1938. augusztus 31.

UJ BUDAPEST

FELELŐS SZERKESZTŐ:

ElűlUetésl Arak. 2 ||

Kflétz évre.................................................. 30 pengő ||

F« írre.......................................................... 13 pengő f D O B Y ANDOR DR*

Egyes izém Ara OO (liier ||

Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca B. Telefon: 1^828^Z3. Posialakarékp. csekkszámla 30.01;

Autonómia és adóemeléi

tri ^

►d n>

(ü

w •

c+

v. Q*

< <

M ?0*

M

M O • 03

ídHO

<1 ts4

c+ H- ISI H

<4

m,

1 2

?S

f «

o:

1

<í

c+

p>'

Irta: Szőke Gyula dr.

A s-zaOí-adzáfr Uocláiai

Bármennyire liberális álláspontot foglalunk is el a munka szabadsága és a közalkalmazottak politikai szervezkedésének lehetősége tekintetében, mégis a legsúlyosabb szavakkal kell elítélnünk azt a tüntető harcot, amely az autóbuszüzemnél történt. Helyesen állapította meg a Beszkárt igazgatósága, hogy a forgalomnak a szolgálati kötelesség súlyos megszegésével politikai tüntetésképen, való megállítása súlyos erkölcsi és anyagi kára a vállalatnak, ami kisebb büntetéssel, mint a kötelesség szegő alkalmyzóttaknak a szolgálatból azonnali hatállyal való elbocsátásával nem is sújtható.

Budapest közönsége megelégedéssel fogadja ß polgármester szigorú körrendeletét is. Valamennyiünk szívéből beszélt Budapest első polgára, amikor megengedhetetlennek tartja, hogy az alkalmazottak magatartása következtében a közüzemek szolgáltatásával kapcsolatban a békés polgári munka meg zavartassák. A polgármester nyomatékos, figyelmeztetése, hogy az esetleges bűnvádi eljárás eredményének bevárása nélkül minden esetben a legszigorúbban fog eljárni a rendbontók ellen — az az erélyes és helyénvaló lépés volt Szendy Károlytól, amelyet az ő energiájától és expedi- tiv elhatározásától mindenki jogosan elvárt.

A munka és a politika szabadságát nem lehet Összetéveszteni a munka és a politika, szabadosságával. Semmi kifogása nem lehet senkinek az ellen, ha a nemzetiszociálisták alkotmányos eszközökkel törnek a hatalomra, de minden olyan\ megmozdulás, amely nem az ezeréves alkotmány törvényeinek százszázalékos figyelembevételével történik: csgk ijedtséget és ellenérzést vált ki még azokból is, akik egyébként rokonszenveznek ennek a mozgalomnak célkitűzéseivel.

Budapest első polgára Budapest rendjének, Budapest nagy közüzemeinek első számú őre Szendy Károly férfiasán és energikusan teljesíti ebben a vonatkozásban, úgy mint minden más vonatkozásban is a maga kötelességét. Budapest vize, elektromos árama, gáz-szolgáltatása és közúti közlekedésének biztonsága nem lehet eszköz semmiféle politikai párt kezébenJ Minden ilyen törekvés, minden ilyen kísérlet, minden ilyen gondolat szemben találja magát Budapest egész népével, a főváros egymilliószázezer lakosával, közöttük talán azokkal is, akik az autóbuszüzem tüntetésében tevőlegesen vettek részt. A hatalomért olyan, fegyverekkel kell küzdeni, amelyek a közjót nem sértik. Ha más mestert nem fogadnak el, ezt Mussolinitól és Hitlertől is megtanulhatták a Hungarista-mozgalom kissé forróvérű vezetői.

A Közmunkatanácsnak a beruházásaira 20 millió pengőre van szüksége, amelyet az útadó felemelésével kíván előteremtetni. Az adóemelést — írják a szócsövek, — a törvényhatóság közgyűlésének kellett volna megszavazni; de mert ez nem merte vállalni, a kormány a törvényhatóság meghallgatása nélkül fogja kiadni az adóemelési rendeletet.

A főváros gazdálkodása a törvényhatóság megnyirbált joga, amelybe a főváros terhére a felsőbb hatalmak gyakran beleavatkoztak. Újabban ugylátszik már a beruházási érdemeket is egyéb hatóságot kívánják maguknak megszerezni, átengedvén a főváros közönségének a fizetés jogát és kötelezettségét. Még aszal sem kívánják fárasztani az önkormányzatot, hogy kiszámítsa a saját szervei útján, mennyibe kerülhet az a beruházás; melyik, minő mértékben és mikor a legszükségesebb és leghasznosabb; hogyan, mikor, és miből akarja, vagy bírja megfizetni. Szóval nem akarják a közgyűlést fárasztani, a pénzt kiadják ők maguk, a törvényhatóság közgyűlése csak hajtsa be az összeget az ő rendelkezésük szerint.

Nincs tudomásunk róla, hogy a törvényhatóság közgyűlése bármely hasznos, vagy épen szükséges beruházás keresztülvitelét megtagadta volna, vagy a szükséges fedezetről ne gondoskodott volna. Ellenkezőleg annyira loyális az utóbbi időben, hogy a Közmunkatanács kedvéért sürgősen megszavazta a világítóházszámtáblákat és a Közmunkatanácsra hagyta, hogy á kivitelt tízszeres áron az Elöljáróságok utján keresztülvigye. Kaptunk is érte nem szép, de legalább nehezen olvasható házszámtáblákat. Most a hivatalos közlésekből megtudjuk, hogy a közgyűlés is tudja, micsoda áldásdús tevékenység alapján, miféle nagy beruházásokkal akarja megint a Közmunkatanács a fővárost boldogítani, amelyhez 20 millió pengő szükséges, de az e célból elkerülhetetlen adóemelést a közgyűlés nem meri vállalni. Megkérdezték a közgyűlést? Nem! Megtagadta a közgyűlés? Nem. Hát akkor miért kellett ilyen kerülőuton beadni az uborka- szezon közepén a pihenő fővárosnak, hogy a Közmunkatanács a 20 millióját majd a fővárosi törvény tágított magyarázatával a belügyminiszteri rendelettel keresztülviendő

útadó emeléssel fogja előteremteni.

Most évek óta olvassuk, hogy a Közmunkatanács mi minden jót csinál mikor a hajóállomásokat áthelyezte az Erzsébet-hid fölötti Du- napartról az Erzsébet-hid alatti partrészletre, felvetettük a kérdést, hogy vájjon ki és miből fogja ezeket a költségeket fedezni, és illetve honnan fogja a Közmunkatanács venni a pénzt ezekre. A hivatalos közlések megnyugtatták azokat, akik felette könnyen szeretnek megnyugodni, hogy amit a Közmunka- tanács csinál, azért a főváros feje ne fájjon, mi csak az áldásban részesülünk. El is intéződött az ügy, okvetetlenkedésnek minősíttetvén a mi felszólalásainkat, amellyel főleg azt kívántuk, hogy ne ötletszerűen intézkedjék egy különálló hatóság, hanem átfogó ierv és költségvetés alapján szóljunk hozzá mi is, akik az adót fizetjük, hogy mi történjék, mert a fényes Duna-part örömünnepének nehéz fizetési ürömeseppjei fognak következni. És íme most megtudjuk, hogy „a pesti Duna- part hajóállomásainak áttelepítésének ...........kölcsönének törlesztésé

t” kell az egyéb ilyen törlesztendő kölcsönökön kiviil a megkerülésünkkel felemelendő útadóból fedezni. Hát nem lett volna jobb akkor őszintén megmondani, hogy miről van szó? És nem lett volna bölcsebb megfelelő terveket és költségvetést a törvényhatóság közgyűlésének bemutatni, hogy kellő időben gondos- kedhassék fedezetről. Ne tessék elfelejteni, hogy ezen Duna-part rendezésének a költségei még ma sem nyertek nyilvános elszámolást és még ma sem tudjuk, hogy ebből mennyit fizettettek ki a Beszkárt- tal a sínek áthelyezése és rendezése címén.

Nem helyes ez tisztelt Közmunkatanács-Uraim! Nem helyes dolog kiadni azokat a milliókat azoknak a tudta nélkül, akik azt megfizetni tartoznak. Nem helyes dolog a törvényhatóság megkérdezése nélkül felül- és aluljárókat, utakat és parkokat, a jó Isten tudja mit, mit nem építeni, hogy a város szebb legyen és akkor a város úgy is ezerszer megnyomorított polgárságával ennek a terhét kamatostul viseltetni. Nem helyes dolog folyton csak adósságot csinálni anélkül, hogy előre kiszámíthatnék, hogy miből tudjuk törleszteni. És nem helyes dolog fényűzés céljaira adót emelni, amikor sokkal szükségesebb dolgokra már alig képes a törvényhatóság pénzt előteremteni és ugyanakkor a kiadásokat, vagy az élet kényszere, vagy a felsőbb hatóság rendelkezése úgy is folyton emeli.

Vessenek az urak számot necsak a saját tudásukkal, lelkiismeretükkel és a főváros iránt való jóindulatukkal és szeretetükkel, de a főváros anyagi erejével, teljesítőképességével, szükségleteivel és pénztárcájával is. De ezeknél a számvetéseknél mi is jelen kívánunk lenni, mert az Önök részéről Önök tudják legjobban a helyzetet, de a saját zsebünket mi jobban ismerjük. És nem vezethet jóra, ha minden hatóság csak a pénzt kéri, és pedig egyik többet, mint a másik és egyik sem nézi, hogy mit kér a másik és mit bírunk mi.

Most olvasom, hogy egész csata keletkezett abból, hogy egy kis család vízdíjhátralékáért a bútorokat kívánták végrehajtás utján elszállítani. Mit gondolnak, engedi-e egy kis háztulajdonos 8 pengőért a bútorait elárvereztetni, ha fizetni képes? Nem mutatja-e az, hogy azok a kis házaknak a lakói tényleg túl vannak már a teljesítőképesség határain. Szabad-e és lehet-e tehát tovább is ezen az utón haladni. Hallottam a megjegyzést, hogy ezek a kis házak jobbadán tehermentesek. De szabad-e annyi közterhet a tulajdonosokra rakni, hogy ebből és e miatt keletkezzék megterhelés. Azcknak az embereknek nincs miből törleszteni, mert ha volna, akkor az évi terhet könnyebben kifizetnék, mint a felszaporodott hátralékokkal együtt a folyó terheket is. Gondolkozzunk Uraim egyszer már tárgyilagosan nemcsak a párnázott ajtók mögötti kényelmes tanácskozásokon, hanem a kisebb emberek nehéz életküzdelmei szem előtt tartásával is.

Mindig Szent Istvánt idézzük és azt hangoztatjuk, hogy az ő nyomdokain akarunk járni. Tőle eredő- leg 900 éven keresztül fejlődött ki az alkotmány, amely elsősorban a nép megbízottainak a szavát kérdezi meg a helyi szükségletek tekintetében. Ha 900 éven keresztül ez az eljárás jóban-rosszhan fenn tudta tartani ezt a nemzetet és most is úgy látjuk, hogy az alkotmány irányelvei képesek továbbra is a nemzetet és a he-