Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-07-30 / 29-30. szám

1938. július 30.

Vit »mHMilt riTWISIIWlBg

UT BUDAPEST

Igaza van-e Gidró Lászlónak?

— Levél a Szerkesztőhöz —

HÍREK

01vasóinltI)osc !

Alulírott várospolitikai hetilapok a székesfővárosi törvényhatóság nyári szünetének tartama alatt (július és augusztus hónapokban? kéthetenkint jelennek meg. E megállapodás értelmében az ÜJ BUDAPEST legközelebbi száma augusztus 13-án fog megjelenni.

UJ BUDAPEST A VÁROS, BUDAI

hírlap, fővárosi hírlap, független BUDAPEST, UJ FŐVÁROS.

A hercegprímás íevele Király tanácsnokhoz

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

S e r é d i Jusztinián dr. Magyarország bíboros herceg-prímása a következő levelet intézte Kirá 1 y Kálmán székes- fővárosi tanácsnokhoz az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetőjéhez.

Mélyen tisztelt Tanácsnok Ur!

A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mindenben igazolva a hozzáfűzött reményeket, a legszebb sikerrel véget ért.

A Világkongresszus befejeztével hálásan gondolok igen tisztelt Tanácsnok Urra azokért a messzemenő támogatásokért, amelyeket nyertünk úgy a fővárosi kertészet, mint az út és csatornaépítés részéről.

Amikor a jőakaratú pártfogásért, a fáradhatatlan búzgó közreműködésért igen tisztelt Tanácsnok Urnák mélységes hálámat és köszönetemet fejezem ki, arra is kérem, köszönetem kifejezését a fővárosi kertészettel, valamint az út- és ' csatornázási ügyosztállyal közölni méltózitassék.

Fogadja igen tisztelt Tanácsnok Ur igaz tiszteletem őszinte kifejezését

Budapest, 1938. június hó 13.

Serédi Jusztinián bíboros, érsek,

Magyarország hercegprímása.

Ford újra bebizonyította, hogy áramvonalas legújabb típusai is vezetnek. Most került forgalomba az úgynevezett „kisebbik 8 hengeres“ Ford V 8 60 típus, mely nemcsak a legszebb luxuskocsik kényelmét és zajtalanságát adja, de mérsékelt ára és gazdaságos üzembentartása alig múlja felül a kis kocsikét. Ez az igazi autószakZománctáblákat

enk

Beér Sándornál

rendeljen.

Budapest. V., Gróí Tisza István a. 6Telefon: 18-34-29.

Seffer Antal

tornaszerek is sporteszkOzSk gyára

Sportüzlet: IV., Kammermayer K.-u. 3. Telefon: 389-131.

Gyártelep : VIII., Práter-u. G2. Telefon: 145-846.

Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur!

Az „Uj Budapest“ f. évi június 18-i számában. Gidró László dr. tollából megjelent cikkel kapcsolatban kérem — az audiatur et altera pars elve alapján — szíveskedjék jelen soraimnak helyt adni. Bár nem vagyok tollfor- gató ember, toliamat — mint szerény- fizetésű fővárosi üzemi tisztviselő — irodai és nem riodalmi téren hasznosítom, a cikk nyilvánvaló tendenciája, amellyel törvényhatósági bizottságunk egyébként érdemes tagja bírálat alá veszi az Elektromos-, Gáz és Vízművek alkalmazottainak illetményeit szabályozó polgármesteri javaslatot, ellen- álhatatlanul kényszerit szerény soraim papírra vetésére. S minthogy a múltban jólesően tapasztaltam, hogy mélyen tisztelt Szerkesztő Ur készséggel bocsájtja a nagy nyilvánosság elé az üzemi alkalmazottak, valamint a nagy- közönség részéről elhangzó hozzászólásokat, bízvást remélem, hogy néhány egyszerű mondatban, röviden előadott véleményem — nem csak a magam, hanem számtalan üzemi kartársam érdekében — napvilágot lát kitűnő lapjában.

A cikk az üzemek életéből kiragadott néhány adat alátámasztásával azt a — számunkra úgy szubjektive, mint objektive — sérelmes konklúziót szögezi le, hogy az üzemek alkalmazottai „túl vannak fizetve4-, hatalmas összegű javadalmazásuk fordított arányban áll munkaidejükkel és munkateljesítményükkel, s az üzemek a főváros tulajdonába való átvétele folytán — bár az egyéni felelőség megszűnt — „megszűnt, annak kockázata is, hogy az üzemek alkalmazottaikat elbocsáthassák44. Ennek figyelembevételével a cikk írója olyan épületes indítványokat terjeszt elő, amelyek nemcsak reánk, üzemi alkalmazottakra nézve sérelmesek, hanem a közönség életének magasabb szempontjaiból is — enyhén szólva — antiszociálisak. Mert — hogy csak egy érvet emeljek ki a különben ügyesen csoportosított argumentumok, közül — „amikor a főváros szellemi sízükségmunkás’ai a statisztikai hivatalnál havi 80' pengőt, egyéb helyeken havi 60—80 pengőt, az ÁDOB-isták havi 80 pengőt, a Homan- boyok havi 100 pengőket keresnek“, a cikkíró indokolatlannak találja, hogy „a legjobb esetben középiskolai képzettségű mesterek havi 652 pengő, az irodakezelők havi 448 pengő fizetéssel meghaladják a tényleges miniszteri, illetve osztálytanácsosnak a jövedelmét44. Úgy hiszem azonban, hogy a tárgyilagos szemlélet igazat fog nekem adni, amikor megállapítom, hogy

I. nem lehet normának tekinteni jazzt, ami alacsony, helytelen, kövéé vagy rossz és ahhoz szabni minden hozzá viszonyított dolgot, akkor, amikor az emberi élet egyik kg ion to sabb célja: törekedni a minél tökéletesebb felé. Nem lehel arra az álláspontra helyezkedni, hogy egyes szolgálati ágazatoktól vegyék el azt a meglévő javadalmazást, amit évtizedek keserves, odaadó, becsületes és hűséges munkájukkal kivívtak maguknak, csak azért, mert más szolgálati ágazatok illetmény-színvonala lényegesen alacsonyabban áll. Sőt, ellenkezőleg,

arra kell törekedni, hogy a létminimumot sem biztosító, alacsony javadalmazásokat igyekezzenek felemelni a nyugodt, gondtalan, polgári megélhetést jelentő szintre. Az előbbi módszer — amellett, hogy gazdasági vonatkozásban is súlyos veszélyeket rejt magában — hatalmas lépés az államkapitalizmus felé, melynek káros hatását élesen láthatjuk ama távoli, féleurópai állam életében.

II.

Nagy különbség van az egy-két éve szolgáló szellemi szükségmunkás, ÁDOB-ista, vagy Hóman-boy gyakorlatlan, a tanulás stádiumában levő munkájának és az évtizedek óta egy munkakörben működő, gyakorlott mester, vagy irodakezelő leegyszerűsített és mégis eredményesebb, kifinomult munkájának mennyiségi és minőségi értéke között. Senki sem születik mesternek és irodakezelőnek, minden munkakört gyakorolni kell, hogy a tevékenység a reá fordított idő és fáradság arányában megközelítse a hasznosság, eredményesség, észszerűség maximumát. Itt tehát olyan szerzett tulajdonságot, helyzeti előnyt kell megfelelően értékelni, amelyhez mindenki csak hosszú ideig tartó munka és fáradság árán juthat. Mindezeken felül a cikkíró által felemlített fizetést elért mester, vagy irodakezelő munkája területén már vezetői hatáskörök gyakorlására is alkalmas, viszont azt hiszem, maga a cikk írója is kétségbe vonja az egy-két éve szolgáló ÁDOB- ista, vagy Homan-boynak ilyen vezetői hatáskör betöltésére szükséges gyakorlatát.

*

Mint kisfizetésű tisztviselő — aki kartársaimmal együtt szintén „tarsolyomban hordom a marsallbotot44 — teljesen egyetértek a cikkíró azon indítványával hogy a vezető főtisztviselői pozíciókat szerződéses alkalmazottakkal töltsék be, a tisztviselő státusz kereteiben érhesse el a főtanácsosi rangot, de e fokozaton felül már szerződéses alkalmazottja legyen az üzemnek. Valószínűnek tartom, hogy maguk a vezető főtisztviselők sem tiltakoznának helyzetük ilyetén szabályozása ellen, hiszen az alkalmazási szerződés — a magánvállalatok analógiájára — bizonyára előnyösebb helyzetet biztosíthatna nekik a jelenleginél.

A továbbiakban a cikkíró bírálat tárgyává teszi az üzemek által, ter- melvényeikből az alkalmazottaknak kiszolgáltatott természetbeni juttatásokat. Semmi indokot nem lát arra, hogy az amúgy is magasan megállapított javadalmazások mellett még ilyen fizetést kiegészítő szolgáltatásokban is részesítsék az alkalmazottakat. „Nem érthető — mondja — és nem is magyarázható meg pl. a Gázművek 27518 kisfogyasztójának, aki súlyos anyagi körülményei folytán nem képes még havi 10 köbméter gázt, összesen havi 2 pengő értékben sem fogyasztani, hogy miért kell neki a gáz köbméteréért 20 fillért fizetnie, amikor a havi 1076 P 50 fillér jövedelemmel rendelkező polgártársa, aki véletlenül a Gázművek h. vezérigazgatója, ugyanazt a gázt köbméterenkint 3 (három) fillérért kapja?44

A kérdés beállítása nem szerencsés a cikkíró részéről és épen ez az irányzatos beállítás enged arra következtetni, hogy az érvelése sem helytálló. Mert ha nem volna indokolt, hogy az elektromos és gázvállalatok termelvé- nyeiknek az alkalmazottak részére kedvezményes áron való juttatásával serkentsék őket fokozott munkára, odaadóbb és lelkesebb szolgálatra, akkor szerte a világon már régen beszüntették volna a vállalatok saját termelvényeiknek önköltségi áron való szolgáltatását alkalmazottaik részére.

A cikkíró ‘kifogás tárgyává tesz? az üzemek kiadásában: a személyi, családi, hadi, stb. pótlékokat, a közlekedési segélyt, a munkaruha ellátmányt, a gyári betegsegélyt, a munkás szabadságidejére folyósított béreket, a kegyellátást, az orvosi rendelők, fenntartását két orvos tiszteletdíját, a munkásgyermekek nyári üdültetését, az önképzőkör kiadásait, a kulturális kiadásokat, egyszóval az üzemek minden olyan terhét, amely alkalmas arra, hogy az alkalmazottak anyagi, szociális, kulturális helyzetét javítsa és amely révén a főváros joggal tett szert „az ország legjobb munkaadója“ dicsérő jelzőre. Mindezek elvonása körülbelül az ötven évvel ezelőtti színvonalra süllyesztené vissza az alkalmazottak életszínvonalát szociális és kulturális vonatkozásokban.

Gidró László dr. cikke befejezéséül a következő indítványokat foglalja össze — mélyen tisztelt Szerkesztő Ur szives elnézését kérem, hogy mindegyik után zárójelben odaírom tömör véleményemet is:

a) töröltessék mindenféle remune- ráció és külön juttatás (hadd sülyed- jen az alkalmazottak életszínvonalai);

b) véglegesíteni kizárólag nős tisztviselőket lehet (mi történik azokkal, akik azért nem nősülhetnek meg, mert öreg özvegy édesanyjukat, vagy édesapjukat kell eltartaniok?);

c) nőtlen és női alkalmazottak javadalmazása 30%-kai csökkentendő, ez az elv nyugdíjasoknál is keresztül vezetendő (hol marad a „szerzett jogok“ elve?);

d) női alkalmazottak maximális javadalmazása havi 250 pengőben állapítandó meg, férjhezmenetel esetén tartoznak szolgálatukat elhagyni, illetve végkielégítendők, vagy nyugdija- zandók (szabad választás: vagy állás, vagy család és gyermek, a nő örök vágya és a nemzet alappillére!);

e) családalapítási segély nyújtandó minden alkalmazottnak, 60 havi kamatmentes levonás mellett (igen, de ne a 30%f-os jövedelemcsökkentésből);

f) szülési segély rendszeresítendő (valami, ami szociális);

g) a szerzett jogok (!) tiszteletben tartandók (csak a javadalmazásoknál nem!).

Ezeket kivánom hozzáfűzni Gidró László dr. ur cikkéhez és mélyen tisztelt Szerkesztő Ur szives elnézését kérem, ha a méltatlankodás kissé hoszabbra szabta a levelemet, amelynek szives közléséért előre is háláa köszönetét monVlva,, vagyok megkülönböztetett tisztelettel: Aláírás.

Sszéteesfö városi Pavilon

WEIKGRLBER Városliget