Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-07-02 / 25-26. szám
UJBUBAPEST Irta: Baitz József Cikksorozatom célja, Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzemének ismertetése. Mondanivalóim során bemutatni kívánom az Élelmiszerüzem 27 év előtti létesítésének körülményeit, akkori célkitűzéseit, feladatkörét és több mint negyedszázados múltját. Ismertetni fogom mai szervezeti fel- épitettségét, hivatását és a köz érdekében, a ma problémái terén kifejtett szociális tevékenységét. Mielőtt e részletek tárgyalásába bocsátkoznék, röviden foglalkoznom kell általánosságban a közüzemi kérdéssel. A legutóbbi évtizedek eseményei már a világháborút megelőzők, de különösen azoknak utóhatásai arra késztették a közületeket, hogy a gazdasági élet némely megnyilvánulását — ott ahol erre szükség és lehetőség mutatkozott — de főleg ahol azt az állam érdeke kívánta, aktív beavatkozással, bizonyos korlátok közé szorítsák, illetve irányítsák. A kö- zületeknek a gazdasági életben való beavatkozása nem a legújabb kor szüleménye, nyomai már évszázadokkal ezelőtt, a merkantilizmus korában is fel voltak lelhetők (védvámok stb.). Az egyetemes összesség érdekében az államok, vagy városok hatalompolitikai (katonai, hadfelszerelési gyárak stb. közbiztonsági) társadalompolitikai (közegészség ügyi, közerkölcsi) pénzügypolitikai (monopóliumok, búd get, vámok), vagy gazdaságpolitikai szempontok miatt kényszerültek beavatkozni a, gazdasági életbe. vényesülését vonta maga után. A liberális gazdasági rendszer káros megnyilvánulásai a szabad versenyt korlátozó kartelek, trust-ök, stb. szintén a közületek beavatkozását tették szükségessé. Nem beszélek itt a jövedelmező mcnopolisz, tikus üzemekről, melyek az államok és a nagy városok budgetjét vannak hivatva egyensúlyban tartani. A közüzemi kérdés — különösen mint a szabad gazdálkodás korlátja — állandó témája a szakirodalomnak, nemkülönben a liberális gazdasági rendszer érdekképviseleteinek. Ezek a kérdést kizárólag az önérdekből fütött elfogultsággal, a gazdasági liberalizmus szemszögéből igyekeztek megvilágítani és sohasem a közölsjség érdekéből. (3 mert a cél éppen az volt, hogy a közüzemek gazdasági szükségtelenségét bizonyítsák, tulajdonképen az egyetemes összességnek a közüzemekhez fűződő vitális érdekei megtárgyalásáig ezek a polémiák sohasem jutottak el, mert a közösség képviselői sem megszervezve nem voltak, sem nem rendelkeztek sajtóval, amely az igazi helyzetet az érdekképviseletekkel szmben kifejthette volna. Már a múlt század végén éis a jelen század elején kezdett a közgazdasági élet feltétlen szabadságát hirdető tanté tel szentsége inogni. A gyáripar túlzott fejlődése, az önös érdekek minden egyéb szempont félretolájsja árán is feltétlen hasznot akartak produkálni. A regie megtakarítások érdekében a termelés mind olcsóbbá tételére irányuló törekvés, túltermelést, ez katasztrófái’s ár eséseket, eladási kríziseket, ebből kifolyólag munkásmozgalmakat, végered;- ményben álla,mi és más közületi beavat, kozásokat eredményeztek. A háborús gazdálkodás ideje alatt pedig országos érdekekből közismerten fokozódott az államok beavatkozása a magángazdaságokba. Különösen a központi hatalmaknál volt ez szükségszerűség, ahol a nyersanyagok felhasználása és elosztása teljesen állami irányítás mellett történt. A háború utáni időkből élénken em lékszünk ama rendkívül széles skálájú, öncélú spekulatív lehetőségekre, amelyekre a légkülönbözőbb konjunktúrák és dekonjunktúrák, valamint számos más gazdasági rendelieneisségek (infláció stb.) nyújtottak alkalmat és tápot. Ezen kinövések megszüntetését a különböző kormányintézkedések és a közületek aktiv beavatkozása tudta csak évek hosszú munkájával elérni. A kapitalizmus — lényegéből és természetéből eredöleg — soha sem volt hajlandó öncélú érdekeit a közösség érdekeinek alárendelni. Ezért nyert a. közületi intervenció először létjogosultságot. A századforduló után a kapitalizmus előbb említett túlfejlödése előbb hallgatólagosan, majd a világháború és az azt követő kritikus idők alatt, elismerten is a közületi bevatkozások hathatósabb ér- egyetemes összeség, a számszerűleg hatA közgazdaságpolitikai irányok általában — a szíabadkereskedelmi irányt kivéve — a közüzemek mell ott foglaltak állást. Ha végigtekintünk az eímuit századok ebből a szempontból figyelembe vehető közgazdasági történelmén, úgy kétségtelen, hogy ez a megállapítás he- lyes. ■ Azi állam, a város, a múltban is gyakran szükségességét látta, hogy a maga hatalmával beavatkozzon a közgazdasági életbe, a termelés megszervezése, a javak helyes elosztása, a fogyasztók jobb kielégítése, vagy közszolgáltatások nyújtása céljából. A gazdasági liberalizmus viszont, a maga teljességével sehol sem tudott érvényesülni. Még inkább a gazdaságilag legfejlettebb Anglia érvényesítette közgazdaságában a liberális elveket sí kétségtelen, hogy az adott viszonyok mellett, Nagy- britanniának ez a rendisizier mieg is felelt, de tökéletesen itt sem váltak vallóra a hozzáfűzött remények. Példa erre az angol vasút, amely több magántáraság tulajdonában van, díjszabása azonban — absolute véve — a legdrágább Európában. (Angol szénkérdés.) Ismeretes, hogy a háború utáni elzár kózódottságok önellátás, általában az irányított gazdálkodás hatása alatt Anglia is kénytelen volt a szabadkeréskede- lem elvét korlátozni, (vámok, stb.) a vüág többi részén uralkodó új irányított gazdasági rendszerek pedig- beigazolták, hogy a szabad verseny és kereskedelem alapján álló országoknál lényegesen többet és jobbat tudnak adni a tömegeknek az adott viszonyok mellett. (Amerika, New-Deal, Németország, Oroszország, Franciaország stb.) Végeredményben bizonyítva van, hogy a közüzemesités helyes organizáció és adminisztrálás mellett mint a gazdaság- politika legtevölegesebb eszköze, a világ mai gazdasági berendezettségében úgyszólván nélkülözhetetlen, ha az a termelés helyes fokozása és a fogyasztók érdekeinek szolgálatába van állítva. A magántőke soha sem altruisiztikus, pedig az egyes kisebbségi ipari vagy kereskedelmi érdekcsoportokhoz tartozókkal szemben mindenkor elöbbrevaló az. ványozott túlsúlyú, fogyasztó tömegek érdeke. Különösen előbbre való ez ma, midőn az egész világon a népi politika nyomul előtérbe. Hogy a sajtóban, a szakirodalomban, üléseken és tárgyalásokon mindezek dacára, jórészt csak a liberális gazdasági rendszer elvei és vélt igazságai visszhangzanak, annak magyarázata nem más, mint ahogy már említettem, a magántőke és magánérdekek szervezettségének fensöbbsége a fogyasztói tábor szervezetlensége felett. A közüzemi kérdés, oly nagyarányú stúdium, amelynek minden vonatkozásban való megtárgyalása egy rövid cikk keretébe nem is illeszthető be, éppen ezért cikksorozatom tulajdonképeni tár gyára, a vezetésem alatt álló Községi Slelmiszerárusitó Üzem ismertetésére leszek bátor áttérni. Mélyreható és mindenkor legfontosabb problémája volt a közületi életnek a közélelmezés kérdése. Népek jólétének, tömegek elégedettségének a gyomor kielégitettsége, — az igazi fokmérője. E problémával foglalkozni kell, annak esetleges hibáival szembe is kell nézni és hiányosságait meg is kell szüntetni. Ez volt a feladat az 1910. és 1911. években, amikor az élelmiszerek, különösen a húsáruk drágaságának enyhítésére a főváros akkori vezetősége és a törvényhatósági közgyűlés aj kormányhoz és országgyűléshez ismételt felterjesztéseket intézett, kérve oly intézkei- dések tételét, — többek között a Balkán államokkal, különösen Szerbiával, kedvező vámtarifába szerződések kötését amelyekkel a drágaság országos gaz daságpolitikai okai megszüntethetők, vagy legalább csökkenthetők volnának. A főváros ezirányú felterjesztései és kérelmei azonban teljesítetlenek maradtak. Ilyen körülmények között a drágaság enyhítésére a főváros saját önkormányzati hatáskörében való intézkedésre volt utalva és pozitív eredményű szociális intézkedést, amellyel az élelmiszerpiacra árszabályozó és ármérsákelö hatást gyakorol, csak azáltal érhetett el, hogy maga is aktív részt vett a kereskedelemnek abban a működésében, amellyel az élelmiszereket a termelőtől nagyban szerzi be és ínséges időkre tartalékkészletek felhalmozásáról gondoskodik. Szükségszerint az élelmiszerek nagybani feldolgozásával és közvetlenül, tehát a legkisebb költségteherrel a fogyaszió- közönséghez való juttatásáról is gondoskodni kellett. A közélelmezési ügyosztály idevágó javaslata külön vegyes bizottság által beható vizsgálat és tárgyalás alá vétetett, amelynek ereményeként a főváros törvényhatósági közgyűlése 1911 november 22-én tartott ülésében, 1947. szám alatt hozott határozatával, az élelmiszerek községi gyártását és árusítását elhatározta. E közgyűlési határozat az 1912. évi 12.837 sz. belügyminiszteri jóváhagyás alapján szankcionáltatott. 1911. évi december 2-án kezdte meg működését az Élelmiszerüzem és hivatásához képiest a legfontosabb élelmiszereket: marha-, borjú-, sertés-, juh- és vadhús, továbbá elsőrendű minőségű kolbászáru készítményeit 14 üzlete útján hozza forgalomba, majd rövid időn belül tojás, baromfi, tejtermék és különféle tömegszükségleti cikket képező terményáruk forgalombahozatalával bővíti üzletkörét. Az első üzleti évben 14.622 métermázsa volt összes áruforgalma. 1913. évben a kórházi élelmezés gazdaságosabbá tétele és nem utolsó sorban a vállalkozói rendszer káros kinövéseinek megszüntetése érdekében — az akkori belügyi kormányzat ismételten megnyilatkozott intenciójának megfelelően a székesfőváros törvényhatósági lanácsa, közgyűlési hozzájárulás után, az üzemet bízta meg a fővárosi közkórházak és egyéb intézmények élelmiszer ellátásával. Nagy szerepe volt az üzemnek a világháború alatt. Nemcsak a székesfőváros közönségét, de a kórházain és egyéb jóléti intézményein kívül az Élelmiszier- üzem élelmezi úgy az állam, mint a főváros által fenntartott, számszerűit 150 honvéd hadikórházat. Ezeket a katonai élelmezés csődje következtében egyik napról a másikra kellett az üzemnek vállalni, amit az üzem a legkisebb látható zökkenő nélkül lebonyolított. A háborút kővető forradalom alatt pedig óriási anyagi áldozatok árán is gondoskodott az Élelmiszerüzem ezen intézmények zavartalan ellátásáról. A nagy világégés és forradalmat köt vető években, amikor az általános pénz. krizis, az árufelhozatal teljes szünetelése és számos egyéb válságos gazdasági ok miatt az élelmiszertermelésben végzetes hiányok mutatkoztak és amikor a magánipar és kereskedelem teljesen felmondta a szolgálatot, az Élelmiszerüzem áldozatos, megfeszített munka árán látta el a főváros lakosságának széles rétegét olcsó és jó minőségű éle miszerrel és ha kellett, távoli világrészekben, pl. Argentínában kereste meg beszerzési forrásait. A főváros lakosságát a hihetetlen arányokat öltőit lánckereskedelem és az akkori gyászos idők élelmiszer beszerzési nehézségein, átsegítendő, az élelmezési akció keretén belül, — többek között csak néhány fontosabb élelmicikket említve, — 15.486 métermázsa fagyasztott marhahúst, 41.767 métermázsa zsir-t, 15.670 métermázsa baromfit és 101,467.380 darab tojást hozott forgalomba. Ezeket az eseményeket azonban a bennünket támadók szeretik elfelejteni, de a közönség, mely üzleteink előtt sorba állva türelemmel várta, hogy a létminimumhoz szükséges és sehol be nem szerezhető élelmiszereket nálunk megszerezhesse, még igen élénken visszaemlékszik erre. 1925. évben és az ezt kővető években létesült különféle jótékony intézmények, mint az Étkeztetési-, Nyarai! látási, akciók, Anya- és csecsemővédö intézetek ellátásával, szintén az Élelmiszerüzem bízatott meg. 1928. évben pedig — a még emlékezetes klinikai élelmezési panamák miatt folyamatba tett eljárás lefolytatásáig függőben tartott magánvállalati szállítások pótlásául — a M. kir. Vallás, és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából, a M. kir. Pázmány Péter Tudo'- mányegyetemi klinikák élelmezését is az Élelmiszerüzem látta el. Folytatjuk. 1938. július 2. S serépkéiyhák nagy raktára átrakást, javítást jutányos áron vállal I ... lurger József kályhásmester ] utóda imill Budapest, IX., Mester u. S Telefon 1-342—29 L IS KA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, Vili., Orczy-ut 22. Telefon i 1-429-51. Az üzemi probléma és a Községi:
