Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-06 / 9. szám
mMUUMJttSi I*?*** 1937 mároioft «. U{ Uiizá Gépész- és őrházak összes építési munkáira, a Szentendrei sziget nyugati oldalán a H. budai vizmü III. csőkút- . csoportjához. Határidő: 1937. évi március hó 8-án délelőtt II óraVasalkatrészek szállítására a Budapest Székesfőváx*osi Közlekedési Rt. 31.5 kg-os Vignol felépítményének vasbeton magánáljaiiioz. Határidő: 1937. évi március hó 8-án délelőtt 9 óraVágány felbontási, elfuvarozási, aszfaltburkolat helyreállítási és ezzel kap- csolátos egyéb munkálatokra a Bál ványaijában, Erzsébet- és Deák-téren, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. részére. Határidő: 1937. március hó 8-án délelőtt 10 óra. 20.000 kg. világostarka és 5000 kg. fehér géptörlőrongy szállítására a székesfőváros intézetei és üzemei részére. Határidő: 1937. évi március hó 8-án délelőtt 10 óra. Utrendezési munkákra és az ehhez szükséges kőanyagok szállítására a XI. kerület Verpeléti-út, Horthy Mikló9 köriéi- és Szexit István-űt közötti útszakaszhoz. Határidő: 1937. évi március hó 9.én délelőtt 10 óra. 1000 drb valódi őzbőr (3 háromnegyed - 4 egynegyed négyzet nagyságban, 10 db-ként 1.2 kg súlyban, egészséges minőségben, maximum 5—6 milliméteres serétlyukkal és bőrönként legfeljebb 1 golyóval okozta lyukkal) szállítására a Euöapest Székesfővárosi Közlekedési rt. részére. Határidő: 1837. évi március hó 8-én délelőtt 9 óra. Különféle rakódó munkálatokra (1937. április 15-töl 1938. április 15-ig terjedő időben) a Budapest Székesfőváros Gázmüvei óbudai gyártelepe részére. Határidő: 1937. évi március hó 19-én délelőtt 10 óra. Útépítési munkálatokra a XI. kér. közforgalmi repülőteréhez vezető új útnak Balatoni-út és Köberki-út közötti szakaszához. Határidő: 1937. évi március hó 12-én délelőtt 10 óra. Utrendezési munkára és az ehhez szükséges kőanyagok szállítására a n. kér. Borbolya-utcában (Bólyay-u. és VérhaJom-u. között). Határidő: 1937. évi március hó 16án délelőtt 10 óra. Utrendezési munkára a n. kér. Bogár-utca, Alsó Törökvész-út és Endrödy fiándor-utca közötti szakaszon. Határidő: 1937. évi március hő 16-án délelőtt 1Ó óra. A székesfőváros mintegy 540.000 m makadám úttertiletének olajjal való portalanítási munkálataira. Határidő: 1937. évi április hó 2-án délelőtt 10 óra. Mintegy 4200—4200 m. hosszban egymással párhuzamosan létesítendő vasbeton gravitációs csatornának és tartalékának építési munkálataira, a Szentendrei-sziget nyugati oldalán a n. budai vízmű HL csökútcsoportjához. Határidő: 1937. évi március hó 22-én délelőtt 10 óra. Az UJ BUDAPEST minden héten szombaton reggel jelenik meg és egyes példányok a kiadóhivatalban kaphatók. A szerkesztésért és kiadásért felelős: DOBY ANDOR DR. Szerkesztő: RASKÓ OSZKÁR Kellner Albert könyvnyomdája, Budapest, VI., Hajós u. 27. Telefon: 1-189-98. Felelős: Kellner László dr. Psuaufy é! Mz Rt. ~ Aszfalt, fedóllemaz és kátrány« vegyitermék gyár Budapest, V. Zsílvay Leó u. 13. (Volt S ály ont u.) Telefoni 1-228-29, 1-282-88. VISS2Kcä. a lc.cíl^€ia&! Irta: f&orlay I^aiS*oly oki. mérnök, a Budapesti Kövező Ipartestüiei elnöke A nagy német útépítési terv megvalósításának fontos állomásán — az ezredik kilométer modem autóút elkészülése alkalmából — a német útügyek birodalmi vezetője visszapillantást vetve a múlt tapasztalataira és okulására, az alája rendelt útügyi hivataloknak és intézeteknek a jövőre vonatkozólag a következő utasítást adta: „Az ezutáni útépítéseknél pedig lehetőleg minél fokozottabb mértékben vissza a kőhöz.“ Nálunk az a helyzet, hogy sajnálattal kell megállapítani azt a tényt, hogy sokszor még az illetékesek is, nem ismerve a kérdést, indokolatlanul háttérbe szorítják a kipróbált és leggazdasá- gosabbnak bizonyult kőútakat. Már pedig a kőútak problémája nem helyi jelentőségű kérdés, mert nagy kulíúror- szágok illetékes tényezői behatóan foglalkoznak a választandó burkolat minden egyes kérdésével, kiindulva a létesítési költségből, élettartamból és fenntartási költségből, mely tényezők együttes eredményeinek megállapítására lelkiismeretesen elkészített statisztikai adatokat produkálnak. Ilyen lelkiismeretes tanulmányok és adatgyűjtés eredményezi mindenütt annak a felismerését, hogy legjobb, legtartósabb és leggazdaságosabb burkolatnem: a kő. Ami a székesfővárost illeti, elmondhatjuk, hogy a Kövező Ipartestületbe tömörült kövezőink évek hosszú során igazán elismerésre méltó munkát végeztek, mert Budapest kőburkolati útjainak állapota olyan kifogástalan, hogy arra úgy a munkálatokat vezető II. ügyosztály, mint a munkákat végző iparosaink egyaránt és méltán büszkék lehetnek. Ezekből a tiszteletreméltó mult- , beli munkákból jogok is származnak, s teljesen érthető a Kövező Ipartestületnek az a nemes küzdelme, mellyel azt akarja elérni, hogy a főváros útjait és utcáit kipróbált és bevált kisiparosai kipróbált és bevált kőburkolattal lássák el, mert hisz akciója kéiségbevonhatat- lanul párhuzamosan halad a közérdekkel. Közérdeknek kell ugyanis minősíteni az olyan burkolatnemnek alkalmazását, melynek előállításában 80—85 százalék a kézimunka, mert ezzel elérjük leghatékonyabban a közmunkák mögött rejlő szociális gondolatot, hogy minél több munkás számára biztosítsuk a megélhetést. Különösen közérdekű a kőburkolat gyakorlati alkalmazása fő- képen azért is, mert bár létesítése nagyobb befektetést igényel, ezt a többletet könnyen amortizálja tartósságával és elenyészően kevés fenntartási költsége révén. Örömmel állapítjuk meg, hogy a főváros út- és csatornaépítési ügyosztályának vezetősége a legújabb útiig}7! tudomány elméleti és gyakorlati szakkérdései és problémái megoldásának teljes ismeretében ez évi programjában a kőburkolatoknak értéküknek és érdé- j meiknek megfelelő helyet juttatott. j Van*e jogi alapja a fővárosi utépitési különleges feltételnek? A kövezőiparíesíiilel az ilkfékes kormánytényezők elvi határozatai kérle — Az Uj Budapest tudósítójától — A Budapesti Kövezőmesterek Ipartestületének elöljárósága Schaffer Károly alelnök elnöklésével nagyfontos- ságú és az egész ipar anyagi érdekeit érintő kérdésben hozott határozatot. A múlt év folyamán végzett útépítési munkák végelszámolásával kapcsolatosan több ipartestületi tagtól oly panaszok érkeztek be, hogy a főváros H. ügyosztálya a végszámlák felülbírálásánál egyoldalú bírálattal igazolja a vállalkozók járandóságait. Az ipartestület végre szükségesnek tartotta a kérdés alapos tanulmányozását s egy konkrét panasz kapcsán részletes tárgyalás után azt a határozatot hozta, hogy egy tagja által úgy a belügyi kormányhoz, mint az iparügyi minisztériumhoz benyújtott felszólamlását pártolőlag javasolja, egyben kéri az illetékes minisztériumot, hogy a benyújtott felszólamlást a vonatkozó végszámlának bekérésével vizsgálja felül, bírálja el az útépítési ügyosztály megállapításait, különösen a tekintetben, hogy egységáras elszámolással megajánlott munkánál, joga van-e a fővárosnak bizonyos külön kikötések alkalmazásával új egységárat a vállalkozó beleegyezése nélkül, egy normális menetű útépítésre megszabott egységár tabella árai alapján egyoldalúan megállapítani. Másik kérelme az ipartestületnek, hogy a felülvizsgálat térjen arra is ki, hogy vájjon az útépítési alosztály jogi felfogása egyezik-e a Közszállítási Szabályzat azon határozmányával, hogy a vállalkozók egyenlő jogú szerződő félnek tekintendők. Az elöljáróság az elhangzott felszólalások szerint nagy reményekkel várja a kormányhatóság döntését s ettől várja, hogy az annyira divatos irreális útépítési pályázatoknak meggátlását a vonatkozó miniszteri rendelet nagymértékben elő fogja segíteni. Az iparügyi minisztériumhoz címzett beadványt illetően kérdést intéztünk az iparfeslülef vezetőségéhez ahol az alábbi érdekes tájékoztatást kaptuk: — A székesfőváros útépítési alosztályánál, mint ismeretes, általában kétféle jellegű útépítési munka fordul elő. Az egyik az u. n. kerület) javítási munkák csoportja, a másik az új űtak építése. A javítási munkák kivitelére az ügyosztály az u. n. útépítő egységárjegyzéket használja a gyakorlatban. Ez az egységárjegyzék tulajdonképen a Közszállítási Szabályzat 23. paragrafusával ellenkezik, de az iparügyi minisztérium a főváros indokait elfogadva, ennek alkalmazását engedélyezte, de kimondottan csakis javítási munkákra.-— Erre a jegyzékre valóban szükség van, mert enélkül annyi felesleges adminisztráció merülne fel s főleg annyira elhúzódnának a munkák kiadásai, hogy az iparte3tület, illetve tagjai ezt az egységárjegyzéket vállalják. Persze ez a jegyzék nem mondható ár szempontjár ból kifogástalannak, mert bár ipartestületünk kellő időben teszi meg évenként erre vonatkozó javaslatait, ezeket a javaslatokat nem minden vonatkozásban teszi magáévá az ügyosztály. Ez még nem lenne nagy baj, mert mód adatik a pályázónak felárat is kérni — mint ez már évek óta meg is történik — a fő baj azonban ott van, hogy a főváros útépítési osztálya igen leleményes ezen egységtáblázatnak új útak építésénél való alkalmazásában. — Ezt határozottan tiltja a Közszállítási Szabályzat é3 hivatalos helyen tett érdeklődésünkre adott válasz ezt a felfogásunkat mindenben alátámasztja. Ez az önkényes ténykedése az ügyosztálynak a gyakorlatban minden vállalkozói kalkulációt felbor r í t s oly károsodásokat idéz elő, melyek ellen védekezni tisztességes úton. nem lehet. A merész vállalkozók úgy védekeznek ellene, hogy oly új út építkezéseknél, ahol anyag-szállítás is ki van írva, az anyagárakat önköltségi áron alul ajánlják, viszont a munkabéreket sokszor száz-százaléko- san is felemelik, aminek aztán az a következménye, hogy aránytalanul nagy munkabérárakat kell fizetnie az ügyosztálynak még akkor is, ha alkalmazza az egységár táblázat, illetve a különleges feltétel azon pontját, mely szerint: „ha a vállalkozó oly munkákat teljesít, melyekre ajánlatában egységár nincs, úgy arányosítás szerint a táblázat áraihoz viszonyítva állapíttatik meg az új egységár“. — A feltételnek a főváros szempontjából ez a hibája, mert ezek a körülmények magyarázzák a váratlan, hiteltúliépéseket, melyek ellen a főváros csakis az erősebb jogán tud védekezni. Ez azonban nem lehet a fővárosnál egy jogi megoldás, valamint az sem, hogy normális ajánlatolcnál is alkalmazza ezt a kikötést, mert akkor meg a reálisan kalkuláló vállalkozót érik jogellenes sérelmek. — Azok a jelentések, melyek ezekre vonatkozólag az ipartestülethez érkeznek, azt mutatják, hogy bizony sajnos, az illetékesek nagyon önkényesen magyarázzák a feltétteleket és tulajdonképeni előidézői az irreális versengésnek, mert a vállalkozónak nem áll más mód rendelkezésére, hogy magát az ügyosztály egyoldalú megállapítása ellen védje. Nagyon csodálkozunk, hogy aZ ügyosztály közegei ■*— hosszú gyakorlat után — nem jönnek rá ezen jelenségek okaira s főleg, hogy úgy érzik, hogy elvi felfogásuk száz- százalékos jogi bázison nyugszik. — Épen ezért kötelességünknek tartjuk, ezt a nehéz és úgy a közre, mint válalkozóra káros kérdést intézményesen úgy rendezni, hogy jelen beadványunkkal úgy az iparügyi, mint a bek- ügyi kormány elvi határozatát kérjük ki.
