Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-13 / 10. szám

* Ad «4 63 rl 4> •n > <o ■Jl­■sri - ü en ElAflzelésl Arak : Egész évre .............................................. 30 pengét Fé l évre..........................................' • ■ *5 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DH Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kacs Ivor-uica 9. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. A focsodi A borsodi kisgyűlésen napirend előtt felállóit az edelényi követ: báró Rad- vánszky Kálmán, a megye törvényható­sági bizottságának örökös tagja és azt az indítványt tette, hogy Fonó Katalin bu­dapesti gimnazistalányt, aki élete koc­káztatásával mentett ki a Dunából egy nyolcesztendős kis fiút, táviratilag üdvö­zölje a nemes vármegye. A borsodi báró, akiről a kisgyülési tudósítások megem- Htik, hogy tekintélyes, szakállas férfiú, szíve szerint cselekedett indítványa meg­tételénél, amelyet egyhangúlag el is fo­gadtak. Fonó Katalin azóta minden va­lószínűség szerint meg is kapta a távira, tót., válaszolt is reá és ezzel a dolog a lovagiasság szabályai szerint tulajdon­képen be is volna, fejezve. Az edelényi képviselő azonban, ami­kor indítványát megtette, nem csupán a kisleány életmentő hősiességéről beszélt. Olyanokkal hozakodott elő a nemes bá­ró, hogy a felnőttek, akik ott bámulták * jelenetet, „megtestesítői voltak a lo­kálgőzben, jazzben, alkoholban destruált budapesti léleknek és szellemnek“. A báró szerint „falun egészen bizonyosan nem fordulhatott volna elő, hogy egy gyermek fuldoklását tétlenül nézzék a felnőttek“. Tétlen bámészkodók mindenütt van­nak báró úr, Budapesten is, vidéken is, de épen úgy akadnak életmentők a fő­városban, mint Borsod valamennyi falu­jában. Általában az a meggyőződésünk, hogy Budapesten mégis kevesebben ful­ladnak a vízbe, mint másutt, lévén itt motoros-őrség, ami viszont vidéken nin­csen. Az ügynek ez a része azonban nem érdekes. Kétségtelen, hogy ha Radván- szky báró úr véletlenül jelen lett volna a kis fiú fül doki'-ásónál, lehajította vol­na magáról az arisztokrata gúnyát, ha­bozás nélkül beugrott volna a vízbe, megelőzve Fonó kisasszonyt az életmen­tésben. Hogy azonban Fonó kisasszony lett az életmentő hős és nem például Kis János negyvenéves alkalmi munkás, az nem ad jogot az edelényi képviselőnek arra, hogy a budapesti lelket és szellemet leckéztesse. Nem tudjuk mekkora sza­kálla van a báró úrnak, de ennek a lec­kéztető tempónak sokkal nagyobb a sza­kálla, mint neki! Ez a tempó már régi, ebből a hánya-vetiségből már kinőttünk, méltóságos báró úr! A budapesti szel­lem, a budapesti lélek nem a lokálgőz és nem az alkohol szelleme, ez legfel­jebb a fiatal arisztokraták számára van fenntartva, hanem a keresztény és nem­zeti irányzat, amely Budapestről kiin­dulva hódította meg az országot. Báró úr, férfiasán és becsületesen kérjen bo­csánatot Budapesttől, amely az Ön gú­nyos és lekicsinylő megjegyzését nem érdemelte meg — és arra semmiképen rá nem szolgált! Irta: Szőke Gyula őr. Vadabbnál-vadabb hírek egyik olda­lon, a kormány hallgatásba burkolód- zása a másik részen, a politikusok nyil­vános beszédei ismét más oldalon, szél­sőséges nyilatkozatok egyes lapokban, más újságok hallgatása, közben vereke­dések és sztrájkok mutatják a mai nemzeti és gazdasági élet nehézségeit, a kormányzat késedelmes munkáját és a felelőtlen elemek garázdálkodását. Hosszú évek óta állandóan hangoztatjuk a Keresztény Gazdasági és Szociális Néppárt, valamint annak fővárosi tago­zata, a Keresztény Községi Párt prog­ramként vallja és annak megvalósulá­sát sürgette, hogy a kormány változtas­son azon a gazdasági politikán, amely csak a kiváltságosaknak adta meg a jó élet lehetőségét, a nép széles réte­geit pedig szenvedni hagyta. A munkaszabadság, a munkalehető­ség, a munkakötelesség és a munka­bérek elegendő voltának a biztosítása szinte szólam már másfél évtized óta, de a véres sztrájk és tüntetés sem volt képes még annyira megmozdítani a ha­talom képviselőit, hogy egyrészt biz­tosítsák már azt a munkaszabadságot és egy pár kótyagos ember ne akadá­lyozhassa meg ezreknek a megélhetését, de másrészt a munkaadó tudjon már egyszer lemondani az ő túlzott jövedel­méről a munkásai és az ország javára. Valami hihetetlen átok ülheti meg azo­kat, akik a hatalom rúdjához kerülnek, hogy nem látnak tovább, mint ameddig a tőke urainak az akarata kívánja és engedi és nem tudnak cselekedni, még ha a legjobb gondolatok adódnak, vagy jutnak eléjük. Igaz, hogy Rójmát is megmentette egyszer Fabius Cunctator, de másodszor már nem a késedelmes­kedés, hanem a gyors és erélyes csele­kedet tette lehetővé, hogy a szétesés­nek induló Itáliát Mussolini naggyá te­hesse. Lőhet, hogy az élet önmagától kidol­gozza a jövőt, és a idő megoldja a kér­déseket. De birja-e a nép erővel és tü­relemmel, munkával és kenyérrel ki­várni a megoldásnak ezt a módját? Kérdés, amelyre a legutóbbi napok eré­lyesen adják meg a parancsoló felele­tet. A jobboldali szélsőségekről, a nyilas és egyéb jelzővel ellátott keresztesek ellen szólnak, guruló márkákról, kül­földről megfizetett heccekről, német cserediákokról beszélnek és valóban látjuk azt a zavaros gondolkodást, ame­lyet ezeknek a különböző jelszavakkal dolgozó és gyűléseket tartó szélsőséges elemeknek az előadása okoz. .Megírják a lapok azt is, hogy Pé­csett tovább tart a sztrájk, ezt a szociál­demokrata szakszervezetek igyekeznek fennartani és minél nagyobb méretekre kiterjeszteni; a sztrájkolóknak ismeret­len kezek hordják össze az ellátást, csakhogy őket kitartásra búzdítsák. Máshol is megmozdul a szakszervezeti tömeg, néhol csak munkaabbanhagyás­sál, máshol izgató gyűlésekkel, ismét máshol — így Miskolcon — a jobbszélső elemek üléseinek megzavarásával, min­denütt a hatalom és annak képviselői ellen tűrhetetlen hangon beszélve, a népet izgatva, mindent igéivé és a bal­szélső irányba vezetve mindazokat, aki­ket az élet korbácsa nagyon sújtott és az ellen védelmet nem találhatnak. Ezek a szélsőséges irányok — amely­hez; mindig akad vezetőül egy pár kó­tyagos, vagy értelmetlen, vagy rossz­indulatú, esetleg rosszlelkű ember, akad­hat önmagát .megváltónak képzelő, vagy politikai érvényesülést esetleg a hata- lomrajutást fly módon megszerezni akaró politikus — mindig kárára vannak a köznek, rombolják a tekintélyt, megza­varják a rendet, sárba tapossák az er­kölcsöket és végeredményben az állam rendjének a felforgatásához vezetnek. Miért kell ezt tűrni és megengedni ? Erre a legbölcsebb tudósok sem tudtak eddig válaszolni! Az élet azonban ,már válaszolt rá, amikor közel két évtizede súlyosan megbüntetett azért az erély- telenségért, késedelemért, tehetetlen­ségért és az alkotmányosság kötelékébe burkolt kapkodásért és gyávaságért, hogy eltűrtük, hogy a felforgató elemek az ország kormányzatát magukhoz ra­gadják és az úgyis mélyen sújtott orszá­got az élő és parancsoló jog helyett a tudatlanság, akarnokság és lelkiismeret­lenség fegyvereivel szétdaraboltatni engedték és a bolsevizmus karjaiba ve­tették. Alikor is így kezdődött! Vadabbnál vadabb rémhírek ijesztgették az embe­reket, kótyagos és rosszlelkű emberek­nek vallástalan, erkölcstelen és hazafi- atlan vezetése alatt az éhség és mun- kátlanság gyötrelmeinek felhasználá­sával és ismeretlen helyről jött pénzek­kel sikerült megbontani a szenvedő nemzet egységét és a megkezdődött béketárgyaiás és fegyverszünet helyett kényre-kedvre megadván hazánkat, soha nem látott szenvedés útjára tereltek! bennünket. Most, amikor az Úristen segítségével ,már ismét kezdenek látni azok közül sokan, akik velünk szemben az igaz­ságtalanságot elkövették kint és már a külföld is kezdi hangsúlyozni a ben­nünket ért jogtalanságokat és követeli azok jóvátételét, amikor bent az embe­rek ismét az erkölcsi magaslatok feló haladva testvéri egyetértésben kívánnak hazánk jövőjéért dolgozni és a Mammon imádói helyett a munka tisztelői igye­keznek az emberi .megélhetés alapjául az alamizsnaosztogatás helyébe a ki­érdemelt munkadíjat juttatni — jönnek ismét a felelőtlen elemek, gurulnak a márkák és rubelek, beszélnek szélső­jobb és szélsőbal kilengésekről, szóno­kolnak a hit és az erkölcs ellen és lát­juk, hogy az emberek ezrei ismét kez­denek megzavarodni, mert a hatalom ereje helyett a késedelmeskedést, a munka értékének emelkedése helyett a rejtett koldulást, az alkotmányosság helyett a parancsuralmat, az állandóság helyett az időlegességet szervezik, amelynek következménye a nyugalom és bizalom helyett a nyugtalanság és bizalmatlanság. A [nemzeti gondolatot, mint Szent István Magyarországának vezérlő gon­dolatát nemcsak hirdetjük, hanem az életben gyakoroljuk is. De egyenlő he­lyet foglal el mellette az a szentistváni vallásos érzelem, amely a kereszténysé­get a nemzeti gondolat éltetőjéül, a törvény megtartójául, a szabadság vé­delmezőjéül rendelte az ország javára. Ezeréves történelmünk minden lapja igazolja, hogy a legnehezebb viszonyok között is a keresztény magyar királyság volt az, amely fenn tudott bennünket tartani minden faji, felekezeti, gazdasági vagy hatalmi érdek támadásával szem­ben. A legnagyobb szenvedések óráiban állottak mellénk a római pápák mint a keresztény gondolat Istentől küldött hordozói erkölcsi és anyagi támogatás­sal; ezzel az erővel szabadult meg a magyar királyság a hitünket és hazán­kat pusztító pogányságtól, ezzel emel­kedett újra szinte nem remélt magaslat­ra és lett a keresztény nemzeti alkot­mányos királyság példaképe. Pusztán érzelemből, csak irántunk való szerétéiből, érdek nélkül nem lesz egy küláilam sem, amely mellénk áll­jon. Ha mi azt várjuk, hogy bármelyik áilam önérdeke feláldozásával is sietni fog a mi szenvedéseinket megrövidíteni, ez nem a gyógyuláshoz vezet, hanem a halált hozza. Az embertől elvenni az Istenbe vetett hitét, a jó erkölcsöt, az életlehetőséget, a munkaerőt és munka- kedvet, a szabadságot és emberi méltó ságot, ha ugyanakkor kanaáni időket igéinek is neki, sohasem a feltámadás útjára vezetik, hanem a szolgaságba, V ámszedők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom