Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-20 / 7. szám
4 UFMWMJPJES1' 1987, február 2». m&r&*8*** Julianna trónörökösnő, Qundcl Károly és zsákbanfutás a Hármashatárhegyen Mi érdekli és mi nem érdekli a városgazdasági szakbizottság rideg, de nem szakértő kalmárait? — Az Uj Budapest tudósítójától — Julianna holland trónörökösnő és férje: Bernát herceg budapesti látogatásával kapcsolatban hosszú és részletes tudósításokat olvasunk arról, hogy az előkelő vendégek milyen autón jöttek Budapestre és a párnapos vendégeskedés során melyik körúti hangszerkirálynál vásárolták me,g a legdivatosabb nóta-lemezeket. Az egyik holland napilapból kell azonban értesülnünk arról, — ami talán a legérdekesebb a budapesti látogatásban, hogy a hercegi pár miért épen a Gellért-szállót választotta lakhelyéül Budapesten. — Azért mentünk a Gel- lért szállóba lakni, •— mondotta a feltűnően jól informált németalföldi herceg az újságírónak, — mert tudom, hogy ez a hotel a főváros tulajdonában van. Ezért feleségemmel együtt kötelességünknek tartottuk, hogy ha már Budapesten tartózkodunk, a főváros hoteljében vegyünk lakást! A főváros közönsége és hatósága büszke örömmel nyugtázza ezt a finom és előkelő gesztust! Julianna íijrónörökösnő és Bernát herceg, amikor például nem a sörösfamilia valamelyik nagy dunaparti hoteljébe, hanem a Gellértbe mentek, tudatosan akartak a főváros hatóságának — természetesen fizető — vendégei lenni- Ez a figyelmes tapintat azonban amennyire hizelgő egyrészről, másrészről súlyos kötelezettségekkel is jár. Még pedig elsősorban azzal a kötelezettséggel. hogy a főváros hoteljének úgy rangban, mint ellátásban jobbnak és különbnek kell lennie, mint a többi hotelek, mert azok a vendégek, akik a főváros nevébe, tekintélyébe és megbízhatóságába vetve hitüket, a Gellértbe szállnak, a legkisebb hibáért is a főváros vezetőségét teszik felelőssé- Úgy Budapesten a Gell ért- j ben, mint Bécsben a Grand Hotel-ben, ez a szálló tudvalévőén Bécs városának a tulajdona. A holland trónörökösnő és férje gyönyörködve nézték erkélyükről az eléjük táruló csodás panorámát (a Gellért tér rendezetlenségéről és rossz kövezetéről most ne beszéljünk) és az is kétségtelen, hogy a koszt ellen sem volt kifogásuk, mert a hágai királyi palotában sem főzhet nyugat-európaibb módon a szakács, mint az európai hírű vendéglősmester: Gundel Károly. Egye3Íen budapesti polgár sem vonja kétségbe, hogy semmiféle irányban nem lehetett hiba a kréta körül, Gundel Károly neve garancia a tökéletes ellátásra, a kiváló ellátásra, arra, hogy az ittjáró külföldiek még esztendők múlva is emlegetik: mit ettek a Gellértben vagy a városligeti Gundel- ben. Amikor köztudomású, hogy a szemétdombot átvett Gundel Károly szerelte fel kölcsön-pénzen a Gellért vendéglő üzemét és fejlesztette azt naggyá anélküli, hogy a Frenreisztól átvenni kényszerült felszerelésre felvett adósságból egyetlen fillért is törlesztett volna, amikor Gundel Károly ellen semmilyen vonatkozásban egyetlen szó kifogás sem emelhető, akkor valóban különösnek tetszik a szálló vendéglő üzemének hasznosítására a legutóbbi napokban kiírt pályázati hirdetmény. Magasabb bért remélnek egy pályázat esetén? A város reprezenta- cionális hoteljénél mi fontos, az abszolút megbízhatóság, vagy hojgy néhány ezer pengővel többet vagy kevesebbet ad a bérlő? Megpróbálták-e és nem tudtak-e Gundel Károllyal a bérlet meghosszabbítását illetően — üzemének és könyveinek szakszerű átvizsgálása után — közvetlenül megegyezni? És általában: lehet-e vendéglőst versenytárgyalás utján fogadni? Megten- né-e ezt a fővároson kívül Budapest akármelyik háziura? Tökéletesen] rossznak és elhibázott- nak tartjuk a főváros vendéglő-bérleti politikáját! Amit a városgazdasági szakbizottság például legutóbbi ülésén a Hármashatárhegyi vendéglő bérbeadásával kapcsolatosan elhatározott, a komikum határán mozog. Azt követelik, hogy beruházási terveket készítsenek a pályázók, akik közül az lesz- a legszerencsétlenebb, aki a többit túllicitálva meg fogja kapni a bérletet. Az előző bérlő a városházán esett össze, meg is halt, mert közölték vele, hogy bémemfizetés miatt kilakoltatják. Az — Az Uj Budapest tudósítójától — 1928-ban, amikor a nagy taxienge- dély-osztogatás volt a budapesti városházán, műegyetemi hallgatók küldöttsége azzal az indokolással ikért és kapott harminc géperejű bérkocsira rendszámot, mert a jövendő Magyarország technikusai kijelentették, hogy ők maguk akarnak a volán mellé ülni, ezen az utón kívánják megszerezni a továbbtanuláshoz szükséges anyagiakat. Wolff Károly dr. volt a műegyetemiek legfőbb pártfogója. Wolff Károly azt mondotta a pétizügyi bizottságban, hogy szolgálni kívánja a támogatásra szoruló műegyetemi ifjúság ügyét, de tiltakozik az ellen, hogy a kivitel meghazudtolja az altruisztikus szempontot, hogy harmadik személyek anyagi érdeke odaálljon, mint főcél és háttérbe szorítsa az elgondolt eredeti eszmét. A harminc taxi-engedélyt a műegyetemi ifjúság által bejelentett érdekképviselet: a Turul Autó forgalmi r. t. kapta meg. A harminc gépkocsi-rendszámot engedélyező tanácsi határozat új bérlőre sem vár fényesebb jövendő! De azért a városgazdasági szakbizottság komoly képpel tárgyal, követel újabb és újabb beruházásokat, rendezi tovább a zsákbafutást, ezt a vidéki népünnepélyeken divatos, vásári játékot a vak és túlizgatott pályázok között, akik ebben a szomorú handlirozásban kétségbeesetten licitálnak egymásra és önmagukra! Az összes városházi kezelésben lévő vendéglő-bérleteket a hasznosítás szempontjából közös nevezőre kell hozni. Mellőzzenek minden verseny tárgyal ást — ezekre a bérletekre s különleges szempontokra való tekintettel amúgy sem érvényesíthető a Közszállítási Szabályzat. Azoknak kell jutattni a bérleteket, akik közismerten megbízhatók, akik produkáltak már valamit a szakmában, vagy a szóbanforgó helyiségben. Ezt azonban egy versenytárgyalás túlfűtött izgalmában objektiven megállapítani nem lehet! Az Sem feladata a fővárosnak, hogy munkásságuk gyümölcsétől fossza meg a kipróbált, bérüket ^pontosan fizető bérlőit, amikor azok az elhanyagolt és rosszhírű helyiségeket tehetségükkel és munkás életükkel felvirágoztatták. De ezek a szempontok — a látszat szerint — nem érdeklik a városgazdasági szakbizottság rideg, de szakértőnek egyáltalán nem mondható kalmárait! időpontjában a Turul Autóforgalmi r. t. összes részvényeit jelző scrips Ferdinándy Gyula nyug. belügyminiszter tulajdonában volt, — hogy milyen címen: az örök titok marad. A kegyelmes úr a részvényeket eladta Klein József bérkocsi-iparosnak és feleségének. A megállapodás szerint 58.500 pengőt készpénzben fizettek ki Ferdinándy kezéhez, a hátralékot pedig váltókkal egyenlítették ki. Kleinék hozzá is látlak az üzlet megszervezéséhez és megindították a kocsik vásárlására a tárgyalásokat a Magyar Általános Gépgyárral. A főváros azonban Kleinékkel szemben az indítási jog kiadását megtagadta. A főváros ugyanis azt az előjogot biztosította a Műegyetemi Segélyegyletnek, illetve a segélyegylet élén álló Szily Kálmán műegyetemi rektornak, hogy a végleges indítási engedélyt a harminc taxira vonatkozóan csak akkor fogja kiadni a Turul Autóforgalmi rt.- nak, hogy ha a részvénytársaság tulajdonosainak személye ellen a Műegyetemi Miért protezsálta Wolff a műegyetemi ifjúság taxi-rendszám kérelmét? Kalandos városházi regény Ferdinándy őnagy- méltóságáíól Klein Józsefig és a Turul r.~l.~tól a Pollacsek és Fpsiein cégig — A Kúria végérvényesen elutasította Klelnéknek a főváros ellen szegényjogon indított másfélmilliós keresetét Segélyegylet illetőleg ennek vezetője, Szily rektor vétót nem emel. Szilynek azonban az volt az álláspontja, hogy Ferdinándy nak nem lett volna joga továbbadni a részvényeket. Megindultak a perek, Kleinék Ferdinándy és ennek állítólagos strómanja: Szabó Sándor ellen rögtön pert tettek folyamatba száztizezer pengő erejéig. E per során kiderült, hogy F erdinándynak miniszteri nyugdíja nem foglalható le, Szabó Sándoron pedig semmit megvenni nem lehet. Kiéinek a pert le is tették- A Segélyegylet is perelt: perelte a Tundt és külön Ferdinándyt, mégpedig szerződés érvénytelenítése iránt. Kleinék végezetül a főváros ellen fordultak, azzal az indokolással, hogy a Turul r. t. részére személyi feltételek nélkül kiadott harminc taxi-jog tekintetében az engedély- okirat dacára és ebben az okiratban megszabott tárgyi feltételek teljesítése mellett a főváros tanácsa mégsem adta ki a szükséges indítási engedélyt é» így lehetetlenné tette Kleinék számára az üzemi megindítását. Kleinék ügyvédje: Nagy Vincze nyug. belügyminiszter szerint a főváros ezáltal jogellenes cselekedetet követett el. Kleinék a periben 1.309.770 pengőben jelölték meg elvesztett tőkéjüket és elmaradt hasznukat. A per mind a három fórumot: a törvényszéket, a táblát és a Kúriát is megjárta. A főváros képviselője: Szálka Béla dr. tiszti ügyész az előkészítő iratok egész zuhathgával bizonyította, hojgy a Turul Autóforgalmi rt. azzal a körülménnyel, hogy a taxi-jogosítványok tényleges birtokába jutott, a fővárossal szemben minden igényüket elvesztette. A részvényesek részvényeik alapján a részvénytársaságot megillető jogaikat kifelé nem érvényesíthetik- Kleinék azon követeljék a hasznukat, akivel üzletet kötöttek: Ferdinándyn, vagy a Turulon. A Kúria az elmúlt héten azután ítéletileg kimondotta, hogy a szegény jogon perlekedő Klein- házaspárnak egyetlen fillér sem jár a fővárostól! Más lapra tartozik, de nem érdektelen ebben a szomorú közgazdasági regényben, hogy a Turul Autóforgalmi r. t. időközben a Pollacsek és Epstein cég szűkebb érdekkörébe került és ezek az urak azok, akik az igazgatóságban helyet foglalnak. Hogy hány százalékot kapnak a Turul hasznából a Wolff Károly által annyira támogatott szegény műegyetemi hallgatók, hogy a Turul harminc kocsijának volánja mellett mennyi a tényleges műegyetemi hallgató és hány okleveles mérnök keresi meg így a kenyerét, az a részvénytársaság féltve őrzött belső titka. Hogy azonban a hasznot a Pollacsek és Epstein cég fölözi le, az egyáltalában nem kétséges. Bár az állástalan mérnök-ifjúság szempontjából az is mindegy volna, ha Pollacseket nem. Pollacseknek, 'hanem a fővárossal szemben a most pervesztessé lett, Klein urnák és nejének hívnák . . . ÍFaredőnyjavitást I zsaluzta és vászonroletta készítését, kar- ■ bantartását és javítását szakszerűen, jótállással legolcsóbban vállalta |t. Kovács László, VI. Szinyei Merse-n. 34. _____Telefont 1-183 25 Wa lter Vilmos tiv főfeliigye- j lő bizalmi csoportok volt vezetőjének sikereiről ismert magánkutat6ja legmodernebb magányomozási technikával diszkréten nyomoz, megfigyel! IV. Vád u. 41/a. Telefon: 1-835-49.
