Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-20 / 7. szám

1037. február 20. ujjiumptsi Mindent mindenkor és csakis a közért: ez az én fehéren ragyogó vezércsillagom! Bensőséges ünnepségek közepette iktatta tisztébe a főváros közgyűlése Karafiáth Jenő dr. főpolgármestert — Az Uj Budapest tudósítójától — Bensőséges és igen szívélyes ünnep­ségek között folyt le szerdán délután a főváros rendkívüli közgyűlése, ame­lyen Karajiáth Jenő dr.-t a kormányzó által kinevezett új főpolgármestert, ik tatta a törvényhatósági bizottság ma­gas közjogi tisztébe. Általános rokon- szén v fogadta a közgyűlés minden pártján az új főpolgármestert, akit Szendy polgármester biztosított üdvöz­Karafiáth Jenő dr. főpolgármester elsőnek kinevezéséért a kormányzót köszöntve, a következőkben válaszolt: Amikor mint főpolgármester a mélyen tisztelt törvényhatóságnak — amelynek régebben közel hat esztendőn keresz­tül magam is tagja voltam — bemutat­kozom és a főpolgármesteri széket a hagyományos ünnepies keretek között elfoglalom, kérem a mélyen tisztelt köz­gyűlést, nézze el nekem érthető meg­hatottságomat és azt, hogy elöljáróban mindjárt különleges egyéni érzéseket vetítek a nagy nyilvánosság elé, jól lehet tudatában vagyok annak, hogy közéleti férfiúnak sohasem illik önma­gáról beszélni. De bármennyire is nyitott könyv több, mint három évtizedes közéleti hi­vatalos és társadalmi tevékenységem, mégis, amikor a legnagyobb magyarnak, Széchenyi István grófnak mért­földekkel előbb járó gondolatvilágában már egy testté forrasztott szülővárosom ügyeinek előmozdítására a közgyűlés színe előtt esküt tettem, az az érzésem, hogy külön is meg kell indokolnom, hogy eme legújabb és számomra talán legnagyszerűbb megbízatásom kijelölése miért vált ki bennem különlegesen ben­sőségesen egyéni érzéseket. Ebben a városban született, több, mint egy évszázaddal ezelőtt és itt élte le életét az én felejthetetlenül kedves emlékű atyai nagyatyám; itt halt meg közvetlenül a szabadságharc kitörése előtt boldogult szépapám és itt őrköd­nek mindennapos cselekedeteim szep­lőtelen tisztasága felett a Kerepesi-uti temetőben porladoző, áldott emlékű szü- ; leim. Szent ^énnekem ez a hely ... Szent hely tehát énnekem ez a hely, amelyért minden tetterőmmel dolgozni, amelynek nemes ügyeiért önzetlen lel­kesedései közreműködni: számomra a legszentebb kötelességet jelenti. Itt születtem én is. Itt végeztem isko­láimat és itt töltöttem el a legszínesebb álomnak tűnő ifjúságomat. A ferencjó- zsefi boldog békeidőknek sokszor, de sokszor visszasóhajtott nyugalmas jó­léte után itt ért engem is a világégést követő nagy nemzeti szerencsétlenség: az összeomlás. A trianoni végzet fel­tartóztatását megkísértendő, itt fogtunk össze kitartó munkával a Terület­védő Liga megalakítására. Itt vi­harzott el felettem is a szélsőségekkel tudatosan vagy öntudatlanul kacérkodó elégedetlenek megdöbbentő okulására a 133 napos bolsevista rémuralom. Ami­kor azután ez a legsötétebb felleg is eltakarodott, amikor tehát újból járható lett az ősi alkotmányosság' útja, itt kellett keményen megküzdenünk az idegen megszállás pusztító túlkapásai­val. Mindegyre nehezebb időkéi élünk át Ha visszapillantok erre a merész változatokban annyira gazdag- közel­múltra, egyidejűén megállapíthatom, hogy valóban történeti, de tőlünk alig­ha irigyelhető, mindegyre nehezebb idő­ket éltünk át. Mert amikor végre a vészthozó világvihar már teljesen elült, amikor a kifürkészhetetlen sors a ma­gyar szenvedések mérlegét már végleg lezárta, nemzeti tragikumként e 30 mil­lió magyarnak rendelt világváros falai között kellett mindnyájunknak megér­nünk, hogy a csonka ország vérző szívé­nek legcsendesebb dobbanását már a szomszéd állam járőre is meghallhatja. Békességet, megértést, megbecsülést hirdetek! De nem folytatom tovább. Ez a vég­zetes helyzetkép szerintem önmagában is untig elegendő ahhoz, hogy a legben- söbb, a legkomolyabb hazafiui meggyő­ződésből eredő határozottsággal hirdes­sem erről a nekem annyira szent helyről újból ugyanazt, amint mint képviselő hirdettem tizenhét esztendőn keresztül következetesen és tiszta meggyőződés­ből mindig és mindenütt, ahol csak szerét tehettem: a békességet, a meg­értést, az egymás iránt érzett kölcsö­nös megbecsülést az ellentétek kiegyen­lítésének szükségességét és a nyugodt munkalehetőség megteremtését. Tudom, hogy minden hazafias és jó- érzésű embernek önmagábanvéve már ez is elegendő ahhoz, hogy a nemzeti múlt fájdalmas tanulságait szükség­szerűen levonja és ugyancsak a megér­tés, a béke, a kölcsönös tisztelet és a tisztes szándékkal harcoló ellenfél meg­becsülése jegyében álljon sorompóba közös ideálunkért: az önkormányzat áldásos tisztaságából fakadó eleven nemzeti erők teljes és tökéletes diada­láért. A^nemzeti hagyományok és keresztény erkölcsi elvek jegyében Munka, megértés, becsület: ez az én régi hitvallásom. Mindent, mindenkor és mindig csak és csakis a közért: ez az én fehéren ragyogó vezércsillagom. Semmi szükségem arra, hogy részletek­ben elfolyó programot hirdessek innen. E helyett inkább azt tartom szükséges­nek, hogy erről a helyről is megismé­teljem, amit Darányi Kálmán mi­niszterelnök kormánya írt hófehér zász­lajára akkor, amikor a nemzeti hagyo­mányainkat kikristályosító keresztény erkölcsi elveknek mindent átfogó va­rázsa fényében foglalta el az öt méltán megillető helyet és becsületes szándékú, megértő és áldozatos munkát kért a nemzet összességétől, kockázatos, szél­sőséges kísérleteknek többé ki nem te­hető sorsunk jobbrafordulása érdekében. A magyar királyi miniszterelnök és a magyar királyi kormány minden egyes tagja egyszerű, de öntudatos szolgája kívánt lenni a köznek, mindnyájunk­nak, a boldogabb jövendő után sóvárog­va sóvárgó polgárság összességének. A nemzeti munka hadseregének más feladata nem is lehet, mint a lelkesedés tüzében megacélozott tetterővel, együt­tes akarattal megvalósítani azt a nemes célkitűzést, amelynél magasztosabb, amelynél komolyabb és becsületesebb feladatkör aligha akadhat férfiú számá­ra, aki minden közérdekű munkát ki­záróan saját lelkiismeretének szigorai parancsa szerint teljesít. Nemsokára tizenhetedik esztendeje lesz már annak, hogy kiváló hivatali elődömet, mint a székesfőváros egyik legképzettebb tiszti ügyészét, 1920 ta­vaszán az akkori magyar királyi kor­Diskay név garantálja, hogy jól sikerült munkát kap. Gyermekfényképkülönleges- ségek speciális felszereléssel, úgyhogy minden felvétel biztos siker. Műterem nyitva vasárnap és ünnepnap is 9—7. Életnagyságú fényképnagyítás bármily kis fénykép után. Kérjük minden esküvőnél, eseményeknél DISKAY FOTO-RIPORTER vállalathoz fordulni bizalommal. Közigazgatási tisztviselőknek az amúgy js ala­csony árakból még 15% engedmény. Budapest, VII., Rákóczi út 18. T.: 1—343—31. mány Budapest székesfőváros kormány- biztosává nevezte ki. Sipőcz emlékezete S i p ö c z Jenőt, akinek tiszta em­lékét baráti kegyelettel Őrzöm, erre ft magas polcra jogászi szakképzettsége és munkakészsége mellett nozzaremetet- lenül becsületes egyénisége és szilaiü jelleme predesztinálta. Ki kell jelente­nem, hogy az a körülmény, hogy köz­vetlen hivatali elődöm szülővárosom polgársága szemében nemsokára oly nagyra nőtt és oly általánosan tiszteltté emelkedett, ez ma az én számomra sok­kal többet jelent egyszerű ténymegálla­pításnál. A sors csodálatos játéka ugyan­is tizenhét évvel ezelőtt nekem juttatta osztályrészemül, hogy a S i pö c z Jenő általánosan becsült személyére vonatkozó és azóta mindepképen helyesnek bizo­nyult kormányhatározatnak kezdemé­nyezője — mint belügyi államtitkár — még 1919. őszén épen én legyek — én, akit a sors szeszélye tizenhét évvel ké­sőbb az ö közvetlen hivatali utódjának rendelt. Azok a régi baráti érzések, amelyek engem nemeslelkü hivatali elődömmel összefűztek, különösképen teszik köte­lességemé, hogy az ö kiváló erényeit odahelyezzem a város legnagyobb és legrégibb patrónusainak gyönyörű em­lékcsarnokába és munkájának elismeré­seként az ö békét szerető szellemében munkálkodva igyekezzem legszebb ál­mait és rajongó elgondolásait tettre- készséggel — és ha kell, erélyes kézzel is — mevalósítani. Magyar munkát fogok végezni Az az érzésem, hogy ha a minden szépért, nemesért és jóért önzetlenül lelkesedő közgyűlési akaratot — elke­rülhetőnek látszó politikai mesterkedé­sek mellőzésével, mindenkor, minden részrehajlás nélkül, kizáróan a váróé érdekeit tekintve — tudom élő valósággá testesíteni, akkor úgy székesfővárosunk, mint nemzetünk javára a kormány elgondolása, a törvényhatóság nemes hagyományai és saját egyéni ineggyő- ződésem szerint is áldásos és becsületes magyar munkát végzek. Elődöm főpolgármesteri bemutatko­zása alkalmával a maga részéről kü­lön programot nem is adott. En azonban, mint aki messzebbről, az országos politika mezejéről jövök ide, egy lépéssel mégis tovább megyek. Én az ö legnemesebb és ebben a teremben legrokonszenvesebb törekvéseinek meg­valósítását jelölöm ki valamennyiünk számára közös programnak, abban a biztos tudatban, hogy minden egyes lé­pésnél az igazságot és mindenkor csak az igazságot, a közérdeket és minden­kor csak a közérdeket keresve, helyes úton járok, ha a magyar múlt örök ér­tékű tanulságaiból merítve, szolgálom becsülettel lés őszinte meggyőződéssel a keresztény morál és a hazafias érzés fényében messzire tündöklő magasztos nemzeti ideát. lő beszédében arról, hogy a városépí­tő és a városszerető szellem veszi kö­rül. A polgármester beszédében arra is rámutatott, hogy a nemzet önfelál­dozó szeretőiében mindig egyek lesz­nek a törvényhatósági bizottság és a főpolgármester, akik ezekben az alap- gondolatokban együtt munkálkodva ezt a várost szolgálják, egy alkalom­mal a magyar nemzet céljait is szol­gálni fogják. A polgármester üdvözlő beszédére

Next

/
Oldalképek
Tartalom