Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-04 / 14-15. szám

Budapest, 1936. április 4. UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre .............................................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 1-5 pengő Egye* szám ára 60 fillér FELELŐS SZEEKESZTŐ : DOB Y ANDOR DK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas lvor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Drágasági pótlékot a közalkalmazottaknak! Szabad-e az élelmiszer-export forszirozásával a belföldi piacon a drágaságot tudatosan és intézményesen fokozni? Uusuitt fatty Irta: SIPÖCZ JENŐ A harmadik nap reggelén a tanítvá­nyok a sírhoz siettek, de már az üres volt. A Mester feltámadt halottaiból, úgy, ahogy megmondotta annak idején. Nagy fényesség ömlött el a síron, cso­dálatos világosság fogadta a tanítvá­nyokat. Ez a fény, ez a világosság az idők végezetéig fog ragyogni a földön. A harmadik napon megnyílt sír vilá­gosságából tudtuk meg, hogy a halálon túl, mindenek végén örök fényesség várja a lelkeket. Ebbe a fényességbe, a húsvéti hajnal ragyogásába nézünk, valahányszor a lé­lek kérdéseire, az eszmék világára gon­dolunk. A feltámadt Istenember felé fordul tekintetünk, mikor a jót, a ne­mest, az eszmei szépet keressük a föl­dön. Az eszmények világa, az isteni erők hatalma úgy fogja körül az em­beri életet, mint a napból fakadó vilá­gosság az égi testeket. A keresztény világnézet ezt a mély látást, az isteni erők és az emberi célok összeegyeztetését, eszmei összhangját képviseli. Az emberi lelket arra az útra állítja, mely a földi tér eken, a múló gondok és megpróbáltatások között az örökkévalóság irányába halad. A ke­resztény világnézet lelki tájékozódásá­ban felöleli a földi sors feltételeit és az eszményiség világát is. Az eget és földet olvasztja az örök gondolat egységébe. A keresztény nem­zeti eszme azt jelenti, hogy a nemzeti életet a keresztény világnézet magassá­gából nézzük. A magyar történelem fel­emelő példája annak, hogy mit adhat a kereszténység a nemzeti léleknek. A magyar nép gondolkozásában összeol­vadt a krisztusi gondolat a nemzeti ér­zéssel, a kettő mélységéből és erejéből fakadt annyi dicsőség és nagyság ß századok folyamán. A jövőt is csak erre a lélekre, a keresztény nemzeti gondo­latra lehet építeni. A nemzeti föltáma­dást, a magyar megújhodást csak az ősi hittől, történelmi eszményiségtől várhatjuk. A magyar élet feltételei a ke­resztény világrend mélységében rejle­nek. A magyar főváros életét is ezen az alapon nézzük és gondozzuk. Budapest csak úgy teljesítheti nagy hivatását, ha a nemzeti eszményeket tartja szem előtt; az anyagi fejlődés a lelki kultúrából kap szilárd alapot. A keresztény nem­zeti szellem újította meg intézményeit és emelte fel közéletét arra a magas­latra, amelyen áll és ahonnan biztos tudattal nézhet a jövőbe. A feltámadás ünnepén a lélek húsvéti örömével ál­lapíthatjuk meg, hogy a magyar fővá­ros újjá született, megújhodolt attól a munkától, amit a keresztény nemzeti szedem végzett, másfél évtized alatt. Ezen az úton kell tovább menni, hogy elérjük a nagy nemzeti célokat. A ma­gyar nemzeti eszmények kálváriákat jártak és azok örök húsvéti fényt jelen­tenek. — Az Uj Budapest tudósítójától. —' A múlt év nyarán felmerült hírekkel szemben, hogy a szanálást a máris agyonszanált közalkalmazotti státus újabb megterhelésével, kedvezményei­nek elvonásával, az üzemi alkalmazot­tak fizetésének csökkentésével, másrészt viszont az üzemi tarifák burkolt, de ha­tározott emelésével akarják végrehaj­tani, rámutatott az Uj Budapest hasáb­jain Petrovácz Gyula arra, hogy ami­kor amúgy is általános drágaság előtt állunk, nemcsak hogy nem szabad a fix fizetésű alkalmazottaktól újabb levoná­sokat és megvonásokat eszközölni, ha­nem egy drágasági pótlék, vagy leg­alábbis a családi pótlék száz százalé­kos emelése lenne indokolt. Ugyanezt a véleményt hangoztatta Petrovácz Gyula a főváros közigazga­tási bizottságának múlt évi októberi ülésén is, amelyen a polgármester vá­laszában rámutatott arra, hogy meg­felelő kormányintézkedések nélkül a főváros nincs abban a helyzetben, hogy az alkalmazottak jövedelmeit emelje. A bejósolt nagy drágaság tény le ge- i sen be is következett. Abból az alkalom­ból, hogy a drágaság állandóan növek­szik, ezzel szemben a szanálás során bizonyos vonatkozásokban máris meg­indult a fővárosi alkalmazottak jöve­delmeinek lefaragása, kérdést intéztünk a drágasági front által teremtett hely­zetről, kapcsolatban a tisztviselői sérel­mekkel, Petrovácz Gyulához. Kérdé­seinkre Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Buda­pest munkatársának: — Amennyire rohamosan tavaszodik a városban és amilyen rohamosan zöl­dülnek a ligetek és virágzanak a gyü­mölcsfák a kora tavaszi dátum dacára. ugyanolyan rohamosan emelkedik a drágasági index. Ezúttal nem a primő­rökről van szé, nem a bárányról, vagy a húsvéti sonkáról, hanem a burgonyá­ról, a kenyérről, a tejről, az elemi élet- szükséglet fenntartásához a szokásos hús-szeletről és a zsírról. — Tavasz felé a készletek fogyásá­val arányiagosan mindig szokott némi drágulás jelentkezni. Az idén azonban a normális emelkedést messze túl­haladja a már bekövetkezett index- emelkedés és annak a réme, hogy a drágaság az új termésig még egyre fokozódni fog. Ha a fővárosban még nem, is jelentkez­tek az Ínségnek azok a felháborító je­lenségei, amelyek egyes vidékeken a mezőgazdasági népesség között akut mó­don jelentkeztek és amelyekkel szemben maga a belügyminiszter úr is kénytelen volt nyomor enyhítő akciót indítani és az egész ország társadalmának áldozat- készségéhez fordulni: de a drágaság Budapesten is elbirhatatlanná kezd lenni a háztartási cikkek frontján. — Kereskedelmi mérlegünk szem­pontjából — folytatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula — előnyösnek látszik az, hogy ezidőszerint két országot lá­tunk el elsőrendű élelmicikkekkel: Né­metországot és Olaszországot. Nekünk talán külön dicsekedésre is van okunk azért, hogy a Vatikán az olaszoszági nehéz gazdasági helyzet folytán Buda­pest Székesfőváros Élelmiszerüzemétől szerzi be a pápai állam élelmiszerszük­ségletét. Azonban a németek magyarországi bevá­sárlásai és az olaszoknak szállí­tott rengeteg élelmiszer-vágón, nem­csak a belföldi árakat fokozzák, hanem egyidejűén a készleteket is jelentősen csökkentik. Vagyis az export a belföldi árakat ille­tően kétféle módon, kétszeres mértékben hat emelőleg. — Szerintem megengedhetetlen az. hogy a túlzott export gazdasági hasznát a belföldi fogyasztók fizessék meg. És nem igazságos, hogy Magyarországon koplaljanak, vagy éhezzenek nagyrészben azért, mert az export túlzott forszirozásával az itt szükséges készleteket ide­gen államok éhezőinek juttatják. A katasztrófa nem is a legszegé­nyebb rétegeket érinti, mert hiszen ezek­ről a főváros inségakciója gondosko­dik. Itt legfeljebb arról van szó, hogy az inségkonvhák fenntartása a város­nak jelentős többköltséget, okoz, vagy - - amit semmi esetre sem lehet meg­engedni — az adagok leszállítását, eset­leg a kenyéradag csökkentését fogja maga után vonni. Ez a kérdés már fel­merült a szociálpolitikai bizottságban, de pállunk ottani exponenseinek ellen­állásán meg is hiúsult, mert mi személyes tapasztalataink és a hozzánk beérkezett jelentések alapján tudva tudjuk, hogy egy adag ebéddel, nem egy, hanem két-három, sőt négy család is kénytelen megelégedni! — Egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy a drágaság egész súlya a fixíizeté- ses és a fix-órabéres alkalmazot­takra és munkásokra nehezedik. Ezek azok, akik a drágaság terheit nem képesek áthárítani, hanem kénytelenek az előbb vázolt és általam megenged­hetetlennek tartott módon takarékos­kodni, redukálni, lemondani eddigi életstandardjuk máris minimális nívó­járól. — Az állam és vele együtt a főváros is mereven elzárkózik egy a drágulási százalékkal arányos drágasági pótlék ki­utalása elől. A pénzügyminiszter az állam gaz­dasági helyzetének bástyája mögé bújik és innen jelenti ki lehetet­lennek a közalkalmazottak hely­zetének a legcsekélyebb módon való megjavítását is. A polgármester viszont természetsze­rűen kénytelen a kormány által jóvá- hagyott költségvetéshez) ragaszkodni, amelyben még, ha lett is volna előirányzat valami minimális drágasági segít­ségre, azt mint nem kívánatos pre­cedenst amúgy is törölte volna a belügyminiszter kék ceruzája. — így a legnagyobb megpróbáltatá- sok és nehézségek elé kerül az az érté­kes társadalmi réteg, amelynek békebeli illetményeit és legális mellékjárandó­ságait már előzőleg a lehető legmini­málisabbra faragták le. Nekem az a meggyőződésem, hogy kell jönnie va­lami segítségnek ezen a vonalon is. Ka a belügyminiszter a vidéki ín­ségeseket szükségesnek látta vé­delmébe venni, nem tagadhatja meg hozzájárulását akkor, amikor en­nek szükségessége a fővárosi és a Q . o o cr t-rj cn ^ <2 W ftN íh ‘-á i-l o O ca " H* Ä) vg C<J H* f-*• Q (—i N <J p*r P' ^ 3 I O C w * 3 < ct

Next

/
Oldalképek
Tartalom