Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-04 / 14-15. szám
2 WSZWAPESI 1936 április 4. *wwcW A toiásiactá többi közalkalmazottak ajtaján kopogtat. Ezeket mondotta Petrovácz Gyula az Uj Budapest munkatársának a drágaság frontjáról és az állami és városi köz- alkalmazottak jogos igényeiről. Kétségtelen, hogy Petrovácz nyilatkozata úgy várospolitikai, mint tisztviselőkörökben élénk visszhangot fog kelteni. Értesülésünk szerint Petrovácz Gyula, aki a húsvéti ünnepeket vidéken tölti, rövidesen módját fogja ejteni, hogy akciójával, amely mögött természetszerűleg egységes falankszként áll a Keresztény Községi Párt, az önkormányzati fórumok elé lépjen. VXROSHÁHmTESZ SZERENCSÉS ELHATÁROZÁS volt a főváros vezetősége részéről a pártközi konferenciák visszaállítása. Még akkor is, ha egyik vagy másik pártvezér a posta állítólagos rossz kézbesítése, vagy egyéb okok folytán nem is kapja meg mindig a pártközi konferenciára való írásbeli meghívást. A pártközi konferencia elé kerülnek a közgyűlési napirendre felvett ügyek, még pedig az előadó tanácsnokok referátumai alapján. A polgármester a tőle megszokott konciliáns magatartással természetszerűen csak azokat az előterjesztéseit tűzi azután a pénzügyi bizottság és a közgyűlés napirendjére, amely előterjesztésekhez a pártközi értekezlet hozzájárult. A pártközi értekezletnek tehát nagy előnye egyrészt, hogy biztosítja a pénzügyi bizottsági ülések és a közgyűlések nyugodt és síma lefolyását. A legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen például maga Wolff Károly volt az, aki a két új templom megépítésére vonatkozó polgármesteri előterjesztéshez hozzászólván leszögezte, hogy az előterjesztéshez a pénzügyi bizottságnak is hozzá kell járulnia, mert azt a pártközi értekezlet már elfogadta. Másrészről nagy előnye az is a pártközieknek, hogy közelebb hozzák egymáshoz a pártvezéreket és a tanácsnokokat. Ez a közvetlen érintkezés növeli a tanácsnokok önbizalnmt. Szemtől- szembe állván, azaz inkább ülvén, a közgyűlési pártok mindenható uraival, — Velem jössz,? — Veled. — Hétre gyere! — Ott leszek! így váltunk el husvét vasárnap alkonyatán, kereken negyven évvel ezelőtt a szomszéd házban lakó Karcsitól. * Karcsi padtársam volt a Dohány-utcai elemi iskolában. De nemcsak padtársam volt, hanem minden csínyben benne volt. * Husvét hétfőn reggel hét órakor pontosan állított be hozzám Karcsi. Már felöltözve vártam, mert egész éjjel nem tudtam aludni az izgalomtól. Folyton az járt az eszemben, hogy hány „helyre“ kell menni locsolni és minő sorrendben kell a helyekre menni. * — Kitervezted jól az utat és a helyeket ? — Ki! — vágtam nagy büszkén visz- sza és nekivágtunk a Rottenbiller-utcá- nak. Ott lakott a keresztanyám. Ö volt az első hely. * Locsolónk nem öntöző készülék, hanem egy literes orvosságos üveg volt, melynek nyakát „orgontül“-lel kötöttük be, az üveget két marokra fogva, addig locsoltuk a kiszemelt nőt, kereszt- mamát, unokatestvért, szomszédasz- szonyt és ismerősünknek nejét, felnőtt meggyőzőbben és fesztelenebből tudják előadni mondanivalójukat, mint a pénzügyi bizottság sokszor feszült és izgalmas atmoszférájában. * A SZERDAI KÖZGYŰLÉS MÁR a pártközi megegyezések békés hangulatában folyt le. Annyi port felvert polgármesteri előterjesztések, mint például épen a templomépítés ügye, minden hozzászólás nélkül másodpercek alatt váltak, a Tisztelt Közgyűlés határozatává. Hát hogy nagyobb érdeklődés nem kísérte ezt a Husvét előtt utolsó közgyűlést, sem a mélyen tisztelt városatyák, de a karzati közönség részéről sem, az kétségtelen. A legfőbb pártvezérek nyolc óra felé jöttek be a közgyűlésre, a képviselőház üléséről érkezve, ahol is a pénzügyminiszter mondott expozét. Wolff C s ill é r y v el, Z s it v a y T erbócczal érkezett, viszont R a s- s ay egyáltalában el sem jött. A vezérek is azonban hamarosan visszavonultak a pártok különtermeibe, miután egyetlen pillantással meggyőződtek róla, hogy a nem túlzottan érdekes felszólalásokat valóban nem érdemes hallgatni. * A GYENGÉLKEDŐ SÍPÖCZ FŐPOLGÁRMESTER HELYETT mindvégig S z e n d y polgármester ült az elnöki pulpituson. Mint, Neptun ama bizonyos szigonnyal, nyugodt és erős kézzel csillapította le Szendy az itt-ott felkavarogni készülő hullámokat. Amikor Párkány Frigyes beszéde közben a jobboldali viharsarok G i d r ó László vezetésével zajongani kezdett, leányát, stb., amíg az kétségbeesetten nem kiáltotta: — Elég! Hagyjátok abba! A folyadékot nem vegyész, vagy illatszergyáros állította elő, hanem mi. Vettünk ötért „otkolont“ a patikában, ami ép csak, hogy megnedvesítette az üveg alját, míg a szinültig való töltést a vízvezeték igénybevételével intéztük el. A folyadék opálos színű valami volt. A tüllt, amivel lekötöttük az üveget, az anyám maradék-fiókjából szedtük ki egy óvatlan pillanatban. * Felnőtt lányokat és asszonyokat locsoltunk mi pockok, mert velünk egy- korúaikat részben nem volt érdemes locsolni, mert nem adtak flaskalengeté- sünk elismeréseként piros vagy cukortojást, amiben kép, panoráma volt — részben meg azért, mert logikánkkal nem tartottuk lovagias eljárásnak, hogy egész évben minden játék végén elvertük a leányokat és húsvétikor ünnepélyes pofával állítsunk be hozzájuk — locsolkodni! * Egy ilyen húsvéti üt tizennégy-tizen- hat különböző tojással gazdagított bennünket. Karcsi bejött velem az út első helyére. Először én flaskáztam, azután ő locsolt. Mindig arcba, nyakba, így a meglocsolt hamarébb kiáltotta, hogy elóg! A második helyen csak a kapu Szendy csendes 'és derült fölénnyel jegyezte meg: — Csak semmi izgalom! Nincsen rá ok, urak! A polgármesteri intő szóra el is csendesedett a Tisztelt Közgyűlés. Aminthogy Párkány beszéde valóban semmi izgalomra nem is adott okot. * EGY SZŐ MEGVON ÁS MIATT, amely a pénzügyi bizottságban történt, indult bosszúálló útjára az a Pár hányféle beszéd, amelyről minden valószínűség szerint azt hitte a kormányfőtanácsos úr, hogy korszakot alkotó lesz a főváros történetében. Nagyon el volt keseredve Párkány, amikor azon elképesztő adatait, hogy például a bécsi városi takarék csupán, költséget térít meg, szemben a budapesti községi takarék pénzpocsékolásával az igazgató- sági tagok számára, — nem fogadták a várt és köteles megdöbbenéssel az urak. Nem állt jól Párkánynak, a dúsgazdag bankügyésznek, ez a háború a Községi Takarék igazgatósági tagsági dotációi ellen! Szívesen hallgattuk volna fejtegetéseit, ha a főváros pénzintézetének újabb altruisztikus célkitűzéseket állított volna feladatul, ha nagyvonalú előadást tartott volna a gyámi pénzeknek kizárólag a Községi Takarékban való elhelyezésének szükségességéről, vagy követelte volna a városi ingatlanok biztosításának önbiztosítás útján a Községi Takarékhoz való utalását. Minderről azonban nem beszélt ő- méltósága. A Községi Takarék múlt évi zárószámadásából, egész üzleti gestio jóból mindössze az igazgatósági taalatt várt meg az első helyen kapott tojásokat a kezében tartotta. ö volt a tojástartó. Én locsoltam össze a tojásokat, ő hurcolta. S mikor délfelé holtfáradtan hazaértünk, fele az övé volt, fele az enyém, de a kiválasztás joga az osztozkodás során engem illetett. Leültünk a szőnyegre s kiraktuk a tojásokat. Külön a színes főtt tojásokat. Én külön állítottam egy panorámát, ő is választott egyet. A végén négy főtt tojás maradt: két kicsi, két nagy. — Válassz! Mondtam nagylelkűen. Erre ő a két nagy tojást választotta. Ezen aztán összekaptunk, birkóztunk, hemperegtünk. Természetesen a birkózás alatt nem a patkót, hanem a tojásokat rúgtuk ösz- sze. Oda lett a tojás panorámástól. * De a következő évben reggel hét órakor husvét hétfőjén megint elhangzott a kérdés: — Jól kitervezted az utat és a helyeket? — Ki! — és nagy büszkén nekivágtunk a Rottenbiller-utcának! Padozat! munkák elsőrangú kivitelben szlavóniai tölgy- és bükkparkét, táblaparkét, egyszerű és díszes kivitelben, aszfaltparkét és hajópadlók Pestszentlőrinci Parkétgyár és Gőzfűrész Részvénytársaság Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon; 21—2—44. Havas Gyula kefe- és ecsetgyóros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30^2^45. gok piszlicsár honoráriuma fájt neki. A jobboldal — elvi álláspontjához híven — élesen tiltakozott minden ingyen munka ellen, és hiába udvarolt beszéde során Párkány a szocialistáknak, azok sem szavaztak mellette, amikor azt indítványozta, hogy a Községi Takarék az elmúlt évi tiszta nyereségének tíz százalékát fordíthassa csak az igazgatóság és a felügyelőbizottság honorálására. Jellemző volt, hogy egyetlen viharos helyeslés hangzott el Párkány beszéde mellett: Szegő Béla helyeselt, a kiváló szappan-diktátor, ahogy Rassay-párti körökben öt nevezni szokták: Szapóleon. Mindenesetre nem lenne érdektelen összeállítani ezek után, hogy Párkány és Szegő urak hány részvénytársasági igazgatósági tagság boldog birtokosai és mennyit keresnek ezen évente. * PÁRKÁNY ETÁN SÜMEGI Vilmos következett, aki azt fejtegette, hogy az ő boldogult ifjúkorában még mindenki nobile officium-ként fogta fel a közért való dolgozást, nemhogy pénzt kért volna érte. A szocialisták, de a jobboldal is élénk ellentmondásokkal kísérték Sümegi ezen megállapítását. S ze nd y azután közbe is csengetett: — Kérem az urakat, hallgassák meg a legöregebb bizottsági tagot! A sajtó padjaiban felfigyeltek a polgármesteri megjegyzésre. Tudvalevő ugyanis, hogy a törvényhatósági bizottságnak Csepregi Horváth János dr. a legöregebb tagja, János bátyánk — Isten éltesse sokáig —március l-é.n fordult a 84. életévébe. Csepregi Horváth után pedig P o m-
