Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-04 / 14-15. szám

2 WSZWAPESI 1936 április 4. *wwcW A toiásiactá többi közalkalmazottak ajtaján ko­pogtat. Ezeket mondotta Petrovácz Gyula az Uj Budapest munkatársának a drágaság frontjáról és az állami és városi köz- alkalmazottak jogos igényeiről. Kétségtelen, hogy Petrovácz nyilatko­zata úgy várospolitikai, mint tisztviselő­körökben élénk visszhangot fog kelteni. Értesülésünk szerint Petrovácz Gyula, aki a húsvéti ünnepeket vidéken tölti, rövidesen módját fogja ejteni, hogy ak­ciójával, amely mögött természetszerű­leg egységes falankszként áll a Keresz­tény Községi Párt, az önkormányzati fórumok elé lépjen. VXROSHÁHmTESZ SZERENCSÉS ELHATÁROZÁS volt a főváros vezetősége részéről a párt­közi konferenciák visszaállítása. Még akkor is, ha egyik vagy másik pártve­zér a posta állítólagos rossz kézbesí­tése, vagy egyéb okok folytán nem is kapja meg mindig a pártközi konferen­ciára való írásbeli meghívást. A párt­közi konferencia elé kerülnek a köz­gyűlési napirendre felvett ügyek, még pedig az előadó tanácsnokok referátu­mai alapján. A polgármester a tőle megszokott konciliáns magatartással természetsze­rűen csak azokat az előterjesztéseit tűzi azután a pénzügyi bizottság és a köz­gyűlés napirendjére, amely előterjesz­tésekhez a pártközi értekezlet hozzájá­rult. A pártközi értekezletnek tehát nagy előnye egyrészt, hogy biztosítja a pénzügyi bizottsági ülések és a közgyű­lések nyugodt és síma lefolyását. A leg­utóbbi pénzügyi bizottsági ülésen pél­dául maga Wolff Károly volt az, aki a két új templom megépítésére vonat­kozó polgármesteri előterjesztéshez hoz­zászólván leszögezte, hogy az előterjesz­téshez a pénzügyi bizottságnak is hozzá kell járulnia, mert azt a pártközi érte­kezlet már elfogadta. Másrészről nagy előnye az is a párt­közieknek, hogy közelebb hozzák egy­máshoz a pártvezéreket és a tanácsno­kokat. Ez a közvetlen érintkezés növeli a tanácsnokok önbizalnmt. Szemtől- szembe állván, azaz inkább ülvén, a közgyűlési pártok mindenható uraival, — Velem jössz,? — Veled. — Hétre gyere! — Ott leszek! így váltunk el husvét vasárnap alko­nyatán, kereken negyven évvel ezelőtt a szomszéd házban lakó Karcsitól. * Karcsi padtársam volt a Dohány-ut­cai elemi iskolában. De nemcsak pad­társam volt, hanem minden csínyben benne volt. * Husvét hétfőn reggel hét órakor pon­tosan állított be hozzám Karcsi. Már felöltözve vártam, mert egész éjjel nem tudtam aludni az izgalomtól. Folyton az járt az eszemben, hogy hány „hely­re“ kell menni locsolni és minő sorrend­ben kell a helyekre menni. * — Kitervezted jól az utat és a he­lyeket ? — Ki! — vágtam nagy büszkén visz- sza és nekivágtunk a Rottenbiller-utcá- nak. Ott lakott a keresztanyám. Ö volt az első hely. * Locsolónk nem öntöző készülék, ha­nem egy literes orvosságos üveg volt, melynek nyakát „orgontül“-lel kötöttük be, az üveget két marokra fogva, ad­dig locsoltuk a kiszemelt nőt, kereszt- mamát, unokatestvért, szomszédasz- szonyt és ismerősünknek nejét, felnőtt meggyőzőbben és fesztelenebből tudják előadni mondanivalójukat, mint a pénz­ügyi bizottság sokszor feszült és izgal­mas atmoszférájában. * A SZERDAI KÖZGYŰLÉS MÁR a pártközi megegyezések békés hangula­tában folyt le. Annyi port felvert pol­gármesteri előterjesztések, mint például épen a templomépítés ügye, minden hozzászólás nélkül másodpercek alatt váltak, a Tisztelt Közgyűlés határoza­tává. Hát hogy nagyobb érdeklődés nem kísérte ezt a Husvét előtt utolsó közgyű­lést, sem a mélyen tisztelt városatyák, de a karzati közönség részéről sem, az kétségtelen. A legfőbb pártvezérek nyolc óra felé jöttek be a közgyűlésre, a képviselőház üléséről érkezve, ahol is a pénzügyminiszter mondott expozét. Wolff C s ill é r y v el, Z s it v a y T erbócczal érkezett, viszont R a s- s ay egyáltalában el sem jött. A vezé­rek is azonban hamarosan visszavonul­tak a pártok különtermeibe, miután egyetlen pillantással meggyőződtek ró­la, hogy a nem túlzottan érdekes fel­szólalásokat valóban nem érdemes hall­gatni. * A GYENGÉLKEDŐ SÍPÖCZ FŐ­POLGÁRMESTER HELYETT mindvé­gig S z e n d y polgármester ült az el­nöki pulpituson. Mint, Neptun ama bi­zonyos szigonnyal, nyugodt és erős kéz­zel csillapította le Szendy az itt-ott fel­kavarogni készülő hullámokat. Amikor Párkány Frigyes beszéde közben a jobboldali viharsarok G i d r ó László vezetésével zajongani kezdett, leányát, stb., amíg az kétségbeesetten nem kiáltotta: — Elég! Hagyjátok abba! A folyadékot nem vegyész, vagy il­latszergyáros állította elő, hanem mi. Vettünk ötért „otkolont“ a patikában, ami ép csak, hogy megnedvesítette az üveg alját, míg a szinültig való töltést a vízvezeték igénybevételével intéztük el. A folyadék opálos színű valami volt. A tüllt, amivel lekötöttük az üveget, az anyám maradék-fiókjából szedtük ki egy óvatlan pillanatban. * Felnőtt lányokat és asszonyokat lo­csoltunk mi pockok, mert velünk egy- korúaikat részben nem volt érdemes lo­csolni, mert nem adtak flaskalengeté- sünk elismeréseként piros vagy cukor­tojást, amiben kép, panoráma volt — részben meg azért, mert logikánkkal nem tartottuk lovagias eljárásnak, hogy egész évben minden játék végén elver­tük a leányokat és húsvétikor ünnepé­lyes pofával állítsunk be hozzájuk — locsolkodni! * Egy ilyen húsvéti üt tizennégy-tizen- hat különböző tojással gazdagított ben­nünket. Karcsi bejött velem az út első helyére. Először én flaskáztam, azután ő locsolt. Mindig arcba, nyakba, így a meglocsolt hamarébb kiáltotta, hogy elóg! A második helyen csak a kapu Szendy csendes 'és derült fölénnyel je­gyezte meg: — Csak semmi izgalom! Nincsen rá ok, urak! A polgármesteri intő szóra el is csendesedett a Tisztelt Közgyűlés. Aminthogy Párkány beszéde valóban semmi izgalomra nem is adott okot. * EGY SZŐ MEGVON ÁS MIATT, amely a pénzügyi bizottságban történt, indult bosszúálló útjára az a Pár hány­féle beszéd, amelyről minden valószí­nűség szerint azt hitte a kormányfőta­nácsos úr, hogy korszakot alkotó lesz a főváros történetében. Nagyon el volt keseredve Párkány, amikor azon el­képesztő adatait, hogy például a bécsi városi takarék csupán, költséget térít meg, szemben a budapesti községi ta­karék pénzpocsékolásával az igazgató- sági tagok számára, — nem fogadták a várt és köteles megdöbbenéssel az urak. Nem állt jól Párkánynak, a dúsgaz­dag bankügyésznek, ez a háború a Köz­ségi Takarék igazgatósági tagsági do­tációi ellen! Szívesen hallgattuk volna fejtegetéseit, ha a főváros pénzintézeté­nek újabb altruisztikus célkitűzéseket állított volna feladatul, ha nagyvonalú előadást tartott volna a gyámi pénzek­nek kizárólag a Községi Takarékban való elhelyezésének szükségességéről, vagy követelte volna a városi ingatla­nok biztosításának önbiztosítás útján a Községi Takarékhoz való utalását. Minderről azonban nem beszélt ő- méltósága. A Községi Takarék múlt évi zárószámadásából, egész üzleti ges­tio jóból mindössze az igazgatósági ta­alatt várt meg az első helyen kapott to­jásokat a kezében tartotta. ö volt a tojástartó. Én locsoltam össze a tojásokat, ő hurcolta. S mikor délfelé holtfáradtan hazaértünk, fele az övé volt, fele az enyém, de a kiválasztás joga az osztoz­kodás során engem illetett. Leültünk a szőnyegre s kiraktuk a tojásokat. Kü­lön a színes főtt tojásokat. Én külön ál­lítottam egy panorámát, ő is választott egyet. A végén négy főtt tojás ma­radt: két kicsi, két nagy. — Válassz! Mondtam nagylelkűen. Erre ő a két nagy tojást választotta. Ezen aztán összekaptunk, birkóztunk, hemperegtünk. Természetesen a birkózás alatt nem a patkót, hanem a tojásokat rúgtuk ösz- sze. Oda lett a tojás panorámástól. * De a következő évben reggel hét óra­kor husvét hétfőjén megint elhangzott a kérdés: — Jól kitervezted az utat és a helye­ket? — Ki! — és nagy büszkén nekivág­tunk a Rottenbiller-utcának! Padozat! munkák elsőrangú kivitelben szlavóniai tölgy- és bükkparkét, tábla­parkét, egyszerű és díszes kivitelben, aszfaltparkét és hajópadlók Pestszentlőrinci Parkétgyár és Gőzfűrész Részvénytársaság Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon; 21—2—44. Havas Gyula kefe- és ecsetgyóros Aranykoszorus mester Gyár: VII., Rózsa-utca 20. szám. Telefon : 30^2^45. gok piszlicsár honoráriuma fájt neki. A jobboldal — elvi álláspontjához híven — élesen tiltakozott minden in­gyen munka ellen, és hiába udvarolt beszéde során Párkány a szocialisták­nak, azok sem szavaztak mellette, ami­kor azt indítványozta, hogy a Községi Takarék az elmúlt évi tiszta nyeresé­gének tíz százalékát fordíthassa csak az igazgatóság és a felügyelőbizottság honorálására. Jellemző volt, hogy egyetlen viharos helyeslés hangzott el Párkány beszéde mellett: Szegő Béla helyeselt, a kiváló szappan-diktátor, ahogy Rassay-párti kö­rökben öt nevezni szokták: Szapóleon. Mindenesetre nem lenne érdektelen összeállítani ezek után, hogy Párkány és Szegő urak hány részvénytársasági igazgatósági tagság boldog birtokosai és mennyit keresnek ezen évente. * PÁRKÁNY ETÁN SÜMEGI Vilmos következett, aki azt fejtegette, hogy az ő boldogult ifjúkorában még mindenki nobile officium-ként fogta fel a közért való dolgozást, nemhogy pénzt kért volna érte. A szocialisták, de a jobb­oldal is élénk ellentmondásokkal kí­sérték Sümegi ezen megállapítását. S ze nd y azután közbe is csengetett: — Kérem az urakat, hallgassák meg a legöregebb bizottsági tagot! A sajtó padjaiban felfigyeltek a pol­gármesteri megjegyzésre. Tudvalevő ugyanis, hogy a törvényhatósági bizott­ságnak Csepregi Horváth Já­nos dr. a legöregebb tagja, János bátyánk — Isten éltesse sokáig —március l-é.n fordult a 84. életévébe. Csepregi Horváth után pedig P o m-

Next

/
Oldalképek
Tartalom