Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-28 / 13. szám
6 ZU'BUDAPEST 1936 március 28. miMIKOZAS Stróman^rendszer a városházán <•> Irta: iüofflay Károly mérnök, a Budapesti Kövezők Ipartestülete elnöke U| kiírások Iroda és iskolcikKek (úgy mint: rajzszög, gemkapocs, füzögépkapocs, iratszorító, vonalzó, táblai körzö, tollszártálca, szivacstartócsésze, tintatartó- tölcséres üvegből, szivacstartótál, tintatartótál papirmaséból bélyegzőpárna) szállítására a székesfőváros hivatalai, iskolái, intézetei és üzemei részére. Határidő: 19S6. évi március hó 30-án délelőtt 10 óra. Lábbeli javítási munkált elvégzésére (tűzoltóiegénységi csizmák, javadalmi- öri letgénységi cipők, kézbestíöaltiszti cipők javtíására.) Határidő: 1S3G. évi március hó 30-án délelőtt 10 óra. Az 1935/36. gazdasági évben még szükséges széna és szalma szállítására a székesfővárosi állatvásárok és közvá- góhidak részére. Határidő: 1936. évi március hó 80-án délelőtt 12 óra. Csatornaépítési munkálatokra a II. kér. Orsó-utca, Csévi-utca és Sövény- utca közötti szakaszhoz. Határidő: 1936. évi március hó 31-én délelőtt 10 óra. Csatornaépítési munkálatokra a IX. ker.í Gubacsi-út, illatos-út és Szekerészutca közötti szakaszhoz. Határidő: 1936. évi március hó 31-én délelőtt 10 óra. Utrendezési munkákra a IX. kér. Gubacsi-út Illatos-út és Szekerész-utca közötti szakaszhoz. Határidő: 1936.évi március hó 31-én délelőtt 10 óra. Csatornaépítési mun kálira a XI. kér. Tömös-utca, Sasadi-út és Érdi-út közötti szakaszhoz. Határidő: 1936. évi március hó 31-én délelőtt 10 óra. A Pesti Vigadó vendéglő helyiségeinek bérletére. Határidő: 1936. évi április hó 1-én délelőtt 9—11 óra. Vízvezetéki és csatornázási munkákra a X. Népligeti iskolai sporttelep tribün- épüleének építéséhez. Határidő: 1936. évi április hó 3-án délelőtt 9—10 óra. 10.000 kg eredeti bleibergi, lágy hutaólom szállítására a székesfőváros üzemei részére. Határidő: 1936. évi április hó 3-án délelőtt 10 óra. Föld-, kőműves-, beton-, vas-, elhelyező-, szigetelő-, ács-, tetőfedő-, bádogos-, központi fűtés-, csatornázási- és vízvezetékbevezetési munkákra a Budapest székesfővárosi gázmüvek VIII. Tisza Kálmán-tér 20. szám alatti telepén autógarage és raktárhelyiség építéséhez. Határidő: 1936. évi április hó 6-án délelőtt 10 óra. 25.000 kg la. raffinált kőolaj kölcsön- hordókban való szállítására a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. részére. Határidő: 1936. évi április hó 7-én délelőtt 9 óra, 47.000 drb %-es kockakő és alternativ, ugyananyi %-es talontkő szállítására. a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. részére. Határidő: 1936. évi április hó 7-én délelőtt 'A 10 óra. 2.700 köbméter zúzottkő és 60 köbméter zúzalék szállítására a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. részére. Határidő: 1936. évi április hó 7-én délelőtt Z2 10 óra. 2.000 köbméter rostálatlan és 6.000 köbméter rostált dunakavics szállítására a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. részére. Határidő: 1936. évi április hó 7-én délelőtt háromnegyed 10 óra. Utrendezési munkákra a XI. kér. Tömös-utca, Süveg-utca és Sasadi-út közötti szakaszhoz. Határidő: 1936. évi április hó 7-én délelőtt 10 óra. Alépítményi munkálatokra az V. kér. Angyalföldi szivattyútelephez. Határidő: 1936. évi április hó 7-én délelőtt 10 óra, Rudvasak, idomvasak, lemezek, huzalok és szegek szállítására a székesfőváros intézetei és üzemei részére. Határidő: 1936. évi április hó 8-án délelőtt 10 óra. — Az JJj Budapest tudósítójától. — Korszakalkotó jelentősége van annak, hogy a főváros hatósága az új ipartörvény kapcsán gyakorlatilag kiván jogot adni az ipartestületnek az irreális pályázatok meggátlására! Az irányárak hatósági elismerése, a német minta szerinti középárak, mint reális versenyárak, a magyar közmunka piacon való meghonosodásának első fázisát jelenti Szendy polgármester nagyszerű kezdeményezése! Ennek a megindulásnak óriási jelentőségét!, gyakorlati és nemzetgazdasági szempontokból igen kívánatos a mai beteges vállalkozási viszonyokat gyorsan átformáló reformjait ta Ián csak azok értik meg igazán, akik ennek hiánya folytán évtizedes cégeiket kénytelenek voltak leépíteni, mert nem bírták az erkölcstelen versengést, mert múltjukat és hírnevüket nem voltak hajlandók kétes kimenetelű vállalkozásokba belevinni. A fővárosi iparosság és a vállalkozói érdekeltségek már évek óta keresik azokat a formákat, melyeknek hatósági elismerésével és gyakorlati jogosultságával az úzussá vált irreális és a tisztességtelen verseny kritériumait kimerítő ajánlatok ellen felléphessen. Az új Közszállítási Szabályzat megjelenésével, miután abban kellően le van fektetve a reális versenyár fogalma, és az irreális ajánlatok mellőzésére vonatkozó utasítás, ez a megmozdulás elcsendesedett, mert remélte, hogy a Közszállítási Szabályzatot a gyakorlatban úgy alkalmazzák, ahogyan azokat már régen alkalmazni kellett volna. Kevés kivétellel, de általában mégis az érdekképviseletek nehéz munkájával olykor eredményes volt az irreális árak elleni fellépés. Jelentős sikert elérni ebben a közt igazán nagyon érintő ügyben nem lehetett, a kérdés mondhatni kátyúba jutott. Nem a Közszállítási Szabályzatban van a hiba, hanem a mai döniési elvek azok, melyek a sok esetben rezsin aluli ajánlkozást táplálják. Evvel magyai’áz- ható a ma már országosnak nevezhető megmozdulás, különféle gyakorlati elvek felállítása, melyeket minden ipartestület forszíroz, hogy tagjainak egzisztenciáját biztosítsa. A kérdés gyakorlati téren való megoldása azonban igen nehéz. A közhangulat mindjárt árdrágítónak bélyegzi azt az iparost vagy vállalkozót, ki munkájáért többet kér, mint a konkurens, annak dacára, hogy kalkulációja valóban nem haladja meg a hatóság által is igazolt polgári hasznot. A közvélemény könnyen elítél, látja a nyomorgó munkást, állandóan hallja a munkabérek különböző kijátszását, kri tika alá vonja mindenki munkáját, de a megkívánt következtetést, az olcsó munkavállalást, mint mindezek eredőjét nem úgy állítja be önmaga előtt, mint a bajok igazi kútforrását, hanem csak a meg nem engedhető többlet-haszon tényét szögezi le. Ezt a meggyőződést csak támogatja a mai közmunka döntési elv is. Még ma is a legolcsóbbnak adja általában a munkát. Azok a felelős tényezők, amelyek eleinte a Közszállítási Szabályzat előírásai szerint tettek javaslatot vagy ítélték meg a reális pályázónak a munkát, ma már szintén a legolcsóbb elve felé hajlanak, nem meggyőződésből, hanem kényszerűségből, mert nem akarják magukat kitenni a pletykáknak. A székesfővárosnál az út- és csatorna- építési ügyosztály is reális elv felé hajlott: ez a fővárosi ügyosztály a legjobban tudja megítélni a vállalkozói kalkulációt, mert állandóan pontos adatokat vezet mindenről, jól van tájékozódva és gyakorlatilag képzett mérnökökből áll. Még sem látjuk azt, hogy az ő kalkulációjuk alapján intéződnének el a közmunkák vállalatba adásai, hanem okvetlen más kényszerű okok lehetnek azok, melyek a reálisan olcsó elvet nem tudják állandóan a Közszállítási Szabályzat szerint érvényben tartani. Emlékezetes a sok közül egy példa: az angyalföldi szivattyútelep építésének vállalatba adása körüli különböző felvonulás, mikor is az ügyosztály a Közszállítási Szabályzat alapján tette meg javaslatát. A javaslat nem ment keresztül, a miniszternek kellett igazolnia az ügyosztály határozott és egyenes véleményét! Miért van erre szükség, miért van Közszállítási Szabályzat, miért van határozottan előírva a döntési elv, ha azt maga a döntésre hivatott hatóság nem honorálja? Ezek után nem lehet csodálkozni, ha az irreális verseny elfajul. A döntési elv naponkénti változása csak a strómanrendszert táplálja, meri a vállalkozó kénytelen kétféle ajánlatot beadni, egy reális ajánlatot és egy irreálisan olcsót, hogy a kétféle döntési elvnek is megfelelően mindkét esetben esélyesen feküdjön pályázata. A hatóság, mely hivatva lenne a kinövéseket megakadályozni, határozatlan állásfoglalásával épen az erkölcstelen vállalkozói elgondolásokat segíti elő. Ezért fontos az irányárak megállapítása és hatósági jóváhagyása, ez lehet a Közszállítási Szabályzat kiegészítő pontja, határozott vonal, melynek felállításával, az ahoz legközelebb eső ajánlat megállapításával, egyszerű módon, minden protekció elkerülésével, a döntésre hivatott tényezők vexálása nélkül adódik a reálisan legolcsóbb ajánlat. A Közszállítási Szabályzatnak nincs olyan pontja, mely a protekciót elfogadná, ha tehát adva van egy irányár, melyet az illetékes hatóság kakulációja is igazol, úgy igazán érthetetlen, miért kell hosszú bizottsági csatákkal keresgélni azt a szerencsés halandót, ki a munkára érdemes. Ma már idejét múlt álláspont a legolcsóbb elve, nem azért született meg alapos mérlegelések után a Közszállítási Szabályzat és az új ipartörvény, hogy azt épen a hatóság figyelmen kívül hagyja. Tulajdonképen törvényellenes is ennek figyelembe nem vétele, s csak fölösleges fellebbezéseket idéz elő, megnehezíti az annyira sürgős közmunkák elindulását. Ipartestületünk egyhangúlag állást foglalt az irreális árak ellen, leszögezte az útépítés irányárait és határozott szándékunk minden oly versenytárgyalási döntést megfeleb- bezni, mely a Közszállítási Szabályzattól eltér. Erre az élet kényszerít bennünket, mert enélkül lassan, de biztosan odajutunk, hogy ipartestületünk tagjai csak tagdijat fognak fizetni, de megélhetést jelentő munkához jutniok nem lesz lehetséges. Ebbe pedig nem vagyunk hajlandóak belenyugodni, nem azért tartjuk fenn az ipartestületet, nem azért tartjuk télen át is állandó embereinket, nem azért fizetünk adót, hogy alkalmi cégek vagy strómanok erkölcstelen árukon vegyék el kenyerünket, tegyék tönkre azt az ipart, mely eddig a főváros büszkesége volt! Az UJ BUDAPEST minden héten szombaton reggel jelenik meg és egyes példányok a kiadóhivatalban kaphatók. A szerkesztésért és kiadásért felelős: DOBY ANDOR DR. Szerkesztő: RASKÓ OSZKÁR. Kellner Albert könyvnyomdája, Budapest, VI., Hajós-utca 27. Tel: 29—0—71, 18—9—98. — Felelős: Kellner László dr Biehn János Kispest, Üiíői-ut 74-76.S Telefon: 46—7—00. Aszfaltozás, szigetelés, íedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin.
