Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-07 / 10. szám

2 mmuMBEsr 1938 március 7. Affnéf föj»f» (figaetlpn keresztény fpftrqsf! Wolff Károly nagy beszéde a Ferencvárosi Keresztény Községi l>ári Közgyűlésén —- Az Uj Budapest tudósítójától. — A Ferencvárosi Keresztény Községi Párt most tartotta évi rendes közgyűlé­sét. A közgyűlésen megjelenő Wolff Károlyt a kerületi párt elnöke, Vere- bély Jenő dr. üdvözölte. Üdvözlő beszé»- dében rámutatott arra, hogy ebben a pártban nincsen különbség szegény és gazdag között, mindenki egyforma jo­gokkal foglal helyet a párt életében. A párt úgy a női táborral, mint az ifjú­sággal a legharmónikusabb egységben dolgozik. Büszke a párt arra, hogy olyan vezére van, mint Wolfj Károly, kinek szeretete ad erőt a nagy harchoz, ki reményt önt belénk és kinek neve összeforrott a kereszténység történelmé­vel ! Annak, hogy a szegedi keresztmoz­galom győzedelmesen végződött, abban nagy része van W'olff Károlynak, kit is a párt arra kér, hogy folytassa ezt a harcot, hogy minden iskola falán ott legyen az egyetemleges kereszténység szimbóluma: a kereszt. Wolff Károly azt mondja, hogy lelkeket keres. Itt a Ferencvárosban megtalálja azokat, kik minden egyéni érdektől mentesen szol­gálni kívánják azt a nagy és fenkölí Eszmét, melyet Wolff Károly hirdet. Beszédét Nagy Frigyes szavaival zárja: Gránitba harap, ki ellened van és Beléd harap. A közgyűlésen résztvevő tömeg frene­tikus tapsvihara közepette állott fel szó­lásra W'olff Károly. — Itt engem virágokkal vártak -—1 mondotta — és én ezeket a virágokat átadom az én barátomnak és hűséges fegyvertársamnak Verebély Jenőnek, ki az én bizalmamból ennek a pártszerve­zetnek az elnöke és ki ezt a munkát a legnagyobb megelégedésemre végzi el. Ismételten kijelentem, hogy hű emberei­met sohasem hagyom el! Ennek a hű­ségnek sziklaszilárd elvhűségnek kell lennie. Annak, aki a közéletben való szereplésre vállalkozik, jellemének kell lennie! Nem szeretem a nyugalmat, mert a nyugalom nem élet, az élet a harc olyan eszmék szolgálatában, melyeket Krisztus oltott belénk! Az én pártom a Krisztus szeretete jegyében van együtt és ez adja meg az erkölcsi tartalmat és erőt ahoz a küzdelemhez, amelyet lankadatlanul folytatunk. Sajnálom a szociáldemokrácia karjaiban vergődő munkásokat, kiknek szívében ott honol a Krisztus iránti imádat és a Haza sze- retete. de kénytelenek idegen fajnak szolgálatában az igát viselni. Nem a marxizmus fogja megváltani ezt a ke­resztre feszített országot, hanem az is­tenbe vetett hit, nem az osztályharc, hanem a krisztusi egyenlőség. — Megkövetelem — folytatta Wolff — hogy ebben az országban minden fe­lelős tényező viselje szívében a keresztet és ez irányítsa őt tetteiben. Lehetetlen állapot az. hogy ebben az országban, hol mi vagyunk többségben, a fiatalság­nak csak szellemi szükségmunkát adha­tunk és néhányat dijnoknak sikerül be­hozni s a földi javakban azok dúskál­nak. kik ezt a keresztény többséget félre akarják állítani. Örömünnep volt ré­szemre a szegedi keresztmozgalom győ­zelme és le fogok menni Szegedre, hogy az ottaniakat ebben a harcukban előse­gítsem. Én a kereszténység küzdelmét és győzelmét gazdasági térre is át aka­rom vinni. Hiába támadnak engem a karácsonyi kis plakátom miatt. Ezekre a támadásokra büszke vagyok és látom, hogy a dolgot jó helyen fogtam meg. legjobbjai elvileg megerősítettek, hogy: rendezni kell a Beszkárt tarifáját úgy, hogy 10 filléres szakaszjegy, a város közepéig 20 filléres átszállójegy, a vá­rosban, keresztül a város közepén 30 fil­léres átszálló jegy és azután a távolság­nak megfelelően 30 és 40 filléres távol­sági átszállójegy adandó ki. E mellett a tarifa mellett megengedhető bizonyos helyeken az autóbuszra és a földalatti­ra, valamint a Hév. belső vonalaira vaó átszállás is. A Hév. vidéki tarifája a távolságnak megfelelően és a Hév.- költségek figyelembe vételével úgy ál­lapítandó meg, hogy a bevételek fe­dezzék a Hév. kiadásait, a vidékieknek érdemes legyen azon a fővárosba utaz­ni, de viszont ne legyen érdemes min­den budapesti közalkalmazottnak, vagy Budapesten dolgozó magánalkalmazott­nak a környékre kimenni lakni. A Beszkártnak, mint közüzemnek ugyanis egyrészt be kell hoznia a kiadásokat, és a befektetett tőkét amortizálnia kell, másrészt azonban a jó, gyors és olcsó közlekedés köz- kívánalmainak is meg kell felelnie. Minél nagyobb a közlekedés, annál több a bevétel. De ez csak akkor előnyös az üzemre, ha a tarifa nem ráfizetéses. Veszteséges tarifánál minél nagyobb a forgalom, annál nagyobb a ráfizetés. A jövedelmező villamosjáratok fenn- tartandók. Uj járatok protekciómente­sen csak ott építendők, ahol a fejlődés azt megkívánja. Az autóbusz-forgalom fejlesztése a gazdaságosság elvei szerint történhet, de semmiesetre sem a villa­mosüzem tönkretételével. Az üzem házi kezelésben tartandó és takarékosan ve­zetendő a jó családapa gondosságával. A polgármester látja, hogy ezeket az üzem vezetősége képes-e keresztülvinni. A kezében vannak az adatok, ezekből ítél. Feltétlenül áll az, hogy a sok vizs­gálat zavarja a munkát és annak véget kell vetni. Jöjjön a szanálás, vagy jöj­jenek a reformok. Bárhogy nevezzük is: jöjjön a gyakorlati alkotó munka, amely az üzem kettős célját jól szol­gálja. VÁROSHÁZ! NOTES! HORATIUS HIRES TANÁCSA a kezdő költők számára jutott eszünkbe a törvényhatósági bizottság szerdai rendkívüli közgyűlésén. Azt mondja a kétezer esztendős De arte poetica: No- numque prematur in annum, vagyis ki­lenc esztendeig kell tökéletesíteni, eltenni az asztal fiókjába, azután újra meg újra elővenni a költői munkát, amíg az átadható a nyilvánosság, sőt az örökkévalóság számára. Horatius szabályát valóban betar­totta a főváros vezetősége, legalábbis az új lakbérleti szabályrendeletet ille­tően. Kerek kilenc esztendeig — 1927- től 1936-ig — tartott, amíg a nagy mű úgyannyira elkészült, hogy most már végleges formájában a főváros parla­mentje elé volt hozható. A kilenc esz­tendő alatt a csiszolások egész tömegén ment keresztül a szabályrendelet, meg­járta, nem is egyszer, az önkormány­zati fórumok különböző bizottságait, el­küldték a belügyminisztériumba, elex- pediálták az igazságügybe, volt a pénz­ügyminisztériumban, a különféle érdek- képviseletek legkülönbözőbb üléseiről nem is beszélve. Annyira átcsiszolódott és átformálódott a szabályrendelet, hogy a saját szülöapjai: F e r t s e k tiszti ügyész és vitéz H o r v áth tanács jegy­ző urak sem ismertek rá a legvégén . . . * ANNYIRA UNTA MINDENKI A TÉMÁT, hogy S i p ő c z főpolgármes­ter, aki betegségéből felgyógyulva az új esztendőben első alkalommal elnö­költ szerdán a törvényhatósági bizott­ság rendkívüli közgyűlésén, közölte a mélyen tisztelt bizottsági tag urakkal, hogy a szabályrendelet-tervezetet olyan régen ismerik már a törvényhatósági bizottság tagjai, hogy nem tartja szük­ségesnek külön ismertetni. Amibe min­denki helyeslőén beleegyezett. Még a karzat is, ahol változatosság okából — épen nem pótolva a legutóbbi közgyű­lésen ott helyet foglaló bájos diáklá­nyokat — ez alkalommal morc házfel­ügyelők és a szabályrendelet által ma­gukat saját személyükben sértveérző kültelki háztulajdonosnők jelentek meg. * A TELJES RÉSZVÉTLENSÉG JE­GYÉBEN kezdődött meg és unalomba fultan folydogált délután öttől késő éj­szakáig úgy szerdán, mint pénteken a nagy vita. A lakók szónokai megállapí­tották, hogy minden bajnak a háziurak az okai, a háztulajdonosok viszont el­sírván bajaikat, előadták, hogy ők sze­gény, nyomorult teremtések, akik a tisz­telt Közgyűlés pártfogására és védel­mére a legnagyobb mértékben rászorul­nak. Hogy sem a lakók nem hitték ezt a háziuraknak, de viszont szintén nem. az ezek ütőn egyáltalában nem kétsé­ges . . . * AKINEK KEDVE TARTJA, OL­VASSA el majd a Fővárosi Közlönyből Baján mester nagyszerű feldolgozá­sában ct közgyűlésről szóló gyorsírói feljegyzéseket és aszerint döntse el ma­gában, hogy kinek van igaza: háziúr­nak, vagy lakónak? Mi csak azt jegyez­zük ide, hogy este 11 óra felé egy al­kalommal az is előfordult, hogy az el­nökön, a szónokon és a halhatatlanság számúira dolgozó gyorsírón kívül, senki de senki sem volt a közgyűlési terem­ben. A polgármester sem sokat tartózko­dott az elnöki emelvényen: az ülés meg­nyitása után lesietett a közgyűlési pa­dok közé, előbb egy kormánypárti vá­rosatyával beszélgetett vagy egy ne­gyedórát, azután T hordái vízivárosi elöljáróval tanácskozott a másik paci­ban, végül pedig a keresztény párti ol­dalon több bizottsági taggal folytatott megbeszélést. Annyi dolga volt szerdán a polgármesternek, hogy még amikor késő este hazament, az autójába is ju­tott egy-két referens, sőt az egyik szak­hivatal vezetőjével meg épen csak már a lakásán jutott ideje késő éjszaka ta­nácskozni . . . * SZENDY POLGÁRMESTER KÖ­ZÖLTE az Orsz ágos Magyar Kereske­delmi Egyesülés vezetőségével. hogy résztvesz a bécsi áru minta vásárra vasár­nap reggel induló társasutazáson, annál is inkább, mert újabban a Budapesti Nemzetközi Vásár elnöke. Egyéb el­foglaltsága miatt a polgármester nem tudja ezen ígéretét betartani, és ezért a — Én elsősorban a keresztény ifjú­ságért harcolok. Nemcsak a politikai életben kell kivenni részüket, hanem a gazdasági élet minden ágában is. Ha a zsidóknak szabad mindent elkövetni, hogy fajukat megvédjék, akkor engem sem lehet eltiltani attól, hogy magyar fajom érdekében a legkeményebb har­cot is megvívjam. Inkább vagyok a ke­resztény Eszme apostola, mint olyan kormányzati tényező, kiknek a kezére bilincseket rak a mai liberális befolyás. A pártnak mindent el kell követnie, hogy ebben az országban minél több független keresztény iparos legyen, mert ezek az ország megdönthetetlen pil­lérei. Érzem, hogy ebből a kerületből is magammal viszem a lelkeket, melyek erőt, bizalmat adnak nekem ahhoz a harchoz, melyet minden támadás dacá­ra is győzelemre fogok vinni. W'olff Károly beszédét a termeket zsúfolásig megtöltő hallgatóság per­cekig tartó éljenzéssel és tapssal kö­szönte meg. A közgyűlés további során az alanti tisztikart választották meg: Elnök: Ve- rebélj Jenő dr. Társelnökök: Áichner Albert dr.. Battlay Imre dr., Csorna Z-igmond, Gregersen Lujza. Hcdry Ala­dár dr., Szakái Géza és Vass Béla. Ügy­vezető alelnök: IIéger Artúr. Pártigaz­gató: Bárdy Lajos. Alelnökök: Csorna Zsigmodnné, vitéz Hárs Károly, Mitter- mann Béla, Pálos Ödön, Szaucsek Ist­ván és Varga Viktor. Főtitkár: Varga Sándor. Titkár: Gyékiss Emil. | HOFBJMÍrIÍ PlflZZfl ÉPÍTŐMESTEREK TELEFON: 18-8-59. ] Telep: VI., Béke-tér 5. Iroda: VI.,Szondy-u. 34 Walter Vimos 1 iv főfelügye- ! 15 bizalmi csoportok volt vezetőjének sikereiről ismert magánkutatója legmo­dernebb magányomozási technikával diszkréten nyomoz, megfigyeli IV. Váci u 41/a. Telefon: 88-5-49. * * kereskedők küldöttsége élén Liber al polgár mester, vagy Bú barczy ta­nácsnok fog a bécsi vására a főváros vezetőségének képviseletében elutazni. * EGY NAGY BETEG TÉRT VISSZA a hét elején teljesen egészségesen a vá­rosházára: Szenlmiklósi József dr. tanácsi főjegyző, a közüzemi és köz- világítási ügyosztály általános szimpá­tiának örvendő vezető-helyettese. Szenl­miklósi hosszú hónapokat töltött a be­tegágyban, súlyos izületi gyulladással feküdt, részben odahaza, részben az Uj Szent János-kórházban. A kórházban S z e n dy polgármester is megláto­gatta beteg főjegyzőjét. Szentmiklósi már át is vette hivatalát, az ő tetterős energiája jelentős mérték­ben fogja a folyó ügyektől mentesíteni M o r v ay tanácsnokot, akire a nagy üzempolitikai feladatok egész sorának megoldása vár. Szentmiklósi főjegyző különben az adminisztratív ügyek inté­zésén felül M ár t o n f f y üzemigaz­gató és R e m i n i c z k y tanács jegyző társaságában nagy fontosságú üzemi elő­terjesztések előkészítését is végzi, * A SZÁMVEVŐSÉGI KAR REPRE­ZENTÁNS egyénisége: Klázer Kár­mán helyettes főszámvevő ment az el­múlt napokban nyugalomba. Több. mint negyven esztendeje: 1894 óta állt Klázer a főváros szolgálatában, amely­nek ő mindig hűséges és szorgalmas tisztviselője volt. A pályatársai között

Next

/
Oldalképek
Tartalom