Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
L XIV. évfolyam 51—52. szám Budapest, 1936. december 23. UJ BUDAPEST A templomokon vagy fennmarad | a kereszt, vagy felkerül helyére a pusztulást jelentő vörös zászló! VMa&zhmk ? Hírek vannak arról, hogy az új választójogi törvény megalkotása kapcsán nemcsak országgyűlési képviselö-vá' lasztások lesznek, hanem bizonyos átalakuláson megy át a községi választói jogosultságról szóló törvényes rendelkezés is és a jövő év őszén az urnák, elé fog járulni Budapest népe, hogy új törvényhatósági bizottságot alakítson az új törvény alapján magának. Lehet, hogy a törvényhatósági bizottság újjáválasztásáról szóló hírek csak kísérletezések a közvélemény ki puhatolására, de az is lehetséges, hogy valóban a közhangulat szól amellett: ha új választói törvényünk lesz, kérdezzük meg Budapest népét, meg van-e elégedve a törvényhatósági bizottság közgyűlésének mai összetételével! Bennünket természetszerűen a jobboldal szempontjából érdekel a kérdés és meggyőződésünk, hogy, ha új választásra kerül sor, a baloldal még jobban le fog törni, mint az a legutolsó választások alkalmával ténylegesen megtörtént. Abból a meggyőződésünkből sem csinálunk titkot, hogy az úgynevezett polgári ellenzéki pártok katasztrofális összeesése a legutóbbi választás során csak előjele volt az ezen az önmagát túlélt fronton bekövetkezendő teljes megsemmisülésnek. A szociáldemokrata párt helyzete a választások során pedig mindenkor külpolitikai események függvénye. Karácsonykor különlegesen kötelező az őszinteség és ezért bevallhatjuk, hogy a két nagy többségi párt helyzete sem valami rózsás. A két vezér — Gömbös Gyula és Wolff Károly — halála elmélyítette a szakadékokat a két testvérnek csak gúnnyal nevezhető jobboldali párt között. A Nemzeti Egység Pártja a maga kétségbeejtően heterogén voltával, belső harcaival és laza párt jegy elmével nem tudja elfeledtetni azt sem, hogy ez a városházi párt az, amelynek legkevésbé van programja. De nem rózsás a belső viszonyokat illetően a helyzet a Keresztény Községi Pártban sem, ahol a politikai harcokban kipróbált régi generáció egyre nehezebben tudja megvédelmezni a hatalom bástyáit az egyre nagyobb elánnal felsorakozó fiatalság ostroma elöl. A választás hírének mene tekel-je észre kell, hogy térítse a széthúzókat és pártütőket, egységbe kell, hogy kovácsolja a két nagy jobboldali pártot és olyan városházi program kialakítását kell, hogy előidézze, amely jobban megfogja a tömegeket, mint az idejét múlt dogmatika. A keresztény tömegek szavazatait az elkövetkezendő választások során keresztény re ál politikával kell biztosítani a keresztény várospolitika számára\, mert csak ezen a módon biztosítható Wolff Károly szellemi hagyatékának élő és hatékony ereje! Templom ina nemcsak az Istenházát jelenti, hanem egy egész világnézeti felfogást, a világnézetek mai vad harcában egyenesen magát a kultúrát jelenti. A templom jelenti a békét, a szere- tetet és tiszteletet; a templom jelenti a megértést és türelmet nemcsak egyes emberek, hanem a társadalmi osztályok, sőt a nemzetek között is. A templom az, amely ezt a felzaklatott világot, kultúrális értékeivel együtt át tudja vezérelni a világkrízisen és egy jobb, egy szebb és boldogabb jövő útjára tudja téríteni az emberiséget. A napjainkban dúló világnézeti harcban a templom védőbástya, amelyen vagy fentmarad a kereszt, vagy felkerül a kereszt helyébe a vért, pusztulást jelenté vörös zászló. * A társadalmi rendet felforgató harcnak borzalmait magunk is átszenvedtük, de a magyar nép hite, istenfélelme és hazaszeretete győzedelmeskedett minden felforgató szellem és erőszak felett. A forradalom után elemi erővel újjáéledt vallásos felbúzdulás felrázta Budapest népét is. Minden vallásfelekezet hívei anyagi áldozatot nem kímélve,, nemes versenyre keltek a szebbnél-szebb templomok felépítésére. A főváros, mint Budapesten a római katolikus egyház kegyura, a többi vallásfelekezeteknek pedig megértő támogatója, szintén kivette a maga részét a templomépítő munkából. A gazdasági fellendülés éveiben, különösen Budapest külső területein, a munkáslakta vidékeken, örömteli fényes ünnepségek keretében egymásután nyíltak meg a szebbnél-szebb templomok kapui a hívők ezreinek befogadására. * A gazdasági élet leromlása és az ezzel járó anyagi nehézségek a templom építkezések terén ma is változatlanul megnyüvánuló lelkes törekvéseket, szőkébb határok közé szorította. Mindamellett a főváros, a hívek áldozat- készségével egyetemben, a legnyomasz- íóbb anyagi körülmények mellett is még mindig állványok éktelenítik a torony nemes csipkézeteit, de minden erőfeszítéssel és áldozattal dolgozunk azon, hogy e templom minden szépségét megóvjuk és megőrizzük. Féltő gondossággal tártuk fel Pest legrégibb templomának, a belvárosi főplébánia templomnak Mátyás király korából származó nemes gótikus emlékeit. Ezeket az értékeket méltó formában akarjuk utódainknak átadni. Természetesen nagy anyagi áldozatot is jelent számunkra ez a feladat, melyet csak több évre felosztva tudunk előteremteni. A legközelebbi program szerint a legszembeötlőbb hiányosságokat fogjuk pótolni, mely által a templom mai külső rom jellegét meg tudjuk szüntetni. A Fő utcában, az állami számszékkel szemben áll egy szép, öreg barokk kápolna. Bizony sokan észre sem veszik már, hiszen az átrendezéssel félig elsüllyedt. — Érdekes kísérlettel foglalkozunk most. Az összes illetékes faktorok meghallgatása után Friedrich műszaki főtanácsos tervei szerint hozzáfogtunk a kápolna felemeléséhez. Remélhetőleg nemsokára nevezetessége lesz a fővárosnak a „felemelt“ templom. * A főváros a vallási élet terén azonban nemcsak a kegyúri kötelezettségeinek tesz készséggel és lelkesedéssel eleget, hanem megértőén nyújt segítőke- zet a többi vallásfelekezetnek is. Rendszeres és rendkívüli évi segélyösszegekkel segíti elő a nemkatolikus hitfelekc- zeteket is, úgy hogy a főváros hívő lakossága valláskülönbség nélkül megtalálja lelkiszükségleteinek kielégítésére az „Isten házát“. Karácsony ünnepén a régi templomok épúgy, mint az újak, a díszesek és az egyszerűek mind megtelnek a hívők ezreivel. Az ég felé törő énekek és imádságok különböznek ugyan, de istenben egyesülve egy nagy könyörgéssé alakulnak: „Isten áldd meg a magyart!“ &J éEi p ű> Cl, ;sr P • ® Oi to < cl* fi;. V M < o M co M H» M Í3Ü CD < I—’• e+ N «<! I P 0 f—* I—1 < P. P o co c: «3 eh megtalálja a módot és lehetőséget arra, hogy a kitűzött célok megvalósítására a megkezdett úton továbbhaladjon és Budapest hivő népe vallási életének elmélyítése és a lelkiszükségletek kielégítése érdekében tervszerűen tovább munkálkodjon. * A kegyurasággal kapcsolatban az elmúlt évre visszatekintve jelentős eredményekről tudunk beszámolni. Nemrég, október hó folyamán adtuk át magasztos hivatásának a Haller-téri Középsőt‘‘‘renc—'roai római tetolilci;r! plébániatemplomot. A Fábián Gáspár építőművész tervei szerint épült bazilikaszerű templom újabb dísze fővárosunknak. December közepén érte el a falegyent a Kassai téren, a Petro- v á c z Gyula tervei szerint épülő her- minamezei templom építkezése. A templom környéke ma még sivár pusztaság. A most épülő templom az első valóság, mely már előre mutatja a város jövő fejlődését, de mutatja a fejlődés új útjait is, melynek tengelyében és középpontjában a templom áll, nemcsak fizikai, hanem morális értelemben is. November hó folyamán helyezte el a bíboros hercegprímás úr őfőméltósága a Szent Imre herceg útján épülő templom alapköveit. Ez a templom a már meglévő Ciszterci-rendi gimnázium és a jövőben megépülő ciszterci rendház között, Wälder Gyula műegyetemi tanár nagyvonalú elgondolásában egy egységes barokk stílű összefüggő kom- plekszumot fog alkotni. Az új építkezések mellett régi értékeink megóvására is nagy gondot kell fordítanunk. A budavári koronázó főtemplom, az egész ország büszkesége, mely minden ünnepség középpontjában áll. Idegenforgalmunk örvendetes növekedésével ma már nemcsak mi magunk, hanem az egész világ gyönyörködik koronázó templomunk és a Halász-bástya szépségeiben. Számokban ki sem lehet fejezni, hogy idegen vendégeink fényképfelvételei nyomán a világ minden táján milyen propagandát jelent nekünk, magyaroknak ez a templom. Sajnos ma írta: Szendy Károly
