Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-23 / 51-52. szám

Padozati munkák elsőrangú kivitelben szlavóniai tölgy- és bükkparkét, tábla parkét, egyszerű és díszes kivitelben aszfaltparkét és hajópadlók Pestszentlőrinci Parkétgyár és Gőzfűrész Részvénytársaság Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon; 1—212—44. | Villamos világítási-, erőátviteli-, csengőjelző-, táv­beszélő- és rádióberendezések. Elektromos háztartási tűzhelyek. THEMMOLUX kft. Budapest, Vili,, Práter-utca 6. Telefon : 1-383-38. Csak fos&zusáfya te&z ha ócska zongorát vesz. Vásároljon az ország egyetlen zongoragyárában újjáalakított, használt hangszert! Budapest, VII., Erzsébet­ként 43. (Royal Apollónál) GYÁRI ÜJ hangszerek feltűnő olcsó árban — Alkalmi vételek, részletek h a v i P 25.-től váltó nélkül. Karácsonyi problémák Irta: Müller Antal A paradoxonnak tetsző címet nem véletlenül és nem szokványosán, hanem tudatosan írtam az U j Budapest karácsonyi számában megjelenő cik­kem fölé. Kérdezi az olvasó: mi a karácsony problémája? Ezt eldöntik az egyházak tanításai! Ami meg az egyéb problémákat illeti: minek azokat ka­rácsonykor, a Béke, a Szeretet, a Meg­értés ünnepén háborgatni? A bethlehe- mi jászolhoz levett sarukkal közeled­jünk, hagyjuk ki a problémákat, ezen az ünnepnapon a gyermek Jézus imá­datában forrjunk össze mindannyian! Sajnos: a Béke, a Szeretet, a Meg­értés hiányzik a magyar karácsonyfa alól, és ami a legnagyobb baj, hiányoz­nak a szociális gondolatok, azok az ezeréves eszmék, amelyek épen a bet­lehemi jászolból indultak termékenyítő útjukra ezelőtt majd kétezer esztendő­vel. Amennyire 'sivár volt ebben pz esztendőben a magyar Advent, annyira leverő hatású a karácsonyfa alatt szo­rongó nincstelenek nagy tömege. A ka­rácsonyi probléma azt jelenti, hogy nem szabad karácsonyi problémának lennie, ne legyenek kereset nélküliek, állásta­lanok, nyomorgók, érlelődjön terebélyes fává, karácsonyfává, a szociális gon­dolkodás, ami Urunk Jézus Krisztus tanítása! A magyar Adventról írtam előbb. A karácsonyi ünnepet megelőző hetek bé­kés csendjét három öngyilkosság híre verte fel. Eldobta az életet magától egy hétgyermekes nyugalmazott fővárosi altiszt, mint utolsó levelében megírta: nyomora miatt. A Dunának ment egy tizennyolc esztendős leány, mert nem tudott állást kapni. Főbelőtte magát egy huszonkét éves érettségizett fiatalember, aki búcsúleve­lében azt írta, hogy az álláshalmozók miatt lett öngyilkos és felhívta az úgy­nevezett illetékes tényezők figyelmét arra hogy senki két karéjjal ne szelhes­sen a szűkös magyar kenyérbjől. Itt van az első probléma: az állás­halmozások, a kettős állások, a családot fent nem tartó férjes asszonyok ügye. Ez a probléma jelentékeny mértékben városházi vonatkozású. Jól tudjuk és látjuk valamennyien, hány protekciós nagyságos és méltóságos asszony fog­lal helyet a fővárosi hivatalokban, akik­nek állását nem merik felmondani, nem az ő munkájuk értéke, hanem az uruk összeköttetései miatt. .Az Uj Budapest valamikor — ha jól emlékszem két vagy három esz­tendővel ezelőtt — kimutatta, még pe­dig a statisztikai hivatal adatai alap­ján, hogy a fővárosnál alkalmazott férjes asszonyok túlnyomó nagyrésze gyermektelen, vagyis még azt sem mondhatják ezek a méltóságos iroda­hölgyek és tanítónők, hogy a saját és az uruk keresete sem elegendő a gyer­mekeik nevelésére. Mert nincs is gyer­meküli! Egy házaspár eszik két karéj kenyeret, az egyik karéj, de jó lenne egy állástalan öngyilkosjelölt számára! * Karácsonyi problémák! Legyen ez a karácsony termékenyítő hatású, indul­jon el a karácsonyfa alól a szociális gondolkodás, a rendszeresített szociális gondoskodás, amely a forradalmaktól menti meg az eljövendő magyar kará­csonyokat! Hézagpótló ujitás! Van kisüveg keserüvlz is 2—3-szori használatra 56 fillér Kérjen mindenütt kisüveg keserüvizet Steiner és Szimper Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-, templom-, szobafestők és mázolók Budapest, IX., Üliői-út 57. Telefon: 1-306 -29. vmmsmimiEsi MIRE E SOROK AZ OLVASÓ ELE KERÜLNEK: már szétszaladt az ün­neplő városháza. A karácsonyi hét első napjai a reglama szerint még nem tar­toznak az ünnepnapok közé, a valóság azonban mégis csak az, hogy ezekben a napokban már félárbócra hajtott mun­kaerővel dolgozik a fővárosnak egyéb­ként annyira szorgalmas és pedáns hi­vatalnok-hadserege. A város vezetősége ebben az eszten­dőben az őszi hónapok túldimenzionált munkateljesítménye után, néhány na­pos nyugalomra tért. Hétfőn volt bent a karácsonyi szünet előtt utoljára hi­vatalában S z e n dy polgármester, aki ről c pillanatban sem bizonyos még, külföldre utazik-e, vagy budai villája és visegrádi tuszkulánumu közölt oszt­ja-e meg az ünnepnapokat. Egy bizo­nyos csupán: a polgármester január hetedikéig nem jön vissza hivatalába, bár valószínűnek tetszik, hogy ha az új esztendő napját Budapesten tölti, fo­gadni fogja a városi pártok gratuláló küldöttségeit. Hála 11 o v s zky János és S ü- me g i Vilmos közgyűlési interpellá­cióinak, továbbá Szendy polgármester valóban nagyszerű kollégiális érzésének: a karácsonyi segély ebben az esztendő­ben a szokottnál korábban érkezett el a tisztviselői hajlékokba, hogy az apró ajándékok illúzióival aranyozza be a szürke hétköznapok egymásutánját. Ami viszont a migyobb értékű kriszkindlit: a státusrendezések során végre bekövet­kezett kinevezéseket illeti: sokaknak örömei, de bizony még több hivatal­noknak keserű csalódást hozott a ka­rácsony. Mint mindig történni szokott: több az elégedetlen, mint a megelége­dett, több a csalódás, mint az öröm. Azonban bizonyos az, hogy abszolút igazság nincs és a polgármester nem tehetett egyebet, mint hogy legjobb igyekezete szerint iparkodott az abszo­lút igazságot, — amelynek ezer és ezer különleges tényezője van — megköze­líteni. Ahogyan a jó szíve diktálta . . . * A POLGÁRMESTER JÓ SZIVÉRŐL tettünk említést az előbb. Engedtessék meg nekünk, hogy ezekben az ünnepi órákban a városháza kisebb és nagyobb jelentőségű pletykáinak összehordása helyett apró történeteket meséljünk el Szendy Károly jóságos szívéről. Az egyik történetet, amelyik arról szól, hogy a polgármester meglátta és megfigyelte a Borvendég-rekviemen a Rózsák-terén lévő templomban térdep­lő fiatalembert, magához hivatta és amikor megtudta, hogy állástalan, ko­csijába ültette, kivitte az Elektromos művekhez, állást és ruhát adott neki, — már elmondotta a Városházi Notesz. Az itt sorra kerülő két kis történet a polgármester jó szívéti kívül amellett is bizonyít, hogy mennyire m á s- k ént forog a bürokrácia óriási ke­reke, ha azt Szendy Károlynak a megér­zésben jó szive, de a kivitelben acélos energiája olajozza! # AZ EGYIK HIDEG DECEMBERI NAPON — még pedig csütörtöki napon —■ csendes volt a polgármester titkári szobája. Ke nessey Gizinek, Szendy Károly népszerű titkárnőjének, aki kü­lönben az első és eleddig egyetlen se­gédhivatali igazgatója a fővárosnak, néhány nyugodt perce volt, lévén a pol­gármester a tanácsnokok értekezletén. A polgármester távolléte kapcsán köny. nyen elintézhetők voltak azok a jelent­kezések, amelyek kivétel nélkül a ma­guk kisebb-nagyobb ügyében a polgár- mesterrel kívántak személyes összeköt­tetésbe jönni. Egyszerre csak megszólal a telefon. Gyenge, bátortalan férfihang kérdezi, hogy ki beszél a drót másik végén: — Alázattal kérem, a polgármester úr Öméltóságával, óhajtanék tisztelettel beszélni! — Kicsoda maga, jó ember, és mit akar a polgármester úrtól? — kérdezte résztvevő hangon Kenessey Gizi. — Én kérem — reszketett a hang fá­zósan és sírón a telefonon keresztül — N a. g y János vagyok, állásnélküli asz­talos. Angyalföldön lakom a Szabolcs- utcában. Azaz csak laktam, mert most pakolják ki a pár bútoromat, meg a négy gyermekemet az udvarra. Ha a polgármester úrtól nem kapok szükség- lakást, a családommal a Dunának me­hetek! Nincs egyetlen fillérem, nem tu­dom Uthagyni a családot, hogy begya­logoljak a városházára: személyesen megkérni a méltóságos polgármester urat. A szomszéd fűszeres engedte meg, hogy ingyen telefonáljak, azt mondják itt a népek, hogy a méltóságos úrnak olyan jó szíve van, hogy bizonyosan segíteni fog rajtam! — A polgármester úr ülésben van — felelte Kenessey Gizi — úgy sem tudná fogadni magát, ha bejönne. De várjon csak jó ember, azért én próbálok segí­teni magán! Várjon a telefonnál! A titkárnő bement a tanácsnoki érte­kezletbe, néhány szóval elreferálta a dol­got a polgármesternek, aki magához intette S eh ul e r Dezsőt, akkor még tanácsnokot. Kenessey kisasszony Schuler kíséretében tért vissza a tit­kári szobába, és Schuler néhány perc alatt telefonon megkérdezte Nagy János pontos címét, majd autóba ült és kiro­bogott a helyszínére. Nem ment üres kézzel Schuler Dezső! Vitt magával ebédje­gyet, néhány pengő készpénzt, utal­ványt, szükséglakásra. És intézkedett az iránt is, hogy Nagy János az állan­dóan segélyezettek listájára felkerül­jön. . .. így lett Nagy Jánosnak szükség- lakása és boldog karácsonya és így szü­letnek a legendák Angyalföldön a mi U runk ezerkilencszázharminchatödik esztendejében. * A MÁSIK TÖRTÉNET SZENDY KÁROLY NAK nemcsak a jó szívét, ha­nem a gyorsaságát és az expeditiv ere­jét is bizonyítja. Szól pedig ez a kis história a következőképen: Az egyik szürke novembervégi dél- előttön bizottsági tagok jártok a fuvar- telepen, valamiféle helyszíni szemle ügyében. Az egyik bizottsági tag meg­kérdi az igazgatót, van-e egy altisztje, aki egy táviratot vinne el a legközelebbi postahivatalba. A távirat Szendy Károly polgár- mesternek volt címezve. „Emberséges érzésére — táviratozta a bizottsági tag — és a fuvartelep mun­kásaival szemben tanúsított mindenkori jóindulatára hivatkozva kérem Méltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom