Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
Padozati munkák elsőrangú kivitelben szlavóniai tölgy- és bükkparkét, tábla parkét, egyszerű és díszes kivitelben aszfaltparkét és hajópadlók Pestszentlőrinci Parkétgyár és Gőzfűrész Részvénytársaság Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon; 1—212—44. | Villamos világítási-, erőátviteli-, csengőjelző-, távbeszélő- és rádióberendezések. Elektromos háztartási tűzhelyek. THEMMOLUX kft. Budapest, Vili,, Práter-utca 6. Telefon : 1-383-38. Csak fos&zusáfya te&z ha ócska zongorát vesz. Vásároljon az ország egyetlen zongoragyárában újjáalakított, használt hangszert! Budapest, VII., Erzsébetként 43. (Royal Apollónál) GYÁRI ÜJ hangszerek feltűnő olcsó árban — Alkalmi vételek, részletek h a v i P 25.-től váltó nélkül. Karácsonyi problémák Irta: Müller Antal A paradoxonnak tetsző címet nem véletlenül és nem szokványosán, hanem tudatosan írtam az U j Budapest karácsonyi számában megjelenő cikkem fölé. Kérdezi az olvasó: mi a karácsony problémája? Ezt eldöntik az egyházak tanításai! Ami meg az egyéb problémákat illeti: minek azokat karácsonykor, a Béke, a Szeretet, a Megértés ünnepén háborgatni? A bethlehe- mi jászolhoz levett sarukkal közeledjünk, hagyjuk ki a problémákat, ezen az ünnepnapon a gyermek Jézus imádatában forrjunk össze mindannyian! Sajnos: a Béke, a Szeretet, a Megértés hiányzik a magyar karácsonyfa alól, és ami a legnagyobb baj, hiányoznak a szociális gondolatok, azok az ezeréves eszmék, amelyek épen a betlehemi jászolból indultak termékenyítő útjukra ezelőtt majd kétezer esztendővel. Amennyire 'sivár volt ebben pz esztendőben a magyar Advent, annyira leverő hatású a karácsonyfa alatt szorongó nincstelenek nagy tömege. A karácsonyi probléma azt jelenti, hogy nem szabad karácsonyi problémának lennie, ne legyenek kereset nélküliek, állástalanok, nyomorgók, érlelődjön terebélyes fává, karácsonyfává, a szociális gondolkodás, ami Urunk Jézus Krisztus tanítása! A magyar Adventról írtam előbb. A karácsonyi ünnepet megelőző hetek békés csendjét három öngyilkosság híre verte fel. Eldobta az életet magától egy hétgyermekes nyugalmazott fővárosi altiszt, mint utolsó levelében megírta: nyomora miatt. A Dunának ment egy tizennyolc esztendős leány, mert nem tudott állást kapni. Főbelőtte magát egy huszonkét éves érettségizett fiatalember, aki búcsúlevelében azt írta, hogy az álláshalmozók miatt lett öngyilkos és felhívta az úgynevezett illetékes tényezők figyelmét arra hogy senki két karéjjal ne szelhessen a szűkös magyar kenyérbjől. Itt van az első probléma: az álláshalmozások, a kettős állások, a családot fent nem tartó férjes asszonyok ügye. Ez a probléma jelentékeny mértékben városházi vonatkozású. Jól tudjuk és látjuk valamennyien, hány protekciós nagyságos és méltóságos asszony foglal helyet a fővárosi hivatalokban, akiknek állását nem merik felmondani, nem az ő munkájuk értéke, hanem az uruk összeköttetései miatt. .Az Uj Budapest valamikor — ha jól emlékszem két vagy három esztendővel ezelőtt — kimutatta, még pedig a statisztikai hivatal adatai alapján, hogy a fővárosnál alkalmazott férjes asszonyok túlnyomó nagyrésze gyermektelen, vagyis még azt sem mondhatják ezek a méltóságos irodahölgyek és tanítónők, hogy a saját és az uruk keresete sem elegendő a gyermekeik nevelésére. Mert nincs is gyermeküli! Egy házaspár eszik két karéj kenyeret, az egyik karéj, de jó lenne egy állástalan öngyilkosjelölt számára! * Karácsonyi problémák! Legyen ez a karácsony termékenyítő hatású, induljon el a karácsonyfa alól a szociális gondolkodás, a rendszeresített szociális gondoskodás, amely a forradalmaktól menti meg az eljövendő magyar karácsonyokat! Hézagpótló ujitás! Van kisüveg keserüvlz is 2—3-szori használatra 56 fillér Kérjen mindenütt kisüveg keserüvizet Steiner és Szimper Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-, templom-, szobafestők és mázolók Budapest, IX., Üliői-út 57. Telefon: 1-306 -29. vmmsmimiEsi MIRE E SOROK AZ OLVASÓ ELE KERÜLNEK: már szétszaladt az ünneplő városháza. A karácsonyi hét első napjai a reglama szerint még nem tartoznak az ünnepnapok közé, a valóság azonban mégis csak az, hogy ezekben a napokban már félárbócra hajtott munkaerővel dolgozik a fővárosnak egyébként annyira szorgalmas és pedáns hivatalnok-hadserege. A város vezetősége ebben az esztendőben az őszi hónapok túldimenzionált munkateljesítménye után, néhány napos nyugalomra tért. Hétfőn volt bent a karácsonyi szünet előtt utoljára hivatalában S z e n dy polgármester, aki ről c pillanatban sem bizonyos még, külföldre utazik-e, vagy budai villája és visegrádi tuszkulánumu közölt osztja-e meg az ünnepnapokat. Egy bizonyos csupán: a polgármester január hetedikéig nem jön vissza hivatalába, bár valószínűnek tetszik, hogy ha az új esztendő napját Budapesten tölti, fogadni fogja a városi pártok gratuláló küldöttségeit. Hála 11 o v s zky János és S ü- me g i Vilmos közgyűlési interpellációinak, továbbá Szendy polgármester valóban nagyszerű kollégiális érzésének: a karácsonyi segély ebben az esztendőben a szokottnál korábban érkezett el a tisztviselői hajlékokba, hogy az apró ajándékok illúzióival aranyozza be a szürke hétköznapok egymásutánját. Ami viszont a migyobb értékű kriszkindlit: a státusrendezések során végre bekövetkezett kinevezéseket illeti: sokaknak örömei, de bizony még több hivatalnoknak keserű csalódást hozott a karácsony. Mint mindig történni szokott: több az elégedetlen, mint a megelégedett, több a csalódás, mint az öröm. Azonban bizonyos az, hogy abszolút igazság nincs és a polgármester nem tehetett egyebet, mint hogy legjobb igyekezete szerint iparkodott az abszolút igazságot, — amelynek ezer és ezer különleges tényezője van — megközelíteni. Ahogyan a jó szíve diktálta . . . * A POLGÁRMESTER JÓ SZIVÉRŐL tettünk említést az előbb. Engedtessék meg nekünk, hogy ezekben az ünnepi órákban a városháza kisebb és nagyobb jelentőségű pletykáinak összehordása helyett apró történeteket meséljünk el Szendy Károly jóságos szívéről. Az egyik történetet, amelyik arról szól, hogy a polgármester meglátta és megfigyelte a Borvendég-rekviemen a Rózsák-terén lévő templomban térdeplő fiatalembert, magához hivatta és amikor megtudta, hogy állástalan, kocsijába ültette, kivitte az Elektromos művekhez, állást és ruhát adott neki, — már elmondotta a Városházi Notesz. Az itt sorra kerülő két kis történet a polgármester jó szívéti kívül amellett is bizonyít, hogy mennyire m á s- k ént forog a bürokrácia óriási kereke, ha azt Szendy Károlynak a megérzésben jó szive, de a kivitelben acélos energiája olajozza! # AZ EGYIK HIDEG DECEMBERI NAPON — még pedig csütörtöki napon —■ csendes volt a polgármester titkári szobája. Ke nessey Gizinek, Szendy Károly népszerű titkárnőjének, aki különben az első és eleddig egyetlen segédhivatali igazgatója a fővárosnak, néhány nyugodt perce volt, lévén a polgármester a tanácsnokok értekezletén. A polgármester távolléte kapcsán köny. nyen elintézhetők voltak azok a jelentkezések, amelyek kivétel nélkül a maguk kisebb-nagyobb ügyében a polgár- mesterrel kívántak személyes összeköttetésbe jönni. Egyszerre csak megszólal a telefon. Gyenge, bátortalan férfihang kérdezi, hogy ki beszél a drót másik végén: — Alázattal kérem, a polgármester úr Öméltóságával, óhajtanék tisztelettel beszélni! — Kicsoda maga, jó ember, és mit akar a polgármester úrtól? — kérdezte résztvevő hangon Kenessey Gizi. — Én kérem — reszketett a hang fázósan és sírón a telefonon keresztül — N a. g y János vagyok, állásnélküli asztalos. Angyalföldön lakom a Szabolcs- utcában. Azaz csak laktam, mert most pakolják ki a pár bútoromat, meg a négy gyermekemet az udvarra. Ha a polgármester úrtól nem kapok szükség- lakást, a családommal a Dunának mehetek! Nincs egyetlen fillérem, nem tudom Uthagyni a családot, hogy begyalogoljak a városházára: személyesen megkérni a méltóságos polgármester urat. A szomszéd fűszeres engedte meg, hogy ingyen telefonáljak, azt mondják itt a népek, hogy a méltóságos úrnak olyan jó szíve van, hogy bizonyosan segíteni fog rajtam! — A polgármester úr ülésben van — felelte Kenessey Gizi — úgy sem tudná fogadni magát, ha bejönne. De várjon csak jó ember, azért én próbálok segíteni magán! Várjon a telefonnál! A titkárnő bement a tanácsnoki értekezletbe, néhány szóval elreferálta a dolgot a polgármesternek, aki magához intette S eh ul e r Dezsőt, akkor még tanácsnokot. Kenessey kisasszony Schuler kíséretében tért vissza a titkári szobába, és Schuler néhány perc alatt telefonon megkérdezte Nagy János pontos címét, majd autóba ült és kirobogott a helyszínére. Nem ment üres kézzel Schuler Dezső! Vitt magával ebédjegyet, néhány pengő készpénzt, utalványt, szükséglakásra. És intézkedett az iránt is, hogy Nagy János az állandóan segélyezettek listájára felkerüljön. . .. így lett Nagy Jánosnak szükség- lakása és boldog karácsonya és így születnek a legendák Angyalföldön a mi U runk ezerkilencszázharminchatödik esztendejében. * A MÁSIK TÖRTÉNET SZENDY KÁROLY NAK nemcsak a jó szívét, hanem a gyorsaságát és az expeditiv erejét is bizonyítja. Szól pedig ez a kis história a következőképen: Az egyik szürke novembervégi dél- előttön bizottsági tagok jártok a fuvar- telepen, valamiféle helyszíni szemle ügyében. Az egyik bizottsági tag megkérdi az igazgatót, van-e egy altisztje, aki egy táviratot vinne el a legközelebbi postahivatalba. A távirat Szendy Károly polgár- mesternek volt címezve. „Emberséges érzésére — táviratozta a bizottsági tag — és a fuvartelep munkásaival szemben tanúsított mindenkori jóindulatára hivatkozva kérem Méltó-
