Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-10-31 / 44. szám

XIV. évfolyam 44. szá

Budapest, 1936. október 31.

VÁROSPOLITIKAI

ElAHzelétl Arak:

Egész évre . ........................... 30 pengő

Fé

l évre.......................................................... 13 pengő

Egye» szám éra OO fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBV ANDOR DR

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kan* Ivor-uico O. Telefon: 1^828^23.

Post a takar ékp. csekkszámla 30.013.

Szendy, a (Mtefycvzdá&z

A szerdai közgyűlésen, amikor is a költségvetési vita a polgármester expozéjával elkezdődött, új oldaláról ismertük meg Szendy Károlyt. Tudtuk róla, hogy elsőrendű közigazgatási szakember, hallatlanul energikus kéz, világos, kemény koponya. Szerdán azonban eddig ismeretlen oldaláról mutatkozott be a törvényhatósági bizottságnak Szendy Károly. Kiderült róla, hogy a városgazdaságnak nem csak gyakorlati szakembere, de elméletileg is annyira képzett közgazdász, amilyen kevés van országunkban.

Az igazság meggyőző erejével hirdette expozéja elején a polgármester, hogy az a gazdasági rend, amely a múlt század végén és a jelen század elején fejlődött ki, ha nem is omlott végképen össze, lényeges irányváltozást szenvedett. /Vem kétséges, hogy a gazdasági káoszban a közigazgatásra hárulnak világszerte olyan feladatok, amelyek azelőtt a magángazdaság körébe tartoztak. A köz igzgatás mindenütt a világon ma már nagyobb részben gazdasági és pénzügyi problémákkal kell hogy foglalkozzék, a közigazgatásnak ez a fejlődése volt az, amely tágította a költségvetési keretet és okozta, hogy a közületi költségvetés és a magángazdaság között eddig fennállott viszony jelentősen megváltozott,

Az Uj Budapest már tíz esztendővel ezelőtt rámutatott arra, hogy a fővárosi közigazgatás hovatovább kizárólagosan a kerületekre szorítkozik, a közigzgatás háromnegyed része kereskedelmi feladat,, városrendezési prob- lémák, üzemek igazgatása, elsőrendű közszükségleti cikkek termelése és eladása. A közigazgatás feladatkörének érre a lényeges megváltozására, a maga lucidus elméjével annyira találóan mutatott rá a költségvetési vitát bevezető beszédében Szendy polgármester.

Amiképen Vili. Edward büszkén állapította meg önmagáról, hogy ö Anglia legelső ügynöke, azonkép Budapest polgármestere sem, más tulajdonképen, mint Magyarország legelső kereskedője. Budapest polgársága, akik valamennyien vevői és fogyasztói vagyunk ennek a hatalmas áruháznak. örömünket fejezzük ki azon, hogy a nagy kereskedőcég' élén olyan férfiú áll, aki a kereskedői erények minden koszorújával ékeskedhetik. Szendy, a közgazdász, ellensége minden bürokratizmusnak és az akták vándordíjának, gyors, energikus, koncepciózus, fegyelmezett és határozott. Külenleges örömünk, hogy a maga nagy lelkiismeretességével most már nemcsak hivatott gyakorlati művelője, hanem elméleti tudósa is századunk vezérlő eszméjének: a kereskedelemnek és a közgazdasággá egyre nagyobb méretekben átformálódó közigazgatásnak!

Budget-politikám alapelve: az őszinteség és a reálitás!

Szendy polgármester nagyhatású expozéja a főváros közgyűlésén

•— Az Uj Budapest tudósítójától — j

Rendkívül magas nívó, a napi póli- : tika izgató momentumaitól való teljes tartózkodás, komoly szakértelem és a ! főváros igaz szeretete jellemezte már a pénzügyi bizottságban az ez évi költségvetési vitát. A minden irányban emelkedett szellemben lezajlott pénzügyi szakbizottsági vita után került sor a tizenhét napra tervezett közgyűlési költségvetési vitára. A szerdai közgyűlésen elhangzott expozé azt bizonyítja, hogy a főváros polgármesterét a város érdekeinek állandóan szem előtt tartása, továbbá a dolgok abszolút ismerete jellemzik.

A költségvetési vita a főváros közgyűlésén

Szendy Károly

polgármester hatalmas expozéjával kezdődött. A polgármester beszéde bevezető mondataiban rávilágított a közterhek és a nemzeti jövedelem viszonyára, ami a pénzügyi politika egyik alapvető problémája. Majd a közület és a magángazdaság kölcsönhatásának fontosságát fejtegette. Ezután pedig a város szempontjából is állandóan szükséges beruházások ismertetésére tért át és föltette a kérdést, hogy miből lehetne a beruházások költségeit fedezni?

E tekintetben — mondotta a polgár- mester — az elmélet és a gyakorlat gyakran eltérnek egymástól. A beruházásokra elsősorban mindig a költség- vetésben igyekeztek fedezetet találni. Természetes ez a törekvés, mert kölcsönt nem lehet egykönnyen kapni, de a valóságban csak ritkán sikerül a beruházásokat a költségvetési rendes bevételekből fedezni. A költségyetési bevételek legtöbbször a rendes kiadások fedezésére is alig elégségesek és csak ritkán alakulnak olyan kedvezően a viszonyok, hogy beruházások céljaira feleslegesek állanak rendelkezésre.

Az elmélet általában nem Ítéli meg kedvezően a költségvetési beruházásokat! Ez a felfogás az adózók védelmét szolgálja. A költségvetés keretében végrehajtott beruházások ugyanis emelik a közterheket és aránytalanul terhelik meg az adózókat olyan beruházások költségeivel, amelyek a jövő nemzedék javára szolgálnak. Az elmélet szerint a rendes bevételekből a rendes kiadásokat kell fedezni. Ez alól csak rendkívül kedvező gazdasági viszonyok között van kivétel, amikor a rendes bevételek átmenetileg automatikusan emelkednek. Válságos gazdasági viszonyok között, amikor inkább a közterhek eny hítésére van szükség, a beruházásokat nem célszerű rendes bevételekből fedezni. Ez az oka annak, hogy újabban sehol sem lehet a költségvetésekben nagyobb beruházásokat találni, mert kiszorítják azokat a költségvetésből az egyre növekvő rendes szükségletek.

Általános figyelem közepette mutatott rá ezen értékes elméleti fejtegetés után a polgármester arra, hogy a főváros az utóbbi időben a gyakorlatban közeljutott ezekhez az elméleti megállapításokhoz. A polgármester szeretne egy nagyvonalú beruházó munka'-programot és annak végrehajtását lehetővé tevő pénzügyi koncepciót. A helyzet azonban az, hogy a mai viszonyok közepette a fővárosnak a pénzügyi világviszonylatok következtében pénzügyi koncepciót illetőleg önállósága nincsen, nem is lehet, tehát a pénzügyi lehetőségeket csak az állami, illetve a nemzeti töke és a hitelgazdálkodás révén kell megragadni és kiaknázni. A nagyobb vonalú reális munkaprogramot a főváros költségvetése ma alig bírná el: tehát a köteles és jól bevált óvatos gazdálkodás a nagyobb tempójú beruházásokat illetően meggondolásra késztet. A polgármester azonban a kellő alkalmakat nem hagyta kiaknázatlanul: az elmúlt egy és fél év alatt harminc millió pengőt vettünk kölcsön az OTI és MABI pénzalapjaiból, ezekből a kölcsönökből igen jelentős és fontos közmunkák elvégzése vált lehetővé. A polgármester azután így folytatta, beszédét:

— A városoknak ezenfelül még külön problémájuk van: az a dó megosztás és a terhek és feladatkörök megosztása az állam és a város között, ez is olyan kérdés, amit nemcsak nálunk, hanem másutt sem sikerült eddig helyesen megoldani. A helyzet csaknem mindenütt az, hogy a városok nem tudnak szükségleteik fedezéséhez kellő adóbevételhez jutni, mert az állam a maga részére köti le a közjövedelem nagyobbik részét, amikor pedig újabb feladatok jelentkeznek, a terheket igyekszik áttolni a városokra. A hiba ott van, hogy még nem a 1 a- kult ki az az adórendszer, amely az adójövedelem megoszlását az állam és a község között a közigazgatási terhek megoszlásának megfelelően és helvesen rendezte volna. E tekintetűi

C a>

a,pr íü • n érj

® 04 to

r/r

< o

W Cű

M

M

v

PU HCD t_j < <

H. px

P

N o

PT co

* e :

P c:

• <

c+

SOs

$■

ben Olaszországban, majd legújabban a Német-birodalomban és Ausztriában történtek kísérletek és alig lehet kétséges, hogy ennek a rendezésnek rrü- nálunk is be kell következnie, mert á városok pénzügyi helyzetét másként rendezni alig lehetséges.

— Hogy miként oszlik meg az adő- jövedelem min álunk az állam és a főváros között, azt méltóztatnak tudni a költségvetési előterjesztésemből. 193Ü- ban még az volt a helyzet, hogy minden befizetett száz pengő adóból 58.71 pengő volt az államé, 41.29 P pedig a fővárosé. Öt év múltán a száz pengő adóból most már 68.34 P az államé, mig a fővárosnak csak 31.66 P jut. A főváros lakóssága most is csaknem ugyanannyi adót fizet, mint a jó kon- junkturáju 1930. esztendőben, a főváros adójövedelme mégis jóval kevesebb az időközben életbelépett újabb adórendelkezések következtében.

— A törvényhatósági bizottság közgyűlésében is már ismételten megállapítottuk, hogy a főváros háztartási bajainak az a legfőbb oka, hogy az, adő- jövedelem megoszlása a fővárosra ilyen hátrányosan megváltozott. Azért úgy vélem, hogy az orvoslás módját is ezen a téren kell keresnünk.

A polgármester, miután részletesen ismertette a költségvetés főbb tételeit, expozéját a kővetkező szavakkal fejezte be:

— Ezekben voltam bátor a költség- vetésről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről beszámolni. Az elmondottakkal jeleztem az irányt, melyet az adott viszonyok között pénzügyi és gazdasági téren követni lehet. A budget-politika alapelve: az őszinteség és a realitás. Én ehez tartottam magamat. Őszintén, kendőzés nélkül tártam fel a valódi helyzetet és reálisan mérlegeltem a jövöt, mindig igyekezve az optimumot nyújtani annak, ami a jelenlegi helyzetben lehetséges.

' — Ez a helyzet persze nincsen nehézség nélkül. Nem szabad elfelejteni, hogy a háború után a változott viszonyok folytán nekünk egy e g é.- szen új élet mesgyéjét kell kitaposnunk és ez természetesen nem könnyű feladat, s a megoldások sem sikerülnek mindig az első kísérletre. A történelmi, gazdasági és szociális erők játékában nagy változás állott be. Még nem alakult ki az>új világ és nekünk ilyen körülmények között kell megtalálni a viszonyoknak legmegfelelőbb,