Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-17 / 42. szám
mmmáPMr 1986 október 17. E«awiH* Arról, hogy kivel töltik be Liber örökét, még folynak a tárgyalások. Bizonyosnak látszik, hogy a gyász jeléül egyideig késni fog a Fansz új elnökének megválasztása. Az elnökválasztó rendkívüli közgyűlésre karácsony előtt nem fog sor kerülni. A szövetség elnökválasztó közgyűlésén fog indívány elhangzani abban az irányban, hogy Liber Endréről, a főváros nagy alpolgármesteréről, a fővárosi tisztviselőtársadalom vezéréről utcát nevezzenek el Budapesten. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének vezetősége fel fogja kérni a polgármestert, hogy ebben az irányban járjon el a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége a legutóbbi napokban együttes ülést tartott a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségével és a Nyugdíjas Közalkalmazottak Országos Szövetségével. Ezen az együttes ülésen elhatározta a három közalkalmazotti egyesülés, hogy közös akciót indítanak a közalkalmazotti fizetések felemelésére. A három szövetség közös memorandumot fog kidolgozni, amelyben az összes illetékes tényezők figyelmét fel fogják hívni arra, hogy a tisztviselő-társadalomnak a mai szörnyűséges állapota tovább fent nem tartható. Ennek a memorandumnak szerkesztésében a fővárosi szövetség emberei is részt vesznek és azt a fővárosi törvényhatósági bizottság valamennyi tagjához el fogják juttatni. A memorandum pontos számadatokkal fogja bizonyítani a drágaság emelkedését a múlt esztendő júliusa, a legutóbbi fizetéscsökkentés óta. A tisztviselő társadalom, ha nem is kéri a négy alkalommal csökkentett fizetés teljes visszaállítását, arra az álláspontra helyezkedik, ha egyebet nem, a legutóbbi fizetés-csökkentést vegye revizió alá az állam és a főváros, mert a tisztviselő-társadalom eladósodása egyre aggasztóbb méreteket kezd ölteni. Mivel hajlandó előmozdítani a főváros a hotel-épitkezéseket ? Visszautasítják a blöff-ajánlatokat, amelyek tőke nélkül akarnak opciókat kicsikarni a fővárostól — Az Uj Budapest tudósítójától — A közigazgatási bizottság hétfői ülésén elhangzott felszólalásra közölte a polgármester, hogy a Széchenyi-fürdő vei kapcsolatos szállodának megépítésére még senki sem jelentkezett, de ha ilyen irányú ajánlatot benyújtanak, akkor azt megfelelő módon tárgyalni fogják. A polgármester nézete szerint azonban a Városligetben nem kellene új épületeket emelni, hanem ellenkezőleg a régi és oda nem való épületeket is le kellene bontani. Közgazdasági és idegenforgalmi szakkörökben egyre több szó esik azokról a tervezgetésekröl, amelyek a főváros anyagi és erkölcsi hozzájárulásával kívánják Budapest szállodáinak számát szaporítani. Ezekről a tervezgetésekröl és a fővárosnak ebben a nagy fontosságú ügyben elfoglalt álláspontjáról illetékes helyen a következőket mondották az U j Budapest munkatársának: — Meggyőződése a főváros illetékes tényezőinek, hogy komoly töke-érdekeit- ség Budapesten jelenleg nem foglalkozik s z á 11 o d a - é p í t é s i gondolatokkal. Mert azokat a jelentkezőket, akik különféle hangzatos címeken akarják a főváros segítségét igénybevenni, komoly vállalkozó tökének tekinteni nem lehet. — Miről van szó tulajdonképen ? Akadnak fantaszták, akik azt hiszik, hogy ha eljönnek a városházára és ingyen telket, ingyen gyógyvizet, ingyen közmüveket, adóelengedést vagy éppen tőkét kémek a fővárostól hangzatos elnevezésű fürdő-hoteljeikre, akkor a főváros rögtön kiad egy kötelező okiratot a kezéből, amelyben közli, hogy ha ez vagy az az úr csakugyan hotelt épít, akkor ezt meg azt fogja kapni a fővárostól. Ezeltnél a luft-üzlete k- n é 1 nincs egyébről szó, mint arról, hogy ha a főváros csakugyan ldadna egy ilyen opciós okmányt, akkor azzal elkezdenek házalni, és az opciót megfelelő módon értékesíteni próbálják. — Hogy ezeknek a zaklatás-jellegű ajánlatoknak — amelyek a legtöbb esetben nem nélkülözik az előkelő protektorokat sem — elejét vegye a főváros, szóba került annak precíz meghatározása, miféle kedvezményekkel hajlandó a főváros a szálloda-építkezéseket a nagy idegenforgalmi érdekek figyelembevételével támogatni, ha csakugyan jelentkezik komoly tőke. — Megállapíthatjuk, hogy semmi körülmények között nem lehet szó sem ingyen telekről, sem ingyen gyógyviz- röl, sem ingyen elektromos-áramról, sem a szálloda-adó elengedéséről, sem a főváros pénzbeli támogatásáról. Szó lehet azonban arról, hogy komoly tőke jelentkezése esetén — és ez főleg a Tabánra vonatkozik — olcsón elad, bérbead, vagy örök bérletbe ad a főváros megfelelő telket, és hajlandónak nyilatkozik a közmüveidnek az épületig való kialakítására. Ennél messzebbmenő kedvezményt az adófizető polgárok pénzéből természetszerűen nem adhat! Ezen elhatározását különben a főváros megfelelő formában az összes érdekeltségek tudomására fogja hozni. Csak Sasazuság-a iesa ha ócska zongorát vesz. Vásároljon az ország egyetlen zongoragyárában újjáalakított, használt hangszert! Budapest, VII., Erzsébet' körút 43. (Royal Apollónál) GYÁRI (JJ hangszerek feltűnő olcsó árban — Alkalmi vételek, részletek h a v i P 25.-től váltó nélkül. Október hó 20-án és 24-én fél 3 órakor iipfőverseny Kősxénbánya 's Téglagyár Társulat Pesten (DU4SCHE) Budapest, VKlotUdl-utca 3.: releíon:l-255-54 l-255-S5ésl-255-56 i h városház/mmi MÉLYSÉGES MEGINDULTSÁGGAL és benső részvéttel kísérte utolsó útjára a halott miniszterelnököt S i p ő c z főpolgármester. Furcsa kontrasztja az eseményeknek, hogy épen ez a hosszú és fárasztó temetési szertartás volt az, amely bizonyoságot tett a főpolgármester teljes felgyógyulásáról és virágzó egészségéről. Akik a szertartás alatt a főpolgármestert figyelték, megállapíthatták, hogy immáron semmi baja sincsen Sipőcz Jenőnek, teljesen és tökéletesen felgyógyult. * GÖMBÖS Gyula temetésével kapcsolatban elmondunk egy kis epizódot: az utolsó találkozást, amely Gömbös Gyula és Sipőcz Jenő között három hónappal ezelőtt volt. Noha betegszabadságon volt akkor úgy a nyiniszterelnök, mint a főpolgármester, mégis alkalmat keresett és talált Sipőcz Jenő, hogy egyik délelőtt, amikor a miniszterelnök tétényi kúriájából feljött Pestre, felkeresse őt hivatalos helyiségében. A találkozás a szokott szívélyes keretek között, a két férfiú között régóta fennálló vonzalom és barátság jegyében folyt le. A miniszterelnök melegen érdeklődött a főpolgármester egészségi állapota iránt, viszont a jő polgármester a miniszterelnök hogyléte iránt intézett meleghangú kérdést. — Én azt hiszem, kedves Jenő —mondotta Gömbös Gyula, — hogy neked nincs egyéb bajod, mint az, hogy nagyon fáradt vagy, nagyon kimerültél a sok munkában. Egész héten át dolgozol és még a vasárnap sem a tied. Akkor is tele vagy hivatalos reprezentációval és egyéb fárasztó hivatali elfoglaltsággal. Ezen csak egy módon lehet segíteni: a hét végére kapcsold ki magadat minden hivatalos elfoglaltságbólPihenjél, csak pihenjél, lehetőleg távol a fővárostól! Ez az én orvosságom számodra kedves barátom! — Bár — tette hozzá szavaihoz Gömbös Gyula, miközben mosolygós arca elkomorult — én vizet prédikálok és bort iszom! Nekem magamnak kellene először ezeket a tanácsokat megfogadnom, nem pedig neked ajánlanom! De én nem tudok magamnak pihenőt csinálni, mint ahogy Te sem tudsz! Ezzel a beszélgetéssel végződött Gömbös Gyula és Sipőcz Jenő utolsó találkozása. * OLYAN VOLT AZ ELMÚLÁSA, mint az élete: csendes, nyugalmas, fájdalom nélküli. Hétfőn este még egészségesen beszélgetett el családtagjaival, kedden reggel kihűlt testére találtak rá az ágyban hozzátartozói. Álmában örökre elszenderült. így élt és így halt meg hetvenesztendős korában özv. Geschader Edéné, Kovácsházy Vilmos tanácsnok édesanyja. A fiúi szeretetnek ritka szép kapcsolatai fűzték az ötvenesztendős agglegényt édesanyjához. Együtt laktak a Városmajor-utca egyik csendes házában, a tanácsnoknak ezer elfoglaltsága mellett is mindig volt ideje, hogy hetenként egy-két estét édesanyjával töltsön. A temetés csütörtökön délután folyt le a farkasréti temető halottasházából, a római katolikus any aszentegyház szertartásai szerint. Kovácsházy tanácsnokot édesanyja elhunyta alkalmából számosán keresték fel részvétnyilatkozatukkal. * BEDNÁRZ JÁNOS NYUG. POSTAFELÜGYELŐT, Bednárz Róbert pápai prelátus testvérbátyját, aki Szentendre közéletében visz vezető szerepet, magyar királyi kormányfőtanácsossá nevezték ki. * AMINT AZ MÁR TÖRTÉNNI SZOKOTT, a pénzügyi bizottság költség- vetési vitájában még táblás ház hallgatta végig kedden délelőtt az expozét, zsúfolt volt a tanácsterem szerdán is, amikor általános tetszés közepette Csilléry András és Müller Antal szóltak hozzá kéreszénypárti oldalról a főváros jövő esztendei költség- előirányzatához. De bizony szerdán délben egy órakor már alig három bizottsági tag volt kíváncsi a soron következő szónokokra. Maga Szendy polgár- mester imponáló energiával volt jelen mindvégig a költségvetési üléseken. A budget-vita bizony meglehetősen száraz, és a nem szakemberek számára túlságosan élvezetesnek nem mondható. Mindennek dacára néha azonban egy- egy mosolygós jelenet is előfordul, amikor azután felszabadulnak a kedélyek, és enyhe niosoly, vagy hömpölygő nevetés ömlik végig a zordon tanácstermen. így történt szerdán délelőtt is, amikor a szociálisták költségvetési vezérszónoka: Révész Mihály azt követelte, hogy a polgármester álljon élére az összes magyar városoknak és együtt kérjenek a kormánytól nagyobb segítséget, természetesen pénzbelit, a városok számára. Szendy polgármester belevágott Révész előadásába: — Megtörtént! Révész azonban tovább fejtegette, hogy mennyire célirányos volna egy ilyen állásfoglalás, mire Szendy polgármester most már élénkebben, újra közbeszólt: — Megtörtént! Révész Mihály azonban nem hagyta zavartatni magát és a következőképen folytatta általános nevetés közepette felszólalását: — Ha meg is történt a polgár- mester úr kijelentése szerint az eljárás a városok összesége részéről, én mégis írásban beterjesztem indítványomat, amely szerint a törvényhatósági bizottság utasítsa a polgármestert, hogy a magyar városok összesége nevében is járjon el a kormányzatnál a városok sürgős megsegítése érdekében! . .. * MINDENKI ELLENSÉGNEK TEKINTETTE, amikor a városházára jött és mindenki őszinte szívvel gyászolja elhunytál — ez a váratlanul elhúnyt P a p a n e k Ernő nyugalmazott számszéki igazgató rövid városházi karrierjének története. Papanek abban az at-
