Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-03 / 40. szám
2 zuBmumsF 1936 október S, ***** Ki kell zárni a közmunkákból az egységár-szédelgőket! & Müller Antal válasza Szendy polgármesternek a költségvetési jelentésben tett megállapításaira frank 30—30 százalékos, a hollandi forint 20 százalékos értékcsökkenését, az ostendei egyezmény csak a kamatban évente másfélmillió pengőt, fog megtakarítani a fővárosnak. Az 1911-es. francia frankra szóló kölcsönnél a kamatmegtakarítás évente háromszázezer- pengőre rúg. A főváros függő-kölcsö- neit illetően az a helyzet, hogy a svájci illetőleg a francia frankra szóló címleteknél évente 150—200.000 pengőre rúg a megtakarítás. — Végeredményben tehát az a helyzet, hogy évente kamatban mintegy kétmillió pengőt takarít meg a, főváros. Most nézzük, hogy mennyi a megtakarítás tőkében! Az ostendei egyezményben foglalt kölcsönöknél — számításba véve, hogy pengőértékben ez a köl- csön-tőke mintegy 170.000.000 pengőre rúg: a leértékelés folytán mintegy 34-j-35.000.000 pengővel csökken effektive a főváros adóssága. Az 1911-es kölcsönnél a megtakarítás mintegy 6 millió pengő, a legutóbbi esztendők külföldi értékre szóló függőkölcsöneinél pedig mintegy 4 millió pengő, vagyis a főváros 44—45 millió pengővel kevesebb adósságot tüntethet fel mérlegében a devalváció révén — ismételjük természetesen. csak akkor, ha Magyar Nemzeti Bank a külföldi parlamentek által elfogadott leértékelést a szóbanforgó valuták budapesti jegyzésében is kifejezésre juttatja. ‘Arra a kérdésünkre, hogy mi az oka a fővárosi kölcsönkötvények körül egyre nagyobb hullámokat verő tőzsdei spekulációs mozgalmaknak — illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — Ami a spekulációs mozgalmakat illeti, ezeknek a mozgalmaknak véleményünk szerint a konverzióról elterjedt hírekben van a magyarázatuk. Hangsúlyozottan jelentjük ki, hogy semmiféle konverzióról semmilyen formában nincsen szó! városházi mmz AZ EMLÉKEZÉS ENYHÍTI A FÁJDALMAT és letörölni segíti a hulló könnyeket. A nagy temetés után emlékezzünk Liber Endrére, aki oly tragikus váratlansággal költözött a városházi íróasztal mellől a Kerepesi-úti temetőbe. ■. . 1931. márciusát írjuk. Nyugalomba megy a két alpolgármester: B u- z áth János és Bérezel Jenő. Furcsa játéka a sorsnak, hogy mindketten éleiben vannak, sőt Istennek hála, egészségnek is örvendenek. Utódaik azonban az alpolgármesteri székben: Liber Endre és Borvendég Ferenc immáron mindketten itthagytak bennünket. Az elköltözött Liber Endre halála alkalmából ideiktatjuk azt a nyilatkozatot, amely az U j Budapest 1931. március 7-i számában jelent meg: az akkor alpolgármesterré választott L i- b er Endre első nyilatkozatát. Ebből az alkalomból nem programot kértünk Liber Endrétől, hiszen a közgyűlés színe előtt ő azt mondotta, hogy neki nem lehet külön program- j a, mert ő a polgármester programjának megvalósítója, a közgyűlés és a polgármester akaratának végreha jíója. Amikor tehát a választást-kövelő órában felkerestük Liber Endrét, nem a jövőről kérdeztük meg őt, hanem a d- d i gi életéről, a múltról, a hoszszú és keserves küzdelemről. * VALÓSÁGOS REGÉNY EZ AZ ELET. Már diákkorában maga keresi a kenyerét az árva gyerek. Már fiatal kora megismerteti a legelemibb élet— Az Uj Budapest tudósítójától — A polgármester költségvetési jelentése részletesen válaszol Müller Antalnak, a keresztény iparosság vezérének, a múlt esztendei költségvetési vitában tett indítványaira. Válaszában kijelenti a polgármester, hogy hitelezéses alapon kiadott munkák nagyon ritkán és csak olyankor fordultak a múltban elő, amikor a szükséges fedezetről más, alkalmas módon nem lehetett gondoskodni. A kartoték-rendszer általánossá tételének ügyét megvizsgálta a polgármester és megállapította, hogy ez a rendszer csak bizonyos munkálatokkal kapcsolatban'volna kiterjeszthető. A kisipari szövetkezetek ajánlataira a Közszállítási Szabályzat adta határokon belül kellő figyelmet kíván fordítani a polgármester. A kiíró tisztviselők felelőssége tekintetében — amit szintén szó- vátett Müller Antal — mindenkor az ügy körülményeit kell mérlegelni, nevezetesen, hogy az esetleges költségvetési túllépés oka kellő gondossággal előrelátható volt-e vagy sem, illetőleg, hogy az érdekelt tisztviselő megfelelő módon számításba vette-e a munka végrehajtásánál felmerülhető nehézségeket. Szendy polgármester fenti megállapításairól Müller Antal országgyűlési képviselő, a Keresztény Községi Párt elnökségének tagja a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Hálás köszönettel nyugtázom a polgármester úr kijelentéseit . Nem kétséges, hogy a polgármesterben megvan úgy a megfelelő erő, mint a legteljesebb jóindulat, hogy az iparosságnak, főleg a kisiparosságnak minden vonatkozásban jogos panaszait orvosolja. Meg kell azonban a polgármester úr válaszával szemben állapítanom, hogy változatlanul a legnagyobb mértékben aggasztó jelenségek vannak a városházi közmunka-fronton, amelyeket sürgősen orvosolni kell! Ezeket a jelenségeket állandóan ostorozom abban a műszaki szakbizottságban, amelynek tagja vagyok, de fel fogom őket sorolni a költségvetési vitában a pénzügyi bizottság és a közgyűlés nyilvánossága előtt is. — A polgármester úr válaszában említett detail-kérdések túlnyomó részben általános megállapítások, amelyek a gyakorlatban nem mindig teljesednek, ami természetes is, mert hiszen a kisebb ügyek nem kerülnek a polgármester elé. Újból rá kell mutatnom az irreálitás alapján készített versenytárgyalási ajánlatokra, az ebből folyó árrombolásokra, amelyeknek a főváros is segédkezet ad. amikor túlnyomó nagyrészben, a bár legolcsóbb, de irreális ajánlattevőknek juttatja a közmunkák legnagyobb részét. Abban az irányban is változatlanul súlyosak a kifogásaink, hogy a főváros által elfogadott és kivitelezésre kerülő ajánlatok egységárai, nemkülönben a főváros által hivatalosan megállapított — 1903 őszén kerültem a katonai és illetőségi ügyosztályba, itt ért az első kitüntetés, amikor rámbízták a honossági ügyek intézését. Három évig dolgoztam itt, közben fogalmazó-gyakornokká választottak. Majd átkerültem az elnöki ügyosztályba. Később Rózsavölgyi helyettes polgármester titkárnak vett maga mellé, B ár czy István polgármesternek is első titkára voltam. Azután sorra kipróbáltam az ősz- szes ügyosztályokat. Voltam én mindenütt! — Még a Fővárosi Közlöny szerkesztőségében is dolgoztam, sőt közgyűlési gyorsíró is voltam. A tanácsülések állandó jegyzőjévé is megtettek, 1911-ben pedig tanács jegyzővé választottak. Mint tanácsjegyző kerültem a IX. ügyosztályba, ahol B ár czy István polgármester a tanácsnok helyettesévé nevezett, ki. Ebben az ügykörömben ért a román megszállás — 1916-ban. A polgármester a menekültek ügyeinek intézésével bízott meg. Ezt az ügykört kezdetben, mint a menekültek irodájának vezetője, később pedig mint a kormány által kirendelt menekültügyi kormánybiztos láttam el. A kommunizmus bukása után ezt a hatáskört rám ruházta az új kormány is. Rendkívüli feladat hárult rám, mert a vagónlakók sorsáról is nekem kellett intézkednem. — Közben még 1918-ban, főjegyzővé választottak. Ebben a minőségben ért az 1920. évi tisztújítás. Erősen reméltem, hogy tanácsnokká fognak megválasztani, de még csak nem is jelöltek. Kormány- biztosi teendőim ellátására szorítkoztam ebben az időben, majd az akkori vezetőnek a megbetegedése következtében egységárak között csak a legritkább esetben van meg az összhang. — Örök rejtély előttem, — folytatta nyilatkozatát Müller Antal, — bog) amit legutóbb a Budafoki-úti főgyűjtő- csatorna megépítésére meghirdetett versenytárgyalásnál láttam — komoly cégek ajánlataiban ezer százalékos differenciák mutatkozhatnak az egységárak között. Kinek a bőrére spekulálnak az urak? És miért nem ügyelnek az illetékes tényezők arra, hogy mi rejlik e nagy eltérések mögött? A leghelyesebbnek tartanám, ha a tipikus egységár-szédelgőket a polgármester úr kizárná a fővárosi versenytárgyalásokról, mert ebben a vonatkozásban az állapotok immáron tűrhetetlenek! — Rá kell mutatnom az Uj Budapest hasábjain a polgármester úr költség- vetési jelentésének azon részére is, amely egyes vonatkozásban a házilagos javító-munkák szükségességét hangoz- tatja egyes üzemeknél. Vegyék tudomásul az érdekelt üzemigazgató urak: nem tesszük meg nekik azt a szívességet. hogy segítsünk a házi javító-üzemek visszacsempészésében. Elég nehéz volt eltörölni őket! Úgy erre az ügyre, valamint a közszállítási és közmunka-front többi problémájára részletesen ki fogok térni költségvetési beszédemben! LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, XI., Szűrei-utca 5-7 Telefon i 1-392-98. Pospischill Oswald Budapest, Vili., Baross-utca 69. sz. Tel. 1-430-71. Telep: Vili., Téncsis-utn 4/a. Szabadalmazott f-AMOSI cserépkálylia gyártásai | Vállalja épületek berendezését a legjobb poltár | 3 agyagból készüli saját gyártmányú cserépkály- 8 y fiáival. Átalakításokat és javításokat a 1 gpon- 1 § topábban készít. 30 éves cég. g ismét a IX. ügyosztály vezetésének élére állottam. 1924-ben választottak meg tanácsnokká, most pedig alpolgármesterré. — Borvendég Ferenc is régi barátaim közé tartozik. Abban a körülményben, hogy Borvendég Ferenccel együtt jutottam hozzá a díszes alpolgármesteri pozícióhoz, szintén az Isten kezét látom. Legény korunkban tíz esztendőn át laktunk együtt és városházi működésünkben mindenkor együtt küzdöttünk, együtt drukkoltunk, — kezdve a fogalmazói állástól, egészen a legutóbbi napokig — az alpolgármesteri állás elnyeréséig. Ez a barátság ma is változatlanul és sziklaszilárd a n áll közöttünk. (A szerkesztő megjegyzése: A két jóbarát sírja immáron egymás mellett domborul a temetőben . . .) * ILOSVAY LAJOSBAN a magyar tudomány nagy halottjában Viola Rezső dr. székesfővárosi műszaki főtanácsos apósát gyászolja. A temetésen részvétük megnyilvánulásaképen számosán jelentek meg a székesfőváros műszaki főtisztviselői is. *■ HELYREIGAZÍTJUK A MULTHE- Tl Városházi Notesz azon sajtóhibáját, mintha vitéz V é c s e y Kálmán dr. tanácsi főjegyző harminc éves szolgálati jubileumát ünnepelte volna. Nem a harmincadikat, hanem csak a huszonötödiket! Annál inkább örömmel regisztráljuk a mindössze negyedszázados jubileumot, mert kétségtelennek tartjuk, hogy Vécsey Kálmán harminc éves ....................... fenntar tás gondjaival. Nem protezsálta senki soka, a szorgalma az ambíciója, \ a becsületessége volt csak a proiektora. , Lib e r Endrének az U j Bud a- . pestben öt esztendővel ezelőtt meg- . jelent drámai erejű vallomásából közöl- i jük a következő részleteket: ( — Apámat hároméves, anyámat hatéves koromban vesztettem el. Első elemista voltam., amikor felvettek a József- fiúárvaházba, ahol a legjobb gyerme- kék közé tartoztam. Kitűnő előmenetelt tanúsítottam, és épen ezért az árvaház igazgatójának akaratából a piarista főgimnáziumba iratkoztam be, ahol azután érettségit is tettem. Már az első osztályban összehozott a sors S i p ő c z Jenővel, Budapest polgármesterével, akivel mind a nyolc osztályt együtt jártuk végig a piarista gimnáziumban. Azok a lelkes tanítások, amiket itt kaptunk, mélyen bevésődtek lelkűnkbe. — Az érettségi után Brassóba mentem, ahol bátyám a vármegyénél szolgált. Mint díj nők kezdtem, dolgozni a megyénél, de csak három hónapig maradtam ott. Kosztot és kvártélyt a nővéremtől kaptam, a három hónap alatt összegyűjtött díjnoki napidíjakkal utaztam fel Pestre, hogy megkezdjem egyetemi tanulmányaimat. Budapesten ügyvédi irodába állottam be — Írnoknak. Majd 189Gban megjelentem Budapest akkori polgármesterénél, Kammer- m ay e r Károlynál, aki nagy jóindulattal fogadott és nyolcadik napra már kézhez is kaptam a fővároshoz való kinevezésemet — egy forint ötven krajcár napidíjjal. Hét éven át szolgáltam az akkor együvé tartozó V—VI—VII. kerületben, mint díj nők.
