Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-13 / 24. szám

4 mmm WLBIWAPEST 1936 június 13. A Keresztény Tanügyi Bizottság hatalmas évvégi seregszemléje Bednárz Róbertét ünnepelte a Keresztény Tanügyi Bizottság Felkay Ferenc: Egy magas papi méltóság gondjai közepette, mint kiváló pedagógus gyűjti maga köré Bednárz a keresztény és nemzeti alapon álló pedagógusokat legyen mondva — közös munkánk iránt, másodszor, hogy ő maga is en­nek a bizottság tagjának vallja ma­gát s így legmélyebb szeretettel és tisz­telettel köszönthetjük őt sorainkban. Jóleső érzéssel tölt el, hogy bizottsá­gunk, amely a pártpolitikán túl csak eszményi célok elérésével és megvaló­sításával foglalkozik, éppen e munkás­ságával vall hatja magáénak Felkay Ferencet. Büszkén hangoztathatjuk, hogy mi soha, senkit nem hívtunk kö­rünkbe: aki közénk valónak érezte ma­gát, aki ugyanazért a nemzetfenntartó keresztény és nemzeti eszméért lelkese­dett, mint mi, azt szívesen láttuk és szívesen látjuk ezentúl is. Ami pedig szerény munkásságom illeti, büszke va­gyok, hogy hosszú közéleti pályámon soha senkinek sem nehezítettem meg amúgy is terhes munkáját, hanem igyekeztem azt minden erőmmel előse­gíteni. Köszönöm mégegyszer mindnyá­juknak e meleg figyelmet, amelyet sze­mélyem iránt tanúsítottak s ígérem, hogy a jó Isten segítségével továbbra is a tanügyi tisztikar jogos és méltá­nyos érdekeiért fogok harcolni. Lelkes éljenzés és taps fogadta Bed­nárz Róbert szavait, aki ezután vendé­gül látta a Bizottság megjelent tagjait. Az évzáró vacsora — Az Uj Budapest tudósítójától — A ragaszkodásnak és hálának kap­tuk megható képét vasárnap délelőtt, amikor a Keresztény Tanügyi Bizottság a tanügyi élet kiváló reprezentánsai­val az élén, amelyben minden iskola­típus képviselve volt, népes küldött­séggel kereste fel szeretett elnökét, Bednárz Róbert prelátust, hogy névün­nepe alkalmából fejezze ki jókívánsá­gait és részesítse meleg ünneplésben. Az ünnepeltet Felkay Ferenc tan­ügyi tanácsnok köszöntötte: — Ma, amikor névünnepedet ünnepel- peljük — mondotta Felkay — a szeretet és megbecsülés hozta azokat ide, akiket vérségi kapcsolat nem köt hozzád, de mé­gis annak a családnak tagjainak vallják magukat, melynek bölcs vezetője és feje Te vagy. Ez a mai nap pedig annál ben­sőségesebb. mert azok, akik itt mások nevében is megjelentek, ugyanezért az ideálért küzdenek, ugyanazok a célok hevítik és töltik be lelkűket, mint a Tiedet, így tehát az eszményi összetar- tozandóság formál jogot, hogy tiszta szivükből köszöntsenek Téged. Én te­hát örömmel tolmácsolom nemcsak a magam, hanem az egész Keresztény Tanügyi Bizottság nevében is érzésein­ket. de egyúttal hálánkat is, azért a fá­radhatatlan, áldozatkész munkásságo­dért, amelynek kifejtésével mindenütt megbecsülést szereztél. — Én, akinek szerencsém volt köz­életi pályámon Veled megismerkedni, köszöntőm benned azt a puritán, egye­nes jellemű, nemesen gondolkodó köz­életi férfiút, aki mindig és minden kö­rülmények között az igazságos ügynek szószólója, a tisztviselők munkája elé akadályokat nem gördítő, hanem azok­nak megértő támogatója voltál. De öröm részemről, hogy mint ennek a bi­zottságnak a tagja is köszönthetlek, amely bizottságnak áldásos tevékeny­sége mindenki előtt ismert. Úgy érzem: egy rettenes kataklizma és belső fel­fordulás után az isteni gondviselésnek köszönhetjük, hogy elnöki székedben éppen Terád emelhetjük tekintetünket, aki egy magas papi méltóság gondjai­nak közepette és mint kiváló pedagó­gus is gyűjtőd magad köré a keresz­tény és nemzeti gondolat alapján álló pedagógusokat. A jó Isten áldása kí­sérje továbbra is működésedet és adja, hogy számtalan ilyen bensőséges név­nap elérésével legyél továbbra is en­nek a nagy és szerető családodnak ve­zetője. Zúgó tapsvihar és hatalmas éljenzés fejezte be Felkay Ferenc beszédét, hogy utána Bednárz Róbert prelátus köszönje meg a meleg ünneplést. — Kitüntetve érzem magam — mon­dotta, — hogy éppen a közoktatásügyi ügyosztály bölcs vezetője köszöntött en­gem a mai nap alkalmából e díszes küldöttség élén. A kitüntetés kettős örömet okozott nekem; először, hogy maga az ügyosztály vezetője van teljes elismeréssel —- mindnyájunk örömére Méltó befejezése és egyúttal hatal­mas seregszemléje is volt a gazdag programú tanévnek a Keresztény Tan­ügyi Bizottság több mint ötszáz teríté­kes vacsorája, amelyet szerdán este, a Marcibánya-téri Polgári Lövészegyesü­let gyönyörű dísztermében rendezett Wolff Károly pártvezér, Bednárz Róbert prelátus, elnök és Felkay Fe­renc tanügyi tanácsnok tiszteletére. Bednárz Róbert bevezetőjében Wolff Károly nevében is üdvözölte •a megjelent vendégeket, aki, ha más irányú elfoglaltsága miatt nem is jelen­hetett meg, de érzésben és gondolatban itt van közöttünk — mondbtta, — és értékeli ennek a tábornak hatalmas munkásságát s így más alkalommal örömmel vesz részt a tanügyi tisztikar összejövetelén. De üdvözölte a főváros kiváló pedagógusait is, akik ma ide el­jöttek tanúságot tenni a keresztény és nemzeti eszme mellett. Amikor egy-két hét múlva bezárulnak az iskola kapui, jól megérdemelt pihenőre térnek azok, akik a legnehezebb munkát végzik s akik nem a mának, hanem a jövőnek dolgoznak s így lelkűkből ala­kul ki a jövő. Az pedig rendkí­vül fontos, hogy milyen legyen ez a jövő, leik legyenek a nevelői a magyar nemzetnek a sorsdöntő órákban. Azo­kon a nyomokon fog-e haladni a jövő nemzedék, amit mi évszázados örökség­képen a keresztény és nemzeti gondolat jegyében ismét rájuk hagyunk? — Ezek a gondolatok vezéreltek, — folytatta Bednárz —, amikor a ke­resztény és nemzeti gondolat jelzőjének felvételével megszerveztem ezt a tá­bort és hoztam ide azokat, akik ennek a gondolatnak jegyében akarnak élni. Megnyugtató mind a főváros, mind az ország szempontjából, hogy ilyen tábor alakult a párt ke­belén belül és tagjai erős nemzeti alapon állva, egészséges ifjúságot ne­velnek a hazának s biztosítják annak virágzását és megmaradását további ezer esztendőre. — De meghajtja a tanügyi tisztikar az elismerés zászlóját szeretett tanács­noka, Felkay Ferenc előtt is (ha­talmas éljenzés és taps), aki egész esz­tendőben példát mutat a munkára és aki minden egyes alkalommal megmu­tatta, hogy ugyanazokat az eszméket szolgálja, ugyanazoknak az eszméknek fanatikusa, amelyet mi akarunk dia­dalra juttatni. Hatalmas munkája köze­pette is időt szakít, hogy összejövete­leinken megjelenjen, sőt külföldi utakra is elkísérve, hatalmas előadásaival hoz­zon dicsőséget a főváros részére. Példa erre Bécs és Stockholm. Kérem öt, hogy továbbra is azzal a szeretettel legyen velünk és közöttünk, amilyen szeretet- ben eddig is részesültünk és ragaszko­dásunk kifejezésével legyen segítsé­günkre a keresztény és nemzeti gondo­lat továbbfejlesztésében. (Hatalmas taps.) De ilyenkor visszapillantást kell vetnünk évi munkásságunkra is, és ha ezt megtettük, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy összejöveteleinkkel erősítettük a kereszt ény é s nemzeti gondolatot. De a bi­zottság munkásságának másik célja a szociális érdekek megvédése, sőt javí­tása is volt. Aki a jövő zálogát, az if­júság lelkét vezeti, az minden gondo­lattól mentes és nyugodt legyen, azt ne zavai'ja semmi nemzetnevelői mun­kásságában. Épen ezért, amikor a fő­város új korszak előtt áll, a jövő esz­tendő munkájának egy része, — ha az anyagi helyzet megengedi —- az lesz, hogy a főváros pedagógusainak javára visszahozza mindazt, amit a szanálással elveszített. Búcsúképen emelem poha­ram a tanácsnok úr kedves nejének az egészségére is, aki személyével ma meg­tisztelt bennünket, kívánom, hogy a jó Isten áldása kísérje továbbra is közös munkánkat. Szűnni nem akaró taps és éljenzés közben fejezte be Bednárz Róbert, beszédét, hogy utána Felkay Ferenc tanácsnok köszönje meg a szívélyes üd­vözlést és a szeretetet, amely ma itt feléje árad. — Sohasem kerestem az ünnepelte­tést, — mondotta —, de kerestem az alkalmat, hogy hivatalomon kívül is megtaláljam a személyi érintkezést és a gondolatok kicserélésével megismer­jem a lelki habitusokat. A mai összejövetelt is üyennek tekintem és éppen ezért őszinte tiszteletemet akarom kifejezni, amelyet kartársaim iránt érzek. Amikor a polgármester úr ennek az ügyosztálynak az élére állí­tott s így elsősorban személyi ügyekkel foglalkozom, elhatároztam, hogy megismerem azokat, akik velem együtt dolgoznak. A Keresztény Tanügyi Bizottság a párt­nak értékes szervezete, amely iparkodik megvalósítani azokat a gondolatokat, amelyeket célul maga elé tűzött. Meg­győződésem, hogy hasznos célok nélkül elsorvad a társadalom. Hasznos célokul azonban nem elégségesek a gazdasági tényezők, hanem azokhoz szellemi té­nyezők is kellenek, hogy járuljanak. Éppen ezért és belső meggyőződésem következtében is szegődtem a kereszténypárt szerény harcosává, mert olyan célok és ide­álok megvalósításán fáradozik, amely ideálok már gyermekkorom óta vérem­mé váltak. — A konstruktív erők mindig nagy erőt jelentenek a társadalomnak. Épen ezért van szükség erre a tanügyi bizott­ságra, mert komoly tényező nemcsak a politikai, hanem a társadalmi életben is. Szerencsés volt a tan­ügyi bizottság, amikor erre a fontos po­zícióra éppen Bednárz Róbert ö- méltóságát állította, aki mint politikus, közéleti férfiú és mint érző szívű pe­dagógus is nagy súlyt jelent és szemé­lyén keresztül ért el a Bizottság teljes elismerésre méltó komoly eredményt. Ha ez a szellem továbbra is úrrá marad és érdekeit össze tudja egyeztetni to­vábbra is a köz érdekével, el is fogja érni a maga célját. Erre a munkásságra emelem poharamat. Hatalmas éljenzés és taps köszönte meg- Felkay Ferenc tanácsnok be­szédét, majd N o v á k András felső ke- resk. isk. tanár köszöntötte a fiatalság­nevében Bednárz Róbertét s tett ígéretet, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket a fiatalság itt magába szí­vott, akarja felhasználni a jövő nemze­dék lelkének kialakítására, mert meg­győződése, hogy C3ak a keresztény és nemzeti gondolatban gyökerező maga­sabb erkölcsi értékkel bíró polgárság­fogja tudni teljesíteni a reá váró nehéz feladatokat. Zúgó tapsvihar jutalmazta a felszó­laló értékes beszédét, hogy végül U r- bányi C. József igazgató, ügyvezető elnök hatalmas beszédével adjon számot a bizottság ez évi munkásságáról. Ami­kor köszönetét mond a megjelenteknek, egyúttal köszönti a közoktatási ügyosz­tály számos tagját is, akik ma a bi­zottságot megjelenésükkel megtisztel­ték. Mi nem köteleztünk senkit — mon­dotta —, hogy közénk álljon, mégis büszkén jelenhetjük ki, hogy 1480 ta­gunk van, aki értékeli a bizottság kultúrális és szociális célkitűzéseit. Hiába idézgetjük, hogy az ember az embernek farkasává lett, ne féljen sen­ki, mert az igazságos ügynek igazságos embere van a tanácsnok úr személyé­ben. Tartsuk meg továbbra is célkitű­zéseinket és akkor hihetjük, hogy lesz feltámadás. Hatalmas éljenzés volt a köszönet a gyönyörű beszédért és utána még so­káig voltak együtt a megjelentek. n/mi/nou OK Minden méretben azonnal raMárról P£TZ TESTVÉREK. Gépgyár és vasöntőile rí. Budapest, VI., Vilmos csásxár ut 61. — Telelőn: 182 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom