Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-30 / 22-23. szám
XIV. évfolyam 22—23. szám Budapest, 1936. május 30. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizet«*! Arak: E0«*z «vre . .............................................. 30 pengő Fé l «vre.......................................................... 13 pengő Egye* «iám ára ŐO Ull«r Ifi—Hl Ilii II hm Ilim I ■■^nrr — ------■ l. o FELELŐS SZERKESZTŐ : BY ANDOR DR I Szerkesztőség én kiadóhivatal: Budapest, IV.« Kast Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Poslalakarékp. csekkszámla 30.013. Közélelmezési politikánk alapvető hibái és végzetes baklövései Irta: SZŐKE GYULA dr. H&z*na te&zédíU&z Férfiasságával imponáló, őszinteségével megkapó, keresetlen egyszerűségével mély hatást keltő volt Kozma belügyminiszter csütörtök-esti beszéde a képviselőházban n főváros szanálásáról. Tapsot érdemel a belügyminiszternek az a kijelentése is, hogy a szanálási törvényért őt nem terheli felelősség, de felelősség terheli annak végrehajtásáért. A belügyminiszter teljes mértékben vállalja ezt a felelősséget, mert ha nem látta volna a szanálás szükségességét, nem vállalkozott volna annak végrehajtására sem. Tagadhatatlanul vannak azonban a belügyminiszter beszédében bizonyos tárgyi tévedések, amelyek kétségtelenül az egyoldalú információ szüleményei. Az sem kétséges, hogy Kozma Miklós, aki nem az önkormányzat szellemében élt és él, aféle apró nüanszok — amelyek azonban a főváros szempontjából mérhetetlenül fontosak — megállapítására nem is vállalkozhatik, hogy például a HÉV-probléma a főváros szempontjából egyebet is jelent, mint hogy harminchat fillérről harminc fillérre fog lecsökkenni a főváros politikai határain belül a kombinált menetjegy ára. Kozma Miklós, a józan katonaember, a maga egyenes gondolkodás- módjával és egyenes kardjával gor- diusi csomót látott a fővárosi szanálás problémájában, amelyet egy — valljuk be: jól irányzott — kardvágással sikeresen meg is oldott. A szanálási törvény végrehajtása kapcsán a belügyminiszter a sok rossz lehetőség Közül a maga jószándékú igyekezetével a legkisebb rosszat választotta. A belügyminiszter aláírásaival a szanálási probléma be is fejeződött és az önkormányzat újra megkezdheti a maga normális életét. Az önkormányzat első kérdése a belügyminiszterhez az lesz, hogy a szanálási törvényekért való felelősséget ki viseli és a felelősség konzekvenciáit ki vonja le. Ez, habár utólagosan is, fontos és érdekes! Ennek a problémának a szeme közé kell néznünk és az önkormányzat a szeme közé is fog nézni. Mindazt ugyanis, amit a szanálási rendeletek tartalmaznak, az önkormányzat is meg tudta volna a saját inicia- tivájából valósítani. Nem volt szükség a szanálási törvényre, még kevésbé azokra a jelszaiakra, hogy a szanáló hatóság az önkormányzattal együtt akar szanálni. A szanálási törvény végrehajtása bizonyította be napnál fényesebben, hogy a szanálási törvényre ezen a világon semmi, de semmi szükség nem volt. A nagykorúságát visszanyert főváros ősi jogaiba gyökerezett méltósággal utasítja vissza a jövőt illetően rrunden olyan gyámkodásnak még « lehetőségét is, amely hasonlít az immáron jobblétre szenderült diktátorig rikus jellegű szanálási törvényhez. Minden nagyvárosnak sok gondot okoz a lakosság gyomra. Az újabb gyakorlati nemzetgazdák ellene vannak annak, hogy az ország népét egyetlen vízfejű nagyvárosba tömörítsék. Mi mégis Nagy-Budapestről álmodunk, amely az egész környéket magába olvasztja és ebben a lázálomban már meg is építettük a mai város szélén a nagyvásárcsarnokot és a Ferencvárosi helyi kikötőt, ugyanakkor megszüntettük a Duna-parti piacot és a központi vásárcsarnok elosztó piaci jellegét. Az elméleti közgazdászoknak, mint mindig, úgy most is igazuk volt papiroson, de akik a földön járunk és főleg a mai viszonyok között ez ellen gyakorlati okokból szót emeltünk, az élettel igazoljuk, hogy ténylegesen nekünk van igazunk. A székesfőváros élelmezési kérdése állandóan felszínen mozgó, nehezen megoldható probléma. Most a polgár- mester nyilatkozott, hogy az élelmiszer- drágaság csökkent. Indokolja ezt egyes korai zöldségfélék árainak tényleges esésével. Mások támogatják ezt a véleményt az. olasz-abesszin háború befejezésével, amiből azt jósolják, hogy minden élelmiszer most már olcsóbb lesz. Ha azt nézzük, hogy a búza ára kint a termelőnél lényegesen csökkent, talán hajlandók is vagyunk elhinni, hogy közeledik az általános jólét. Ha azt látjuk, hogy a primőrök ára akárhány helyen 50%-kal is esett, még talán el is hisszük, hogy már itt is van. Bizonyára ezt gondolják a szanálok is, amikor a főváros pénzügyének a rendezésére a legkönnyebb utat választják: csökkentik a közalkalmazottak járandóságát és emelik az üzemi szolgáltatások díját. Bizonyára azt hiszik, hogy a közalkalmazottak most már a kevesebb jövedelemből is jobban megélnek és az olcsóságban úszó lakosság köny- nyebben fizeti a magasabb díjakat is. Ezzel a tévedéssel szemben nem nehéz prófétának lenni. Számtalanszor hangoztattuk; és a Keresztény Községi Párt a törvényhatósági bizottság közgyűlésén is nyilvánosan figyelmeztette az illetékeseket, hogy a város vezetését, a közügyek intézését, a gazdasági élet irányítását nem lehet és nem szabad az élettől elzártan az íróasztal mellől Intézni. Nem szabad elméleteket felállítani, szólamokat hangoztatni, programokat épkeni, hanem ismerni kell a gyakorlati életet és meg kell látni azokat a jelenségeket, amelyek a lakosság megélhetésének standard-ját mutatják és meg kell érteni az okokat, amelyek ezt irányítják. A közélelmezés fokát a tavaszi újdonságok ára sem nem irányítja, sem nem mutatja. Ez nem népélelmezés! A búzának a termelőnél történő áresése a főváros élelmezésére, amint látjuk, semmi hatással nincs. Ez egyszerűen kiviteli kérdés, vagy tőzsdei spekuláció. Tagadhatatlan, hogy a nemzetközi viszonyok változása, vagy az egyes államok belső élete hatással van az árak alakulására és ez a hatás bizonyos mértékben tovább hullámzik az egyes országokon túl is. Az is tény, hogy a kereslet és kínálat mennyisége feltétlenül túlnő hatásában az egyes országok keretein. Azonban az is közgazdasági szabály, hogy az árak alakulása nemcsak ezektől, vagy egyes egyéb tényezőktől függ, hanem a legkülönbözőbb helyi, országos és nemzetközi viszonyok és körülmények szabályozzák az egyes területek megélhetési lehetőségét. És ha csak a nemzetközi hatásokat kiváltó okokat nézzük, vagy pedig ha csak egyes cikkeknek hirtelen történő értékváltozását teltintjük, soha sem fogjuk az igazságot megközelíteni és meglátni a drágaság okait és megismerni az azok megszüntetését előidéző teendőket. A fennálló nemzetközi szerződések alapján nem vették át a szerződő államok a kötelezett mennyiségű búzát. A gabona ára talán ezért is esett a termelőnél', a fővárosban azonban a liszt és a kenyér ára egy fillérrel sem csökkent. A friss főzelékeket viszont kivitték külföldre, áruk a fővárosban mégis le- szállott. Semmivel sem szállítottunk több szarvasmarhát külföldre, mint korábban szállítottunk, a budapesti marhahúsfogyasztás is tekintélyesi mennyiséggel kisebb, a takarmányárak is leszállottak, mégis a hús ára emelkedett. Sokkal kevesebb a sertéshús és zsirkivitel, a belső fogyasztás sem nőtt meg, a sertéshús ára azonban tekintélyesen fölment. Ha ennek a helyzetnek az okát keressük és tárgyilagosan nézzük a történteket, amelyek erre az alakulásra, a főváros élelmezésének a mai helyzetére befolyással' vannak, igazolva van mindaz a felszólalás és sürgetés, amely a főváros piacainak a megszervezése, a vásár- pénztár rendezése, a kereskedelmi szerződések helyes megkötése és helyes lebonyolítása érdekében részünkről elhangzott. Igazolva van a Keresztény Községi Párt helyes meglátása: a magyar őstermelés fogyasztó piaca elsősorban a székesfőváros, tehát úgy kell megszervezni a kereskedelmet, hogy a főváros közélelmezését megfelelően ellássák, a termelői és fogyasztói árakat összhangba hozzák, az áralakításoknál a fogyasztók fizetőképességét vegyék figyelembe. A helyesen kialakult fővárosi fogyasztás és fővárosi élelmiszer- árak biztosítják a vidék őstermelő társadalmának a megélhetését még akkor is, ha a legjobban megkötött kereskedelmi szerződés kevésbbé jó, vagy sikertelen lebonyolítása következtében a külföldre egyáltalán nem, vagy csak kevésbbé számíthatunk. Sokan ezt kereskedelemellenes álláspontnak mondják, mások ebben az irányított gazdálkodás egy faját látják, ismét mások valami elérhetetlen vágynak, keresztülvi- heteden elgondolásnak tekintik. Nem! Ez a helyesen meglátott élet helyes gyakorlati keresztülvitele! Nem az a szükséges, hogy csináljunk nagy intézményeket, és azokhoz formáljuk át élelmezési politikánkat, hanem a fennálló szükségletek kielégítéséről gondoskodjunk. A vásárpénztár megszüntetése helyett nemcsak új vásári intézményre van szükség, de ennek az intézménynek befolyással kell lennie a kiviteli kereskedelemre és összeköttetést kell tartania az egész ország állattenyésztésével és hizlalásával is. Ezzel lehet az állatárakat a termelőnél, a húsárakat a fővárosi fogyasztónál és a kiviteli árakat a nemzetközi szerződéseknél' a mindenkori lehetőséggel összhangba tartani. Nem a régi Zöldségüzem eltörlésére volt szükség, sem a város szélén a Dunától távol, elhagyott helyen nagyvásárcsarnok építésére, hanem vissza kell állítani a Duna partján, a városban, a mezőgazdasági termelvények piacát és a meglévő központi vásárcsarnokot fejleszteni, a közraktárak bevonásával, hogy megközelíthető helyen, sok idő- veszteség nélkül, a felesleges utazási kiadások mellőzésével a főváros lakossága hozzájuthasson az élelmiszerekhez és azok a kiépített forgalmi eszközökkel a városban eloszthatók is légy» Amit nem szanálíak!
