Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-02 / 18. szám
4 TU BUDAPEST 1936 május 2. Tör ölt világ Pest - Budán Irta: USER ENDRE — Ötödik, (befejező) közlemény — A törököknek az építkezésekre vonatkozó ez az akadékoskodása az egész országban lassanként elhanyagolt állapotokat teremtett; a jómódú városokat nem egyszer rommá változtatta. A XVI. és a XVII.-században itt járt külföldi utazók érdekesen írják le azt a pusztulást, amelyet a törökök csak építkezési malmaikkal okoztak hazánkban. Mélyen sértette a keresztényeket az is, hogy a török jogosítva érezte magát arra, hogy a keresztényeket, különösen az asszonyokat és gyermekeket elrabolja és őket mint rabszolgákat értékesítse; az aszonyokat hárembe vitte, a gyermekeket pedig Konstantinápolyba küldte, ahol janicsárokat neveltek belőlük. 1686-ban is még mintegy 100 magyar és 20 német rabszolga volt Budán. Szolgálóikat is előszeretettel választották a törökök a dolgosabb magyar leányok és asszonyok közül. Buda város közigazgatását a tisztviselők egész sora látta el. A város élén állt a városfelügyelö és ennek helyettese, volt azután külön adófelügyelö, vámfelügyelö, iparfelügyelö, épületek felügyelője; a közbiztonságra a rendőrfőnök ügyelt. A város pénzügyeit a kincstári defterdár vezetése alatt számadási tisztviselők végezték el, míg a budai vezir körül a főkáplán (mufti), a főtitkár, az udvarmester és a fölovász mester teljesítettek szolgálatot. Az igazságszolgáltatás élén, mint a törvényszék elnöke, a főbíró állott, a törvényszék tagjai voltak: a főbíró helyettese és 9 bíró. A török uralom kezdetén külön bírájuk volt a keresztényeknek, és ugyancsak külön bíróságuk volt a zsidóknak is, de a törökök és a zsidók között felmerült perek a török bíróság elé tartoztak. Pesten lakott a budai kormányzósági kerület föszámvevöje, akinek nagyszámú adószedő állt rendelkezésére. Az igazságszolgáltatást Pesten a budai főbírónak erre a célra kirendelt helyettese látta el. Károlyi Árpád feljegyzései sze-i rint Buda város lakossága közvetlenül a vár visszafoglalása előtt 24 ezer lélek lehetett. A lakosság nagyrésze török volt, akik részint a helyőrséghez tartoztak, de voltak közöttük kereskedők is, sok tímár, szattyános, fegyverkovács, aranyműves, üstkészítő, rézműves és cukrász. Buda mohamedán lakossága inkább délszláv volt, főleg boszniai bos- nyák, akik a török mellett a horvát nyelvet is beszélték, de voltak a pasák és a török főtisztek között is sokan, akik magyarul is tudtak és állandóan magyarul leveleztek. A török uralom idejében sok zsidó lakott Budán, akik szabadon gyakorolták vallásukat és foglalkozásukat. Sok zsidó család Törökországból jött Budára, de az akkoriban Spanyolországból kiüldözött zsidók is ide költöztek, később pedig Németországból és az osztrák tar. tományokból sokan telepedtek le itt úgy, hogy a török uralom idejében Budán két zsidó hitközség is megalakult. Anyanyelvűk inkább német volt, de beszéltek zsidóul, törökül, sőt valószínűleg magyarul is. A kereskedelem nagyrészt a zsidók kezében volt. Sok kiváltságuk is volt, így például az adót a saját kebelükből választott bizottság rótta ki és hajtotta be, a katonai beszállásolás alól pedig fel voltak mentve. Budavár visszavétele alkalmával a török hadseregben zsidók is voltak, a janicsárok és a szpáhik soraiban. Buda magyar és német lakossága nem szívesen hódolt meg a törökök uralmának, inkább a meg nem hódolt területekre menekült, de azért voltak Budán magyarok is, akik szőlő és földműveléssel foglalkoztak. Különösen szőlőművelésük volt igen eredményes, hiszen Budán ebben az lidőben körübelül négyezer szölöskert volt. Voltak azután gyümölcsös kertek is, amelyekben sárga barack, őszibarack, cseresznye, meggy és egyéb gyümölcs termett. Eléggé kiterjedt volt a földművelés is, különösen búza termelésével foglalkoztak, amellett volt marha- és baromfi tenyésztésük. A hús ára mesésen olcsó volt. Laktak még Budán rácok, akik inkább kereskedők voltak, de sokan közülük szőlő és földműveléssel foglalkoztak. Találkozunk örményekkel is, akik részben kereskedők, részben pedig mesteremberek. A törökök idejében sok görög és olasz átutazó is megfordult Budán, akik üzleti ügyeiket lebonyolítva hazatértek. Ebben az időszakban Budán és Pesten futottak össze az ország minden része felöl a fő közlekedési vonalak és a forgalom lebonyolításában elsőrangú szerepe volt akkor is a Dunának. Ez is egyik magyarázata annak, hogy Buda élénk kereskedő város volt. A kisebb nagyobb üzleteken kívül voltak nagyobb árucsamokok, bazárok és a város valóságos kereskedelmi centrummá fejlődött ki. A megélhetési viszonyok elég kedvezőek, az élelmiszerek hihetetlenül olcsók voltak, így pl. a marhahús fontja 4 fillér; olcsón lehetett kapni halat is, egy pint bor ára pedig 2 garas volt. Buda város kereskedelmi életének az élénkségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Budavár visszafoglalása után a győzök olyan gazdag és értékes zsákmányra tettek szert, aminél gazdagabbat képzelni is alig lehetett. Drágakövek, gyöngyök, ékszerek, rendkívül sok arany, ezüst és egyéb dísztárgyak kerültek különösen a zsidó városrészből az ostromlók és a zsákmányolok kezére. Pest lakossága kb. 3.000—3.500 lehetett, jórészük a helyőrséghez tartozó törökök, de voltak mohamedán kereskedők és iparosok, zsidók és keresztények is. A keresztények többnyire földműveléssel foglalkoztak, külön templomuk is volt. A pesti keresztények szőlői szintén a budai halmokon és a mai Kelenföld körül lehettek. Budát a törökök iparkodtak kultúrá- lis centrummá is kifejleszteni. Az iskolák nagy száma azt igazolja, hogy a közműveltségre is súlyt helyeztek. Budán a felsövárosban 7 főiskola és 6 elemi iskola, a nagy külvárosban 5 főiskola és 6 elemi iskola, a debbagkháne nevű külvárosban pedig 4 elemi iskola volt. A főiskola természetesen inkább a mai középiskolának felelt meg. A keresztények helyzete azonban nagyon nyomorúságos lehetett. Templomaikat egy kivételével elvették a törökök és — amint az egyik utazó leírta — iskolájukba mindössze öt gyermek járt. Pesten a mohamedán lakosságnak két főiskolája és 3 elemi iskolája volt, de azokat is nagyon kevés tanuló látogatta. A törökök a város szegényeiről sem feledkeztek meg, a dsámik körül népkonyhákat építettek, ahol a helyőrség mellett a szegény emberek is ingyen levest és kenyeret kaptak. A népkonyhák raktárában állandóan sok rizst, lisztet, és vajat tartottak, minden pénteken este a város szegényei és az idegenek ingyen kaptak levest, cipót és egy gyertyát. Pesten is volt egy népkonyha, főként a helyőrség tagjai részére. Bármennyire jómódúak voltak is a budai polgárok és bármennyire is gondoskodtak mindennemű igényük kielégítéséről, mégis sok szenvedés és nélkülözés volt a sorsuk, hiszen a várost a keresztények gyakran ostromolták. Ilyenkor az élelmiszerek bevitelét a körülzáró seregek megakadályozták és nem egyszer éhínség ütött ki a lakosság között. Ostrom idejében természetesen mindennek az ára felemelkedett, így pl. az 1684-i ostrom alkalmával egy font hús ára 2 tallérra ment fel, egy pint bor pedig egy fél rajnai forintba került. Az ostromokkal együtt járt az is, hogy az épületek jórésze megrongálódott és a lakóknak sokszor a pincékbe kellett menekülniük, hogy az életüket megmentsék. Emellett sok gondot okoztak a budai lakosságnak a magyar katonák, akik elég gyakran zavarták meg őket nyugalmukban, mert egészen a város közelébe jöttek és amit csak lehetett, elvittek magukkal. Sok áldozatot követelt Budán is, Pesten is az akkori idők szörnyűségesen pusztító betegsége, a pestis, aminek nagymérvű terjedését az akkori idők közállapotai és főleg a közegészségügyi viszonyok eléggé indokolják. Szomorú visszaemlékezni azokra az időkre, amikor a félhold rabságában sínylődött Buda és Pest keresztény magyar lakossága, mégis, amint a két város felszabadult a török hódoltság alól azonnal megindult a munka: újjá teremteni mind azt, ami a török uralom alatt és a felszabadítás idején teljesen elpusztult. Ha az akkori sanyarú idők nem is voltak alkalmasak arra, hogy a teljes elpusztulás után a semmiből új nagy városok létesüljenek, a magyar életerő és a magyar élniakarás itt is csodálatos eredményeket hozott létre. És most, B u da-v ár felszabadításának 250-ik évfordulója alkalmával, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg azt, hogy a rombadöntött két város helyén milliós nagy világváros áll, amelynek lakossága ma is hittel, bizakodással és reménységgel telve dolgozik egy szebb, egy boldogabb magyar jövőért. Vége, Kényelmessé teszi otthonit a jó ülőbútor. Székek, rekamiek, fotelok kárpitozva minden stylben. Kombinált és irodaberendezések nagy választékban. Magyar Bőrszékiparnál Budapest V., Mérleg-u. 4. Telefon : 81—0—5fi. — Javítást vállalunk poci szellSzőjjkwbLUC berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 62-2-06. Steiner és Szimper Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-,templom-, szobafestők és mázolók Budapest, IX., Üllői-út 57. Telefon: 30—6—29. Központi fűtések,egészségügyi berendezések DOBRflV KÁLMÁN oki mér nők Budapest, V., Katona József ucca 41. (Újpesti rakpart sarok.) Telefon 21-0-19 Proczeller Bálint lcövexő mesíer Budapest, X., Korponal-u. 11. Telefon: 48-1-3Í. Faredőnyjavitást zsaluzta és vászonroletta készítését, karbantartását és javítását szakszerűen, jótállással legolcsóbban vállalja T. Kovács László, VI. Szinyei Merse-u. 34. Telefon: 183—25. I Kőssénbánya 's Téglagyár Társulat Pesten (DRÄSCHE) m 80S Budapest, V., SClotild-uica 3. Telelőn : 25-5-54 25-5-85 és 25-5-56 Molnár Kálmán oki. gépész és közgazdasági mérnök, épitési vállalkozó. Telefon: 89-7^13. Budapest, IV., Irányi-u. 21. Legolcsóbban vehet teniszháló-, sátorponyva-, pokróc- hátizsák-, szobatorna- készletet és horgászati cikkeket Hauschild Albertnál Budapest, VII., Károly körút 15. T.: 41-5 0 Szállít hivatalok részéie iratkötöhevedert’ por- és padlótörlóruhát. Alapit.: 1838-ban Május hó 7-én és 14-én délután fél 3 órakor CALDERONI ÉS TÁRSA látszerészek Budapest, V., Vörösmarty tér 1. Telefon 81—1—48. Qzemüvegek, orresiptetök, lorgnettek, színházi látcsövek. a legjobb kivitelben. Ha lló-készülékek 1-ényUépészeti cikkek.
