Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-04 / 1. szám

2 wr&umPFSF 1936 január 4. Hogyan volna egyszerűsíthető az adóügyi közigazgatás? Irfa: HONFFY LAJOS ják, én megmondom, nem más, mint közlése egy még erélyesebb eljárásnak. •*— Azt mondják, hogy tyúkszemeken járok, nos továbbra is taposni fogom őket és innen üzenem azoknak, akik a köz­munkák javarészét nem a mi faj­tánkhoz tartozóknak juttatják, hogy vigyázzanak, mert ezt tovább tűrni nem fogjuk. Én nem vagyok hajlandó azt vallani, hogy minden galíciai született szak­értő, ellenkezőleg az a meggyőződésem, hogy a magyar fajta különb amannál. Ha valakit én ajánlok, előbb meggyő­ződöm értelméről, karakteréről, és so­hasem teszek olyat, hogy inkonzekvens lennék. — Azzal nem törődöm, ha az ellen­felek rágalmaznak, nekem csak az fáj. ha keresztény testvéreim agyát ostoba frázisokkal homályosítják el. Védeke­zésre nincs szükségem, független va­gyok le és felfele. Fajtámat, a nemzet sorsát soha el nem hagyom, és haj­landó vagyok érte tüskét termő küz­delmeket is megvívni. Az én utam, a mi utunk, a magyar kenyér útja és bol­dogulni fogunk, mert a keresztény kis­emberek százezreinek szeméről lehul­lott már a hályog és saját kárán jött rá arra, hogy őket üres frázisok mes- gyéjén vezetik a jövő felé. Pedig ne­künk jövőnk van és ezt a jövőt ki fog­juk vívni, az én harci készségem nem csökkent, a krisztusi lelkiismeret jegyé­ben minden felelősséget vállalok és hiszem, hogy mindnyájunk üdvéért, mindnyájunk jövendőjéért fogok dol­gozni én is, hűséges, kitartó munka­társaim is. Óriási lelkesedéssel fogadta a párt Wolff Károly hatalmas beszédét, amelynek végeztével a megjelentek egyenkint járultak elébe, hogy szemé­lyesen is kifejezzék jó kívánságaikat az új esztendő alkalmából. imossmimmi A SÁTOROS ÜNNEPEK JÓLESŐ, BÉKÉS hangulatában telt el a város­háza karácsonya és újesztendeje. A hi­vatali szobákban észrevehetően megrit­kult a tisztviselők száma, aminek oka az, hogy amiképen a költségvetési hi­teleket a törvényhatósági bizottság kü­lön engedélye nélkül nem lehet át­vinni egyik esztendőről a másikra, azonképen szigorú rendelkezés szól ar­ról, hogy a tisztviselői szabadságokat sem lehet össze gyűjtögetni, a törvényes szabadság csak arra az esztendőre érvé­nyes, amely esztendőben az jár. így történt azután, hogy azok, akik valamilyen ok folytán a nyári hónapok­ban nem vették ki a hivatali ranglétra szerint megszabott nagyságú szabad­ságidőt, most pótolták azt. Maga a pol­gármester járt elől a jó példával, ami­kor az elmaradt nyári szabadságidőt két rövid hetecskével pótolni igyeke­zett. JJgyan — legyünk őszinték — ez az elröppenő tíz ■ egynéhány nap túl­nyomó nagyrészben csak arra volt jó, hogy a polgármester szabadságideje alatt a látogatóktól és felektől nem há- borítottan még többet dolgozzon, mint egyébkor. Igazándiban mostani évvégi, illető­leg éveleji szabadságideje alatt csak akkor pihent a polgármester, amikor távol volt Budapesttől. Néhány napot az ősi pannonhalmi apátságban töltött a podeszta, L ib e r alpolgármester társaságában. utána kinézett Vise- gráidra. a nagy hó nem terhelte-e meg túlságosan a villa födelét, néhány na­pot meg egyebütt töltött el vidéken. Ez A most lezárult esztendőben mintha kissé elcsendesedett volna a pár évvel ezelőtt oly lelkes lánggal fellobogó mozgalom: a racionalizálás. Feltételezhető ugyan, hogy minden igazgatási ág külön összeköttetés nél­kül is állandóan mindent elkövet annak érdekében, hogy ügyvitele minél cél­szerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb és pontosabb, tehát minél racionálisabb legyen, viszont az egyes igazgatási ág hiába hozza be a legcélszerűbb mun­káltatás! módszereket, hiába szabályoz­za a leggazdaságosabban a munka-folya­matokat, hiába törekszik az anyag, idő és energia minél okszerűbb kihasz- lására, ha mindezzel párhuzamosan nem történik meg a különböző, időköz­ben talán feleslegessé vált hivatalok le­építése. Mert az a szegény jogkereső polgár csak azt látja, hogy a legracionálisabb módszerrel elkészített és a legracioná­lisabb módszerrel kézbesített irattal is bizony gyakran igen sok különféle hi­vatalhoz kell elfáradnia. A fővárosban az adóügyi köz- igazgatást ma igen sok fórum in­tézi: 1. a székesfővárosi kerületi adó­számviteli osztályok és központi adó­hivatal, 2. a kerületi adófelügyelöségek, 3. a székesfővárosi m. kir. pénzügy­igazgatóság, 4. a m. kir. pénzügymi­nisztérium. Jogorvoslati hatóságok: 1. a kerületi adófelügyelöség, 2. a pénz­ügyigazgatóság, 3. az adófelszólamlási bizottság, 4. a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága, 5. a pénzügyminisz­térium, 6. a KOzlg'azgatási bíróság. ' A pénzügyi fórumoknak ez a kompli­kált láncolata megmagyarázható a vi­déken, ahol a térbeli távolság' bizonyos hivatalok közbeiktatását tette szüksé­gessé, felesleges azonban a székesfővá­rosban, ahol ez a körülmény az ügyme­netet kuszáltabbá teszi, a hatóságok­nak (az egymással való levelezés foly­tán) és a feleknek munkatöbbletet és időpazarlást okoz. A közigazgatási recionalizálás prob­lémájával szakszerűen foglalkozó teo­retikusok megállapították, hogy a ra­cionalizálás igénye két irányból jön és hatása is két irányba jelentkezik: 1. magának a közigazgatásnak gazdasá­gosabbá tétele, 2. a közigazgatás kü­lönböző szerveivel érintkező közönség érdekeinek minél megfelelőbb szolgá- iása. A külföldi államokban a közigazga­tási racionalizálás egyik fő törekvése az volt, hogy a közigazgatás fórum- rendszerében — aszerint, hogy az hány fokú — egyes fokozatokat ki­hagyjanak. Az adóügyi hatóságoknak szövevé­nyes láncolatát is le lehetne építeni, mert bizonyos munkakörök részben központosíthatok, részben aiacsonyobb fokú hatóság átruházott ügykörébe utalhatók volnának és ugyancsak le- cgyszerüsíthetök lennének a jogorvos­lati eljárások. A főváros annak idején nem is mulasztotta el minderre az ille­tékesek figyelmét felhívni. A központosításnál főleg a jövedelem-, vagyon- és kereseti adó ki­vetésére gondolunk. A kivetés a na­gyobb tömegnél — a 10.000 P-n aluli jövedelmek és keresetek után — úgyis könyvtárra valót olvasott kórházi ma­gányában végig. Az egyik karácsonyelőtti délutánon azt hallja Szentmiklósinak a kórházi csendben a legkisebb zajokat is meg­különböztetni tudó füle, hogy nagy a sürgés-forgás a folyosókon. Sőt a zaj mintha az ő remete-laka felé közeledne. Kopogtatás: egyszerre felpattan az ajtó és belép Szendy polgármester. Jóska barátunk természetszerűen nem fogadhatta kódexben előirt szigorú kaptákban legfőbb főnökét, ő csak ágyában felkönyökölve, megilletődve üdvözölte a podesziát, aki kedves hu­morral fordult hozzá: — Eljöttem, Jóska, megnézni, nem szimulálsz-e? De látom., hogy ágy­ban vagy, gyógyulj meg mielőbb, mert nagy szükségünk van rád! Szendy ezután helyetfoglalt a kis be­tegszobában, miközben a kórházban hire terjedt, hogy: itt a polgármester! Mondani sem kell, hogy mire néhány perces látogatását befejezte a főjegyző betegszobájában Szendy polgármester, már a kórház egész személyzete össze­gyűlt a belosztály folyosóin és a polgár- mester professzorok sorfala között tá­vozott, örömet, szeretetet, meghatottsá­got. hagyva maga után . . . AZ ÁRVASZÉKI GÁRDA két tehet­séges fiatal képviselője jutott . a leg­utóbbi napokban képességének megfe­lelő pozícióba. A főpolgármester a T o l d y Tibor árvaszéki ülnök, nyű­gül o mb avonutás a folytán megüresedett árvaszéki ülnöki állásra Nagy Endre dr. árvaszéki jegyzőt helyettesítette be. A szintén üresedésben levő egyik ári a­rogzítve van, a magasabb, tehát kénye­sebb és megfontoltabb munkát igénylő tételek kivetésénél pedig előnyös volna a központosítás, egyöntetű irányítás és munka, a referensek legközvetlenebb érintuezese, a különböző §-ok egyszel- lemü értelmezése és így e téren a jo0-- egység megteremtése. Központosítva történik már az V/a. adókerületben a társulati adó ki­vetése és — pár hét óta — a IV. adó­kerületben a közúti adó kivetése. (De nem ismeretlen ez a székesfőváros elöljárósági szolgálatában sem, ahol bi­zonyos ügyek egyes elöljáróságok köz­pontosított ügykörébe vannak vonva: közegészségügyi kihágások, ipari kon­tár ügyek, mezőgazdasági ügyek, va­dász és lőfegyver ügyek, házalási ügyek.) A részletfizetések engedélyezését át­ruházott hatáskörben végezhetnék a ke­rületi adószámviteli osztályok, ahol amúgy is közvetlenül érintkeznek a fe­lekkel, azoknak viszonyait jobban is is­merik. Megszűnne ezzel a polgárság ál­tal sokszor kifogásolt káros állapot, hogy a részletfizetési kedvezményt kérő félnek egy ügyben több hatóság között (a kérelem beterjesztése előtt, a kére­lem beterjesztésekor és az elintézés után újból) kell megfordulnia. Ugyancsak leegyszerüsíthetök, köz­pontosíthatok és átruházhatók volná­nak egyéb munkák: ellenőrzés, érvé­nyesítés, könyvelés, szemlék, adómen­tességek, törlési ügyek. így mindezzel jelentkezne azután a racionalizálás mindkét óhajtott hatása: gazdaságosabb és áttekinthetőbb lenne a közigazgatás és megelégedetebb len­ne az a polgár, akinek érdekét szol­gálja ez a lap és akinek érdekeit kell szolgálnia a közigazgatásnak. Az az óhaj, hogy ez így is legyen, egyúttal jó Kívánság; ar, új esztendő Kü­szöbén ! széki főjegyzői állásra pedig S z e nk ö- v i t s László dr. árvaszéki jegyzőt he­lyettesítette be a főpolgármester. Kétségtelen, hogy ezzel a két jól meg­érdemelt, bár soronkívüli előléptetéssel jelentékenyen erősbödik az árvaszéki ülnöki, illetve főjegyzői kar. hl agy Endre dr. nyeresége az árvaszéki ül­nöki karnak: az ő eddigi árvaszéki mű­ködése garancia arra, hogy kiváló jogi felkészültségével, kitűnő gyámjogi kép­zettségével és ami az árvaszéknél igen fontos: méltányos jó szívével fogja to vábbra is kényes és nehéz hivatali po­zícióját ellátni. Az új árvaszéki főjegyző: Szenkovit: László dr. a hivatásos gyámság vezetője. Ebbéli működésében kiváló munkatár­sai, ] o ó Ferenc dr. és C su p p a > Béla dr. segítségével Szenkovits László dr. érdeme, hogy a fővárosi árvaszék hivatásos gyámsága azzá a nagyszerű szociális intézménnyé alakulhatott ki. amelynek azt megalkották. * HOGY A VÁLASZTÁSOK SORÁN NEM FENÉKIG tejfel az élet szeretett képviselőjelöltünk számára, azt nem szükséges külön bizonygatnunk, min­denki tudja széles e hazában. Nemcsak a szívek, hanem a bukszák is megnyíl­nak ilyenkor, illetőleg a választó urak szívének megnyitását jelentékeny mér­tékben elősegíti a. pénztárca, megfelelő gesztussal történő elővétele a belsőka­bát zsebéből. Az sem kétséges, hogy a képviselővé avanzsált jelölt urak jó szívének meg­nyilatkozása irányában állandó pró­bálgatások folynak a volt és leendő fő­kortesek részéről, de mindenki részéről is. aki anno dacumal a jelölt úr meg­a rövid pihenés elég azonban S z endy Károlynak arra, hogy a jövő hét első napjaiban teljesen kipihenten és fel­frissültén térjen vissza hivatalába, ahol már várnak reá a nagyobbnál nagyobb problémák . . . * OLYAN AZ EGÉSZ, MINT EGY LEGENDA ... A kollégiális együtt­érzés, a férfihűség meghaló legendája! Szentmiklósi József tanácsi főjegyző, a fiatal tisztviselő-gárda egyik legtehetségesebb és legnagyobb remé­nyekre jogosító tagja, hosszú hónapok óta beteg. Egy elfajzott influenza sú­lyos utóbajait szenvedi át a kitűnő Jóska, aki is az influenzát egy balatoni meghűlésből szerezte. (A rossz nyelvek szerint olyképen, hogy Jóska horgá­szott a Balaton partján, lévén ő egyike nemcsak szükebb hazánk, de egész Európa legszenvedélyesebb horgászai­nak. Ax kövér potykának azonban nem tetszett a horogra akasztott giliszta, csak éppen hozzászagolt, azután nyu­godtan tovább úszott. Jóska annyira fölháborodott a ponty közönyén, hogy ruhástól beugrott a Balatonba, utána- uszott és puszta kézzel fogta meg a halacskát. Hogy jóvátehetetlenül meg­hűli, az természetes.) Szentmiklósi főjegyző úr hosszú hó­napok óta az Uj Szent János-kórház egyik belgyógyászati különszobájának lakója. Az öreg Szinnyei professzor vi­gyáz rá, úgy is mint volt egyetemi ta­nártársa fiára, féltő szeretettel. Jóska már kezd kilábolni a különféle utó- betegségek tömkelegéből, most csak az a fontos, hogy diétázzon és pihenjen. Pihen is oly nagyokat, hogy már egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom