Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-06-15 / 24. szám

UJiJSnmPJEST 1 1935. június 15. r i közmunka-program végrehajtását. Áll ez különösen a Keresztény Köz­ségi Pártra, melynek részéről Müller Antal országgyűlési képviselő kereste fel több ízben is a polgármestert, hogy vele a közmunkák kiadásának technikáját illetően eszmecserét folytasson. Ezekről a tárgyalásokról és általában a közmunka-program fontos és közérdekű irányító szem­pontjairól Affilier Antal a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Személyesen hívtam tel a pol­gármester figyelmét arra, hogy úgy az állam részéről most beterjesztett tizenötmillió pengős, mint a székes- főváros részéről már is folyamatban levő huszonegymilliós rendkívüli be­ruházásokra fordítandó összegből úgyszólván teljes egészében olyan beruházásokat eszközölnek, amelyek a nagyipart és a nagyvállalatokat lesznek hivatva foglalkoztatni: telje­sen figyelmen kívül hagyva a kis- és kézmüvesiparosok katasztrofális helyzetét. A polgármester úr a leg­nagyobb jóindulattal fogadta előter­jesztésemet, hogy a beruházásokból különlegesen a kisiparosság részére is juttasson munkaalkalmakat, azon szem elől nem téveszthető elv alapján, hogy minél több munkára váró részesüljön abból. A fővárosi kézművesiparosság exisztenciális ér­dekeinek megvédése céljából tíz pontból álló memorandumot nyújtot­tam át a polgármester úrnak, hogy annak figyelembevételével a főváros hatósága egyetlen pillanatra se fe­ledkezzen meg a kisiparosság köz­érdekű védelméről. Ez a tíz pont a következő: 1. A székesfőváros szüntessen meg minden hitelezéses alapon k i a d o ft ni unk« t, ituvcl ily mun­kákra csak nagy, tőkeerős és bankokra támaszkodó cégek pályázhatnak és így egyrészt kevesen tudnak pályázni, meg­szűnnek a versenyárak és így a főváros sokkal nagyobb kamatot fizet, mintha a munkát készpénzfizetés mellett adná ki. 2. A fővárosi vállalkozók egyenletes foglalkoztatása céljából a jelenleg csak a XIII. ügyosztályban vezetett karto- t é k-r endszer központosíttas- s é k és terjesztessék ki nemcsak a többi ügyosztályra, hanem a fővárosi üzemeknél kiadott közmunkákra is, így elkerülhető volna, hogy míg egyes fa­vorizált cégek egyidőben több ügyosz­tályban és üzemben végeznek munká­kat, addig más vállalkozók egyáltalán nem jutnak munkához. 3. A polgármester hívja fel az összes hivatalok és üzemek vezetőit, hogy minden javítási munkát, át­alakítást, modernizálást, va­lamint olyan természetű új munkákat, melyeket kisiparilag is el lehet végezni, tartoznak kisiparosnak jut­tatni. A Gázművek és egyéb nagy üzemek ipari munkákat házilag ne vé­geztessenek, hanem megfelelően szét­osztva adják a kisiparosságnak. 4. A székesfőváros tulajdonát képező épületek tatarozását és modernizálását csak kisiparossal végeztessék. 5. Az éles versenyben sok vállalkozó próbálkozik versenytárgyalásával ö n- költségi áron rész tvenni abban a reményben, hogy a munka el­nyerése után költségvetési tételek meg­változtatásával, pótmunkákkal számí­tásait meg fogja találni. Ennek az egyenlőtlen és erkölcstelen versenynek megakadályozására minden közmunká­ról előzetes pontos k a 1 k u 1 á- c i ó volna készítendő és ezen az áron alul munkát nem volna szabad kiadni. 6. A versenytárgyalási ki­írások helyességéért a kiíró tisztviselő fegyelmi felelősséggel tartoz­zék és a munka folyamata alatt történő költségvetési változtatásokért — arneny- nyiben azok a nmuka végösszegének egy bizonyos százalékát meghaladják — vonassák felelősségre. 7í X°'o,9bu közmunkáknál ott, ahol arra lehetőség van (mint pl. csatorna, útépítés), a munkák osztassa­nak szakaszokra és több vállalkozó­nak adassák munkaalkalom. 8. Kisipari szövetkezetek ajánlatai nagyobb közmunkáknál is különös figyelemben részesíttessenek. 9. Az ép ítési alosztály ügyme­netének további egyszerűsítése. Város­szabályozási kérdések miatt ne tartsa­nak vissza hosszú hónapokig építési en­gedélyeket. 10. Kis építési munkáknál, — Az Uj Budapest tudósítójától, — Az Uj Budapest több cikkben foglalkozott a problémával, hogy mi le­gyen a szeptember 1-ével ünnepélyesen önálló életét megkezdő fővárosi kerület­nek: Zuglónak a neve. A XIV. kerület régi elnevezését ugyanis nem akarják megtartani sem a polgármester, sem az illetékes zuglói tényezők, annál ke- vésbbé, mert a Zugló elnevezésről senki sem tudja, honnan szárma­zik és csupán az az egy bizonyos, hogy idegen eredetű. Az elmúlt héten közöltük a Keresz­tény Községi Párt zuglói veze­tőségének azt az óhaját, hogy 1938- ban, Szent István halálának kilencszáza­dik évfordulóján kapjon új nevet a XIV. kerület, amikor is Szent-Ist- v á n-v árosának nevezzék el Zug­lót. Ezzel szemben P a 1 ó c z i Edgár, a jeles várostörténész, Zugló új elneve­zéséről cikket írt az UjBudapest- ben, ahol is azt az álláspontot képviseli, hogy nűvel Zuglóhoz tartozik a Rákos­patak öntözte híres-neves Rákos- mező és ezen a területen levő K i - rályhegyen, vagy Királydom­bon állott a régi magyar királyok [sátra, Királyszékvárosnak, Királyhegy városnak, vagy K i- rály mezővárosnak nevezzék el Zuglót. Zugló új elnevezése ügyében az el­múlt héten fontos tárgyalások folytak le Petrovácz Gyula, a keresztény átalakításoknál hozzák arányba az engedély díjakat a munka értékével, mert nem igazságos, hogy gyakran egy fal felhúzásáért ugyanolyan díjakat keli Zugló vezére és S z e n d y Károly pol­gármester között. Ezeken a tárgyalá­sokon Szendy polgármester [ azt a tervét nyilvánította, hogy Szent-István- királyról a mai Lipótvárost akarja el­nevezni az első király halálának kilenc- százéves évfordulóján: 1938-ban. Rész­ben azért, mert a Lipótvárosban van az európai hírű S z e n t-I s t v á n-b a z i - 1 i k a, de azért is, mert a Lipótváros németes hangzású nevét meg akarja szüntetni. Szendy arra kérte P e író­vá c z o t, hogy a XIV. kerület számára keressenek más elnevezést. Petrovácz Gyula a polgármes­terrel folytatott megbeszélés után érint­kezést keresett kerülete vezető egyéni­ségeivel és nagyrészben P a 1 ó c z i Ed­gárnak az Uj Budapes tben meg­jelent történelmi hangulatú cikkének tu­lajdonítható, hogy a zuglóiak a Rá­kosváros elnevezés mellett foglaltak állást. A Rákosvá­ros név magában foglalja a zuglói te­rületnek történelmi jelentőségét és azt a genius loci-t, amelyet P a 1 ó c zi pro­fesszor a zuglóiak figyelmébe ajánlott. Zugló új elnevezése természetszerűen a törvényhatóság illetékes fó­rumai elé fog kerülni. TELEFON: 37-4-03. SZABÓKY GYÖRGY P AKKETT ÉS PADLÓZÁS1 VÁLLALAT BUDAPEST, IX., ÜLLOl-ÚT 73 Vállalok mindeenemü parkett-munkát, új áa ráfi fektetést gratulált, erentést, kefáláit, a egkedveiőbb feltételek mellett. Szakvélemény - nyel ál kflltaégreténel díjtalanul azolgálok. fizetni, mint egy bérház építésénél. Zugló: Rákosváros? 1938-baii, Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, uj nevet kap a Lipótváros WROsHM/mrm BEKÖSZÖNTÖTT A KORAI KÁ­NIKULA a városházára is és amint az efajta egyenlítői meleg idején szoktís, a iorw hullám nemcsak az utcákat önti el, hanem az egyébként hideg koponyákat is. Legyünk őszin­ték: izgatott, nagyon izgatott a han­gulat a városházán és a kapcsolatos városrMitikai berkekben. Ugyannyi- ra, hogy bizony nem a legbékésebb auspiciumok között fog összeülni a Tiszteli Közgyűlés! Hogy mi ennek a túlfűtött ideges­ségnek az oka, amely megnyilvánul úgy a városi pártok portáján, mint a főtisztviselők körében is? Ennek, a szinte betegesnek tetsző izgalonuiak erjesztő gombáját a városházi hely­zet állandó bizonytalanságában lát­juk. Uj törvény, még újabb törvény, szanáló főpolgármester, új főpolgár­mester, új polgármester, azután új községi választás, hogy utána az új tisztújítás kezdődjön ismét, de már azt megelőzően a legújabb fővárosi törvényről és a legújabb községi vá­lasztásokról terjedjenek hírek: ez valóban több a sok n ú l! Evek óta szinte szünet nélkül láztól vonag­lik a városháza, esztendők óta alig van egyetlen nyugodt perce a város­politikusnak és városházi tisztviselő­nek egyaránt — természetes tehát, Hogy a hosszú sorvasztó láztól nyö­gő nagybeteg képét mutatja a figyel­mesen diagnosztizáló krónikás nem túlságosan rózsaszínű szemüvege előtt a várospolitikai helyzet. Nem akarunk gramofon-lemezt ké­szíteni megállapításainkból, és ezért egészen röviden ismételjük már több ízben megejtett és közölt diagnózi­sunkat: végeredményben a főváros közönsége és a tisztviselő-társada­lom látja a kárát ennek a hibrid álla­potából megszilárdulni nem képes örökös városházi vonaglásnak. Érde­ke mindenkinek: a fővárosi pártok­nak, a város vezetőségének és tisztviselőinek egyaránt, de főleg a főváros közönségének, hogy végre a hétéves háború után bekövetkez­zék a városházán a béke korszaka, amely ha nem is lesz aranykorszak, de mégis lehetőség a komoly és csendes munkára! * AZ ELNÖKI ÜGYOSZTÁLY nyil­vántartja a törvényhatósági bizott­ság pártok szerinti megoszlását is. Nos, az új összeállításban eggyel ke­vesebb pártja lesz a közgyűlésnek: Jobblétre szenederült a Nemzeli De­mokrata Párt, amely a legutolsó hi­vatalos összeállítás szerint még ti­zenöt taggal rendelkezett a város­atyák gyülekezetében. Egyre-másra jelennek meg a híradások, hogy ez vagy az a demokrata városatya be­lépett a Rassay-pártba, mely város­házi alakulatát legújabban szabad­ságfrontnak nevezi. Csendes részvét és koszorúk mel­lőzése kéretik! Nem a mi felada­tunk, hogy elmélkedjünk a demok ratapárt daliás idejéről, nyugodjanak békében a törzsfőnökök, akár a te­metőben alusszák már az örök ál­mot, akár levitézletten és közkatona- sorban fontoskodnak új táborukban. Még az sem hat meg különösebben bennünket, hogy Gál Jenő viszont kijelentette, hogy ő nem lép be, fenntartja különállását. Demokrata tájszólás szerint erre csak egy váll­rándítással lehet felelni: Sag schon! * A NAGY BEOLVADÁSSAL kap­csolatban azonban, melyet elősegít minden valószínűség szerint a nyári meleg is, meg kell emlékeznünk egy körlevélről, amely az igen tisztelt hittestvérekhez F eh é r Rezső ügy­véd úr és Ha v a s Adolf magántiszt­viselő úr részéről Íródott, abból a hi­res képviselőházi kijelentésből kifo­lyóan, amely szerint V á z s o n y i János azt a közbeszólást pötyögtette el G ö m b ös miniszterelnök be­széde közben, hogy ö undorodik a gazdag zsidóktól. Noha az ifjú képviselő később igye­kezett rektifikálni az öszinteségi ro­hamában száján kicsúszott kifejezé­sét, mégis kétségtelen, hogy az undo­rod ásnak ez a Vázsonyi által annyi­ra specifikált kifejezése lényegesen hozzájárult egyrészről ahoz, hogy Petrovácz Gyula jóslata a Lipót­városban és a Terézvárosban nem vált be a demokrata mandátumokat illetően (jegyezzük icle teljes lojali­tással: m á s utt m i n d e n ii t b e- vált), másrészt, hogy szétbomlott a demokratapárt, melynek alapjait a fiatal közbeszóló édesapja: Vázsonyi Vilmos rakta le. A szóban forgó nyomtatvány amelyről fentebb megemlékeztünk, az egyetlen érdekesebb választási agitációs írás, melynek efémer éle­tét meg akarjuk menteni. Megállapít­ja a körlevél, hogy 1935 május 27-e 0fa Magyarországon egy i n t r a n z i- gen s ant is ze m i t á v a l több v a n: és ez Vázsonyi János ország- gyűlési képviselő, fővárosi ügyvéd úr, aki undorodik a gazdag zsidóktól. Fehér és Havas urak azt állítják, hogy nyilván kortesfogás volt az, hogy eme kijelentés mellé a képvise lő úr a gazdag jelzőt fűzte. Eb­ből a jelzőből megállapítják ugyanis az urak, hogy kifejezetten csak azon társadalmi osztály ellen irányul Vá­zsonyi János ellenszenve, amelyhez ö maga is tartozik. — Hittestvéreink! — mondják fel háborodott an Fehér és Havas urak — a képviselő úr undorodik tőlünk, azoktól, akiket vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök úr az összetartás pél­dájaként állított az egész nemzet elé! Undorodik azoktól a tehetős hit- testvéreinktől, akiknek áldozatkész támogatása tartja fenn összes jóléti

Next

/
Oldalképek
Tartalom