Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-15 / 24. szám
1035, június 15. riß'iMBAJPFxr 3 Kimúlt, mielőtt élhetett volna... Petrovácz Gyula kíméletlen kritikája az uj fővárosi törvényről a képviselőház költségvetési vitájában — Az Uj Budapest tudósít ójától. — A képviselőház belügyi költségvetési vitájának kereszténypárti vezérszónoka Petrovácz Gyula volt, aki általános figyelem közepette foglalkozott a főváros önkormányzatának aktuális problémáival. Beszéde elején egy életképtelen, vérszegény és veleszületett gyengeségben már elpusztult törvényre hivta fel Petrovácz a belügyminiszter figyelmét az új fővárosi törvény novellájára, amely kimúlt, mielőtt élhetett volna. Részletesen elmondotta Petrovácz, hogy már 1934. év februárjában kétórás beszédben bebizonyította a képviselőház akkori belügyminiszterének a novella tárgyalása kapcsán, hogy a törvényjavaslat azokat a pénzügyi szempontokat nem fogja kielégíteni tudni, amelyek miatt megalkották, sem azokat a közigazgatási célokat nem fogja elérni, amelyeket szükségtelenül erőltettek benne, sem pedig azokat a politikai célokat, amelyek mint mellékzöngék kísérték ennek a törvénynek a megalkotását. Alig egy esztendő múlva most meg lehet állapítani, hogy mindezek az akkor előre elmondott megállapítások szóról-szóra, lépésről-lépésre beváltak! Bevált az, hogy a főváros pénzügyi helyzetének szanálására semmi néven nevezendő szükség nincsen, mert azok a nagy deficitösszegek, amelyekkel az akkori belügyminiszter rémítgette a képviselőházat, egyáltalában nem voltak sehol sem megtalálhatók. — Az államháztartási deficit — folytatta általános figyelem közepette Petrovácz Gyula — havonta intézményeinket! Nyilvánvaló, hogy mi igazi támogatást nem annál talá lünk, akinek ilyen a gondolaivilága, hanem vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök úrnál, aki az egész magyar nemzet tömörítésére törekszik felekezeti és társadalmi különbség nélkül. Hittestvérünk! Aki a magyar zsidóság ügyét kívánja szolgálni, az a Nemzeti Egység Pártjának kockájába teszi a keresztet... * ALIG VOLT HIHETŐ, hogy évtizedeken át megszokott finom és de rüs alakja eltűnt a városházáról, sőt most az élők sorából is. Meghalt Hofmann Jenő nyugalmazott székesfővárosi közélelmezési főtanácsos, aki, ha nem tévedünk, ölven, de legalább negyvenöt esztendeig teljest tett szolgálatot a főváros közélelmezési ügyosztályában. Az elhúnyt öregúr, aki egyike volt a főváros legpuritánabb, legszorgalmasabb tisztviselőinek, a maga galambősz fejével és galamb szívével csak jót tett mindenkinek, nála hűségesebb szolgája kevés volt a köznek. Most kap jak a gyászjelentést, hogy Gödöllőn az elmúlt héten 76 esztendős korában meghalt. Szegény Hofmann Jenő bácsi, alig egy-két évig élvezhette a penziót, amelyet pedig sok évtize des közszolgálata után még legalább egy évtizedig megérdemelt volna. Áldás poraira, emléke sokáig élni fog a városházán! lényegesen több, mint amennyi a fő város deficitje, egy egész esztendő ben, sőt két esztendőben! Nincs meg és nem található meg az az ok, amely miatt a szanálásra szükség lett volna. A deficit nem kiáltott a múltban szanálás után, a deficit ma még kevésbbé kiált szanálás után! Dé nem is ezen van a hangsúly. A hangsúly azon van, hogy bizonyos bizalmatlanság van a székesfővárossal szemben a kormánykörök részéről. Nem akarom dátumokra, vagy város- politikai emléktáblákra visszavezetni, hogy honnan datálódott ez a bizalmatlanság, mert hiszen ez visszavezetne a városháza mostani vezetésének kérdésére, mert hiszen főként erről van szó. Itt a parlamentben, kint a sajtóban az ellenzéken épp úgy pl. mint a kormánypártnál, néhai való Gáspárdy Elemér barátommal együtt, akinek helyét itt üresen látom, mindenki purifikálni akart, és mindenki talált ehhez bizonyos kapcsolatot, bizonyos fogantyút, bizonyos kifogásolni valót, de konstatálom, hogy ezek a kifogásolni valók sohasem vonatkoztak a főváros közigazgatására, ezek mindig az üzemekre vonatkoztak. } A fővárosi novella hibáira mutatott rá ezután Petrovácz Gyula. Ma egy polgármesterválasztást 49 napon bélül nem lehet végrehajtani. Egy polgármesterválasztást, egy alpolgármesterválasztást szukcesszive egymásután csak 98 napon belül lehet végrehajtani, mert a pályázat megindításához, a feltétlenül bekövetkező felebbezéshez, a kormányzói, vagy helyesebben kormányjóváhagyáshoz, annak kihirdetéséhez és az eskütételhez óriási idötrabló spáciumra van szükség, ami a főváros közigazgatási menetét lassítja. Megállapította Petrovácz Gyula, hogy nem váltak be azok a politikai célok sem, amelyeket annak idején ehhez a novellához fűztek. Nem vált be a kereszténypárt hegemóniájának letörése. Akkor a pártok uralmának ürügyét hozták okul, amelyet le kellett törni, holott a letörésre csak egy párt volt kiszemelve: a kereszténypárt és helyébe ugyancsak egy párt beállítása volt tervezve, az egységes párté. A helyzet ma is változatlan: A kereszténypártot ebben a városban letörni nem lehet. Igen nagy hibának találja Petrovácz a bizottsági tagok számának leszállítását: 150-ről 108-ra van leszállítva a létszámuk, noha a közgyűlés tagjai fizetést nem kapnak. Ez olyan nehézséget okozott a választásoknál, hogy igazán nincs értelme, miért tartsuk fenn ezeket az intézkedéseket. Még kevésbbé volt jelentősége a kormány részéről annak, hogy a hivatali állásuknál fogva tagoknak a szavazati jogát elvette. Saját pártjának nyolc szavazatát is egyszerűen elkonfiskálta a kormány, így például saját pénzügy- igazgatójának nincs szavazati joga. Ilyen megaláztatásoknak kitenni előkelő állami főtisztviselőket nem tartja Petrovácz az igazsággal összeegyeztethetőnek és az lesz az eredménye, hogy ezek az urak nem fognak eljárni a közgyűlésre, mert ha nincsen joguk polgármestert választani, ha nincs joguk szavazatukkal pro vagy kontra véleményt nyilvánítani, akkor ezek az Urak a főváros közgyűlésébe egyáltalán nem fognak eljárni. Közel egyórás beszédét a következő szavakkal fejezte be Petrovácz Gyula: — A helyzet marad változatlan. Wolff Károly továbbra is a városháza vezére. A törvénymódosítás nem érte el még azt a célját sem, hogy a helyzetet bármilyen irányban megváltoztassa. Úgy látom, hogy ez a törvény teljesen tárgytalan^ pénzügyi jogosultsága nincs, közigazgatási tekintetben pedig csak rontotta a helyzetet, pártpolitikai tekintetben nem hozott újat, és nem teremthetett újat. Be kell látni, hogy tévedés volt, félreértés eredménye volt. Ki kell tehát törölni a magyar törvénytárból! Mi mint a nagyobbik párt, nagylelkűek leszünk a főváros közgyűlésén. Mi, mint idősebb testvér, el fogjuk felejteni a fiatalabb csiny- tevéseit és készek és hajlandók vagyunk arra, hogy a régi helyzetben teljes energiánkkal, teljes szaktudásunkkal és városházi tapasztalatainkkal segítségére menjünk majd annak a pártnak, amely csupa városházi analfabétából van összeállítva! Kozma belügyminiszter úgy közbeszólásaiban, mint a belügyi tárca költségvetési vitájának végén mondott összefoglaló beszédében élénken helyeselte általában Petrovácz nagy feltűnést keltett megállapításait és nem kétséges, hogy Petrovácz beszéde kiinduló momentuma az 1934 :XII. t. c. teljes eltörlésének, amit Petrovácz indítványozott is. Budapest láthatatlan importja A külföldiek közül az amerikaiak maradnak legtovább Budapesten — Zilahy és Markos pompás jelentése a a főváros elmúlt évi idegenforgalmáról — Az Uj Budapest tudósítójától. — Zilahy Dezső, a székesfőváros idegenforgalmi hivatalának igazgatója, és M a r k o s Béla dr., az idegenforgalmi hivatal igazgatóhelyettese részletes jelentésben számolnak be a főváros elmúl t évi idegenforgalmáról és annak gazdasági eredményeiről. Megállapítja a jelentés, hogy az idegenforgalom hivatalos statisztikai adatai szerint Budapest szállóiban és penzióiban 1934. évben 202.113 id e g e n 604.271 éjszakát töltött. Ezek az adatok az előző esztendő eredményeivel szemben emelkedést jelentenek. Az érkezések számában mutatkozó többlet 4.8 százalék, az itt töltött éjszakák számában mutatkozó többlet 8.9 százalék. Tekintettel arra, hogy az idegenforgalom abszolút értékű fokmérő j e az idegenek által eltöltött éjszakák száma, Zilahy és Markos örömmel és megnyugvással mutatnak rá erre a nehéz viszonyok között mutatkozó kedvező eredményre. A külföldről érkezett vendégek 3.43 napig maradtak átlagosan Bu dapesten, ami az előző esztendőhöz képest 0.10 nap emelkedést rnuta t. Azt a körülményt, hogy az idegenek esztendöröl-esztendőre egyre hosszabb ideig maradnak körünkben, Budapest idegenforgalmi vonzóereje csalhatatlan kedvező jelének kell elkönyvelnünk. Nemzetiségi statisztika szerint idegenforgalmunk 22.6 százaléka az Ausztriából érkezettek és a legtöbb idegen- forgalmi napot az osztrákok töltötték nálunk. Átlagosan a leghosszabb ideig tartózkodnak az Északamerikai Egyesült Államokból érkezett vendégek. (4.40 nap.) Jelentésük további során részletesen beszámolnak Zilahy és Markos az elmúlt esztendő idegenforgalmi eseményeiről. A jelentés ezen részének legfontosabb megállapítása az, hogy több mint 29 miliő p e n g ö az az összeg, amely az egész magyar idegenforgalomból aktív tételként esik az elmúlt évi magyar fizetési mérlegbe, ami 1934. évi kivitelünk 7.18 százalékának felel meg. E n y- nyi külföldi eredetű bevételle 1 a magyar idegenforgalom 1934-ben, az egyes exportágazatainkkal összehasonlítva, valutaszerző erőben villamos- gép-kivitelünk, buzakivitelíink és állatkivitelünk után anegyedikhelyen áll. Igen fontos Zilahy és Markos idegenforgalmi jelentésében az a számadat, amely szerint a magyar utasok külföldi költekezése még mindig felül esik az éviharmincmillió pengőn, vagyis a magyar idegenforgalom az elmúlt esztendőben végeredményben mégmindigmásfélmil- lió pengővel passzív. A legliedvesebb pesti $ely, az JlNGOCP>IRK UJ tarka élet és nagy meglepetések. A nyár művészi életének szenzációi. Minden csütörtökön hazai és nemzetközi művészekkel nagy elite-esték. A m. klr. Operaház tagjaiból alakult zenekar hangversenyei. A Budapesti Szlmfónikus zenekar koncertjei. Berkes Béla 50 tagú cigányzenekarával és kedvenc művészekkel nagy magyar esték. The Great Melody Band monstre jazz tarka műsorai. Katonazene a reudőrzenekarral. Gyermekdélutánok. A ma emberének szórakozóhelye
