Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-12 / 2. szám
4 ZU BUDAPEST 1935 január 12. Irányelvek és elgondolások Budapest székesfőváros közművelődésének fejlődésében Szendy Károly polgármester rádió-előadása Budapest székesfőváros kulturális és művészi célkitűzései elsősorban a ha ladás, a meglevő fenntartása gondolatának irányában haladhatnak. Egészen kétségtelen, hogy a tartalom csak magyar lehet és az állami célkitűzéssel párhuzamos. A legnagyobb megértéssel kísérjük a többi magyar város kultúrtörekvéseit is, de ahogyan Franciaországot Páris, Angliát London reprezentálja és ad irányt, Ezenképpen kell, hogy a magyar kultúra és művészet áldozatos fáklyavivöje Budapest legyen. Ez nem Budapest önző, elkülönített kultúrája, hanem a,z egész ország kultúrmegnyű- vámdása, mert hitem szerint a főváros erejének s így kultúrkapacitásának a gyökerei az országban vannak. Budapest nemcsak azoké, akiket hivataluk, vagy munkájuk, származásuk, vagy hagyományuk köt hozzá, hanem mindenkié, azoké is, akiket a távoli hegyek és völgyek házacskáiból, a szív felé hajt a magyar medence vérkeringése. Szépséges fővárosunk természeti adottságait a Gondviselésnek köszönhetjük. A Mindenható kél kézzel szórta ide a nagy adományokat, a természetes hévvizeket, a hatalmas Dunát, a budai hegyeket és a szigeteket, de a többit az emberre bízta, a lakosságra, hogy az áldozatos munkával fővárost, sőt világvárost emeljen az ország szívében. És Budapest polgársága megtette a maga kötelességét. 63 évvel ezelőtt . . . Messze vezetne letűnt századok történetébe pillantani. A történelmi talaj évezredes, megvannak a fejlődési fokozatai. Az igazi fővárosi élet azonban csak akkor indult meg, amikor 63 évvel ezelőtt az 1872. évi XXXVI. t.-c. értelmében a három testvérváros: Pest, Buda és Óbuda egyesültek Budapest néven és a későbbi idők nagyarányú közlekedési fejlődése a legtávolabbi vidékeket is bekapcsolta az új közület lüktető életébe. Ez a nevezetes törvény volt Budapest nagykorúsítása, mondhatnám önállósítása. Századunk első évtizedében azután kibontakozott a magyar akarás, a közjóiét, a művelődés, az anyagi és szellemi kultúra soha nem látott fejlődésnek indult a székesfővárosban, éppúgy, mint az ország legtávolabbi vidékein. Kiépült a főváros közlekedési, tanügyi, közjóléti és műszaki szervezete, melyeknél elsőrangú szakemberek hasznosították külföldön szerzett tapasztalataikat és azokat alkalmazták itthon a magyar viszonyokra. Alig másfél évtizedes fejlődés után lángaborult a világ és a háború csapásai véget vetettek a félszázad ragyogásának. Jöttek a háború elrettentő pusztításai. Csak emlékezzünk a kórházakká és kaszárnyákká átalakult iskolákra, a feldúlt családi életre és diáklelkekre, az élelmezési, világítási és közlekedési nyomorúságokra, a poros, virágtalan parkokra és a kipusztult fasorokra. Kit illet elsősorban elismerés azért, hogy ezeket a sötét képeket, alig másfél évtized múltán világosabb, derűsebb színek váltották fel? Azt hiszem Budapest székesfőváros közönségéé az érdem oroszlánrésze, mely fanatikus hittel és a jobb jövőbe vetett bizalommal, részben türelemmel tette székesfővárosunk oltárára anyagi és erkölcsi erejét, hogy ez a hatalmas közület visszanyerje életritmusát és érezze hivatását. Kié az érdem ? De nem kisebb az érdeme azoknak sem, akik a hivatali szobák négy fala között, vagy a műszaki és üzemi szervezetek hatalmas organizmusában, különösen pedig a tantermek falain belül a katedrákon, a legnagyobbaktól a legkisebbekig takarították a romokat és hordták az új tégladarabokat. A törvényhatóság első gondja a köz- oktatásügy és köznevelésügy reorganizációja volt. A magyar célú és erkölcsös nevelés mellett a modern ped ígó- gia vívmányait kellett átültetni iskoláinkba s e téren — bátran állíthatjuk —- nemcsak utánoztunk, de intézeteink némelyikében úttörők is voltunk. Megértettük a modern testnevelés nagy nemzeti jelentőségét és kiépítettük az Iskolánkívüli Népművelés sokágú szervezetét. Tekintsünk bele e fontos tételek részleteibe és világítsuk meg a közel jövő terveit. Kisdedóvók A kisdedóvókai az 1891. évi XV. t.c. -alapján tartja fenn a székesfőváros, amelynek 84 kisdedóvójában közel 11.000 gyermek részesül megfelelő Az elemi és tanoncoktatás az a terület, amelyen a székesfővárost törvény kötelezi, de a saját jól felfogott érdeke is az, hogy leendő polgárai a mindennapi népiskolában olyan szellemi, erkölcsi és állampolgári megalapozást kapjanak, amelyen szilárdan állhatnak majd a férfikor harcaiban is. Az elemi iskolának szoros értelemben vett nemzeti iskolának kell lennie, mert nemzetünk minden tagja ebben az iskolában szerzi meg nemzeti és társadalmi érzéseinek alapjait. yá közhatalom törvényeivel a külső jogrendet könnyen szabályozza, de a belső erkölcsi érzületet egyedül a neveléssel lehet formálni. A főváros amellett, hogy irányelvekben alkalmazkodik az állami tantervhez és annak utasításához, elemi iskoláiban a helyi körülményekhez is kénytelen igazodni — helyi tananyag elosztásához és feldolgozásához — hogy leendő polgárai az említett fontos szempontok birtokában a főváros sajátos gazdasági, kultúrális és társadalmi feladatainak megfelelhessen. Ebből a meggondolásból kiindulva, javasoltam a székesfó'városi elemi iskolák új helyi tantervének mielőbbi elkészítését. E helyi tanterv — amelynek tervezete időközben meg is jelent — már a legmodernebb pedagógiai elgondolással készült, megvalósítja a szélsőségektől mentes munkaiskolát, amelyben az oktató a gyermek öntevékenységére épít, nemcsak pedagógiai tapasztalatoktól serkentve, hanem azért is, mert küzdelmes jövőnkben az lesz az értékesebb gondozásban. Ezt a gondozást úgy kell értelmezni, hogy az óvoda tuladonkép- pen a családi nevelésnek segítőtársa, kiegészítője, ahol az óvónő sokban az anya munkáját helyettesíti, emehcÚ azonban gondoskodik arról is, hogy a kisgyermekek előkészüljenek az elkövetkezendő iskolai életre. A mai nehéz szociális viszonyok mellett azonban a pedagógiai célokon kívül egyéb fontos feladatot is kell az óvodának betöltenie. Ismert tény, hogy a kisdedóvók gyermekhadserege nagyrészben a munkában egész napon át elfoglalt szülők gyermekei közül kerül ki, akiknél ez az intézmény úgyszólván az otthont helyettesíti. Szükséges tehát, hogy ezek a kis gyermekek a szeretet melegétől áthatott foglalkoztatás mellett, megfelelő testi gondozásban is részesüljenek. Ezt a célt kívánja szolgálni az óvodákkal kapcsolatosan szervezett gyermek- és napközi-otthonok. Az elmúlt években az óvódásoknak csaknem a fele részesült napközi gondozásban. Nagyjelentőségű szociális munka ez, mert senki sem vonhatja kétségbe nagy horderejét annak, hogy 5000 gyermek megmenekül az ueca testi és lelki rombolásától. Mi tehát itt a teendő? A tej- és ebéd-akció, ruha- és cipősegélyek fokozottabb kiterjesztésével, főleg pedig újabb gyermekotthonok létesítésével arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb zsenge gyermek érezze, már élete kezdetén az élet nyomorúságát. ember, aki adott helyzetben a maga erejére támaszkodva, teljes lelkiismereti felelőséggel tudja a köz érdekeit előmozdítani. Általában a mai iskolában az emlékezet megterhelése helyett előnyben részesül az értelem fejlesztése, a tanítás mellett pedig — főleg a főváros szociális és társadalmi viszonyai lellett — elsődleges helyet kap a nevelés, amely bizony azelőtt gyakran elhomályosult az elmélet hegemóniája mellett. Az iskolapolitika neveléspolitika lett, melyet nehéz viszonyaink között erkölcspolitikára korlátozhatunk. A fővárosi elemi iskolák különleges céljainak szolgálatára létesült a Pedagógiai Szeminárium, amely tanítóink továbbképzéséről gondoskodik és elsőrendű szakkönyvtárral és tanfolyamaival siet pedagógusaink segítségére. Bátran állíthatjuk, hogy nincs az elméleti és gyakorlati pedagógiának olyan kérdése, melyre ez az intézet a tanulnivágyóknak felletet ne adhatna. Tanítóink időt és fáradságot nem kiméivé, készülnek nehéz hivatásukra, a legmodernebb kísérleti lélektantól kezdve, a kézimunka sokféle ágazatáig, hogy nemzetfenntartói feladatukat híven betölthessék. Nem egy neves külKözépfokú Az elemi iskola hatását egész életünkben érezzük. Fülünkben cseng hitoktatónk és tanítónk szava, éppúgy, mint szüléink jóságos intelme. Minden középfokú iskola az elemire épít és anak alapvető ismereteit egyik sem nélkülözheti. Fővárosunk kiépítette földi pedagógus fejezte már ki elismerését szemináriumunk munkája felett. A statisztika lámpása mellett A főváros elemi oktatásügyének fontosságát akkor érti meg az ember igazán, ha a statisztika lámpását veszi kezébe. Az utóbbi szorgalmi évben csaknem 50.000 gyermek járt 122 elemi iskolánkba. Valóságos kis hadsereg ez, melyet a magyar föld érdekeinek szolgálatára kell hangolni, rajtuk nem szabad takarékoskodni, mert bennük bimbózik a magyar élet és belőlük sarjad ki a jövendő Budapest. Törhetetlen elhatározásunk, hogy alapvető kultúrális őrhelyeinket fel nem adjuk, hogy a főváros közművelődésének nagy apparátusát tovább fejlesztjük. Mert a népnevelés — mint már említettem — ma nemcsak iskolapolitika, hanem szociálpolitika is, amely az iskolával kapcsolatos szociális intézményekre is különös súlyt helyez. A szellemi javak értékelése mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a fejlődő korban lévő tanulóifjúság testi gondozását sem. A mai kor pedagógusának tudnia kell, hogy a pedagógiai haladásnak tényezői mélyen a sz-ociális élet talajában gyökereznek. A napközi otthonok és játszóterek, az étkeztetési akciók, az ismétlő iskolának sokféle változata, nyaraltatások és a messzemenő egészségvédelem, mind-mind a mai oktatás kiegészítői. Gondolkozzunk csak néhány számadaton: 1934-ben 300 napközi csoportban 12.000 gyermeket gondoztunk, sok ezer vézna kis magyart tápláltunk rendszeresen étkeztetési és tejakciónk útján és 34 gyógytorna tanár 5.000 hibástestű gyermeket gyógyítgatott elismert sikerrel. Nincs olyan gyermek, akinek ne lenne egészségügyi nyilvántartó lapja, ne tudnék testsúlyát, tüdejének, szívének, fogainak állapotát. És itt kapcsolódik be a székesfőváros szociális gyermekgondozásának nagyszerű munkájába az iskolaorvosi intézmény, amely aránylag rövid működésével az iskolaegészségügy terén elért jelentős javulással beváltotta az intézmény működéséhez fűzött várakozásokat. Iskolaorvosaink nemcsak diagnosztizálják a betegséget, hanem gyógykezelésre is küldik az arra rászorulókat, úgy, hogy e téren amennyire pénzügyi helyzetünk engedi, lassan-lassan közeledünk az ideális állapotok felé. Az iskolaegészségügyi szolgálat hathatós kiegészítője az iskolanővéri és az iskolai gondozónővéri intézmény, amelynek feladatköre valamennyi iskolai gyermek- védelmi munkaágra kiterjed s mind az erkölcsi, anyagi, jogi, mind pedig az egészségügyi védelem terén jelentős szerepet tölt be. oktatásunk több intézetében a 8 osztályú elemi iskolát is, de a tanulók nagyobb része a négy osztály elvégzése után mégis csak átmegy a polgári iskolába, esetleg az iparos- és kereskedőtanonciskolába és csak kisebb hányaduk jut el a közép- és szakiskolákba. Az elem; iskola nagy fontossága
