Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-12 / 2. szám

1935 január 12. UJ BUDAPEST 5 így jutunk el nemzeti közoktatásunk másik nagyfontosságú iskolatípusához, a polgári iskolához. Erről az iskoláról újabban az 1927. évi XII. t. c. intéz­kedik, amely szerint a polgári iskola feladata, hogy a tanulót vallásos, er­kölcsös és nemzeti szellemben nevelje, gyakorlati irányú általános műveltség­hez juttassa s így közvetlenül a gya­korlati életre, vagy pedig a középfokú szakiskolákra előkészítse. :>A polgári leányiskola feladata e/en- ; félül művelt, magyar polgári házi­asszonyok nevelése. A főváros által fenntartott 54 polgári iskolát közel 24.000 tanuló látogatja. Tekintélyes szám ez, amely okos fel- használással döntő tényező lehet egy világváros fejlődésében. A 10—14 éves kof a tanulónál a legfontosabb; az ekkor szerzett benyomások és tanul­mányok döntő kihatásuak az egyén későbbi érzelemvilágára és erkölcsi felfogására. A modern pedagógia a polgári iskolai oktatásban is új mód­szereket követel. Az erre vonatkozó törekvéseknek alapgondolata az, hogy a polgári iskolai tanulók számára is tartós hatású, az egész embert mé­lyebben átalakító foglalkozást kell biztosítani. Ennek a tevékenységnek olyannak kell lennie, amely a növen­dékben felkelti a tudás tiszta örömét, öt szellemileg a szó teljes értelmében foglalkoztatja és probléma keresésére sarkalja. Áz srányiíó polgári nagy eredményei Ma, amikor a cselekedtető oktatás nagy jelentősége már alig vonható kétségbe, a korszerű elveket gyakor­latban is meg kell valósítani és tovább­fejleszteni. A székesfővárosi polgári iskola sajátos jelentőségének tudatá­ban létesítettem a IX., Mester-utcai irányító polgári iskolát. Feladatául jelöltem meg, hogy a törvény intenció­ihoz híven, a hivatalos tanterv utasí­tás és rendtartás szellemében a meg­változott viszonyok támasztotta jelen­kori pedagógiai és didaktikai eljárás­sal tanulóit a székesfővárosi lakosság értékes tagjaivá nevelje, az iskolán kívül álló tanárságnak pedig módot nyújtson arra, hogy az intézet mun­káját — az ott szerzett tapasztalatokat megfigyelve — saját iskolájában meg­felelően alkalmazhassa. Az irányító polgári iskolának eddigi kiváló — és pedagógus körök által is elismert — munkáját óhajtom a szé­kesfővárosi polgári iskolai oktatás nívójának emelése érdekében a jövő­ben is felhasználni és ebben a munká­ban számítok a székesfővárosi polgári iskolák kiváló testületéinek széleskörű támogatására. A másik legfontosabb iskolarefor­munk, amelyet elgondolásom szerint a közelmúltban valósítottunk meg, az iparos- és kereskedőtanonciskolák át­szervezése, helyesebben központosítása volt. A központi iparostanonc- és keres­kedó'íanonciskoláirtk életrekeltését azonban a haladó pedagógiának a ta­noncoktatásra és nevelésre is kiter­jeszkedő célkitűzései is sürgették. Ez idő szerint 4 önálló iparostanonc és 1 önálló kereskedőtanonciskolánk mű­ködik. Egyesítjük itt a különböző mes­terségre készülő tanoncokat, akik meg­felelően képesített szakoktatók vezeté­sével nyreik el a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Hála az idők haladásának, ma már ott tartunk, hogy a tanonc és iskolája nem szégyen­bélyeg, hanem a közgazdasági és ipari Kultúra hatalmas emeltyűje, amiről derék tanoncaink olyan szép bizonysá­got tettek a múlt évi országos tanonc- ügyi kiállításon. Szociális téren itt is sok a tenni­való! A fiú iparostanonciskolákkal párhuzamosan két tanoncotthont szer­veztünk, amelyeknek különösképen nagy jelentőséget tulajdonítok. A le­ány iparostanonciskolával kapcsolatos tanoncotthon megnyitására a közel jövőben kerül sor. A tanoncoktatás feladatai A tanoncoktatásban különösen elsődleges szerepet kell kapnia az er­kölcsi és nemzeti érzés ápolásának. Féltő gonddal neveljük tanoncainkat Isten, haza és a társadalom szolgála­tára. Tanáraink és tanítóink lelkes munkája ezekben az iskolatípusokban is a legszebb reményeket mutatja. Iparos- és kereskedőtanoncaink száma — fiúkat és leányokat összevéve: — 17.000 körül van, annyi mint egy kis magyar város lakossága, indokolt te­hát, hogy anyagi és erkölcsi készletein­ket rájuk is áldozzuk. Az ipari szakoktatással kapcsolatban fővárosunknak két nagyértékű isko­lája van, az iparmjziskola és a dro- guista szakiskola. Mindkettő egyéni oktatással végzi valóban szakirányú munkásságát, karöltve dolgozik a gya­korlati élet embereivel és szakmájuk­ban igazi mestereket nevel. Az ipar- rajziskola — mely országunk legrégibb iparoktatási intézete — mesteri kikép­zést ad, de szem előtt tartja a művészi kézműipar nagy nemzeti jelentőségét is. A droguista iskola negyedszázad alatt százait nevelte e tisztes iparnak, s a háború után kibővülve, az érettsé­gizettek részére felállított felsőbb ta­gozattal mintaszerű munkát végez. Budapest kultúrpolitikájában szól­hatnék még a különböző háztartási, kertészeti, gazdasági iskolákról és ke­reskedelmi szaktanfolyamokról, ame­lyek mind hozzátartoznak a közműve­lődés sokoldalú épületéhez. Középiskoláink Szorosan vett közép- és középfokú iskoláink —- melyeket a főváros lakos­ságának áldozatkészségéből, törvényes kötelezettség nélkül tartunk fenn, több ezer fiú- és leánygyermeket készítenek elő a főiskolai tanulmányokra, vagy bocsátanak ki érettségivel az életbe. Két reáliskolánk közül az egyik a 100-dik, a másik a 75-dik évforduló felé közeledik és gazdag múltjában mindkettő a tudományos, közéleti, művészi és technikai világ kitűnősé­geit nevelte. Az új középiskolai tör­vény e két középiskolát is érinteni fogja, de reméljük, hogy új gimná­ziumi irányzatukkal további értékes szolgálatokat tesznek mapd a főváros és az ország kultúrájának. Négy leány­középiskola, tíz felsőkereskedelmi is­kola, majd az újonnan létesített felső­mezőgazdasági iskola, valamint a már évtizedes múltra visszatekintő keres­kedelmi szaktanfolyam a középiskolai érettségivel rendelkezők számára zár­ják be azt a kultúrláncot, amelyet az iskolák képeznek az óvodáktól a leg­magasabb tanintézetekig. Mennyi gond, mennyi áldozat már magának a sok iskolaépületnek fenn­tartása és javítása, hiszen több mint 200 iskolaépületben folyik a kuüúr- munka. Mindezt talán csak az láthatja igazán, aki betekinthet a székesfőváros költ­ségvetésébe, vagy aki ceruzát, papírost vesz elő és összead, szoroz, meg oszt, hogy megkapja az öszesítés tanulságos számsorait. 406 tanintézet Az elmúlt iskolaévben Budapest székesfőváros közoktatási hatóságairól és intézeteiről kiadott évkönyv adatai szerint 406 tanintézet működött fővárosunk­ban, 3767 osztállyal, amelyekben 116.392 gyermek helyezkedett el. Budapest lakosságának tehát egy tize­de a nevelhetés és ráhatás legértéke­sebb idejében a kezünkben van, tőlünk függ, hogy milyen állampolgárokat nevelünk belőlük. A takarékosság országos irányelvei a közoktatás terén is érvényesültek. Megszüntettük, illetve áthelyeztünk iskolákat, emeleteket építettünk, bér­leményeket f elmondtunk, csökkentet­tük a személyi és dologi kiadásokat, s az 1935. évi költségvetést így álla­pítottuk meg: tanügyi személyi kiadás 26,759.212 P, dologi kiadás 4,422.882 P, összesen: 31,182.094 P, a múlt évi­hez képest 1,438.377 P megtakarítás jelentkezik. A takarékosságot továbbra is szem előtt tartjuk, de két elvről a legnagyobb takarékosság mellett sem mondhatunk le, jövő iskolapolitikánk­ban. Az egyik: a modern nevelési és tanítási rendszernek átültetése; a másik: a gyermekhadsereg szociális jóléte. Az első eszközei közül említsük meg a munkaiskola megvalósítását az egész vonalon, az iskalai filmoktatást, a ta­nulmányi kirándulások központi irá­nyítását és a könyvtárak fejlesztését. A második cél jól bevált útjai: az iskolai étkeztetés, a gyermeknyaralta- tás, melynek útján 10 esztendő alatt közel 65.000 gyermeket nyaraltattunk, az iskolaorvosi és iskolanővéri intéz­mény, az iskolai játszóterek az erdei és szabadlevegős iskolák és amit első­sorban kellett volna említenem, a nap­közi otthonok intézményének kiépítése. A tiszta lélek, a derűs kedély ápolá­sának és kiművelésének egyik leghat- hatósabb eszköze a muzsika. Ez a ma­gasrendű cél kívánja az egyre jobban kimélyülő ének és zeneoktatás támoga­tását. Zene és iskola A zeneművészet terén a múltban fel­karolt eszméket folyton táguló kere­tekben mindjobban fokozódó intenzi­tással akarjuk megvalósítani s Buda­pestet zenei téren nemzetközi vonatko­zásban is helyét megálló várossá akar­juk fejleszteni. Ezért a községi elemi iskolák zenei alapot adó, a külföldi énekoktatással méltán vetekedő szak­oktatását feltétlenül fenn óhajtjuk tartani. Pártolni akarjuk az elemi, de még inkább a polgári és középiskolák által életrekeltett, a nyilvánosságot is meghódító jelenkori magyar gyermek­kar-irodalmat s munkateret akarunk teremteni fiatal, tehetséges magyar zeneszerzők részére. Hangozzék fel a kompozíció — ha nincs is nyomtatott maradandó alakban, csak kézirat­ban — jelenjék meg legalább abban a formában, amelyért megírták: gyer­mekajkon az iskolában, hangszeren a közép- és felsőkereskedelmi iskolák éveken át csendesen, szorgalommal tanulgató növendék zenekaraiban. De ne álljon meg az iskola kapujá­ban a főváros zenekultúrájának fej­lesztése. Már nagy lépéssel átlépte a küszöbét, amikor életrehívta a közigaz­gatási tisztviselőket és az oktatótestü­leteket egybefonó — Székesfővárosi Énekkari, —• amely közelmúltban Toscanini pálcája alatt az osztrák fő­városban aratott dicsőségét Budapest székesfővárosának. És a magyarság zenei kvalitásai ne csak a nagy klasz- szikusok műveinek előadásában, ha­nem a tősgyökeres magyar zenei ter­mékek külföldre való vitelében, a fia- . tál magyar dirigens gárda szerepelte- , tésével is nyilvánuljanak meg. Régi célok megvalósulásán dolgozik hangyaszorgalommal, állandó fejlődés­sel a Székesfővárosi Zenekar. Nagy koncepciójú programmját: — minél szélesebb rétegek zenevágyának kielé­gítését és fejlesztését — a jövőben se nyirbálják meg az anyagi eszközök csak részben megvonása által sem. A főváros az instrumentális muzsika oktatásáról — egyelőre a nehéz idők mértékével szűkre szabott keretében — páratlan körültekintéssel gondoskodik. A 24 évvel ezelőtt megfogamzott cél­kitűzés — amelynek megvalósítására már saját maga nevelt tanárokat is adott a fővárosnak — nagymértékben előmozdította az értékes magyar mu­zsika megismerését, szeretetét és pro­pagálását. Ügyszólván anyagi áldozat nélkül neveljük a főváros iskoláin keresztül Operaházunk jövendő közönségét, az ifjúsági operai előadásokkal. Szeretném a szegénysorsú gyermeke­ket is hozzájuttatni — az iskola gon­dos zenei előkészítése mellett — az operamuzsika gyöngyeihez, hogy minél többen részesülhessenek a magasabb zene lélekalakító, egész életre kiható nemes és nemesítő gyönyörében. Testkultúra A szellem és a lélek kiművelése azonban csak úgy lehet teljes, ha pá­rosul a test egészséges kifejlesztésével. A modern testnevelést és az ésszerű sportot ma már egyetlen iskola sem nélkülözheti. E téren nem elégedhe­tünk meg még a legjobban felszerelt tornateremmel sem, mert a szabad leve­gőn végzett testedzést semmi sem pó­tolhatja. Sajnos, a fővárosi telekviszo­nyok csaknem megoldhatatlan nehézsé­geket támasztanak. Iskoláink udvarai, különösen a régebbiek szűkek, játszó­tereket pedig csak nagyobb távolságok­ban jelölhetünk ki. Fáradozásunkat — hála a sok segítő kéz értékes mun­kájának — itt is siker koronázta. Építkezés alatt áll a nagyarányú népligeti sporttelep, amely kizárólag a fővárosi iskolák ré­szére készül, hol ifjaink a szabad leve­gőn erősíthetik testüket, lelkűket az élet versenyeire. Sok elismerés, nemes győzelem és babér, amit diákjaink szereztek már a főváros színeiben, remélhetjük még gyarapszik akkor, ha ezt a modern fővárosi sporttelepet át­adhatjuk majd rendeltetésének. Az állammal való harmonikus együttműkö­déssel kapcsolódunk be a levente-intéz­ménybe és minden erőnkkel kívánjuk támogatni Nemzeti Stadion és fedett Sportcsarnok régóta húzódó ügyét is. A sok közoktatási intézmény azon­ban egymagában nem tudná kielégí­teni egy világváros közművelődési szükségletét. Hisz eddig csak a tanuló- ifjúság képzéséről szóltunk, tehát a lakosság 10—12 %-ról. Nem is volna jó, ha a nagyobbik résznek nem lenné­nek kultúrális szükségletei. Az orosz­lánrész ugyan itt az államhatalomra nehezedik, de a székesfőváros is meg­tesz mindent, hogy a maga hatásköré­ben lakosságának műveltségi színvo­nalát emelje. Iskolánkivüli Népművelő Bizottság Első helyen kell itt említenünk az Iskolánkivüli Népművelő Bizottság munkáját. Sok ezer falragasz hirdeti minden évben az esti tanfolyamok megindulását, nyelvi, zenei, gyors- és szépírási, kereskedelmi, művészeti és

Next

/
Oldalképek
Tartalom