Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-23 / 12. szám

1935. március 23. UJBUBAPZST 3 Az Uf Budapest kiküldött tudósítójának Jelentése Bécs, március 15-én. ' A különféle államférfiak sűrű utazgatását gyanakodva és bizo­nyos félelemmel figyelii Európa kö­zönsége és joggal, mert ezek a bé­ke megteremtését hangoztató poli­tikusok a „Si vis pacem, para bel­lum'" jeligéje mögött nem mindig szolgálják a nemzetek békéjének az ügyét. Talán ezért hatott Magyar- ország ósí Ausztria közvéleményé­re megnyugtatólag az a hír, hogy Szendy polgármester Schmitz pol­gármester látogatására Bécsbe uta­zik. A két világváros polgármeste­rének találkozása mögött nincsenek rejtett politikai széuulékok, nincse­nek álcázásra szoruló titkos törek­vések, ezt az összejövetelt a két város magas kultúrája, sorsközös- ség|e és vezetőinek nemes és tiszta polgári célkitűzései hívták életre. ... Az Ostbahnhof füstös csarno­ka. A kifelé siető utasok tömegében feltűnés nélkül kisebb csoport. (■Szendy polgármester nem kívánt ünnepélyes fogadtatást.) Lahr be­csi alpolgármester fogadja Szendy polgármester és a kíséretében érke­ző Kovácsházy idegenforgalmi ta­nácsnokot. Lahr őszinte barátja Budapestnek, aki nem régiben volt nálunk látogatóban. Este báró Apor Gábor magyar kö­vet adott vacsorát Szendy Károly tiszteletére, mely a bécsieknek rész­vételével kedves, közvetlen mo­dorban folyt le. . Szendy polgármester másnap reggel kilenc; órára adott találkozót Kovácsházy tanácsnoknak és mily na|gjy volt a. meglepetésem, amikor reggel hétkor a Ringen megpillan­tom a polgármestert amint az uta­zás és éjszakázás fáradalmainak kipihenése helyett gyors lépések­kel halad a belváros leié. A polgár­mester tehát pesti szokásához hí­ven Bécsben is korán kezdi ese­ménydús napját. Ezek az esemé­nyek pedig igazán gyorsan pereg­tek, mert reggel kilenckor már a székesfőváros bécsi idegenforgalmi irodáját tekintette meg, majd a ma­gyar követség katonai attasséja, Lahr bécsi alpolgármester, Kovács­házy tanácsnok és Lux igazgató kíséretében koszorút helyezett az ismeretlen katona emlékére. Meg­ható jelenet volt, amint a kis cso­port kegyelettel adózott a hősök emlékének, mert ebben az aktusban őszinte érzések nyertek kifejezést, amikor nemcsak az ismeretlen ka­tona előtt nyilvánított tiszteletet, hanem az ismeretlen bajtárs előtt is, akinek tisztelegve, a közösen vé- gigküzdött dicső harcok emlékét szentelte meg. A Rathaus impozáns, góthikus pa­lotájába halad a kis csoport. Feltá­rulnak a hatalmas szárnyas ajtók és a kétmilliós Bécs népszerű pol­gármestere kedves közvetlenséggel fogadja budapesti vendégeit. A ha­talmas góthikus ablakokon keresz­tül beszűrődik a márciusi napsugár. A szobában sok virág, az egyik fa­lon kép, mely vaskohóban dolgozó, kéméuyizmú munkásokat ábrázol. Virág és munka tökéletesen szimbo­lizálja Bécs derűs egyéniségű pol­gármesterét, aki épp úgy, mint Szendy Károly, nehéz időkben, de­rűvel és acélos akarással vezeti ha­talmas városának nehéz ügyeit. Rét kemény férfi, két mestere a polgár­ságnak, két kékszemű, biztoskezű városvezető, akik minden egyszerű­ségük mellett oly magasztos nagy- szerűséggel küzdenek a polgári jólé­tért. Ez nem frázis, mert rövid be­szélgetés után már is belemerülnek a két város költségvetésének tanul­mányozásába. A LEGIDŐSEBB VÁROSANYA: Kirchner Béláné intézett levelet az elmúlt napokban a főpolgármester­hez, közölvén, hogy törvényhatósá- . gi bizottsági tagságáról lemond. Az igazoló választmány a terézvárosi kereszténypárti listánkövetkező pót­tagot, Minie h Jenő nyugalmazott táblabírót, a Budapesti Korcsolyázó Egylet agilis igazgatóját hívja be a lemondott városanya helyére. A törvényhatósági bizottságnak egy kedves és szimpatikus jelensége tűnik el Kirchner Bélánéval. Hófe­hér haja, meleg, jóindulatú szeme, a halk és nemes úriasszony típusát jelentették a lármás közgyűlési te­remben. Kirchner Béláné tanítónőképző- intézeti professzor közoktatási kér­désekben szólalt fel igen gyakran a közgyűlésen, amelynek 1920 óta ál­landóan tagja volt. A közoktatás­ügyi bizottságban szintén értékes és szakszerű tevékenységet fejtett ki, azok közé tartozott, akik mindig maradéktalanul teljesítették köte­lességüket! A CSÜTÖRTÖKI HIVATALOS LAP KÖZÖLTE a kormányzó azon elhatározását, amellyel Nagy Fe­renc törvényhatósági bizottsági ta­got, a Sas-Kör ügyvezető elnökét a kormány főtanácsosi méltósággal tün­tette ki. A kitüntetés híre a csütör­tök délelőtti órákban futótűzként terjed tel a városházán és várospoli­tikai körökben és mindenütt osztat- lanul örömet és megelégedést kel­tett. Az U j Budap est olvasóközön­ségének széles rétegei előtt felesle­gesnek látszik Nagy Ferenc érde­meinek ebből az alkalomból külön való ecsetelése. Hiszen mint a bel­városi sasok vezére és a Kemény Legények T ár saságának kapitánya a tőle megszokott élénkséggel és agilitással annyira kiveszi részét a magára vállalt feladatokból, hogy működéséről állandóan és részlete-' sen közlünk tudósításokat. Csak a Sas-Kör ezévi közgyűlésének mai számunkban közölt tudósítását emeljük ki, ahol is Si p ő c z főpol­gármester a maga közvetlen őszin­teségével adott hű képet Nagy Fe­renc kiváló és értékes egyéniségéről. A legfrisebb városházi méltóságos úrhoz tömegesen érkeznek az üd­vözlések és gratulációk százai és azok a testületek és egyesületek, amelyeknek vezetésében Nagy Fe­renc tevékeny részt vesz, külön ün­nepségeket fognak rendezni a kor­mányzói kitüntetés alkalmából. A Programm gyorsan pereg to­vább, Kiesse alpolgármester meglá­togatása, a bizottsági, a közgyűlési terem, majd az ünnepi terem meg­tekintése. Előállnak az autók és megtekintik azokat az épületeket, melyek lebontás alá kerülnek, mert kiszögelésükkel a forgalmat akadá- dályozzák, Erre a célre Bécs egy­előre két millió schillinget irányzott elő! Ezután a hatalmas útépítő programúi egy szakaszának a meg­tekintése következik, mely a bécs- környéki hegyeket köti majd ösz- sze az úgynevezett Hochstrasseval. Impozáns, gyönyörű alkotás ez, de mégis csak egy része a bécsiek ha­talmas újjáépítő programmjának. A Kohlenbergen Schmitz polgármester adott ebédét Szendy polgármester tiszteletére és ezen az ebéden nem hangzottak el beszédek, felköszön­tők, a szavak gyorsan hervadó vi­rágát nem tűzte ki senki, mert itt két városból oly emberek ültek az asztal körűi, akik polgári egyszerű­séggel csak a reggeltől estig való produktiv munkát ismerik, akik nem a hangzatos jelszavak üressé­gével díszítik belső sivárságuk si­lány köntösét. A Programm pergett tovább és amikor este a sinautó el­indult Szendy polgármesterrel, ak­kor meggyőződéses, értékes bará­toktól vett búcsút a bécsi Ostbalm- hofon. Ez a barátság pedig különö­sen értékes nekünk, annyiszor csa­lódott magyaroknak, értékes erköl­csileg, de értékes anyagilag is, mert pl. az idegenforgalmunk legnagyobb részben Bécsen át irányul hozzánk. Becsüljük meg tehát ezt a barátsá­got és ha azt akarjuk, hogy ez iga­zán őszinte és maradandó (legyen, akkor ne rettenjünk vissza attól sem, hogy ennek a barátságnak az érdekében némi áldozatot hozzunk. Joga van-e a Közmunkák Taná­csának a betterment szedésére? Meg sem kezdődött az Erzsébet-sugárut építése, máris százezres per van miatta — Az Uj Budapest tudósítójától. ­Igen bonyolult peres ügy került végső döntésre a Kúria Hutás-tanácsa elé. A per alapját az a kereset képezte, ame­lyet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa in­dított egyrészt a Dohány utca 2. számú bérház rt., másrészt ennek kezese, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ellen 65.250 pengő erejéig. A Közmunkatanács ugyanis a Dohány-utca és a Károly-kör- út sarkán levő két háztulajdonos: Eré­nyi Béla gyógyszerész és a Dohány-utca 2. számú bérház rt. közül Erényi Béla telkéből hasított ki 110 négyszögöl terü­letet és a fővárosi szabályrendelet ér­telmében a Dohány utca 2. sz. bérház rt.-től követelte az Erényinek fizetendő megváltási összeg felét. A bérház rt, arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak1 abban az esetben fog fizetni, ha a közmunkatanács már teljesítette fize­tési kötelezettségét Erényivel szemben de amikor megtudták, hogy Erényi egy külön a közmunkatanáccsal kötött meg­állapodás révén, nem kapott pénzt, ők sem voltak hajlandók fizetni. Ilyen előz­mények után indult meg a per. A tárgyalás folyamán a bérház, vala­mint a bank ügyésze azzal érveltek, hogy a közmunkatanács nem fizetett Erényinek, tehát neki sem jár megvál­tás. A közmunkatanács becsatolt ugyan egy iratot, hogy kifizettek Erényinek 82.000 pengőt, Erényi azonban kihallga­tása során tagadta ezt. Kényszerhely­zetben voltak, amikor megállapodást lé­tesítettek a közmunkatanáccsal, mert ellenkező esetben nem kaptak volna építkezési engedélyt. Az elsőbíróság elfogadta ezt az érve­lést és a közmunkatanácsot elutasította keresetével. A tábla Lászlóffy-tanácsa azonban megváltoztatta ezt az ítéletet és 32.625 pengő megfizetésére és a per­költségek viselésére kötelezte a Dohány utca 2. számú bérház rt.-t a közmunka- tanáccsal szemben. Az ítéleit szerint a tábla nem ment bele annak megvizsgá­lásába, hogy milyen körülmények között született meg az Erényinek történt fi­zetésről szóló nyilatkozat, hanem elfogad­ták azt tényként, hogy Erényi pénzt ka­pott és ennek a felét a jelen esetben 32.625 pengőt a Dohány-utca 2. számú bérház rt. tartozik megtéríteni a Köz­munkatanácsnak. Az ítélet ellen mind a két fél felülvizs­gálattal élt a Kúriához, ahol a bérház rt. jogtanácsosai ismételten rámutattak arra, hogy az egész ügylet jogellenes kényszer nyomán jött létre. A közmun­katanács átlépte hatáskörét és hiába ér­velnek azzal, hogy diseretionális joguk az, hogy hogyan intézkednek, mert mi­kor a joggal való visszaélésről van szó, a bíróság még a miniszter rendel­kezéseit is felülvizsgálhatja. Jóerköl­csökbe ütköző módon akarnak itt egy még nálunk nem létező betterment- adót érvényesíteni. A megállapodáskor arról volt szó, hogy gyorsan felépítik az Erzsébet-sugárútat, azonban bár azóta évek múltak, a sugárutat nem építet­ték fel, sőt most már az is vitás, hogy egyáltalán felépítik-e. Értélkejmelkedés címén akarj ák őket megadóztatni, ho­lott a házat nem régen eladták a Keres­kedelmi Bank nyugdíjintézetének. Hi­vatkoztál?; Glückstahl Samu dr. vallomá­sára is, aki bizonyította, hogy a főváros­nak kellett volna fizetni Erényinek, arra pedig nincs adat a perben, hogy az em­lített összeget Erényi hazafias célokra, vagy éppen közcélokra akarta volna adni. Ha az ingatlan értékemelkedési le­hetőségét veszi figyelembe, akkor tudni kell azt, hogy az Erzsébet sugárút, amelytől annyit vártak, nem épült meg, azután meg nem az értékes Kár oly-kör­úti, hanem a Dob-utcai részről van szó. A Közmunkák Tanácsa viszont azzal érvelt, hogy egy ötemeletes bérház épí­tésére kapott engedélyt az rt. A régi há­rom emelet fölé húzott két emelet je­lentékeny értékemelkedést eredménye­zett. At. Erzsébet-sugárút megépítése már régen túl jutott a kezdeti stádiu­mon, mert kiszélesítik az utcát és a fő­város több százezer pengőért házakat vásárolt a Dohány-utcában. Erényi ka­pott kártalanítást és ha ő erről lemon­dott, akkor ez az ő baja. A felszólalásai? után a Kúria elnapolta a tárgyalást és április elejére tűzte ki az ügyben a hatá­rozat hirdetést. Kél polqármesíer

Next

/
Oldalképek
Tartalom