Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-12 / 2. szám
2 UJ BUDAPEST 1935 január 12, nehány egészen rendkívüli munkájáról nyilatkozott, de nem beszélt arról, — és ezért az újságíró pótolja ezt - - hogy nagy elfoglaltsága mellett megszervezte a fővárosi alkalmazottal; segitöalapját; újjá alakította a Statisztikai Hivatalt, ezzel kapcsolatban ismét felelevenítette a Városi Szendét, amelynek egyik szerkesztője s melyben számos figyelemreméltó, nagy előtanulmányokat és tudást igénylő pénzügyi cikke jelent meg. Ta- nácsnokság'a alatt épült ki a balatonkenesei üdülőtelep. Az új alpolgármester Cirkusz bérletére a polgármester által kiírt pályázat. Három érvényes pályázat érkezett be a kitűzött határidőig a városházára: az elsőt a jelenleg Bécsben vendégszereplő Busch-cirkusz, a másodikat Gautier Henrik bécsi lakos, mülovar, Schmidt Mihálynak, a ligeti néparéna majd a Royal Orfeum volt igazgatójának sógora, a harmadikat pedig Fényes György, a mutatványos-telepen közismert Fényes-familiának egy eddig vendéglős- iparral foglalkozott tagja nyújtotta be. A városgazdasági ügyosztály illetékes referense most bonitás szempontjából vizsgálja felül a beérkezett ajánlatokat, amelyek már a jövő héten a városgazda- sági szakbizottság, majd az autonómia többi fórumai elé kerülnek. Az alapjában nem nagyjelentőségű versenytárgyalási ügy mögött igen súa modem-, gyors közigazgatás híve s ilyen körülmények között nem csodálható, hogy mint pénzügyi tanácsnok, első feladatainak egyikéül a városházi automatikus telefonközpont megalkotását tek;n- tette. Azóta a hivatalos ügyek túlnyomó részét telefonon, gyorsan, bürokráciamentesen intézik a hivatalok egymás között. Lamotte Károly személyében haladó szellemű,- f iatal, energikus, eszmékkel és életcélokkal rendelkező alpolgármestert választott a főváros közgyűlése. rosnak elsősorban azt a kérdést kell eldöntenie: odaadja-e külföldi pályázónak a Fővárosi Cirkusz bérletét, különösen olyan nem is titkoltan idegen truppnak, ahol nemcsak a kötéltáncos és a bohóc, hanem még a segédszemélyzet is külföldi, amint legutóbb a Tattersalban vendégszereplő Krone-cirjcusznál történt, ahol nemcsak az artisták voltak külföldiek, de a társulat még a jegyeket és a jegyszedőket is magával hozta. Amikor egyetlen szereplési lehetőség a magyar artisták részére a fővárosban a Fővárosi Cirkusz (az egyetlen budapesti varieté a Royal Orfeum, éppen a napokban alakult át színházzá), akkor igen súlyos felelősség az önkormányzat szervei részéről Budapestre való szaba- dítása a Busch-cirkusznak, amelynek egyik truppja jelenleg Délamerikában, egy másik pedig a bécsi Renz-cirkuszban szerepel. Egy másik pályázó szintén külföldi: Gautier Henrik, aki hosszú ideig élt Budapesten a Beketow-cirkusz, majd más Cirkuszi vállalatok alkalmazásában, köztudomás szerint francia állampolgár, aki sok esztendős budapesti tartózkodása alatt nem tartotta szükségesnek a magyar állampolgárság megszerzését. Feltűnőnek találjylc, hogy az artisták egyesülete mindeddig nem tartotta szükségesnek ebben az ügyben szavát hallatni, holott a különféle bíróságok előtt folytatott kártyapereiben egyébként meglehetős agilitásról és frisseségröl tett tanúbizonyságot ez az érdekképviselet. Általában elvileg cl kell dönteni azt a kérdést: szükség van-e idegen cirkuszi truppra, külföldi cirkusz-igazgatóra Bu- cfapesten? Emlékezzünk vissza, hogy tíz esztendővel ezelőtt, amikor a tragikus- sorsú Beketow Mátyás megkapta a cirkusz-bérletet, azzal a feltétellel kapta meg a cirkuszt, hogy magyar állampolgárságát igazolja. Hogy miért képzelik a városházán, hogy a Labriola-eset szomorú tanulságai után külföldi szakember fel fogja tudni virágoztatni a Fővárosi Cirkuszt, egyike azoknak a rejtélyeknek, amelyek még bővebb felderítésre várnak. A Fővárosi Cirkuszt csak olyan bérlőnek szabad adni, aki a mai devizazárlatos világban, amikor magyar artisták külföldi szereplése elé egyre több és több akadály gördül, azt tűzi ki programjául, hogy kizárólagosan magyar artistákat fog foglalkoztatni, kenyeret adva a külföldön elhelyezkedni nem tudó és egyre nagyobb számban hazaszívargó magyar artistáknak, de arra is tülekedne, hogy szereplési lehetőség adásával új magyar artista-generációt neveljen, amely vidéki sátor-cirkuszok porondja helyett a főváros közönsége részéről is hivatott csúnya mm a cirkusz Körűi Megindult a büllé-bérloK és kauciús alkalmazottak tet- hajtása — Szabad-e a nyomorgó magyar artisták meg- kírosíiésévai idegen truppoknak és külföldi vállalkozóknak hajlékot adni a főváros épületében? — Az Uj Budapest tudósítójától. — j iyOS problémáihúzódnak meg. A fővá- Az elmúlt napokban járt le a Fővárosi tapsokat és babért aratni. Ez erkölcsi kötelessége a főváros hatóságának! Csodák ma nincsenek és az olyan bérlő, aki aranyhegyeket ígér, vagy szélhámos, vagy nem ért a dolgához, de egy bizonyos: nincs vesztenivalőja! A pesti artista-börzén máris külön árfolyama. van a cirkuszi büffének, külön árulják a ruhatárat, szerződtetni készülnek a kauciós pénztárnokokat. Efféle játékhoz a főváros a maga erkölcsi presztízsét. semmi körülmények között hozzá nem adhatja és így különleges kötelessége a városgazdasági ügyosztálynak, hogy a múltban annyi ízben tapasztalt és annyiféle cirkuszi botrányoktól kímélje meg a főváros vezetőségét és közönségét! Ámon Untai és Fiai uk csatorna- és beton- építési váiiaütoző Budapest, um. fuió-u. io Telefon: 30-3-85. ■ HAVAS GYULA kefe és ecsetgyáros Arany koszorús mester 0VÄR: VII., RÓZSA-UTCA 20. Telefont 30—2—45. Hg,Mn.,Síéin mérnökök, építési vállalkozók BUDAPEST, Vili., NÉPSZÍNHÁZ-UTCA 13.: TELEFON: 43 — 1 44. A SZOKÁSOS ÜNNEPÉLYES KÜLSŐSÉGEK KÖZÖTT zajlott le a polgármestert installáló rendkívüli közgyűlés. Kékruhás hajdúk, meggypiros atillújú apródok, fényes selyemzászlók, zsúfolt karzat, díszmagyaros polgármester: szokásos sablonok immár a polgármestert iktató közgyűlésen. Ez a polgármestert iktató közgyűlés különben az első volt, amely mara- déktcdanul rekvizitumai közé iktatta a modern technilca legújabb vívmányait, főképpen a rádiót. Mert az éter hullámain óit röpült szét a világmindenségbe S ip ö c z főpolgármester nobilis köszöntő beszéde és S z e n d y polgémnester erélyes és öntudatos pro- grammja. A közgyűlési terem jobbsarkában Szentkirályi Mór szobja mellett volt felállítva a mikrofon márványkockája, ahonnan a speaker beszélt, de ugyanilyen márványkockák szerepellek az elnöki emelvényen is, az íróasztalon, a főpolgármester, illetőleg az új polgár- mester helyén. A fővárosban az a sokezer érdeklődő, akiknek Veronács mester már nem tudott jegyet adni a karzatra, ilyképpen odahaza, otthonában hallgatta a beszédeket a magyar vidékről és az elszakított területekről nem is szólva, ahol százezrek és százezrek hallgatták áhítatosan a belvárosi föplébánia-templom harang jairuik zúgása közepette elhangzott polgéirmes- teri esküt és az azt követő beszédeket. * KEDVES EPIZÓD JÁTSZÓDOTT LE a rendkívüli közgyűlést meg előzően a liftnél, ahol csoportosan várakoztak az urak, hogy felvigyék őket a közgyűlési terembe. Az egyik csoportban várakozott a mindig jókedvű Petro v á c z Gyula, továbbá F ere nczy Tibor, Budapest népszerű rendőrfőkapitánya. Amikor arra került a sor, hogy a lif t üresen jővén le a magasból, ismét megteljen a felfelé igyekvőkkel, Ferenczy Tibor udvariasan előre tessékelte Pet- rovúicz Gyulát: — Méltóztassál parancsolni, méltó - ságos uram! — Már csak utánad, méltóságos uram —- hangzott a vidám felelet Pét- rovácz részéről, — már én csak jobban szeretem, ha a rendőr elő 11 e m megy és n e m a h á t a m mögött. Méltóztassál parancsolni! Ferenczy Tibor m i n d enr e e l volt készülve, csak erre az indokolásra nem, amely elöl azonban bizony bajos lett volna kitérni. Nem is szólt egyetlen szót sem, hanem — legelsőnek lépett be a liftbe . .. * FELTŰNÉST KELTETT A POLGÁRMESTERT installáló közgyűlésen Z s i tv ay Tibor megjelenése. A nemzeti egység pártja fővárosi szervezetének vezetője tudvalévőén nem tagja a főváros törvényhatósági bizottságának és így természetszerűen nem foglalhatott helyet az installációs közgyűlésen a városatyák részére fenntartott padsorokban. Zsitvay őexellenciája ily körülmények között a főtisztviselők részére fenntartott padok első sorában ült le, közvetlenül Márkus Jenő, a Beszkárt kitűnő vezérigazgató-helyettese mellé. Zsitvay üdvözlésére egy m á s- útán v o n ült ak fel a bizottsági tagok. Odament többek között S ü- m égi Vilmos is, akit az új pártvezér melegen köszöntött. Sümegi azután, mint közgyűlési bennfentes, az arra elvonuló városházi fötisztviselök közül bemutatta azokat Zsitvaynak, akiket az még nem ismert. Többek között Kovácsházy Vilmost, a. városgazdasági ügyosztály népszerű, fiatal tanácsnokát is. — Bemutatom neked, nagyméltóságú uram — mondotta a tőle megszokott kedélyességgel Sümegi — Kovácsházy tanácsnokot, akinek egyetlen nagy hibája van: csúnya a keresztneve. Ugyanaz, mint az enyém! Zsitvay jóízűen mosolygott busa bajusza cdatt: — Nem mindig fontos a keresztnév — mondotta —, hogy mennyire nem fontos, annak igazolására elmondok egy régi históriát. — Hárman laktunk együtt jogászkorunkban: Karafiáth Jenő, Kelemen Kornél és én. Egyszer azután családi dolgokról kezdtünk beszélni, és ekkor kiderült, kinek, hogyan hívják az édesapját. Hát bizony az én édesapám köz- tudomás szerint Leó volt, a Kelemen Kornélé M ó r, a Karafiáth Jenöéé, meg pláne: Adolf! Mégsem hánytunk semmit egymás szemére, nem történt semmi hiba, mert hát akkor ezek a nevek voltak divatosak és szépen- hangzók. Így hát — fejezte be mosolyogva az elbeszélést Zsitvay Tibor — nektek sincsen s e m m i s z é g y e n- kezésre okotok a V il m o s k e- reszt név miatt. LIBER ALPOLGÁRMESTER hétfőn vette át hivatala vezetését. Liber két hetet töltött Balaton füveden, ahol kúrát tartott. Felfrissültén és pompás egészségben foglalta el újra hivatalát. * HIÁBA! — MINDEN FÉNY ÉS POMPA kiveszett már azokról a közgyűlésekről, amelyeken vezetőket választ a város számára a főváros törvény hatósági bizottsága! A szerdai közgyűlés példáid, amelyen Lamotte Károlyt választotta egyhangúan alpolgármesterré a főváros parlamentje, miben sem különbözött azoktól a közgyűlésektől, amelyeken a kisebb-na- gyobb jelentőségű polgármesteri előterjesztéseket beszélik meg. — A baj az — mondotta, egy városatya, aki a béke óta tagja a törvény- hatósági bizottságnak, — hogy az új törvény óta a választás és az installáció között két teljes hét telik el. Két hét n a g y id- ö, addig bizony alaposan lelohad a lelkesedés! Igaza van városatya-barátunknak. Este kilenckor, amikorra kihirdették Lamotte Károly alpolgármesterre történt megválasztását, bizony kevesen voltak már a közgyűlési teremben. Mennyivel szebb és lelkes ünneplésre módot adó alkalom lett volna, ha dísz- magyarosan azonnal bevonult volna az érte indult küldöttség sorai között az új alpolgármester a zsúfolt közgyűlési terembe, hogy letegye a hivatali esküt és elmondja programúi beszédét! Az új törvény a maga szanálá-sos paragrafusaival, szigorú pénzügyi rendelkezéseivel épen eléggé megváltoztatta a város arculatát. De, hogy még savanyúan és rosszkedvűden azt a kis
