Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-16 / 7. szám

1935. február 16. HJkBUDAPEST Végeladás az ÁsványvizQzemnél A sorkarfefi és a iéray ieherfaxi ádáz rohamra indultak az üzem bérletéért — .42 Uj Budapest tudósítójától. —­A, belügyminiszter tudvalévőén. az Ásvány vízüzem ügyében úgy döntött,, hogy a vállalat 'további fenntartásait .en­gedélyezi, tekintettel azonban arra, hogy a magánipar és a anagánkereskedelem a.z üzeni működése ellen sok tekintetben ki­fogást emel, felhívta a főváros közönsé­gét, hogy az Ásványvízüzemnek azt az üzletágát, amely a liarma/tvíz forgalom- bahozáisával . foglalkozik, bérbeadás írt­ján hasznosítsa. Hangsúlyozza a minisz- ter, hogy a bérbeadással ,kapcsolatosan a főváros vagyoni és fürdőügyi érdekei­nek megóvásáról is gondoskodni kell. A fővái'iosi fürdők központi igazgatósága, amelynek hatáskörébe az Á.svá|nyvíz üzem tartozik, továbbá a városgazdasági ügyosztály, amely a központban, felügye­leti hatásága az Ásvány vízüzemnek, a belügyminiszteri leírat kapcsán már is megtették a szükséges előkészületeket, hogy az autonómia fórumai az Ásvány­vízüzem további sorsáról mennél hama­rább dönthessenek. Nem kétséges a miniszteri intézkedés jóhiszemű intencója, hogy segítsenek a fővároson, a deficitben vergődő Ásvány­vízüzem bérbeadásával. Mert nem kétsé­ges, lxogy az 18,546 pengő, amelyet az Ásványvízüzem folyó évi költségvetése üzleti haszonul előír, csak papíron van meg, a tényleges helyzet az, hogy az üzem. rentabilitása egyre jobban csök­ken, csák a tisztviselők és egyéb igaz­gatási alkalmazottak fizetése és járan­dósága emelkedik (az 1983. évi záró- számadás eredménye: 41786 pengő, az 1934. évre megállapított költségvetés szerint 43.346 pengő, az 1935. évre 43414 pengő.). Nő ezen felül a kölcsönök tör­- >nr ----- | | | | HU | | ra k csicsergését, fél nyolcra pedig bejön a hivatalára, rémületére azoknak a tisztviselőknek, akiknél a későn jár ás egyetlen lehetősége im­máron a polgármester szabadság­idejére zsugorodott össze. A helyzet ugyanis az, hogy ha Szendy polgár- mester nem menne szabadságra, ak­kor az amerikai magyar nők sem láthatják vendégül a titkárnőjét, a- kire pedig nagyon kiváncsiak, mert bizony hogyha a podeszta nem, a titkárnője még kevésbbé jut el sza­badságra! * A BAROSS SZÖVETSÉG vasár­napi vacsoráján Csorna Kálmánná az árvaszéki elnök felesége feltűnt szépségével és elegánciájával. Csorna Kálmánék különben a héten néhány napon át Balatonkenesén a fővárosi üdülőtelepen pihentek. * A VÁROSHÁZA BETEGSÉGEI: Kempelen Ágoston műszaki főta­nácsos a városrendezési ügyosztály vezetője néhány napot influenzásán töltött a lakásán, de hétfőn már át­vette hivatala vezetését. — Sebő Béla a főváros népszerű főszámve­vője még mindig a Szent István kórház egyik különsz ob újában fek­szik. Állapota azonban örvendetesen javul és rövidesen teljes egészség­ben veheeti át hivatala vezetését. — György Endre az Újság és a Pesti Városháza népszerű szerkesz­tője hetekig tartó betegeskedés után Balatonkenesén tartott utókurát. * IFJABB BORVENDÉG FERENC tanácsi fogalmazót, néhai Borvendég Ferenc polgármester fiát a múlt hét szombatján a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az állam- tudományok doktorává avatták. lesztésére felveti, összeg, valószínűleg azért mert a kölcsönök is nőnek. (Az el­múl évben 20.000 pengő, a folyó évben 26.300 pengő, a többlet tehát egy 'esz­tendő alatt 6330 pengőre rúgott a köl­csönök amortizációjának fedezésére. Jelem alkalommal ne tegyük vizsgálat tárgyává, melyek voltak az okok, ame­lyek a gyönyörűen indult és hívatásibbe- töltő intézmény teljes csődjéhez vezettek. Ne felejtsük azt a szédítő di- letantizmust, 'amely egy különben kiváló mérnökembert képesnek hitt arra, hogy egy kereskedelmi üzemet vezessem, és tegyük félre a felelősség kérdését, amelynek során kiderülne, hogy az Ás­ványvízüzem központi felelős hatósága sok mindenhez ért, azonban meggyőző- desüuk szerint, az Ásványvízüzemhez a legkevósbbé. Nézzük a külső okokat és összefüggé­seket. Kik és miért akarják magánkézbe juttatni az Ásványvízüzemet, mi az a magánipar és magánkereskedelem, amely a belügyminiszteri leírat szerint az üzem működését kifogásolja és — ami a leg­fontosabb — ebben a kifogásolási had­járatban mi a főváros közönségének ko­moly és jogosult érdeke? Túloz a belügyminiszteri leírat ami­dőn röviden mag árnyainak és magánke­reskedelemnek nevezi azt a kartelliro- zott hadjáratot, amely az Ásványvíz- üzemnek nem a vezetésével és kereske­delmi ténykedéseivel, hanem a létével nincs megelégedve. Ez a magánipar és É agánké reske dele m: a sörkartel. At, a ir-kartel, amely a folyton csökkenő £o- ígyasztás ellenére, amikor anyagai- és [munkabér tekintetében minden vonalén jelentős csökkenések áltak be az utolsó esztendők folyamán, a maga versenyen kívüliségének biztos és boldog tudatá­ban nem szállítja le közel tíz esztendeje a sör árát. Arról a sörkartelről van szó, amely egyre erősebben és céltudatosab­ban igyekszik a sörfogyasztás osökkem- nósét ellensúlyozni, azzal, hogy meg­szerzi magának azokat a gyárakat és ipari intézményeket, amelyek a sörfo­gyasztásnak természetes konkurrencüU képező üdítővizet állítják elő. Egészen röviden utalunk ifit előstzőr a nagy sörgyárak üzletkörére. A Kőbá­nyai sörfőző és a Szent István Tápszer­művek Rt. üzletköre az alapszabályok tanúsága szerint sör-, jég-, maláta-, pót­kávé-, szappan-, olaj-, cukorka-, csokolá- dégyártás, továbbá élelmiszerek hűtése. A Dréher Haggenmacher Első Magyar Részvénysör-föző rt. immáron külön cso­koládé részvénytársasággal is rendelke­zik, textilvállaLatát pedig alig két esz­tendeje fúzionáltafeta az anyavállalattal. A Fővárosi Sőrfőző Rt. üzletköre pedig sör-, maláta és műj éggyártás, továbbá hűtőház. Immáron külön szénsavgyára is van a sörkartelnek, amelynek1 egyes, tag­jai a Harmatvíz kivételével kezükben tartják az összes szénsavval telített ter­mészetes forrásvíztelepeket, a Kristály­vizet csakúgy, mint a Osillaghegyit. Szénsavgyára birtokában a kartel egy­részről most igyekszik leteperni a szik- vízgyárakat, másrészről — immáron, a belügyminiszteri leirattal a lobogóján — a városháza meghódítására indul. A helyzet ugyanis az, hogy a fővá­rosi üzem az egyetlen, amely a sörkar­tel útjában áll, hogy úrrá legyen a nyári szomjas Budapest torkán, övé a s-ör és ,a jéggyártás., övé a .szikvíz, ha ma nem is száz százalékig, de rövidesen kétség­telenül, hiszen helyzete a sörgyáraknál eladósodott vendéglősöknél könnyű és egyszerű. Csak az kap további sörhitelt, aki a szódavizet is náluk vásárolja. Egyetlen frorst (meghódítbatatlan szá­mukra mind ez ideig: az Ásványvíz- üzem, ezért nem lehetett az ő érdekelt­ségükben levő ásványvizek árát fel­emelni, mert ott állt hűségesen és be- csületesen a rosszulszervezett, de altruisz- tikus célú fővárosi üzem, a maga olcsó áraival. Ha most ez az üzem kezük közé keiül, akkor nincs akadálya annak, hogy a kör bezáruljon és az összes fris­sítő italok egyeduralma Budapest álta­lános népszerűségnek örvendő sörbárói­nak kincseit gyarapítsa. íme így festenek a Polgári Sörnek a városházán elfekvő ajánlatai, ha azokat pőrére vetkeztetjük. De nézzük a másik aspiránst: a Méray Motorkerékpárgyár rt.-t, amely kisebb halra feni a fogát. Mérayék természetszerűen nem akarnak ásványvíz-gyártással foglalkozni, okiét mint legutóbb beterjesztett pótajánlatuk igazolja, csak a szállítás érdekli. Ez a nem túlságosan jólmenő rész­vénytársaság, amely a jlegujbojlsó mér­legében 46.187 pengő veszteséget tüntet fel, és 100.000 pengő részvénytőke mel­lett 332.479 P, az ingatlan és felszerelés értéke, 647.724 P az adósok tétele, ez­zel szemben 1,110.793 pengő hitelezők- tótelót mutatja ki, természetesen meg­felelő összeköttetésekkel felszerelve már a múltban elért annyi sikert, hogy pró­baképen fuvarozhatott .Harmatvizet a Rudasfürdö-telepről a megrendelőhöz. Kiderült azonban, hogy Mérayék nem olyan olcsóak, hogy a fuvarozás bérbe­adása esetén számbavehető megtakarí­tás lenne elérhető, és bizonyos, hogy ők sem tudnak olyan csodát produkálni az üzemanyaggal való takarékosság terén, amit meg-felelő vezetés esetén az üzem nem tudna utánozni. Tiltakozni kell te­hát minden olyan, bámnilyén kitűnően protezisáit megoldás ellen, amely azon a címen akarná juttatni Mérayéknak az Ásványvízüzam teherfuvarozását, hogy ők olyan megtakarításokat tudnak elérni,, amilyeneket az üzem nem tud produ­kálni! Ezt az üzemvezető kiesei’élésével is el lehet érni! íme, az Ásványvízüzem bérbeadását tanácsoló belügyminiszteri leírat reflek­torában az üzem szomorú keresztmet­szete! Tehetetlenség és tehetségtielenség, bürokratizmus és az üzleti érzék teljes hiánya, játék a főváros nagy forrásérté­keivel és a beinvesztált milliókkal, köny- nyelmü dobálózás a közönség legvitáli- sabb érdekeivel! Nem történhet egyéb az Ásványvízüzem ügyében, [mint egy hatalmas polgármesteri ökölcsapás az asztalra, amely racionalizálja és megfe­lelő szakértő kereskedelmi vezetéssel lát­ja el az üzemet, viszont a belügyminisz­ternek megmagyarázza, kikből rekrutáló- dik az a magánipar és magánkereske­delem, amely a maga kartelérdekeit ter­mészetszerűen nem 'tudja összeegyez­tetni az altruisztikus közérdekkel. Urak, a városházi végeladás még nem kezdő­dött el! ILKOVITS J. központi iotés- ss vízvezetéki fálialata V., JÓZSEF-? ÉR 11. Telefon: 81-1-54. Ahol nincs deficit, ott nincs mit szanálni! Szőke Gyula előadása a Sas körben — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Sas-kör szombat esti vacsoráján Szőke Gyula dr. felsőházi tag tartott előadást a szanálásról és a reformpoli­tikáról. A szanálásnak a fővárosra vonatkozó részét nem fogadhatjuk el — mondotta többek között — mert hiszen ahol nincs deficit, nincs is mit szanálni. Szanálni elsősorban ott kell, ahol rossz gazdálko­dás folyik, már pedig a fővárosnál rossz gazdálkodásról nem lehet szó. Tiltakoz­nunk kell elsősorban a tisztviselők fi­zetésének vagy mellékjárandóságának le­szállítása ellen. Ha mái- takarékosságra van feltétlenül szükség, elsősorban bizo­nyos dologi kiadásoknál takarékoskod­janak. A reformpolitikának a gazdasági élet­re vonatkozó szükségességét teljes mértékben helyesli, de nem ismerheti el annak ^alkalmazását a politikai életre. A reformpolitikával kapcsolatban első­sorban az önbizalom erősítéséi’e van szükség, hogy ne várjuk mindig idegen államok segítségét. Ha az ország gaz­dasági struktúráját tekintjük, Magyar- ország elsősorban még mindig agrárál­lam s így a segítésnél is az eljárásnak másnak kell lenni, mint egyéb külföldi államoknál. Vonatkozik ez elsősorban olyan mezőgazdasági árak elérésére, amelyek versenykép.es.ek legyenek a külföldi árakkal s amellett megfelelő jövedelmet biztosítsanak a gazdáknak. Ezzel külkereskedelmi mérlegünk akti­vitását fokozhatjuk. Importálni csak olyan árukat legyen szabad, amelyekre az országnak elsősorban van szüksége g ne olyanokat is, amelyeket az országban is elő tudunk állítani. Ezzel iparunk fej­lődését segítjük elő. Nem hagyhatja szó nélkül a még mindig magas vasúti tari­fákat és egyéb illetékeket, amelyek az árakat emelik s a megélhetést megnehe­zítik. A reformpolitikának egyik célki­tűzése volna, hogy a szegénysegélyzés és kórházügy nyomasztó terhét vennék le a főváros vállárról s igazságosabb módon osztanák el, egyes törvényható­ságok között, amelyeknek ilyetmemű kötelezettsége .illetőségük szerinti oda­tartozó polgáraikkal szemben fennáll. Ezek volnának általánosságban azok a kérdések, amelyek a lgközelebbi jövő­ben megvalósításra várnak a ha ilyen gyakrlati irányú politikát hajtanak vég­re, ezzel azokat az elgondolásokat haj­tanák végre, amelyeket mi a reformpo­litikától várunk. A nagy tetszéssel fogadott előadás után még sokág együtt maradtak a, ha­talmas számban megjelent tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom