Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-21 / 51-52. szám

XIII . évfolyam 51—52. sz6m Budapest, 1935. december 21. UJ BUDAPEST Elödzelésl árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fái évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér DOBY ANDOR DK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, ÍV., Kaes Ivor-ulca 9. Telefon : 82^8j-Z3. Postatakarckp. csekkszámla 30.913. A& £&zm& Ida: SipSca 1935 karácsonyára Az örök Eszme akkor született meg a betlehemi éjszakában, a szegénység já­szolában, mikor Róma leghatalmasabb, a világ ura volt. Augustus császár ötven légió jelelt rendelkezett és harminckét fejedelem fizette neki az adót. Nagyobb hatalom és nagyobb birodalom nem volt azóta a világtörténelemben. Mégis az a hatalom és az a császári trón, me­lyet az ember megdönthetetlennek gon­dolt, összeomlott, megsemmisült, de a szegénység jászolában megszületett Esz­me fennmaradt és meghódította az egész világot. A lelkekben nagyobb birodal­mat szerzett, mint amilyen Augustus csá­szár birodalma volt. A római légiók el­tűntek a föld színéről, a fegyverek ereje megtört, de a fegyvertelen gondolat, a pusztába kiáltott igazság örök hatalom­mal él és uralkodik a földön. A karácsonyi ünnepek alkalmából, mikor a szeretet és béke angyali énekét hallgatjuk, boldog lélekkel érezzük, hogy a szellemi erők fölötte állnak az anyagi erőknek: a gondolat hordozza a lét és öröklét feltételeit. Az eszmék a röghöz láncolt ember szemében sokszor képzeletszülte játékoknak, délibábos tornyoknak látszanak, jelentéktelen va­laminek, de a történelem azt bizonyítja, hogy az Eszmék irányítják az események alakulását és a történelmi fejlődéseket. Az ember földi útjában mindenkor az Eszme jelenti azt a lángoszlopot, mely egykor Mózes előtt lebegett a puszta- I ban. A nagy magyar költő, Madáeh í Imre mélyen látta az évezredek életét és j a történelem törvényszerűségét fejezte ki halhatatlan művében, mikor Ádánvot, az első embert úgy állítatta be a világ­ba, hogy azt különböző eszmék vezet­ték és lelkesítették küzdelmeiben. A mi időnk is nagy eszméktől terhes, súlyos gondolatok villárrdanak a kor levegőjében. Régi és új eszmék vívják a politikai harcokat a nemzetek közéle­tében. A népek és országok most is, mint Augustus császár idejében, fegy­veres erőkkel támasztják alá a hatalmat, de változatlanul és rendületlenül hi­szünk az örök eszme, a fegyvertelen igazság diadalában. Nekünk magyaroknak nemcsak fel­emelő érzés a karácsonyi hit, az eszmék győzelmébe vetett bizalom, hanem nagy történelmi erő, mely átvezet az örvénye­ken és válságokon. Mikor a keresztény nemzeti eszme alapján állunk, lelkűnk­kel és meggyőződésünkkel a bethlehémi igazságba kapcsolódunk, de ugyanakkor felöleljük a magyar élei történelmi erőit is. A főváros életét is ezekkel az esz­mei erőkkel emeljük fel, hogy betölt­hesse rendeltetését és hivatását a nem­zet és az ország életében. Irta : SZENDY KÁROLY Ha a mai viszonyok között valaki öröm ér, jóérzése — hacsak egy pilla­natra is — önkéntelenül a szegényeket juttatja eszébe. Ilyenkor a jótékonyság lelki filléreivel adózunk. A karácsony szent ünnepén, amikor a szeretetet gyakoroljuk, megajándéko­zunk másokat és ezzel önmagunknak is örömet szerzünk, — a szent altruizmus ezen időszakában, különös kötelessé­günk a nyomorba jutott embertársaink­ról megemlékezni. Budapest polgármestere pedig, aki­nek hivatalában a szociális viszonyok sötét gondja állandóan ott ül, felelős­ségének súlya alatt nem térhet ki az elől, hogy az ínségben levőknek ez alka­lommal is egy pár szót ne szenteljen. 27,000 ínséges család van Budapes­ten! Ez a szörnyű szám, amelyet leírni is nehéz, nyomorúságunk egész való­ját feltárja. A fájdalomnak és a könny­nek feneketlen tengere ez, amelyen lel­kiismeretünk hajója nyugtalanul ide- oda bolyong. Hol van az a kőszikla, amely a síny­lődő apák, anyák, gyermekek tízezrei­nek jajszavára meg nem indulna, de hol van az a karitatív gondoskodás, amely ennyi bajt gyógyítani képes! A székesfőváros az 1935. évben in- ségenyhítesre kereken 9 és félmillió pengőt fordított. A lakosság teherbírá­sához viszonyítva nagy összeg ez, a nyomorhoz képest azonban nagyon kevés. Köz jótékonysággal azonban ezt a súlyos problémát megoldani, sajnos, nem lehet. Az ínségesek anyagi élet­feltételeinek teljes mértékben való biz­tosítása sem hozná meg a megnyug­vást, mert a munkanélküliség égető fájdalmát nem csillapítaná. A társada­lomban élő ember lelki egyensúlyát, önbizalmát csak a munka adhatja meg. De társadalmunk ezen végszüksége ha kétségbe ejt is és ha a bajok mélyen fekvő okainak megszüntetése talán ha­táskörünket meg is haladja, tettekre való készségüket csak fokozza. A fővá­ros összes tényezői mindannyian átérzik a szomorú viszonyok kényszerítő erejét és hatása alatt olyan eszközökhöz nyúl­nak, amelyek emberi számítás szerint meg kell, hogy hozzák a viszonyok jobbra fordulását. A helyzet teljes is­meretében és felelősségem tudatában merem állítani, hogy a sorsnak ezt a csapását is ki fogjuk állani! Sötét helyzetünk ellenére, a Meg­váltó születésének ünnepén, a hit és a szeretet lángja mellé örömmel gyújtom meg tehát a jogos remény világosságát! A polgármester-változás, amely egy esztendővel ezelőtt következett he, a fő­város életében sokkal jelentősebb, mint általában a személyi változások szok­tak lenni. Az az erőtényező, amely az új szem, az új meglátások, az űj ambí­ciók következtében minden hivatalvál- tozásnál előnyösen szokott közbelépni és ható tényezővé válni, Szendy Károly polgármesterségénél talán a megszo­kottnál is erőteljesebben jelentkezett. Őt az Isten kiváló agilitással és aktivi­tással áldotta meg és ez a főváros ad­minisztrációjában rendkívül sokatígé- rően jelentkezett. Hacsak a főváros jövő esztendei költ­ségvetésére utalunk, amely megszűnt csontváz-költségvetés lenni, és amely mellett beruházó kölcsönök sorozata táplálja a közgazdasági életet és a fő­város példát mutat arra, hogyan kell nehéz időkben azt az etikai kötelessé­get teljesíteni, amellyel egy közület a polgársággal szemben tartozik: ez ma­ga annyira jelentős változás, amelynek kihatása az egész városra nyilvánvaló. A havi polgármesteri jelentésekről épen a közigazgatási bizottság legutób­bi ülésén állapítottam meg, hogy hó­napról -hónapra kedvezőbb eredménye­ket tárnak elénk. A bevételek lassú, de állandó és egyenletes emelkedést mu­tatnak, az üzemi bevételeknél a kiesé­sek megszűntek, a Beszkárt és az Autó­buszüzem forgalmi adatai és pénzügyi jelentései is hónapróí-hónapra előnyö­sebbek, a fürdők és az ásványvízüzem bevételei minden havi polgármesteri jelentésben emelkedő tendenciát mutat­nak. Ha Szendy Károly polgármester­ségének ezen adatait grafikonba foglal­juk össze, ez a grafikon emelkedő-vona­lat mutat, a közigazgatás és az üzemek pénzügyi helyzetének minden ágaza­tában. És ez az eredmény nem a fináncszel- lemű takarékoskodás és nem az erő­szakolt bevétel-hajszolás jegyében, ha­nem egyszerűen akként következett be, hogy a polgármester minden közigaz­gatási ágon és minden üzemen rajta tartja a szemét és szinte el nem képzel­hető tájékozottsággal tud az összes fő­városi kérdésekben, tehát minden bü­rokratikus ellenvetésre, szinte kapásból szakszerű és irányító választ adni. Aki a munkában úgy előljár, és a köteiességteljesítésnek olyan példáját adja, mint amit a polgármester ad mun­katársai részére, az okvetlenül maga után viszi az egész adminisztrációt és rákényszeríti, hogy mindenki hasondó módon: ■ egész energiájával és egész munkaerejével a polgármester inten­cióinak megvalósításában méltó ver­senytársként álljon melléje. Hogy ez az egy év, Szendy polgár- mesterségének első esztendeje, a ko­moly és reális alkotások terén sem múlt el nyomtalanul, annak bizonyítására nem kell alkotásokat felsorolni, mert ezek annyira közismertek, hogy bizo­nyításra sem szorulnak. Hogy ebben az első esztendőben régen sürgetett prob­lémák nyertek mindenkit kielégítő meg­oldást, az is köztudomású. Épületek, tervek és intézmények, amelyek meg­valósítása elé szinte elháríthatatlan aka­dályok meredtek, csak annak köszönhe­tik ezen esztendő alatt megvalósulásu­kat, hogy a polgármester ezeket az aka­dályokat a maga hivatottságával és energiájával egymásután ledöntötte. A főváros viszonya a felügyeleti ha­tósággal szemben talán sohasem volt annyira tűrhető, mint ma, úgy hogy ennek a viszonynak a meg javulásában is az oroszlánrészt neki kell tulajdoní­tani. A pártok egymásközötti viszonya határozottan békés és az alkotó mun­í ótan\T« *ttt a e asadBRUff Ss endy első esztendeje Irta:P£TKOMCZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom