Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-12 / 40. szám
1935. október 12. TijmwAPmi 3 Az autonómia nem szanál, mert ezzel a saját bűnösségét ismerné el * Szőke Gyula éles nyilatkozafa a főpolgármester súlyos helyzetéről a szanálási probléma megoldásában — Kamerális rendszer, vagy kettős könyvvitel szerint álliísák^e össze a főváros költségvetését ? — Az Uj Budapest tudósítójától. — A jövő esztendei fővárosi költségvetés háromnapos általános vitájában a pénzügyi szakbizottságban az első napon Temesváry László, a második napon Szőke Gyula vettek részt. Temesváry László, aki egyébként új ember a várospolitika terén, nagvfontosságú pénzügypolitikai előadást tartott, míg Szőke Gyula, aki elsőrendű gyakorlati szakember, komoly és konkrét, megfontolásra valóban érdemes tanácsokat adott a főváros vezetőségének. Úgy Szőke, mint Temesváry felszólalásai általános érdeklődést keltettek pártkülönbség nélkül a pénzügyi bizottság minden oldalán. A főváros jövő esztendei költségvetéséről és ezzel kapcsolatosan a főpolgármester szanálási feladatairól Szőke Gyula dr. a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A főváros jövő esztendei költség- vetésével kapcsolatosnak tartom, — amint azt a pénzügyi bizottságban is kifejtettem' — annak eldöntését: a kamerális költségvetési rendszer, * * vagy pedig a kettős könyvviteli rendszer alapján állitsuk-e össze a jövőben a főváros költségvetését. Ezen véleményem kifejtésekor utalok azokra a valóban figyelemreméltó szempontokra, amelyeket e kérdés taglalásánál Éber Antal az egyik napilap hasábjain kifejtett. A magam részéről megállapítom, hogy a mai rendszer mellett mégis tisztábban látom a főváros pénzügyi helyzetét, mint látnám a kettős könyvviteli rendszer mellett. — Azt mondja Éber Antal és az ellenzék oldaláról az a vélemény hangzott el a pénzügyi szakbizottságban is, hogy a kettős könyvviteli rendszer mellett egyrészt meglátjuk a főváros vagyoni állapotát, másrészt pedig meglátjuk a jövedelmét a nyereség és veszteség-számla alapján. Ez nagy tévedés! A vagyoni állapotot a kettős könyvviteli rendszer szerint felállított mérleg épen úgy nem mutatja meg, mint ez a rendszer sem abban az esetben, ha a vagyont nem megfelelően értékeljük. Egy bizonyos: a kamerális rendszer mellett legalább tudjuk, hogyan értékeli a jaszékesfőváros közügyéit és annak vezetőségét mindenkor részesítette! * RITKÁN NYÍLIK ALKALOM ARRA, hogy a főváros valamelyik szakhivatalát összehasonlítás céljából párhuzamba lehessen állítani. Tiszti főorvosi hivatal csak egy van Budapesten, nemkülönben árvaszék is: nehéz megmérni ezeknek a szakhivataloknak vezető tisztviselőit, mert nincs reá itt a fővárosban megfelelő összehasonlítási alap. Az elmúlt napokban volt az első magyar gyámügyi kongresszus Debrecenben, ahová nagy számmal mentek le a fővárosi árvaszék vezető tisztviselői: S i p ő c z László, M el ly Béla és Ágoston Géza érdemes tanítványai. Ott voltak a fővárosi árvaszék részéről Csorna Kálmán dr. egyetemi magántanár, árvaszéki elnök, Gorondy- N o v ák Sándor dr. árvaszéki elnökhelyettes, Szokolay Leó dr., M át - r ay Sándor dr., U r b á n Zoltán dr.. Jakopovits Pál dr., S z a p l o n- c z a y-M ihalovits Miklós dr. árvaszéki ülnökök, P r ám e r József dr. és J o ó Ferenc dr. árvaszéki fogalmazók. Noha nem kétséges, hogy a vidéki árvaszékek nívója minden dicséretre méltóan elsőrangú, mégis meg kell állapítani, hogy a fővárosi árvaszék tagjai toronymagasságban állnak minden tekintetben vidéki kollégáik fölött. Olyan színezete volt az egész kongresszusnak, mint amikor a tankerületi főigazgató lemegy valamilyen kis eldugott gimnáziumba és a tanári konferencián szemináriumot tart a magasabb nevelés alapelveiről. Természetes ily körülmények között, hogy a két fővárosi árvaszéki szakember: Csorna Kálmán és Szokolay Leó előadása volt gerince a kongresszusnak, melynek egyéb programja jóformán abban merült ki, hogy megvitatták a Csorna és Szokolay által előadottakat. * AZ SEM GYAKRAN FORDUL ELŐ, hogy városházi aktákban művésznők életkora szerepeljen, még pedig nem egyszerű bemondás, hanem hivatalos adatok alapján. A folyó esztendei szülészeti ösztöndíjakra pályázók névsorát kőnyomdai utón sokszorosította a közművelődési ügyosztály. A listát, amely a születési évet is tartalmazza, egy példányban az aktákhoz csatoltál., de a zsűri ülésén szét is osztották a bizottsági tagok között. A harmincöt pályázó közül a legfiatalabb Szörényi Évi, a Nemzeti Színház tagja, aki tulajdonképen baro- nesz, unokája néhai Lers báró kereskedelemügyi államtitkárnak. A kisasszony mindössze 18 esztendős: 1917-ben született. Utána következik a hivatalos fővárosi akta tanúsága szerint Lengyel Ibolya kisasszony: aki 1916-ban, tehát 19 esztendővel ezelőtt látta meg a napvilágot. A harmadik a fiatalok ranglistáján H er ná dy Gizi, aki 21 éves, a Kamara Színház tagja, már is boldog asszony, egyébként leánya Herrmann Sándor dr. tiszti ügyésznek, az árvaszéki ügyészség népszerű vezetőjének. Márkus Margit kisasszony, az egyik díjnyertes, leánya Márkus József dr. nyug. tanácsi főjegyzőnek, a józsefvárosi elöljáróság volt vezetőjének. A fiatal művésznő egyébként a Vígszínház tagja, 24 esztendős. A má- sid díjnyertes hölgy: M oiz er Margit, egyben a pályázó hölgyek közül a legidősebb, 1904-ben született. vakat a város vezetősége és ehez hozzá is tudunk szólni. Ha mi komolyan vesszük a főváros költségvetését, a kettős könyvviteli mérleg rendszerére áttérnünk nem szabad és nem is lenne okos dolog! És ami a legfontosabb, nem az érdekel engemet: mekkora volt a főváros nyeresége, én arra vagyok kiváncsi, mennyi volt a főváros bevétele, mennyi volt és miből állt a kiadása. így tudom csak megállapítani, ezekkel a részletezésekkel, hogy a főváros háztartása rendben van-e, helyesen gazdálkodtak-e, milyen a főváros vagyoni helyzete. Ami a szanálás kérdését illeti, — folytatta nyilatkozatát Szőke Gyula — változatlanul fenntartom azon álláspontomat, ami a Keresztény Községi Párt hivatalos álláspontja: a szanálásra semmi szükség nincsen! Ha azonban a törvény kimondotta, hogy szanálni kell a fővárost, szanáljon a főpolgármester úr, legalább látni fogjuk egyszer, mi az, amit szanálni kell. Azt mondani, hogy szanáljuk a fővárost, a főpolgármester helyett mi, az autonómia, furcsa helyzetet teremt. Akkor mi elismernők, hogy eddig hibákat követtünk el, amelyeket most jóvá kell tennünk. A maga részéről a jóvátétel szükségességét a mostani főpolgármester úr elismerte azáltal, hogy vállalta a szanálást, annak a munkának a szanálását, amelyet eddig ő mint polgármester végzett. — Én most várom mi lesz az a javaslat, amellyel ő Hétfő Kedd 15 Szerda 16 Csütörtök 17 Péntek 18 Szombat 19 húzása szombaton kezdődik I Saját jól fölfogott érdeke, l hogy a kapott sorsjegy ? árát mindenki e napokban s fizesse meg, különben nincs | nyereményjogosultsága! j Ha még nincs sorsjegye, l siessenvemű bármelyik fő- 5 árusítónál, mert minden- f kinek és minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési esélye! Nyerni azonban csak az nyerhet, akinek sorsjegye van! Hivatalos ára az I. osztályú sorsjegyeknek az összes főárusitóknál: 78-3, V4=6, '/,-12, 7i=24 P Állandó és kitartó játék által érhető el eredmény! A szerencse útja mindenkinek nyitva áll! megállapítja, hogy a saját polgármesteri munkája rossz volt és azt mint főpolgármester ki fogja javítani. Én tehát nem állanék az útjába annak, hogy a főpolgármester úr szanálja a fővárost, — nem sok idő van még hátra: hét-nyolc hónap alatt módjában lesz megmondania, mit tart szanálandó- nak! Ezekben fejtette ki Szőke Gyula a véleményét a két nagyfontosságú kérdésről: a szanálás problémájáról és a költségvetés formai rendszeréről. Nem kétséges, hogy Szőke Gyula fenti nyilatkozata és annak főleg a szanálással foglalkozó része, várospolitikai körökben általános feltűnést fog kelteni. Amikor az altisztek festik a hivatalt A Baross Szövetség panasza az iparügyi miniszterhez Az Uj Budapest tudósítójától — A Baross Szövetség felterjesztéssel fordult a fővároshoz; panaszt téve egyes közhivatalok, többek között a főváros ellen. Azt panaszolja a Baross Szövetség, hogy titkos közüzemek vannak egyes hatóságoknál, amelyek rendszert csináltak már abból, hogy a szakiparost egyenesen mellőzik. — Az egyes minisztériumokban, — állapítja meg a felterjesztés — úgy az államnál, miint a fővárosnál, valamint az egyes törvényhatóságoknál ma sűrűn találkozunk azzal, hogy szobafestési, mázolási, fényezési és takarítási munkálatokat nem a szakiparossal, hanem a hivatal altisztjeivel végeztetnek. Az ipartörvény a szobafestést, mázolást, ércfényezést fenntartja a szakiparosnak. Nem lehet a hatóság bármely szervének kijátszania a törvényt ! A Baross Szövetség rámutat arra is felterjesztésében, hogy rendszeres jelenségekről van szó, aminek oka az, hogy egyes hivatalfönpkök rosz- szul értelmezik kötelességüket. Ha a közhivatali segéd vagy szolga valamikor iparossegéd volt és igazolhatja is szakképzettségét, azért még nem jogosult arra, hogy szakmunkát végezzen másnak a megbízásából és számlájára. Kétségtelen, hogy a közhivatal nem szerződhetik ipari munka végzése tekintetében saját altisztjeivel. Az efajta szakaltisztek természetesen vérszemet kapnak és hivatalos elfoglaltságukon kívül is folytatják ezt a te^- vékenységet magánosoktól elvállalt munkáknál. Az ilyen kontár nem fél. Hogyan is félne, hiszen az állami, vagy városi hatóság asszisztenciája mellett, az állam szerveinek megbízásából az állam részére kontárkodott felsőbb parancsra. Szakmai körökben biztosra veszik, hogy az iparügyi miniszter szigorú rendeletet fog kibocsátani a hivatali altisztek kontárkodása ellen.
